> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Nem viselsz bugyit, ha igazán magyar és keresztény vagy!
- URL: https://www.uh.ro/nem-viselsz-bugyit-ha-igazan-magyar-es-kereszteny-vagy/
- Published: 2026-02-15T18:55:32.000Z
- Updated: 2026-02-15T19:16:39.000Z
- Description: Megint nem védte a rendszer és a hatalom a gyerekeket. De mit várunk el, ha még egy szoborpályázatot sem tudunk rendesen megszervezni?
- Author: Kiss Anna
- Tags: Tilos a Bé, Kiss Anna, Demeter András, kulturális miniszter,, Sütő András-szobor, adóemelés, Turul-Sas Lovagrend, Nagy-Jenei Zoltán,, Nagybánya, téli olimpia, Bartalis Henrietta, Mandel Kata

Megóvták a marosvásárhelyi Sütő András szobor pályázatát, mintegy 4000-en írták alá az adócsökkentés-petíciót Székelyudvarhelyen, erdélyi magyarok versenyeztek a héten a milánói téli olimpián, megint tüntettek Demeter András kultúrminiszter ellen, és az Átlátszó Erdély megint feltárt egy abúzustörténetet. 

Sziasztok, ez itt a Tilos a Bé, az [uh.ro](http://uh.ro/?ref=uh.ro) zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok, és készüljetek fel, a mai adáshoz gyomor fog kelleni. 

## Megóvták a szoborpályázatot

Az elmúlt héten **Macalik Arnold** kolozsvári építész [megóvta](https://www.vasarhely.ma/megovtak-a-suto-szoborpalyazat-eredmenyet/?ref=uh.ro) a Sütő András szoborpályázat nyertes pályamunkáját arra hivatkozva, hogy a kiírás szabályait többen is megszegték. 

Macalik szerint nem minden versenyző tartotta be a versenyszabályzat anonimitásra vonatkozó részeit, többek között a nyertes, **Makkai István** sem. Mint kiderült, több pályázó adta le úgy a jelentkezését, hogy azok nem feleltek meg a névtelenséget követelő szabálynak, de végül a zsűri egy ilyen jelentkező kivételével senkit sem zárt ki a versenyből. 

Érthetetlen, hogy milyen szabály mentén pontozták a beérkezett pályamunkákat, és az is, hogy egyáltalán hogyan fordulhat elő, hogy a folyamatban lévő pontozási és döntéshozatali mechanizmusok a zsűri kénye-kedve szerint változnak. Macalik azt kéri, hogy hozzák nyilvánosságra azokat a jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat, amelyek a pontos döntéshozatali folyamatot megörökítették. 

Továbbá problémásnak tartja azt is, hogy noha a kiírásban nem szerepelt keretösszeg és elkészülési határidő, jelentős pontszámkülönbség van azon pályázók javára, akik gyors határidejű és alacsony költségekkel számoltak. Az elkészült munkálat értéke nem lehet olcsóbb, mint a felhasznált anyag és a belefektetett munka árának összessége, mégis ez történt a nyertes pályamű esetében Macalik szerint. 

Ezért azt is kéri, hogy a kiíró ellenőrizze a pályamunkák határidejére, illetve költségkeretére tett javaslatokat, hogy azok mennyire egyeznek meg a valósággal. 

**Karácsonyi Zsigmond**, a marosvásárhelyi *Népújság* főszerkesztője az Erdély tévének azt [nyilatkozta](https://fb.watch/Fg8MALd3%5FR/?ref=uh.ro), hogy a marosvásárhelyiek már túl sokat vártak erre a szoborra, és meg kellene nézni, hogy kinek az érdeke az óvás. Így kell a nagykönyv szerint relativizálni egy szabályrendszert: rögtön azt mondjuk, hogy valakinek túlságosan fájt, hogy nem ő nyert. Ha teljességgel képtelen a városvezetés egy szabályszerű pályázati kiírást lemenedzselni, akkor legyen valaki más a hibás a tökölésért. 

## Petícióban kérik a székelyföldi városok Ilie Bolojant,

hogy a 2026-os költségvetés véglegesítése előtt [csökkentsék az adókat](https://maszol.ro/belfold/Tiltakozas-Szekelyudvarhelyen-negyezren-kertek-a-helyi-adok-csokkenteset?ref=uh.ro), valamint állítsák vissza a mozgássérültek és a fogyatékkal élők adókedvezményeit. Székelyudvarhelyen körülbelül 4000-en írták alá, ehhez csatlakoznak majd további városok is, a petíciót pedig személyesen akarják eljuttatni a városvezetők a miniszterelnök asztalára. 

Ez idő alatt közben kihaltak a tüntetések. Valószínűleg részben annak köszönhetően, hogy a polgármesterek helyileg próbálták ilyen-olyan beígért kompenzációkkal enyhíteni az adóemelések okozta költségeket. Másrészt viszont a szomorú helyzet az, hogy az RMDSZ szépen kivárta, ameddig lecsillapodik a hangulat, és rájön a nép, hogy a saját maga által ásott veremben ücsörög, és a hatalmasok fentről néznek le rá. 

Hogy mire lesz elég ez a petíció, nem tudom, de elnézve Bolojant, sokra valószínűleg nem. **Kelemen Hunor** és az RMDSZ felsővezetése továbbra is hallgat, azt gyorsan kibulizták, hogy a gázár-sapkát ne áprilistól vegyék le, ezzel még egy plusz terhet róva az állampolgárokra, ezt be is jelentették diadalittasan és azóta kuss van. 

## Székely lányok az olimpián

Cross snowboard számban képviseltettük magunkat a Milano–Cortina Téli Olimpián, a héten **Mandel Kata** és **Bartalis Henrietta** versenyeztek a rangos megmérettetésen. A pénteken zajlott versenyszámban a lányok az előselejtezők után a nyolcaddöntőig jutottak, amely versenyben a saját csoportjukban a csíkszeredai Mandel harmadik helyen futott be, míg a székelyudvarhelyi Bartalis a negyediken. Így a lányoknak véget ért a megmérettetés, összességében Mandel Kata a 27\. helyen végzett, Bartalis Henrietta a 31\. helyen.

Nekem, akinek a téli sportokban a műkorcsolya éri el az ingerküszöbömet, ez egy jó apropó volt arra, hogy kitekintsek a sportokkal kapcsolatos meglehetősen szűk látókörömből. Nagy gratulációk innen is, lányok, ügyesek voltatok, ez egy nagy teljesítmény mindenképp!

## Nyolc óra munka, nyolc óra alkotás: tüntetnek a kulturális miniszter ellen

**Demeter András**, RMDSZ-es kulturális miniszter megint [olyat talált ki](https://www.g4media.ro/sindicatul-actorilor-de-la-teatrul-national-din-bucuresti-cere-demisia-ministrului-culturii-andras-demeter-a-insultat-in-repetate-randuri-public-profesionisti-din-domeniul-culturii.html?ref=uh.ro), hogy a kulturális szféra jórésze utcára vonult tőle. Most azzal az innovatív ötlettel borzolta meg a kedélyeket, hogy felvetette, teljesítmény alapon kéne fizetni a művészeket, na meg valaki azt is ellenőrizze, hogy bent töltik-e az intézményben a 8 órát, ahogyan az a szerződésükben áll, vagy sem. 

A *Ion Luca Caragiale Színház* szakszervezete az utcán fejezte ki a nemtetszését, mondván: a művészi munkát nem lehet és nem is szabad így mérni, az alkotóknak szükségük van a művészi szabadságra, nem utolsósorban a teljesítményalapú fizetés teljes mértékben szembe megy minden művészi értékkel. A kulturális intézmények nem multinacionális cégek vagy gyárak, ahol az alkotókat a megtermelt produktumok száma és az abba fektetett munkaórák mentén lehetne értékelni. 

Az egész helyzetben az a röhej, hogy például a színészek már egyetemista korukban azt tanulják meg, hogy a szakma oltárán fel kell áldozniuk mindent. Aki egy kicsit is jártas ebben a világban, vagy vannak színész, zenész ismerősei, az tudja, hogy a reggeltől késő estig tartó próbák határozzák meg az egyetemi életüket, ami később sem biztos, hogy sokat változik, amint a fiatal kikerül a tanintézmény falai közül. Ezek az állapotok érdekes módon nem ismeretesek az egyébként szintén színész Demeter számára.

A Caragiale színház szakszervezete továbbra is kéri a miniszter lemondását, akinek ismét sikerült parasztul viselkedni, amikor ironikusan azt fogalmazta meg a tüntetőkkel szemben, hogy a *„hülyeség nagy dolog”*. Ez már a sokadik alkalom, amikor tintafestéket nem tűrő hangnemben beszélt a kulturális szféra egyes szereplőivel, és nagy kérdés, hogy meddig érzi úgy, hogy ezt megteheti. 

## Az erdélyi magyar kulturális intézmények ilyenkor hol vannak?

Érdekes továbbá az is, hogy az erdélyi magyar kulturális intézmények hallgatnak. Sehol egy felszólalás, sehol egy ellenkezés. Feltehetnénk a kérdést, hogy ezeket az intézményeket, miért nem foglalkoztatja, hogy az RMDSZ azon ügyködik, hogy kizárólag az ő engedélyével helyezhessenek ki igazgatókat ezen létesítmények élére. A magyar színházak szerint rendben van a teljesítményalapú fizetés? Vagy esetleg úgy gondolják, hogy az intézményi visszaéléseket az majd enyhíteni fogja, ha le lehet lépni a cetlit, miután lejárt a 9-től 5-ig tartó munkaidő? 

A romániai kulturális intézmények működésében nagyon sok probléma és hiba van, és tény, hogy reformokra lenne szükség. Ezek közül a legnagyobb javítani való az alulfinanszírozottság lenne. Csakhogy Demeter, láss csodát, épp nem azon lovagol, hogy több pénz kerüljön a minisztériumába, hanem azon, hogy hogyan legyen több hatalma neki és a pártjának. 

És ha mostanáig nem fordult fel a gyomrunk a hataloméhes emberektől, akkor most mesélek olyat, amitől majd biztos felfog. 

## Rendhagyó történelemóra: lovagi álmok, kislányok rémálma

A héten jelent meg **Kulcsár Árpád** legújabb [tényfeltáró cikke](https://atlatszo.ro/abuzusok/szexualis-abuzus-nagybanya-turul-sas-lovagrend/?ref=uh.ro) az Átlátszó Erdélyen, amelyben egy súlyos, évek óta húzódó, a közösség által régóta ismert abúzussorozat-történetet göngyölítenek fel. 

Ezúttal a helyszín Nagybánya, a *Németh László Elméleti Líceum*, a főszereplő pedig – talán a sors iróniája – megint egy történelemtanár. 

Nagy-Jenei Zoltán, az iskola történelemtanára évek óta szervezője és vezetője a Turul–Sas Lovagrendnek, amelynek célja papíron az ősmagyar világ kulturális értékeinek az életben tartása, és a keresztény hitben való megmaradás. Ennek érdekében a rend évek óta szervezett táborokat, túrázásokat, a tagok különböző hagyományőrző fesztiválokon vettek részt szerte a Kárpát-medencében. 

Csakhogy a valóságban Nagy-Jenei a lovagrendjét arra használta, hogy kiskorú lányokat hálózzon be, és azokkal visszaéljen, szexuálisan kihasználja őket, maximális kontroll alatt tartsa azokat, és fizikailag is bántalmazza őket. 

A tényfeltáró munkában több túlélő is elmeséli a történetét, amely beszámolókból kiderül, minden behálózott lány hiányt szenvedett a stabil családi háttérből, mindenkinek figyelemre és szeretetre volt szüksége, amit a folyamatok elején a tanártól meg is kaptak. 

A lovagrendben való részvétel viszont egyúttal egy nagyon erős hierarchiára épülő rendszert is jelentett, amiben természetesen Nagy-Jenei volt a Nagymester, és ahol akkor lehetett haladni a ranglétrán, ha a lányok aktívan vettek részt a tanításokban.

A behálózás és az abúzusok módja ismerős lehet azoknak, akik az utóbbi években figyelemmel követték a hasonló feltárt eseteket: a bántalmazó gondosan választotta ki a lányokat, akikhez a figyelmességek útján egyre közelebb került. Annyira közel, hogy a lányoknak be kellett számolni neki arról is, hogy milyen fiúkkal állnak kapcsolatban, és hogy a viszony mennyire komoly. 

A folyamat fontos része volt, hogy a tanár látónak, Nagymesternek, mindentudó szektavezérnek állította be magát, akinek hatalma van mindenek felett. 

## A lovagrendben tilos volt alsóneműt hordani 

– mivel ez a középkorban sem volt – az alsónemű hiányát pedig a Nagymester személyesen ellenőrizte simogatásokkal, kizárólag a lányok esetében. 

A tanítások nagyrészt arról szóltak, hogy a bántalmazó a túrák és kirándulások alkalmával egyenként vonult el a lányokkal, akiket arra kért, hogy meztelenre vetkőzzenek, hogy orálisan elégítsék ki a tanárt, sőt olyasmire is készültek, hogy meztelen lányokat fektessenek ki egy általuk megépített oltárra, majd a lovagrend férfi tagjai a közös maszturbálást követően együtt ejakuáljanak a lányok testére – ezzel védve meg őket az ártó erőktől. 

Azok a túlélők, akik a tanár maximális kontrollja alá kerültek, beszámoltak továbbá fizikai bántalmazásról, a tanár kérésére történő önbántalmazásról is. 

Jelenleg rendőrségi nyomozás zajlik az ügyben, de többek felelőssége is felmerül. Akárcsak a Márton Áron Gimnázium egykori történelemtanárának, **Orbán Zsolt**nak az esetében, valamint az Osonós **Fazakas Mihály** ügye kapcsán, itt is évek óta terjednek a pletykák, a közbeszéd tárgya volt, hogy **Nagy-Jenei Zoltán** lovagrendje a néphagyományok és a keresztény értékek bundájába bújtatva él vissza a diáklányokkal.

De senki sem lépett. Sem a Németh László Elméleti Líceum vezetősége, sem szülők, sem más intézményvezetők, sőt még a helyi RMDSZ sem tette meg a tőle telhetőt, noha tavaly nyáron volt egy próbálkozás arra, hogy eltávolítsák a tanári székből, de akkor a cikk szerint kimanipulálta magát a necces helyzetből. Nagy-Jenei jelenlegi és korábbi felesége is diákja volt a tanárnak. Hol van a közösség felelőssége, azoké, akik tudták, hogy mi történik, mégsem tettek semmit?

És ha már közösség: észrevesszük-e, hogy ezek az esetek nem a kivételek, hanem ez a szabály. Az erdélyi magyar intézményrendszerek önmaguk presztízsét védik, a hatalom a bántalmazókat védi, és senki sem törődik a gyerekek biztonságával.

Minek kell még kiderülnie ahhoz, hogy rájöjjünk, ezek a rendszerek visszaélnek, kihasználják, és bántják azokat, akik a legkiszolgáltatottabbak, akiknek figyelemre és szeretetre van szükségük? Ha bárki bántalmazott gyerekekről tud, lehet az fizikai, szexuális vagy érzelmi, azt jelenteni kell a 119-es ingyenes, sürgősségi hívószámon vagy a megyei gyermekvédelmi igazgatóságoknál. 

Ez volt a Tilos a bé mára, de ti olvassátok el [az Átlátszó Erdély teljes cikkét.](https://atlatszo.ro/abuzusok/szexualis-abuzus-nagybanya-turul-sas-lovagrend/?ref=uh.ro) Én Kiss Anna voltam. Sziasztok. 

Az uh.ro külsős szerzőinek szövegeit ****Pál Edit Éva** szerkeszti.

Az uh.ro azért működik, mert van néhány ****szabadságszerető ember Erdélyben**, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.

[Kipróbálom! ](#/portal/signup)