> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Nem vevők az új lakásárakra
- URL: https://www.uh.ro/nem-vevok-az-uj-lakasarakra/
- Published: 2022-02-18T09:50:39.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:01:26.000Z
- Description: Petíciót adtak be a csereháti bérlők: még egyszer számolják újra a lakásárakat. Hiába van igazuk, ha zavaros a törvény?
- Author: Szilágyi István
- Tags: Itthon, ANL, Cserehát, ifjúsági lakások, petíció, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/cserehatanl.gif)

##### Petíciót adtak be az elégedetlen csereháti bérlők: még egyszer számolják újra a lakásárakat.

Megkapták az újraszámolt lakásárakat a csereháti lakók, így újra aktuális lett a kérdés, hogy mit szólnak hozzá, **így megvásárolnák-e az ANL-blokkokat**? 2020 nyarán ugyanis úgy nyilatkoztak: szeretnék, de nem minden áron, bíznak Cseke Attila fejlesztési miniszter ígéretében, hogy jóval olcsóbban megszerezhetik lakásaikat.

Az ígéret a **2019-es árfekvés**t vette alapul, vagyis az egyszobások esetében akár 60 ezer, a kétszobásoknál 80-125 ezer lejes, a háromszobásnál 130 ezer lejes áreséssel számoltak. Ha öt lejben számoljuk az eurót, akkor az egyszobásoknál akár 12 ezer, a két-háromszobásnál 16 ezer és 25 ezer euró közötti “kedvezményre” számíthattak a bérlők országszerte.

# Mi lett belőle?

A városháza által közölt új árak az alábbiak:

- régebbi építésű (2003) garzon 78.333-89.643 lej, vagyis **16-18 ezer euró**
- régebbi építésű kétszobás 110.424 lej-156.361 lej, vagyis **22-31 ezer euró**
- újabb építésű (2010) garzon 138.438 lej-152.966 lej, vagyis **27,5-30 ezer euró**
- újabb építésű kétszobás 187.416 lej-301.327 lej, vagyis **37,5-60 ezer euró**
- újabb építésű háromszobás (egy ilyen van): 288.213 lej, vagyis **57,5 ezer euró**

> A felülírt 2020-as árszabásokA 2003-ban és 2010-ben épült egyszobás lakások ára hasonló volt, 31 ezer euró (155-158 ezer lej) körüli, a kétszobásoké 50-53 ezer euró (255.000 és 266.000 lej) körüli, ha 2003-ban épültek, és 55-63 ezer euró között van, ha 2010-ben. Utóbbi intervallumba tartozik az egyetlen háromszobás lakás ára is.

Ha összevetjük ezeket egymással és a korábbi árakkal, akkor a következőket állapíthatjuk meg: **a régebbi egy-kétszobás lakások ára szinte a felére esett a 2020-as árszabáshoz képest**, az újabbaknál az olcsóbb kétszobásoké is nagyot esett (55 ezer euróról 37,5 ezerre), miközben a garzonok, a drágább kétszobások (vagyis a tágasabb tetőtéri lakások) és az egyetlen háromszobás ára “csupán” néhány ezer euróval, de csökkent – és egyértelműen az ingatlanpiaci árak alá ment mindegyik esetben.

A kedvezőbb árak meg is tették hatásukat, a városházától azt az információt kaptuk, hogy február 18-áig **tizennyolcan máris letették a kérést, így már meg szeretnék vásárolni a lakást**, amiben élnek. Megkérdeztük azokat is, akiket 2021 nyarán megszólaltattunk, mikor még a régi áron vált lehetővé a vásárlás, de nem nagyon kellett senkinek. Habár a legtöbben pozitívan fogadták az új árakat, továbbra is vannak fenntartásaik, van aki még kivár, és olyan is, 

# aki már eldöntötte, hogy megveszi, vagy épp ellenkezőleg.

**Egy 53 éves férfi, aki családjával az első csereháti lakók közé tartozik**, tavaly azt mondta: ha tízezer euróval visszaesne az ár, akkor már mindenki benne volna. Most, hogy ez megtörtént, körülbelül **30 ezerről 18 ezerre esett** az egyszobás lakásuk ára, meg is vennék, **de még kivárnak, mert február elején hallottak egy petícióról**, alá is írták, hogy számolják újra a lakásárakat – többek között azt sem tartják korrektnek, hogy nem csak a hasznos felületre számolták az árat.

Hasonlóan gondolkodik **egy huszonéves fiatal**, aki ugyanilyen lakásban él, ugyanilyen ajánlatot kapott: “Piaci szempontból teljesen korrekt, megvenném, de megvárnám a petíció végét, mert **nem a piaci árhoz kell viszonyítani**, hanem az ANL országos áraihoz, más városokban jóval olcsóbb”. A másik szempont az, hogy ő már számol a felújítás árával is: körülbelül tízezer euróra saccolja a nyílászárók, a fürdő teljes cseréjét, szigetelést.

Egy **középkorú szomszéd férfi**, aki ugyancsak első generációs lakást bérel, így értékelte: “ez sokkal jobb, mint a régi ajánlat. Persze, mindenki tudja, hogy **ezekre még költeni kell, de akár így is lehet lakni bennük**. Viszont, ha a kazánok, amelyek már ki vannak menve garanciából, megomlanak, akkor kemény pénz lesz... Ugyanakkor ki kell cserélni a nyílászárókat, mert azok gyenge minőségűek voltak már akkor, amikor építették ezeket a tömbházakat”.

Ami a petíciót illeti, ő is hallott róla, szerinte azok részéről, akik a második “hullámban” vannak, bizonyos szinten jogos az elégedetlenség. A lakások ára ugyanis a piaci árakhoz képest jobb, de ha országos szinten nézzük, akkor rosszabb. “**Ha összehasonlítom egy másik, hasonló nagyságú település árával, lásd Torda, akkor sokkal rosszabb**. Oké, hogy Kolozsváron, Bukarestben drágább, de ahhoz képest, hogy azok hol vannak, a miénk nagyon drága” – vélekedett.

**Egy 37 éves nő, aki férjével bérel** egy újabb építésű kétszobás lakást, nem érzett akkora árkülönbséget, hogy megérje nekik befektetni. Náluk a “reális” 60 négyzetméter helyett először 78-at számoltak, akkor 50 ezer euró feletti összeg volt, most pedig 108 négyzetmétert számoltak fel a 48 ezer eurós árajánlatban. “**Mi kacagtunk rajta, nevetséges, mintha nem is törekedtek volna**” – mármint arra, hogy ténylegesen olcsóbb legyen. A petícióról ők is hallottak, de már lemondtak az egészről, “túl nagy munka, túl sok energia volna belefektetni”: legalább 15 évig kellene törleszteniük, illetve 10 ezer euróra saccolják ők is a felújítást. – A nyílászárók kicserélendők, a központi fűtésről nem tudunk leválni, hibás a kazán, a másik nem használható – sorolták –, **ha összeadjuk, akkor ez nem éri meg**. Akkor inkább egy telek és egy *tiny house*, mert amúgy is kezd zsúfolttá válni a Cserehát, folyamatosak az elmaradások, ráfizetések a közművekre, mert mások nem fizetnek rendesen – panaszkodott.

Nem úgy **egy kisgyerekes fiatal család**, akiket első körben nem tudtunk elérni. Ők egy régebbi kétszobást bérelnek négy éve, aminek 55 ezerről 31 ezer euróra csökkent az ára. Bár élhetőnek tartják még a szinte húszéves lakást, ők is számolnak a felújítással, ami az építőipari áremelkedés miatt a duplájára szökött: a nyílászárók cseréjére, a falak szigetelésére, a fürdő-konyha-előszoba csempézésére 10 ezer eurót szerintük is “lazán rá lehet költeni”. Ezzel is számolva, **az új árat már elfogadhatónak és családbarátnak tartják**, “ami segíti a fiatalokat”, de úgy gondolják, hogy a régi se volt olyan rossz, ha a piaci árakat nézik. Ha azt vesszük, hogy a környéken 80-90 ezer eurót is elkérnek egy félkész lakásért, akkor az újabb építésűek ára sem nagy, s szerintük az árkülönbség is indokolt, mert mégis jobbak, újabbak a 2010-esek, kevesebb a rezsi is.

# Milyen petíció?

Mintegy **száz aláírással február harmadikán** iktattak a városházán egy beadványt, amiben az elégedetlen csereháti lakók azt kérik: számolják újra az árakat, **vagyis vonják le az épület teljes amortizációs értékét, ne csak a bérekből levont értéket**, ami minimális (az egyik árszámításban 1000 euró volt). Követelésüket jogilag a módszertan szövegével támasztják alá, szerintük Udvarhelyen hibásan és törvénytelenül alkalmazták a számítási képletet. Ezzel magyarázzák, hogy más városokban jóval olcsóbbak a lakások, akár 5-6 ezer eurós különbség is kijöhet.

Az egyik kezdeményező szerint mindez nagyobb baj, mint amikor törvényesen drága volt. “Nem is jutottunk volna idáig, ha eladták volna idejében a lakásokat, hat éve várunk, már fele ki volna fizetve” – mondta.

# A jegyző tudja és megérti, de

a hivatalnál éppen a törvénytelenséget akarják elkerülni, **nehogy a túl olcsó lakásárak miatt a közvagyon megkárosításával gyanúsíthassa őket** a DNA vagy a Számvevőszék. Az ifjúsági lakások eladására vonatkozó különféle jogszabályok ugyanis nem egységes fogalmakat használnak: több helyen is úgy írja, hogy csak azokat az összegeket kell levonni amortizáció címén, amelyek a lakbérben a befektetés visszaszerzésére vonatkoznak. 

Amint azt magunk is észrevettük, **a “főtörvényen” (152/1998) belül is ellentmondás** van: amíg a 10-es cikk 2\. bekezdésének d) és d^1) pontjában azt írja, hogy külön-külön kell levonni a bért és az amortizációt, addig a 4-es cikk 8\. bekezdésében csak az ANL-nek átutalt összegről beszél.

A jogi problémát egyébként jelezte is a polgármesteri hivatal az ANL-nek, de mindössze annyi választ kaptak írásban, hogy **csak a nekik átutalt összegeket (*sumele virate către ANL*) vonják le** – azok pedig csak a bérekből származnak, más forrás nincs, hangsúlyozta Venczel Attila. A szóbeli egyeztetéseken különben ígéretet kaptak arra, hogy az ANL tisztázni fogja és közzéteszi a honlapján a törvényértelmezést, ez viszont azóta sem történt meg. “Az árakat pedig meg kellett hirdetni, nem tudunk várni évekig”, jegyezte meg.

Mivel a hivatal álláspontjával már láthatóan tisztában voltak, az elégedetlen csereháti lakók külön reagáltak erre a petícióban: szerintük egyértelműen úgy kell alkalmazni, ahogy az a főtörvény 10\. cikkében megjelenik, csakis elírás lehet “az ANL-nek átutalt amortizációs összeg” fogalma, ha egyszer nem létezik, amint azt a jegyző is elismerte. **A bérekből levont összeg különben is minimális, nem fedi a valós amortizációt**, ami az épületek értékéhez és használati időtartamához kapcsolódik, a normál üzemidőtől (40-60 év) függően számítódik, érvelnek.

A jegyző utóbbit helytállónak is tartja, de egyértelmű törvényes alap híján nem tud másképp eljárni a hivatal. Felvetésünkre, hogy Torda mégis hogyan tudott, csak ismételni tudta magát: szerinte ott nem jártak el törvényesen. Ő abban is látja a joghézagot – amit az ANL-nek, a fejlesztési minisztériumnak pótolnia kellene -, hogy **csupán 2016-tól van törvényes alap a bérekből beszámolni összegeket** a befektetés visszatérítésére, 2003 és 2016 között semmilyen összeget nem vonhatnak le.

# Akkor mi legyen?

**Törvénymódosításra lenne szükség**, a városvezetés felküldi javaslatát erre vonatkozóan. Ha ezt nem fogadják el, akkor számolni lehet a kormányhatározat megtámadásával, mert így alkalmazhatatlan. Venczel afelől is biztosított, hogy a csereháti lakóknak kiküldik a pontos árszámításokat.

– *Ha én lennék érintett, kivárnék, de van egy olyan félelem is, hogy most kéne venni, nehogy egy új kormányhatározat felülírja a normákat és megint drágábbak legyenek a lakások. Ha én dönthetnék róla, leállítanám az egészet, de meg kell adni a lehetőséget, hogy aki meg akarja (venni), az tudja leadni a kérést* – magyarázta, hogy miért küldték ki az árakat, ha tudták, hogy problémásak.

**A jogosultaknak egyébként joguk van megtámadni a város erre vonatkozó határozatát**, emlékeztetett, csakhogy ez is időbe és pénzbe telik. Ha viszont valaki belemegy a vásárba az aktuális áron, akkor hiába csökken később, mert az új ár csak a jövőre lehet alkalmazható, elvileg nem lehet visszaható hatálya. A másik szempont pedig az, hogy a vásárló utólag perelheti az államot a joghézag miatti kárért, de a város már nem tudja visszaszerezni, ha egy utólagos kontroll megállapítja: a legális ár alatt kínálták az ingatlanokat.