> ## Content Index > Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt > Use this file to discover other available public pages before exploring further. # Nem az eredménylisták maradtak meg - URL: https://www.uh.ro/nem-az-eredmenylistak-maradtak-meg/ - Published: 2026-09-14T12:10:25.000Z - Updated: 2026-09-14T12:10:25.000Z - Description: Ingebrigtsen visszatérésétől Bogi mosolyán át a keresőből eltűnő gerelyig: három nap, amikor a világ legjobb atlétáit fotózhattam. - Author: Gál Előd - Tags: Sport, atlétika, #sticky ****Segíts eldönteni, hogyan legyünk kevésbé idegesítőek!** Kíváncsiak vagyunk, mit csinálnál másképp. Mert sejtjük, hogy te jobban tudod. És félünk, hogy igazad van. [Elárulom, mit gondolok → ](https://www.uh.ro/segits-eldonteni-hogyan-legyunk-kevesbe-idegesitoek/) Emlékszem, 2023-ban hiába kopogtattam a *Román Atlétikai Szövetség*nél, nem sikerült fotóriporterként kijutnom a budapesti világbajnokságra. Fanatikusként persze ettől még nem hagyhattam ki egy ekkora eseményt, így végül nézőként mentem. Egyik délelőtti selejtezős program után **Lukács Zsolt** kollégámmal találkoztunk **Kádár Zoltán**nal, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársával, azt mesélte, hogy eleinte ő is hiába kopogtatott a kvótáért, aztán egyre hangosabban tette, és végül kifizetődött. Amikor 2026-ra, erre az olimpia és szabadtéri világbajnokság nélküli évre meghirdették az első Atlétikai Világdöntőt, elhatároztam: ezúttal én fogok a leghangosabban kopogtatni a Romániának jutó egyetlen fotóskvótáért. És hála az égnek, meghallották. Így a *Román Sportújságírók Szövetség*ének és a Román Atlétikai Szövetségnek köszönhetően három évvel azután, hogy a lelátóról néztem a világ legjobbjait, ezúttal én képviselhettem az országot sportfotósként a kordon mögött. ## És miért mesélem ezt el? Mert az atlétika is valami ilyesmiről szól. A rajtgépig, a lécig vagy a dobókörig vezető út tele van zárt ajtókkal, nemleges válaszokkal és kudarcokkal. Ja, nehogy azt hidd: még véletlenül sem akarom az én kopogtatásomat az atléták teljesítményéhez mérni. Legyünk komolyak. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-44-1.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-39-1.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-40.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-49.jpg) **Armand Duplantis** előtt 6 méter 32 centire emelik a lécet. A világ legjobb sprinterei beállnak a rajtgépbe, hogy tíz másodpercnél hamarabb teljesítsék a száz métert. A Srí Lankáról érkező **Rumesh Tharanga Pathirage** pedig nekifut, elhajít egy gerelyt, az pedig kilencven méterrel később csapódik a földbe. Felfoghatatlan. De ha volt hely, ahol három napon keresztül töményen lehetett nézni ezt a hús-vér képtelenséget, akkor az a budapesti *World Athletics Ultimate Championship*, azaz ## az első Atlétikai Világdöntő volt. A World Athletics új bajnokságát kétévente, az olyan évek végén rendezik meg, amikor nincs szabadtéri világbajnokság, és gyakorlatilag arra tervezték, hogy három estébe sűrítse mindazt, amiért az ember atlétikát néz. Közel négyszáz sportoló, 28 versenyszám, olimpiai és világbajnokok, Gyémánt Liga-győztesek és a világranglista legjobbjai – hosszú selejtezős napok nélkül, szinte azonnal egymásnak eresztve. Az ügyességi számokban rögtön döntőztek, a legtöbb futószámban pedig az elődöntő volt az első állomás. Három este, esténként nagyjából három óra arra, hogy eldőljön, ki a legjobb a legjobbak között. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-26.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-17.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-47.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-48.jpg) Papíron mindez persze jól hangzik: a legjobbak a legjobbak ellen. A pálya széléről azonban egészen mást jelentett. Innen nem világranglistákat, rekordokat és olimpiai címeket lehetett látni, hanem embereket, akik néhány perccel a rajt előtt még feszengtek, koncentráltak vagy éppen nevettek. Aztán eldördült a pisztoly, nekifutottak a lécnek vagy beléptek a dobókörbe, és olyasmit csináltak, amitől újra eszembe jutott: azért ezek mégsem egészen hétköznapi emberek. Fényképezőgéppel a kezemben pedig mindebből egészen furcsa részletek maradtak meg. Egy arc a rajt előtt. Egy eltorzult grimasz a célban. Egy cipő, amely néhány centivel a pálya fölött lebeg. Egy gerely, amely eltűnik a keresőből, mire az ember felfogja, milyen messze repült. Három nap után nem eredménylistákból állt össze bennem ez a világdöntő, hanem ilyen pillanatokból. ## Ingebrigtsen: amikor újra kell megtanulni nyerni Az egyik ilyen pillanat az 5000 méter utolsó körében érkezett, amikor **Jakob Ingebrigtsen**, aki addig ott bújt meg a mezőnyben, az utolsó kanyarban egyszer csak elindult. Néhány másodperccel később már a norvég zászlóval a vállán ünnepelt. Pedig nem is olyan régen még az volt a kérdés, mikor láthatjuk egyáltalán újra versenyezni. Egy évvel korábban Tokióban **Cole Hocker** nyerte az 5000 méter világbajnoki címét, Ingebrigtsen csak tizedik lett. 2026 februárjában Achilles-probléma miatt megműtötték, és augusztusig egyáltalán nem versenyzett. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-10-1.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-11.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-12.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-13.jpg) Most ugyanez a két ember – a norvég és az amerikai Hocker – fordult rá az utolsó száz méterre, csak ezúttal mindenki a norvég mögött maradt. 12 perc 59 másodperc és 24 század. Néha ennyi idő kell ahhoz, hogy egy másfél éves történet egészen máshogy nézzen ki. ## Sőt, néha 12 másodperc is elég. **Masai Russell**nek Budapest már egyszer összetörte a szívét. 2023-ban itt jutott el első felnőtt világbajnokságán a 100 méteres gátfutás elődöntőjéig, de azt a futamot már nem fejezte be. Most pedig ugyanoda állt vissza a rajtgépbe, ahol három éve kiesett – csak időközben olimpiai bajnok és világcsúcstartó lett belőle. A világcsúcs ráadásul alig két héttel Budapest előtt született: Zürichben 12,09 másodperc alatt ért át a tíz gáton. Most, Budapesten nem kellett ennyire sietnie. 12,22 elég volt ahhoz, hogy a világdöntőt is megnyerje. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-15.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-14.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-7.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-16-1.jpg) A pálya másik végében közben egészen más tempóban zajlott a világ megváltása. A világcsúcstartó **Yaroslava Mahuchikh** két ugrás között befeküdt a hálózsákjába. Ha az ember nem tudná, ki fekszik abban a hálózsákban, a jelenet meglehetősen értelmezhetetlen lenne. Néhány perccel korábban átugrott 1,99 métert, hamarosan pedig 2,04-nek futott neki – közben bebújt a zsákba, felhúzta a lábát és pihent. Fókusz. Mire ismét előmászott belőle, már ő volt az első Atlétikai Világdöntő magasugró bajnoka. Mahuchikh történetében ennél jóval nehezebb pillanatok is vannak. 2022-ben, az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetén robbanásokra ébredt Dnyipróban, el kellett menekülnie az otthonából, majd hetekkel később Belgrádban világbajnok lett. 2023-ban ugyanitt, Budapesten megszerezte első szabadtéri világbajnoki címét, egy évvel később 2,10 méterre javította a világcsúcsot, majd olimpiai bajnok lett. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-9.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-2.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-6.jpg) Ehhez képest talán már nem is annyira furcsa, hogy néhány sikertelen ugrás között képes egyszerűen bebújni egy hálózsákba. ## A lelátó magyarul is másképp szólt A lelátó azonban talán nem Mahuchikh ugrásainál volt a leghangosabb. Hazai pályán hat magyar egyéni induló és két vegyes váltó is helyet kapott a világ legjobbjai között. Közülük az egyik legnagyobb reményekkel **Halász Bence** érkezett, aki néhány héttel korábban 84,25 méteres világelső eredménnyel lett Európa-bajnok. Budapesten 80,30-as dobásával alulmaradt a német **Merlin Hummel**lel szemben. Az olimpiai és világbajnok **Ethan Katzberg** közben egyetlen érvényes dobásig sem jutott. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-8.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-51.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-52.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-53.jpg) Talán ez is hozzátartozik ahhoz, mit jelent a „legjobbak legjobbja”: attól, hogy valaki papíron favorit, a kalapácsnak még ugyanúgy a szektorban kell földet érnie. ## És péntek este egy másik magyar történet is elkezdődött. **Molnár Attila** 44,97-tel harcolta ki a helyét a 400 méter másnapi nyolcas döntőjében. Már önmagában ez is elég volt ahhoz, hogy az ember felvonja a szemöldökét, de aztán érdemes volt végignézni a döntő névsorán is: **Rai Benjamin**, **Matthew Hudson-Smith**, **Collen Kebinatshipi** – a későbbi abszolút bajnok –, és közöttük Molnár Attila. Másnap már tényleg ott állt velük egy rajtvonalon. Végül 45,10-zel nyolcadik lett. De talán nem is ez volt benne a legérdekesebb, hanem az, hogy azon a szinten már egyáltalán nem vendégként állt oda. Nem valamiféle egzotikus magyar résztvevőként a világ legjobbjai között, hanem döntősként. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-3.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-21.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-22.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-5.jpg) Alig egy órával később pedig már a rajtgépben állt **Takács Boglárka** is. Egy hónappal korábban Birminghamben egyetlen századdal maradt le a 100 méteres Európa-bajnoki döntőről. Akkor arról beszélt, kezd betelni nála a pohár amiatt, hogy amikor a másodperc legapróbb törtrészei döntenek, valahogy rendre ő kerül a rossz oldalra. ## Budapesten megint előkerültek ezek a fránya törtrészek. 11,27-et futott, pontosan ugyanannyit, mint az új-zélandi **Zoe Hobbs**. Ezúttal legalább a hivatalos sorrend Bogit tette előrébb, a döntőhöz azonban ez sem volt elég. A pálya mellől viszont ebből valami egészen más maradt meg. Az, ahogy Bogi szikrázott amiatt, hogy hazai közönség előtt, az atlétika legnagyobb színpadján futhat. Szinte nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról. Eszembe is jutott rögtön, ahogy három évvel ezelőtt egy villamossal utaztam vele a Nemzeti Atlétikai Stadionhoz. Akkor még meg tudta ezt tenni anélkül, hogy „széttépték” volna a rajongók. És most indokoltan van itt a világ legjobb sprinterei között. Ráadásul ezen az estén valahogy fontosabbnak tűnt ez, mint hogy néhány század vagy ezred megint mit mondott róla. ## Igen, vannak történetek, amelyekben nincs diadal majd a végén. A szombat este megmutatta, milyen gyorsan változhat meg egy sportág erősorrendje, azt, hogy valaki alatt milyen gyorsan mozdul el a sportág. **Keely Hodgkinson** néhány éve még az a nő volt 800 méteren, akit mindenkinek meg kellett vernie. Olimpiai bajnokként érkezett Budapestre is. Csakhogy 2026-ban megjelent mellette egy 22 éves svájci, **Audrey Werro**, akit a szabadtéri szezonban senki nem tudott legyőzni, az a **Femke Broeders-Bol** sem, aki kétszeres 400 gátas világbajnokként idén váltott 800 méterre. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-27.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-28.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-29.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-18.jpg) Werrot Budapesten sem sikerült legyőznie egyiküknek sem. A szombati nap másik nagy történetének főszereplője viszont évek óta ott állt a trón közelében. Csak valahogy mindig más ült rá arra a bizonyos trónra. **Kenny Bednarek** 200 méteren ezüstérmes lett a tokiói olimpián. A 2022-es világbajnokságon is. A párizsi olimpián is. A 2025-ös világbajnokságon megint. Egyszer **Andre De Grasse**, máskor **Noah Lyles**, aztán **Letsile Tebogo** került elé. Bednarek közben maga is arról beszélt, hogy mindig underdognak érzi magát: ott van, teljesít, mégsem ő kapja a legtöbb figyelmet. És ezt szereti üzemanyagként használni. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-55.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-33.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-54.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-34-1.jpg) Szombaton aztán a 100 méter döntőjében 9,85-tel legyőzte a regnáló világbajnok **Oblique Seville**\-t, és 27 évesen megszerezte pályafutása első egyéni globális bajnoki címét. És Kung Fu Kennynek maradt még egy versenye vasárnapra is. Nem ő volt az egyetlen, aki egy győzelemmel sem elégedett meg. **Melissa Jefferson-Wooden** egy évvel korábban Tokióban már megmutatta, milyen az, amikor egy sprinter kisajátít magának egy világbajnokságot: megnyerte a 100-at, a 200-at és a 4×100-as váltót is. Budapesten szombaton 10,62-vel nyerte a 100 métert **Julien Alfred** és **Sha'Carri Richardson** előtt. ## És akkor végre eltűnt a gerely a keresőből Az utolsó nap egyik legfurcsább története azonban egy olyan emberé volt, aki néhány éve még egészen más tárgyakat hajigált. **Rumesh Tharanga Pathirage** ugyanis krikettezőként kezdte. Gyorsdobó volt, tinédzserként 134 kilométer per órás sebességgel dobta a labdát, egy országos utánpótlás-tehetségkutón pedig kategóriája második leggyorsabbjának mérték. Aztán 2017-ben kezébe került egy gerely. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-38.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-37.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-45.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-46.jpg) Pathirage Srí Lankáról, Kalutara környékéről származik, az ottani atlétika hétköznapjai fényévekre vannak a meg-megvillanó európai vagy amerikai csillogástól – rögös út vezet a dobókörökig, nem egy kitaposott ösvény, apró, fájdalmas áttörések sorozata. Az első dobása nagyjából harminc méterre esett le. Két hónappal később már hatvanháromnál. Aztán itt vagyunk, immár kilenc évvel később, 2026 nyarán, amikor 92,62 méterre hajította a gerelyt, amivel nemcsak Srí Lanka országos csúcsát döntötte meg, hanem feljött a világ örökranglistájának élmezőnyébe. És most, a világdöntőn 91,09 méterig repült a gerelye. Ez az a fajta távolság, ahol a fényképezőgép keresőjében az ember előbb elveszíti a tárgyat, mint ahogy az agya feldolgozná, hova a francba repül. ## A trónt senki nem adja ingyen És ha szombaton Werro futása azt mutatta meg, hogy egy sportág erősorrendje képes szinte észrevétlenül megváltozni, vasárnap Alison dos Santos már jóval látványosabban rendezte át az erősorrendet. **Karsten Warholm** neve évekig szinte egyet jelentett a férfi 400 gáttal. Az övé volt az a 45,94-es világcsúcs is, amelyet a tokiói olimpia legendás döntőjében futott. Egészen két héttel Budapestig, amikor Zürichben Dos Santos 45,80-ra javította a rekordot. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-43-1.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-41.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-42-1.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-50.jpg) A világdöntőben pedig egymás mellett állt rajthoz **Alison Dos Santos**, Warholm és Rai Benjamin – a szám történetének három leggyorsabb embere. A célnál megint a brazil volt elöl. 45,98\. Néha a trónátadáshoz nem kell évekig várni. Elég 45 másodperc és 98 század. Csakhogy azért ne temessük túl gyorsan azokat sem, akik elvileg már átadták volna a helyüket a következő generációnak. **Gianmarco Tamberi** például láthatóan nem kapta meg ezt a szerepet. A 34 éves olasz az elmúlt években sérülésekkel küzdött, 2025-ben messze járt attól a formától, amely olimpiai és világbajnoki címig vitte. Idén viszont megnyerte az Európa-bajnokságot, aztán visszatért abba a stadionba, ahol 2023-ban világbajnok lett. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-56.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-20.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-25.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-35.jpg) Tamberit amúgy sem igazán lehet csak az eredményeivel elmesélni. Mire nekifut a lécnek, már az egész stadion az ő ritmusára tapsol, ő pedig minden ugrásból képes valamilyen előadást csinálni. Vasárnap 2,37 méterig jutott. Megnyerte a világdöntőt. Úgyhogy lehet itt trónátadásról, új generációról és megváltozó erősorrendről beszélni, csak közben Tamberi még mindig ott van, és láthatóan ## esze ágában sincs csendben félreállni. Miközben átugrotta a 2,37-et, Pathirage gerelye meg földet ért, Kung Fu Kenny történetéből is hiányzott még egy utolsó mondat. Egy nappal azután, hogy megszerezte élete első egyéni globális címét, Bednarek odaállt ahhoz a számhoz, amelyben olimpiai és világbajnoki ezüstök egész sorát gyűjtötte össze. A 200 méterhez. Ezúttal azonban nem maradt előtte senki. 19,52 másodperces egyéni csúccsal győzte le az olimpiai bajnok Letsile Tebogót, és huszonnégy óra alatt a régóta „örök másodiknak” tűnő sprinterből kétszeres Ultimate-bajnok lett. A hétvége utolsó futószámára pedig még Melissa Jefferson-Wooden is tartogatott valamit. A 100 méteres győzelme után 200-on 21,47-et futott. Ennek a számnak talán önmagában nehéz érezni a súlyát, ezért érdemes mellé tenni egy másikat: 21,34. **Florence Griffith-Joyner** 1988 óta álló világcsúcsa. Tizenhárom század. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-31.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-30.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-32-1.jpg) ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-19.jpg) Jefferson-Wooden futása a világ örökranglistájának harmadik helyére repítette őt, és ugyanúgy behúzta a 100–200-as duplát, ahogy néhány perccel korábban Bednarek. Három nap alatt láttam egy embert újra megtanulni nyerni, egy másikat három évvel korábbi budapesti kudarcának helyszínére világcsúcstartóként visszatérni, egy világrekordert két ugrás között a legnagyobb nyugalomban a hálózsákba bújni, egy örök másodikat kétszer is elsőként célba érni, egy egykori krikettezőt kilencvenegy méterre elhajítani egy gerelyt, és egy nőt tizenhárom századmásodpercre kerülni egy olyan rekordhoz, amely akkor született, amikor ő még több mint egy évtizedre volt attól, hogy megszülessen. ## Valószínűleg ezért nem az eredménylisták maradtak meg. Hanem ezek az apró képek: Ingebrigtsen arca az utolsó körben, Russell a rajtgépben, Mahuchikh a hálózsákban, Bednarek a cél után, Pathirage gerelye valahol messze a levegőben. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/ultimate-57.jpg) 2023-ban ugyanennek a stadionnak a lelátójáról néztem mindezt, és azt hittem, milyen jó lenne egyszer lent állni a pálya mellett. Három évvel később ott álltam. A fényképezőgép keresőjén keresztül pedig néha még mindig ugyanolyan felfoghatatlannak tűnt az egész, mint a lelátóról. Az uh.ro azért működik, mert van néhány ****szabadságszerető ember Erdélyben**, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk. [Kipróbálom! ](#/portal/signup)