> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Nekem minden kell, ami másnak szemét
- URL: https://www.uh.ro/nekem-minden-kell-ami-masnak-szemet/
- Published: 2021-07-02T12:35:20.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:17:02.000Z
- Description: Fazakas Réka bútorokat újít fel, meglátja a lehetőségeket az olyan darabokban, amit mások szemétbe vagy tűzbe dobnának.Nála mindennek története van.
- Author: Magyari Tímea
- Tags: Itthon, bútor, Fazakas Réka, felújítás, szekrény, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

Akárcsak az édesanyja, Fazakas Réka már gyerekkorában is mindig ügyeskedett valamivel: gyöngyöt fűzött, bútort, ablakot, üveget festett, a középiskola után jogi egyetemre ment. Közben hobbiból füzeteket dekorált, dekupázsolt, telefontokokat díszített, ő volt a fodrász és a sminkes, ha a barátnőkkel bulizni mentek. Elvégezte az egyetemet. De valami más várt rá: anyuka lett. És kibontakozott. Kellett 27 év, hogy rájöjjön, van benne kreativitás, kicsit több, mint amiről tudott. 

A saját esküvője volt az első, aminek a díszítését ő készítette egy kis segítséggel. Ez már akkor szerelem volt, úgyhogy másoknak is segített a dekorálásban. Ma már vendéglátó egységek is megkeresik, hogy segítsen feldobni egy-egy helyiséget, tárgyat. Mellette délelőttönként irodai munkát végez, és amikor ideje engedi, **régi bútorokat újít fel**. Az utóbbi miatt kerestük meg.

Az elénk terülő város képét csodáljuk az udvarról, miközben a ház ajtaját kutatjuk. Ide Fognak beköltözni Rékáék, ha majd teljesen elkészül.

Nemrég érkezhetett, még pakolászik, sorra hordja be a bútorokat és dekorációkat. **A szinte üres sarokból pillanatok alatt egy takaros kis szoba lesz**, olyan, amilyeneket Pinteresten, Instagramon szoktunk nézegetni. A szoba végében kiszúrom a már majdnem teljesen lefestett bútort, ebédlő szekrény volt valamikor, *home office* berendezés lesz belőle – már a találkozás előtt beszélt róla Réka, amikor arról érdeklődtem, hogy van-e olyan projektje, amelyen éppen most dolgozik.

# **A többi bútort és dekorációt is sorra szemügyre veszem:** 

először kicsit furcsának találom, és azon töprengek, vajon miért hozott ennyi mindent egy interjúra. De a következő két órában rájövök, **minden darabnak története van.** Egy nagyon régi szerszámosládából például sok csiszolás és mosás után irattartó lett. Az egyik váza sem vázának készült eredetileg, Réka bélelte ki, és tette azzá. Benne a bazsarózsákat az anyósa ültette. A legtöbb dolgot ő újította, vonta be, festette, díszítette, gondolta újra vagy szerezte be hatalmas szeretettel valamelyik turkálóban, piacon. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-32.jpg)

###### Fotók: DÁVID Anna Júlia

Ő közben egy ecsetet húz elő, és elveszi a festéket az ablakpárkányról, a bútorról kezd mesélni:

*– Valószínűleg mindenkinek ismerős, legelőször az 1976-os Ikeában jelent meg, és utána nagy teret hódított itt, a Balkánon, a bútorgyárak elkezdték másolni. Ez is valahol Romániában készült, volt a hátán címke –* említi meg érdekességként.

Más érdeklődő is volt, de ők meggondolták magukat, így lett az övé. Meg sem mérte a helyet, mégis pontosan betalál, mondja mosolyogva.

# **Először lemosta, zsírtalanította, csiszolta, portalanította.** 

Szerkezetileg nem voltak problémák, így jöhetett az alapozó, majd a festék. **Több, mint egy hónapja kezdte el a folyamatot**, de kevés ideje volt foglalkozni vele. A belső részre szeretne valamit tenni, egy bútorfóliát vagy tapétát, hogy amikor kinyitja, akkor legyen valami izgalmas bent. Az ajtókon található fogantyúkat meghagyja, és lefesti őket, a fiókokét cseréli, osztja meg a terveket. 

Majd egyenként kitér arra, mit is jelentenek az előbb felsorolt folyamat egyes részei. A bútor anyagától függ, hogy mivel szokott zsírtalanítani, a bútorlap annyira nem szereti a vizet, a fa bútorokat azonban **vizezés után jó alaposan be szokta fújni konyhai zsíroldóval**, majd magas nyomással lemossa. Ezután jöhet a csiszolás. 

– *Érdekes, hogy minden régi bútor, ami olajfestékkel le van festve, biztos volt egyszer zöld, barna és fehér is. Kiadták natúrba, jött az első trend, mindenki festett fehérre, utána zöldre, majd barnára* – jut eszébe a csiszolásról, amit egyébként sokan kihagynak, vagy nem fordítanak meglelő figyelmet rá, pedig nagyon fontos lépés. **Ő hőlégfúvó pisztollyal, majd spaklival szokta teljesen fáig visszaszedni a festéket.** Ezután újra megmossa és csiszolja a felületet. 

# **Ha ezzel megvan, következhet a tapaszolás, ragasztás és ha szükséges, a hibás elemek cseréje.** 

Az eltávolított szegek helyét, a szakadásokat szokta tapaszolni. **„*Ha úgy szeretnéd hagyni a fát natúron, de javítanod kell, akkor használj folyékony fát*”**, tanácsolja. Ez több színben kapható, olyan, mint egy fogkrém, és spaklival kell kenni. Kicsit látszik a különbség, de jól beépíthető: **„*nem zavaró az eredmény, mert *nem olyan egyenletes a fa, a régi bútoroknak pont ez a szépsége, hogy nem tökéletes. Van benne szúnyom, látszik a használat. Cserébe van lelke”** – magyarázza festés közben. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-28.jpg)

A cserét nem mindig ő végzi, hanem asztalosok segítségét kéri, de kisebb részeket ő is tud cserélni, ha van hozzá szerszáma. Karácsony óta már van: 

*– Egy dekopírt például nagyon szerettem volna. Kettőt kaptam karácsonyra, addig mondtam. *Bontottam ki az ajándékat, és megörültem, jé, egy dekopír, dejó, majd jött a következő, az is dekopír volt.* Nem cseréltem vissza, egyik itthon, másik a raktárban van* – nevet. 

# **A festés már gyerekjáték,** 

pláne, ha megfelelő festéket választasz. Ő gyakran dolgozik krétafestékkel, ezt akár a nappali közepén is lehet használni, mert vízalapú, nem csepeg és szaga sincs, ráadásul gyorsan is szárad és jól fed. Ezt zárni kell még egy réteggel, extra matt lakkot szokott ő használni. Ha azonban az a cél, hogy a fa erezete is látszódjon, akkor a lazúrt ajánlja vagy a vaxokat. A karfán például azt használt, színtelent, mutat a fotelre: felkenés után sötétít, de amikor megszáradt ugyanolyan lesz, mint amilyen volt. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-10.jpg)

*– Van még egyébként két ilyen fotelem, mint ez. *Nem fogom azokat fáig visszacsiszolni, mert öngyilkosság.* Nagyon jó lett, imádom, de nagyon sok idő volt, mindennel próbálkoztam: hőlégfúvóval, spaklival, festéklemarót is vettem, amit nem szoktam. A papírok fogytak, de a shellakk nem*.

# **A kisebb részeket sem dobja a kukába,** 

lefesti őket, például. Volt olyan munkája is, ahol mindenki azt kérdezte tőle, hogy [honnan szerezte be a gombot](https://www.facebook.com/jadoredekor/photos/934010460381788), azt hitték porcelán, közben dekupázs technikával tette izgalmassá őket. Ezt egyébként nagyobb felületeken is szokta használni, például[ egy felújított írógépnél is ezt alkalmazta](https://www.facebook.com/jadoredekor/photos/1081379532311546). Vannak olyan darabok is, amiket transzferrel dob fel, azaz kinyomtat egy mintát inverzben, és egy speciális oldattal átviszi a felületre. **De lehet kapni előregyártott mintákat is, hasonlítanak a régi tetoválásokra**, csak nem kell hozzá víz, magyarázza, rá kell kaparni a felületre. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-36.jpg)

A szekrénysor utolsó részeit is befesti, leteszi az ecsetet. **„** *Mindig ecsettel dolgozol?*”** – kérdezem tőle. **„** *Nagyrészt igen*”**, érkezik a válasz, de néha a henger is előkerül, az alapozót a nagyobb felületekre azzal szokta felvinni. 

*– Van olyan, hogy jó és nem jó ecset?* 

*– Zsákbamacska.* 

*– Az ár nem irányadó?* 

*–* **Az olcsóbb biztos nem jó. De egyébként az ár nem garantálja a minőséget.* Én azt szoktam megkérdezni, hogy melyiket veszik a leggyakrabban, hullatja-e a szőrét, mennyire dús. Minél több szál van benne, annál jobb, ha kevés van, akkor szétválik, kicsit kensz vele, és lesz egy csomó szünet* – mutatja a sörtéket. 

Amíg szárad a festék, elindulunk az emeletre. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-12.jpg)

*–* **A konyhasziget egy régi íróasztal volt, kibeleltem, az alját félretettem*, és csináltattam ezt a lábat, próbáltam, hogy olyasmi színű legyen, mint a konyhabútor. A polcokat is én festettem, a tartókat az ócskapiacról vettem, régebb lehetett kapni az Ikeában. Az étkezőasztal egy nagyon lepukkant, külföldről behozott kerti asztal volt, megemeltük, mert nagyon alacsony volt, a lába is saját, csak lefestettük, olyan, mintha fém lenne. Van egy kávébárom, ami szintén a konyhába jön, csak a lábát még nem tettem fel. Lámpát szereltem bele, kis kávéscsészék a lámpabúrák. Nyitott marad, benne lesz a kávéfőző, teafőző és a csészék* – vezet végig a konyhában és az étkezőben.

# ***„Itt egy másik ócskaság”*,**

nyit ki egy ajtót. Egy mosdókagylót látok, alatta egy varrógépasztallal.

*– Szándékosan nem akartam, hogy újnak nézzen ki. Elvihettük volna a homokfúvóhoz, ő lefesti, berakja kemencébe, kész, olyan, mint az új. De én szeretem, hogy rozsdás. *A rozsda, a patina szép, karaktert ad** *–* mondja kedves hangon, mint amilyennel gyerekekkel vagy aranyos kutyakölykekkel szokás beszélni. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-15.jpg)

A varrógép dobozából lesz a lámpa, osztja meg velünk a terveket: 

*– Még a villanyszerelő sem tudja, hogy hogyan, le is akartak róla beszélni. A munkások, akik itt vannak, már nem is mondanak semmit, mert itt semmi sem úgy van, ahogy máshol. Vannak ugye a normák, attól nem igazán akarnak eltérni, de mindig megtaláljuk a megoldást. Az asztalosok már ismernek, megjegyeztek, mert mindig valami elvetemült ötlettel állítok oda. Amikor a csészéket elvittem az üvegeshez, és *mondtam nekik, hogy az aljára kellene fúrni lyukat, akkor csak néztek, hogy az aljára lyukat, miért.* De élvezik egyébként, szívesen megcsinálják, csak jól megnéznek először.* 

Amíg a többi szobán vezet végig, addig az első projektjéről kérdezem. **Egy asztal volt, a tüzifarakás tetején látta meg, egy teljes nyáron keresztül kaparászta róla a festéket**, ez az új házban varrógépasztalként funkcionál majd. De nem ez volt a kedvenc felújítása, a nagyon reménytelen eseteket szereti, amiről már mások teljesen lemondtak. **„** *Például* [*a fésülködő szekrény*](https://www.facebook.com/jadoredekor/photos/936587570124077)*?*”**, kérdezem. Helyesel, egy eresz alatt ázott hét évig, az oldalai el is áztak, cserélni kellett őket, de a végeredmény szinte összahasonlíthatatlan lett az eredeti állapottal.

# ***„Nekem minden kell, ami másnak szemét”*** **–** 

jelenti ki, miközben visszatérünk a földszintre. Gyakran jár turkálókba, ócskapiacokra. A barátai is tudják, ha valakinek nem kell valami, akkor szólnak neki. 

Volt már olyan, hogy az út szélén látott meg kirakva dolgokat, vagy épp akkor szabadult volna meg tőle a gazdája, sőt, tűz tetejéről is mentett meg már bútort. A hátam mögött a redőzött ajtókat például egy bácsitól vette. 

*– Ment biciklivel, és vitte a hóna alatt őket, én pedig megállítottam, hogy mit akar vele csinálni. Mondta, hogy a feleségének nem tetszik, elmesélte, hogy annó harminc évvel ezelőtt ezt mennyiért csináltatta, a kamra és a deberé ajtó volt a blokkba. *De a felesége modernet akar, ő le kellett szerelje, és most viszi a fásszínbe, de ha kell, eladja. Mondtam, kell** *–* meséli az ajtók történetét, amiket azóta is használ rendezvényeken dekorelemként. 

A fabútorok általában menthetőek. **Ha vannak olyan részek, amik nagyon szuvasok vagy ázottak, lehet cserélni őket. A furnérlapos darabok is festhetők**, ha a legfelső rétege sérült, akkor ezt leszedhetjük, általában van alatta még egy réteg, ami sértetlen és festhető. A kisasztal is furnéros, mutatja, a szélén volt védő is, az lekerült, és az egyenletlenségeket fagittel orvosolta, ez fehér színű, úgyhogy alapos csiszolás után le is festette. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-19.jpg)

Már csak az egykori ebédlő szekrény ajtajai kell a helyükre kerüljenek, és majdnem kész is van. Van még egy elkezdett projektje, meséli közben:

# ***– Az az előszobába lesz, egy tűzről leszedett háromajtós ruhásszekrény,*** 

*az egyik fiókját el is tüzelték. Régen Szovátán volt az egyik villában. Onnan tudom, hogy az ajtaja tele van mindenféle nevekkel, évszámokkal, és egy Szováta felirat is van rajta. A középső ajtót levettem, ott lesz egy beülő, cipőhúzó rész, felette akasztó a vendégeknek, alatta kosarak a cipőknek, kétoldalt pedig beakasszuk a kabátjainkat. *Ezt is, amikor látják, nézik, hogy mi lesz ebből, azt hiszik, gyóntatófülke. Gyakran nem látják, amit én látok.* Hiába mondom sokszor, hogy jó lesz, csak akkor hiszik el, amikor kész van.*

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/abszo-40.jpg)

A férjének is vannak kétségei: **„** *gyakran kérdi, hogy *ezt a ócskaságot te tényleg be akarod vinni a házba”**, meséli nevetve. Az étkezőasztallal is így volt, a végeredmény azonban tetszett neki. 

*– Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy nincs melletted egy nagy család, akikre számíthatsz. Délelőtt dolgozom egy munkahelyen, utána csinálom a saját projektjeim, ott van mellette a két gyerek, szűkös az idő. A szekrényeket is el kell hozni, ebben a férjem segít a legtöbbet –* vallja be, hogy nem mindig könnyű. Sokszor szidja is magát, hogy miért vágott bele egy-egy új projektbe, de a végeredmény mindig kárpótolja a sok szenvedést és bosszankodást. 

# ***– Sokszor hallom, hogy jaj, hát ilyenünk nekünk is volt,*** 

*csak eltüzeltük vagy kidobtuk. Olyankor szomorú leszek. Ez vandalizmus kategória nálam. Ha van valamid, van érzelmi kötődés: anyukádé, nagyszüleidé volt, azt nem értem, hogy lehet kidobni. *Én megmentenék mindent.* Benne vagyok egy csomó ilyen csoportban: csináld magad, miket lehet kapni a turikban, falakban – imádom ezeket. Ha látok egy régi házat, az jut eszembe, hogy milyen szívesen felmennék a padlásra, a férjem szerint én vagyok az egyetlen, aki ilyenekre gondol. De vonzanak a régi, pókhálós helyek, ahol elrejtett kincsek lehetnek* – fogalmazza meg, hogy mégis miért éri meg számára a végeredményen kívül bútorfelújítással foglalkozni.