> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Mit kezd magával egy közösség, ha eltűnik a lelke?
- URL: https://www.uh.ro/mit-kezd-magaval-egy-kozosseg-ha-eltunik-a-lelke/
- Published: 2025-07-29T12:57:00.000Z
- Updated: 2025-07-31T07:05:56.000Z
- Description: Bezárt a bánya. Eltűnt a falu lelke. De a parajdiak nem omlottak össze. Újraépítik az életüket kézzel, sóval, reménnyel. Csend van. De nem vég.
- Author: Ambrus Kata
- Tags: Itthon, Parajd

Mintha megállt volna az idő, a Bánya utcán alig lézeng valaki. Egy-két turista téblábol bizonytalanul, mintha nem tudná, jó helyen jár-e egyáltalán. Zaj, nevetés, turistacsoportok, autósorok, tömött parkolók töltötték be egykor a helyet. Sorban álltak a sóbánya előtt, a kisboltok és az éttermek teraszai tele. 

Most minden más. Pedig ez lenne az év legforgalmasabb időszaka. A levegő meleg, de valahogy üresebbnek tűnik, nem csak az emberek hiányoznak, hanem valami más is: az élet, a nyüzsgés. 

## A sóbánya volt Parajd lelke

Vállalkozók, kereskedők, szállásadók, mindannyian bizonytalanul figyelik, mi jön ezután.

Az egyik helyi üzletben jártam, ahol parajdi sóból készült kézműves termékeket találni. A *Diverting* nevű vállalkozás öt testvér közös munkája. Az üzlet ugyan csendesebb, mint máskor de a munka megy tovább. 

Az 5 testvér közül **Józsi Márta Magdolnával** beszélgettem, aki azt vallja, hogy a parajdi só nem csak termék, hanem érték a parajdiak számára. Érzik a hatalmas visszaesést, számszerűsítve 90%-al csökkent a forgalom. A nehéz időszak ellenére sem adják fel. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/07/Parajd_turizmus-.jpg)

Hisz abban, hogy ebből az időszakból valami jó is születhet: egy olyan közösség, amely még szorosabb kapcsolatban él a természettel, egymással. Egy jobb közösség, amely jobban beleillik a környezetbe, nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkiekben is. A sóbánya bezárása nemcsak gazdasági kihívás, hanem lelki próba is a helyiek számára. Márta hozzátette: nem az áldozat szerepét választják, hanem úgy tekintenek rá, mint egy nehéz közös feladatra és igyekeznek meglátni benne azt, hogy talán egy új életet kaptak. 

Bár a nehézségekről volt szó, mégis meglepő volt, mennyi remény és pozitivitás bujkált a szavai mögött. Búcsúzásunkkor Márta egy idézetet olvasott fel nekem Wass Albert egyik könyvéből, ami összefoglalja mindazt, amiről beszélgettünk: a hitet, a kitartást, az összetartozást.

> *,,Soha ne hidd el, hogy minden elveszett. Az emberben több erő rejlik, mint amit a világ valaha is megért. Az Isten sose engedi, hogy egészen egyedül maradj.’’*

## Kézzel vájt kitartás

A parajdiak instabil helyzetben keresik a biztos pontot, valamit amibe lehet kapaszkodni, míg elül a bizonytalanság. Nemcsak az árusok éreznek veszteséget. A változást leginkább azok a helyiek élik meg nap mint nap, akik eddig a turizmusból éltek és dolgoztak, például a panziótulajdonosok. 

A falu egyik csendes utcájában található az Ambrus E panzió, ahol **Ambrus Erzsébet** és családja már hosszú ideje fogadja a Parajdra látogatókat. Erzsébet arról mesélt, hogy mennyire más minden, mint amit megszoktak az elmúlt években:

> *,,Nem tagadom, nehéz időszak ez. A vendégek száma visszaesett, és egyelőre nem látjuk mikor tér vissza a régi lendület. Most szinte teljesen csend van, egy-két turista foglal szállást kevesebb éjszakára. Nagy ajándék számunkra, amikor valaki nemcsak vendégként érkezik, hanem segítő szándékkal, együttérzéssel. Ez reményt ad és erőt a folytatáshoz.”* 

A panzió nem csupán egy szálláshely számukra, az életük része, minden idejüket és energiájukat ebbe fektetik. 

A panzióból kilépve a falu egy másik pontján, a Telegdy Ház étterem asztalánál ülök le beszélgetni **László Szilárddal**, akinek a családja harminc éve része a parajdi turizmusnak. Ők a harmadik generáció, akik továbbviszik ezt az örökséget, és már tíz éve dolgoznak benne nap mint nap. Próbálják a vállalkozásukat életben tartani addig, amíg újra megnyit a sóbánya, hiszen ők nem is szeretnének abba a forgatókönyvbe belegondolni, hogy sóbánya nélkül kell Parajdon turizmust létrehozni.

## Sótlanabb napok

A beszélgetések közben többször is elhangzott: ha nem tér vissza a turizmus a régi kerékvágásba, gondolkodnak, terveznek, akár új irányba is elindulnának, mert a parajdiak nemcsak a sóról híresek hanem a kitartásról is. 

Különösen nem építettek fel stratégiát erre a bánya nélküli életre a vállalkozók. Amíg van termék, amíg van amit eladniuk, amíg van akinek, addig dolgoznak, még ha teljesen össze is omlik az, amit megszoktak korábban. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/07/Parajd_turizmus-92541290.jpg)

Szeretnének új termékeket a piacra hozni, nem zárkóznak el attól, hogyha elfogy a tartalék parajdi só, más sóból dolgozzanak. A vendéglátósok azokhoz a tervekhez nyúlnak vissza, amelyek az évek során már többször felmerültek, de eddig háttérbe maradtak. Az egyik legfontosabb lépés az erőteljesebb online jelenlét kialakítása lett, nemcsak a saját vendéglátóhelyeiket igyekeznek láthatóbbá tenni, hanem Parajdot és a környező vidéket is. A cél most az, hogy a térség újra vonzó képet mutasson magáról.

## A csend mögött

Azt remélik, hogy jövő nyárra kialakul egy olyan falukép és közösségi összefogás, ami visszahozza az emberek bizalmát, és több turistát hoz a térségnek. Úgy látják, most legfeljebb középtávon lehet tervezni, mert a helyzet túl bizonytalan ahhoz, hogy hosszú távon gondolkodjanak. 

A vendéglátók azt üzenik a turistáknak, hogy azért az érzésért jöjjenek vissza, amit önmagukban megfogalmaztak, amíg itt voltak. Találkoztak sok turistával, akik azt mondták, hogy ugyan a sóbánya miatt érkeztek, de igazán az fogta meg őket, amit a hely sugároz. Ezért az érzésért jöjjenek vissza, akik pedig még nem jártak itt, azok azért jöjjenek, hogy mindezt ők is megtapasztalhassák. 

Parajd most csendesebb, mint valaha, de a csend mögött nem a lemondás húzódik meg, hanem egy átalakulás kezdete. 

A parajdi ****Ambrus Kata** a **Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem* vásárhelyi karának kommunikáció és közkapcsolatok szakos, harmadéves hallgatója. A következő hónapban, szakmai nyári gyakorlata során írásait az Udvarhelyi Hírportálon olvashatod.