> ## Content Index > Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt > Use this file to discover other available public pages before exploring further. # Milyen az udvarhelyi néző? - URL: https://www.uh.ro/milyen-az-udvarhelyi-nezo/ - Published: 2019-01-18T13:31:15.000Z - Updated: 2025-04-01T17:26:49.000Z - Description: Másfél éve váltotta Csurulya Csongort Zakariás Zalán. Változott valami? - Author: Győrfi Kata - Tags: Kultúra, Csurulya Csongor, Elise Wilk, Nagy Pál, Thornton Wilder, Tomcsa Sándor Színház, Vladimir Anton, Zakariás Zalán, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47 ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/nagy-pal-szinhaz4-1.jpg) ##### Másfél éve váltotta Csurulya Csongort Zakariás Zalán. Változott valami? ###### A szerző fotói. Másfél éve váltotta **Csurulya Csongort Zakariás Zalán** – aki már évek óta rendez Székelyudvarhelyen – Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetői posztján, arról, hogy mi történt azóta és mi lesz ezután **Nagy Pál**lal, a színház igazgatójával beszélgettünk. # **Sok minden változott jó irányba** Arra, hogy ő hogyan élte meg a váltást – udvariasan – azt válaszolta, hogy minden embernek megvannak a maga erényei, a maga hibái, van, aki egyik szempontból jobb, van, aki másik szempontból. Nagy Pálnak az a lényeg, hogy akivel együtt kell dolgozzon – legyen az művészeti vezető, színész, vagy színpadmunkás – az maximálisan a színház érdekeit nézze. Nem feltétlenül kell én most mindenkivel puszipajtás legyek – mondja. Jó, hogyha a munkavégzés miatt van egy egészséges távolságtartás. *De az biztos, hogy sok minden változott jó irányba.* S bár én csak egy éve látogatom a Tomcsa Sándor Színházat, és csak azokat az előadásokat ismerem, amik már Zakariás Zalán művészeti vezetése alatt készültek, az ismerőseim elmondása szerint, a színház **mintha új esztétikai irányokat vett volna**. Arra, hogy vajon mi tartja itt alkotóként a rendezőt, azt a választ kaptam, hogy valószínűleg látott fantáziát a csapatban, jól tudtak együtt dolgozni, szép előadások is születtek. „Ezt persze nehéz folyamatosan tartani.” ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/nagypal03.jpg) Hogy változás történt-e, ő még annyira nem észleli, mert az arra való törekvés, hogy minőségi előadásokat mutassanak be – bármilyen típusú előadásról is legyen szó – mindig is célja volt a színháznak, mondja az igazgató. Erre talán **jobban odafigyelnek, mint eddig**. De azt is bevallják maguknak, hogy ez nem mindig sikerül. „Azt is mondhatjuk szubjektíven, hogy minőséginek, minőségi, de tudjuk, mégsem elég jó.” A lécet maguk előtt magasra teszik. Amióta Zalán itt van, jó pár új arc érkezett, a fiatalok lelkesek. S hogy ez az ő kezdeményezése-e, azt mondja, hogy nem: úgy hozta a sors, hogy annyian mentek el időközben– ha ideiglenesen is –, hogy kellett szerződtessenek új színészeket, és ez részben jó, de részben rossz is. # **Hogy aztán ki marad...** Nem az a célja – Nagy Pálnak legalábbis – hogy kicseréljék a színészeket és egy új csapat legyen. „Én azt szeretném, hogy legyen egy stabil csapat, ahova szívesen csatlakoznának mások, akárcsak egy vendégjáték erejéig.” Nehezen mozdulnak ki a színészek, ha már valahol megállapodtak – mondja –, s ezért nehéz idősebb kollégákat találni. Röviden: nem volt koncepció, hogy fiatalok jöjjenek, hanem ők jöttek, s akkor belőlük igyekeztek a legjobbakat kipróbálni. Hogy aztán ki marad... Folyamatosan, minden évben értékelnek, beszélgetnek és lehetőleg a legjobbakkal folytatják. A legnagyobb problémájuk, hogy csak 14 színészposztjuk van, és „ez roppant kevés”. Azt ugye én is tudom, hogy legalább 18 kellene, hogy merészebben tervezzenek. „Önkormányzati színház vagyunk, **amit megengeded a város magának és a színháznak**, abból kell kihozzuk a maximumot, és az nem mindig a saját elvárásaink maximuma.” Azt mondja, hogy az új emberek mindig hoznak egy új lendületet – az a lényeg, hogy ez a lendület kitartson. # **A magaskultúrát próbáljuk képviselni** Mindig is érdekelt, hogy ki dönti el, s hogy mi alapján válogatják össze az adott évad előadás-stílusait. Kérdem én naivan: hogy dől el, hogy hány vidám s hány szomorú előadás van egy évben? Mosolyog és azt mondja, hogy tudatosan az ember igyekszik mindent lefedni, de nem mindig sikerül, mert közbejönnek váratlan dolgok– ahogy a múlt évadban is – akár egy betegség, vagy előadáscsere, vagy valami. Az alap az, hogy **az udvarhelyi egy repertoár-színház**. Nem vállalhatják fel, hogy csak kortárs drámát, vagy csak musical-t csinálnak, mert van a fenntartóval egy szerződésük, aminek értelmében Udvarhely lakosságát kell kiszolgálni. „Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt a szót, de mi a magaskultúrát próbáljuk képviselni – egy színháznak szerintem ez a kötelessége. Van bőven lehetőség amatőr, meg ilyen-olyan más előadásokat megnézni – mi megcéloztunk valami mást.” ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/szineszek-workshop.jpg) ###### A társulat és a vendég-alkotók az olvasópróbán. Elmagyarázza, hogyan működik. Vannak felnőtt-, diák- és gyerekbérletes előadások. Ehhez kell minimum három nagyszínpadi előadás, egy gyerekelőadás – a gyerekelőadást kiegészítik a gyergyói és a csíki előadások, így lesz három abból is. A diák- és felnőttbérleteket dúsítják azzal, hogy nyitottak maradnak s hívnak előadásokat máshonnan is. „Plusz betesszük az Udvarhely Néptáncműhely egyik nagyszínpadi előadását a diákbérletbe – egyrészt ezzel is eljuttatjuk őket minél több diákhoz, másrészt a diákok is részesülnek egy néptánc-előadásban, amire nem biztos, hogy maguktól elmennének.” S ha a stílusokat nézzük, akkor – azt mondja – a nagyszínpadi előadások közül **az egyik vígjáték** kéne legyen – „egy jól sikerült vígjáték, nem egy gagyi”. A másik kettőből az egyik olyan kéne legyen, amivel **a szakma fele tudnak nyitni**, kíváncsivá tudják tenni a többi színházat, hogy meghívják, a kritikusokat, hogy megnézzék. S emellett nem rossz, ha van **egy stúdió-előadás**, ami egy más típusú közönséget vonz be: a fiatalabbakat. „De amúgy a más, szokatlan, nem-hagyományos, nem-színpad helyszínek is bevonzzák a fiatal közönséget.” # **Kint is bent is, fent is lent is** „Az az elvem, hogy **ki kell vinni a színházat az épületből**, ahhoz, hogy következő alkalommal már az a néző jöjjön be, aki kint nézett meg.” Szeretnének szabadtéri előadásokat is, de ezzel a kis létszámmal kicsit nehéz, hogy legyen *kint is bent is, fent is lent is*. Ezek mellett három éve van a bábszínház – évadonként minimum egy bábelőadást bemutatnak, és úgy néz ki az idén be tudták vállalni a negyediket is. „A színészeknek ez egy plusz teher, de szívesen csinálják, mert annyira más műfaj és olyan jók a visszajelzések, hogy ezt most már muszáj.” ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/nagypal02.jpg) Ez a repertoárszínház, és a közönségigény ezt szüli, nem akarnak és nem fognak elmenni egyetlen irányba. „A lényeg, hogy amit csinálunk – bármi legyen is az – magas színvonalú legyen.” És bár tudják, hogy nem mindig jön össze, de a szándék megvan. Az egyik módszerük erre, hogy átbeszélik az előadások bemutatója után az akár technikai, akár művészi hibákat, hogy már az előadások kijátszása előtt tudjanak javítani rajta, levonni a következtetéseket, hogy ezzel a rendezővel, zenésszel, díszlettervezővel érdemes-e tovább dolgozni, **jó volt-e a munka** stb. # **Az udvarhelyi néző sokféle** A 2017/2018-as szilveszteri előadás volt az első előadás, amit itt Udvarhelyen láttam. Elráncigáltam a családomat, ott volt több ismerősöm és barátom. A marketingje hatékony és vicces volt. **De az előadás?** Hát az minden akart lenni egyszerre: Shakespeare slam-mel, sok-sok indokolatlan túlzás, hangos és indokolatlan ripacskodás. Mintha valakire, aki életében nem csinált, és nem is szeret nézni *kabarét*, ráerőltették volna, hogy csináljon egyet. És ő azzal, amit tudott, abból, ami volt, úgy ahogy lehetett – kihozott valamit. A nézők nagyrésze **megalázva érezte magát**. Mondom az igazgatónak, hogy a pletyka szerint nem ez volt a legjobb szilveszteri előadás. Hogy lehet a kedvében járni, milyen az udvarhelyi néző? „Az udvarhelyi néző sokféle, ahogy színház is sokféle van.” Elnevetjük, hogy **a pletyka hatásmechanizmusa** érdekes, és mondja, hogy három évvel ezelőtt például a *Pletyka* volt a szilveszteri előadás címe, és hogy egy fergeteges vígjáték volt. A kabaré egyébként egy szimpatikus szilveszteri program tud lenni, de abból is az, ami színvonalasabb, és ezt nem mindig sikerül elkapni. „Azért **nehéz a színházban**, mert a rendezőnek a fejében van egy dolog, elképzeli, de nem mindig úgy és az lesz a végeredmény, ahogy ő azt szeretné. Vagy lehet az is, hogy ő elégedett a végeredménnyel, de a néző nem.” Aztán ha megvan ez a kész termék, akkor már nem lehet elővenni egy másikat helyette. „Hogy ez az alma meg van kicsit potyolódva, de nem baj, cseréljük ki – **ilyen nincs**. De ezért vannak az előbb említett elemzések, a beszélgetések, hogy minél kevesebb ilyen legyen. Nem fogjuk az mondani, hogy gyenge, de elismerjük, tudjuk: így sikerült.” Azt is tudják, hogy a közönség szereti az udvarhelyi társulatot, és emiatt elnézőbbek velük egy-egy előadás kapcsán. „**Nincs botrány**, ami nagyon jó, és messzemenően hálásak lehetünk a közönségnek.” # **A mi kis városunkról is szóljon** Most készül a **Thornton Wilder *Mi kis városunk* Vladimir Anton rendezésében**, aki tavaly csinálta a *Nem lesz reggel, Fred-*et. Azt várják el ettől az előadástól, hogy a *mi kis városunkról* is szóljon. Most zajlanak a próbák. Arra, hogy hogyan fogja egy olyan csapat, aminek fele nem is udvarhelyi, **udvarhelyiesíteni** ezt a darabot azt mondja, hogy: „ez az ő dolguk.” \[custom\_facebook url="https://www.facebook.com/szinhaz.ro/posts/1997718616980823" type="post"\] Van egy sémánk egy kisvárosra: van, ami Csíkban, Gyergyóban és Udvarhelyen is úgy működik – van egy csomó más, ami nem. „De ezek az életképek, ha felismerődnek, akkor óhatatlanul közelebb hozzák az embert az előadáshoz.” És te sem vagy udvarhelyi, de mégis megtudtál dolgokat a városról, **amiket nem is szerettél volna** – mondja mosolyogva. És eszembe jut, hogy tényleg, a Elise Wilk darabját, a [*Hideg – Négy valótlan történet Gyergyószentmiklósról* ](http://figura.ro/play/hu/171?ref=uh.ro) is egy külsős rendező és dramaturg rakták össze, és milyen szuperül rátapintottak a *közéletre*. Ebben a darabban a lehetőség benne van, reméljük a fiatal társulati tagok, a régi színészek, a külsős alkotók inspirálják egymást, és jó lesz – mondja. # **Mint minden normális színházban** Az előadások mellett a társulatnak több **közösségépítő rendezvény**e van. „Nekem ezek fontosak, és a kollégáim is nagyon nyitottak rá, ezért az egyik szlogenünk, hogy *a színház közösségi tér*.” A közönséggel kialakított jó kapcsolatuk annak is köszönhető, hogy több rendezvényt szerveznek: a SzinT – színházi nevelési program –, a forradalom.ma, a Magyar Költészet Napjára szervezett rendezvények, a dráMA kortárs színházi találkozók. Nemsokára újból lesz farsangi bál. ![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/nagypal01.jpg) „Egy városnak, azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy legyen színháza, egyeteme, mert az értelmiségi emberek, akik itt dolgoznak, a hétköznapi életben is hozzá tudnak adni a közösségi élethez.” Nagy Pál úgy gondolja, neki az is a dolga, hogy megteremtse a körülményeket, hogy ez minél intenzívebben történjen. Az egyik nagy szívfájdalmuk az, hogy – mint minden normális színházban – nincs egy művészkávézó. „Mert az lehetne az a hely, ahol mi is most beszélgethetnénk, tea, kávé, egy kis zene, az egyik sarokba már beült valaki olvasni, stb.” Rövidtávon mindenképp szeretnék, hogy ez megvalósuljon. **Pont azért, mert kis társulat vagyunk, nekünk nem csak az előadásainkkal kell jelen lennünk, hanem tulajdonképpen a létezésünkkel.** Szeretnék, ha minél több előadást kellene játszaniuk. Lassan növekszik a nézőszám, de jóval több potenciál van ebben a városban a színházlátogatásra – mondja. „És mi pont az igényt szeretnénk felébreszteni. Hogy hozzanak magukkal minél több embert, mert akkor kezd ez a közösségi tér igazán működni, életre kelni. Jöjjenek csoportosan, s lesz kedvezmény.”