> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Mert mi mást tehetnénk? Ha igaz magyarok vagyunk
- URL: https://www.uh.ro/mert-mi-mast-tehetnenk-ha-igaz-magyarok-vagyunk/
- Published: 2024-04-19T09:08:53.000Z
- Updated: 2025-03-27T12:47:37.000Z
- Description: Merjünk kérdezni. Azt, amit akarunk, attól, akitől akarunk és ne fogadjuk el, ha a hatalom vagy bárki megkérdőjelezi ezt a jogunkat.
- Author: Pál Edit Éva
- Tags: Vélemény, Alibi, esemény, Veiszer Alinda, #wp, #wp-post, #Import 2025-03-27 14:04

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/ok-dsc_0860-8.jpg)

###### Fotó: HODGYAI-LŐRINCZ ESZTER | archív

**Merjünk kérdezni. Azt, amit akarunk, attól, akitől akarunk és ne fogadjuk el, ha a hatalom vagy bárki megkérdőjelezi ezt a jogunkat.**

A színházakban a színészek, hangosítók, zenészek. A boltban az eladók, rakodók, a csirkefarhátért sorban állók. A sorok közt az írók, a költők, a tudósok. A vasárnapi húsleves mellett kínosan a kívánságműsor trilláit bámuló, s ha egy politikus neve valakitől elhangzik, prüszkölésben kitörő családtagok. A sakkozó nyugdíjasok, a bizniszreggeliken pezsgővel koccintó vállalkozók, a közmunkából tengődők, a külföldre vágyó unokák, a munkahelyüket elhagyó vagy épp a maradást választó tanárok, az egyetemisták, a kis- és nagybirtokosok. A keresztények és az istentelenek. És persze,

# ha onnan nézzük, az erdélyi magyarok.

Az a közös bennük, hogy mára mindannyian bevonódtak egy olyan beszédmódba, amelyben mindent áthat a politika.

És miközben **a félrenyelt vékonylaskától fulladoznak emberek, ha családi beszélgetéseken szóba kerül a politika**, Magyarország egyik legismertebb műsorvezetője, **Veiszer Alinda** [szerint](https://www.uh.ro/zarora-utan-veiszer-alindaval/) már nem lehet Magyarországon politikai újságírást művelni. Vagyis lehet, de nem sok értelme van, ha **a játékszabályokat egyik fél úgy módosítgatja, ahogy akarja.**

Ám nálunk, a *Határontúlon* még valamelyest lehet politikai újságírást művelni, amíg a politikusok rá nem kapnak az újfajta játék ízére. Arra a játékéra, amely nem engedi be az egyik szereplőt a pályára. Feltéve, ha a sajtónak van még szerepe ebben a demokráciának nevezett stratégiai játékban, melyben négyévente osztanak új lapot. Lehetőleg ugyanannak a játékosnak az összefogás, az egység és a nemzet nevében, mert a többit éveken át táplálták, majd miután így is vérszegénynek bizonyult, felszívódtatták.

Arról a játékról beszélek, amely **egy ideje már Erdélyben is zárt kapuk mögött játszódik**, és az egyetlen játékban levő csapat saját médiafelületein jelenik meg róla, saját szemszögből a tudósítás. Erre egyféle reakciónk lehet, ha igaz magyarok vagyunk: **az ováció és az izgatott, izzadt tenyerű taps.** A hajrá magyarok. A győzzenek a magyarok.

# Ezeken a mérkőzéseken csak egy kapura játszanak:

a hatalom, a pénz kapujára. Amit egyébként mi biztosítunk számukra, és ha néhány gólt véletlenül az érdekünkben berúgnak, akkor mi vég nélkül, sokszor ész nélkül tapsolunk nekik. **Mert mi mást tehetnénk? Ha igaz magyarok vagyunk. Ha úgysincs alternatíva.** Ha a pozitív szemlélet jegyében csak a pozitív dolgokra koncentrálunk. Ha nem akarunk rossz kutyaként, mely a maga vackát ugatja, a sarokból dühödten csaholni és csontsoványan elpusztulni.

Az uh.ro-nál mindig is fontos volt az, hogy ha lehet, tartsuk távol magunkat a magyarországi vitáktól, a világot átható populista, polarizált szemléletmódból és a romániai országos konfliktusokból is csak annyit vegyünk magunkra, amennyi ránk tartozik. Nem azért, mert nem tartanánk fontosnak őket, vagy nem érdekelnének. Csak egyrészt nincs rájuk kapacitásunk, elég ötünknek, hatunknak a magunk baja itt, Udvarhelyen, másrészt **meg szerettünk volna őrizni egy felületet, ahol politikai hovatartozástól függetlenül bárki megszólalhat.**

# Ahol van helye a vitának, a konfliktusoknak és azok feloldásának,

ahol az újság a nyilvános közbeszéd felületen túl egy társadalmi szelep is, amelyen át a társadalmi feszültségek távoznak, ahol a különböző felek ideológiai, politikai pártállástól függetlenül megszólalhatnak, és ahol a saját rögeszméink szajkózásán túl legalább esélyt kap az egymás megértése.

**Az uh.ro egy virtuális tér, amit szeretnénk, ha nem mérgezne meg a polarizált világszemlélet,** melyben jókra és rosszakra, keresztényekre és istentelenekre, bal- és jobboldaliakra egyszerűsödik a teljes társadalom.

Nem akarunk egy „szidjuk a Fideszt”, vagy „szidjuk az RMDSZ-t”, „szidjuk a románokat”, szidjuk a bármit skatulyába belekerülni. Bár néha úgy tűnik, és néha bizonyos szereplők tesznek is róla, hogy beskatulyázzanak. Miközben ez a legrosszabb, amit saját magunkkal tehetünk:

# belépünk olyan mentális ketrecekbe,

amelyekből aztán csak nehezen tudunk kiszabadulni, és vagy racionálisan, vagy érzelmileg felfűtve megmagyarázzuk magunknak, hogy miért vagyunk ott.

Hogy helyes-e ezt tenni, hogy próbálunk semlegesek maradni, hogy felelősség alóli kibúvás-e, hogy a szemünk behunyása-e és valóságtorzítás-e? **Nem mondhatom, egyik kérdésre sem nyugodt szívvel, hogy nem.**

Ha közösséget keresek az [Alibi beszélgetéssorozatunk jövő heti meghívottjával](https://www.uh.ro/zarora-utan-veiszer-alindaval/), **Veiszer Alindával**, akkor elsőként ezt találom: merjünk kérdezni. Azt, amit akarunk, attól, akitől akarunk és ne fogadjuk el, ha a hatalom vagy bárki megkérdőjelezi ezt a jogunkat.

**Ez a mi ketrecünk. Ez a mi mentális skatulyánk,** amiben próbáljuk erdélyi magyarokként őrizni legalább az illúzióinkban azt a teret, ahol önazonosak lehetünk, és ahol a saját dolgainkról saját magunkkal szemben legalább, őszinték lehetünk. Mert kicsik vagyunk nagy tömegek gondolkodásmódját megváltoztatni. De a saját világszemléletünket, a saját viselkedésünket, döntéseinket és viszonyulásainkat meg tudjuk.

**A saját életünkre hatással lehetünk. Ha merünk magunktól és egymástól őszintén kérdezni.**

\[custom\_sell\_product\]