> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Mennyit zúgnak ezek a bolond kocsik!
- URL: https://www.uh.ro/mennyit-zugnak-ezek-a-bolond-kocsik/
- Published: 2017-08-08T09:01:39.000Z
- Updated: 2017-08-09T03:23:31.000Z
- Description: Hónapokig rajtuk keresztül közlekedett a város. Megkérdeztük, mit gondolnak, és hogy élnek eközben a Budvár negyed lakói.
- Author: Simó Veronika
- Tags: #Import 2025-09-10 11:33

![budvar 08](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_08.jpg "A gyermekek miatt félünk. Fotók: Pál Edit Éva")

Hónapokig rajtuk keresztül közlekedett a város. Megkérdeztük, mit gondolnak, és hogy élnek eközben a Budvár negyed lakói.

Az augusztusi kánikulában érkezünk, pont dél van, csúcsforgalom, **egymást érik a Budváron áthaladó autók.** Rettentő hőség, por és szemét a gödrös úton. Gyanakvó, fürkésző tekintetek kicsit feljebb, látszik rajtuk, ritkán jár erre idegen ember – gyalog.

Május óta átterelték a Rákóczi utca autós forgalmának egy részét ide, amíg ott a kanalizáláson dolgoztak. Még mielőtt minden visszatért volna a „rendes kerékvágásba", megnéztük, mi zajlik a Budvárban, mi változott itt tavasz óta. Kiderült, a gödrös útszakasznál **súlyosabb gondok** is vannak.

**Mónika,** a helyi kocsma alkalmazottja kalauzol bennünket a negyed dzsungelében.

![budvar 01](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_01.jpg)

A lány halk szavú, de segítőkész, megmutatja, hol próbálkozzunk a kérdéseinkkel, ha kíváncsiak vagyunk a cigányok véleményére, és hol hallgassunk inkább, ha nem akarunk konfliktust. Néhány keresetlen szót így is kapunk a másfél óra alatt, amíg körbejárjuk a helyet.

A tömbházak között többnyire nőket látni, karjukon gyerekkel, a nagyobbak mellettük téblábolnak, a kíváncsiság idehozta őket, ahol **Vilma nénivel** beszélgetünk egy kerítés mellett.

![budvar 09](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_09.jpg)

Távolabbról is észrevették, hogy mi történik, de nem mindenkinek tetszik, hogy fénykép készül a környékről: Nincs fotó! - kiabálja egy gyerekhang messziről. Aztán a negyedikről szól le dühösen egy férfi, hogy

## miért kell mindig a cigányokat fényképezni?

Szerencsére, nem irtózik mindenki a kamerától, egy fiatal apuka büszkén pózol a tömbház lépcsőjén két kislánnyal, mosolyognak mezítláb.

– A gyermekek miatt félünk, hiába mondjuk, úgyis kimennek az útra, ott futkorásznak, játszanak, s nehogy a kocsi elüsse. Nagy a forgalom – mondja Vilma, a többiek bólogatnak. Azt mondják, szerencsére nem történt eddig baleset, konfliktusról sem tudnak, ők nem keresik a bajt.

![budvar 02](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_02.jpg)

„A sofőrök? Nincs baj vélük, mi se bajlódunk, s ők se. De ha baj volna, ők is mindjárt szólnának, s mi is. **Ha nem bántnak, mi miért bántsuk?**" – magyarázza az idős nő.

– A sofőrök így mennek, mint most, minket nem érdekel. Sehogy se viszonyulnak, csak mennek – mondja valaki, amikor ismét megállunk egy kicsit lennebb beszélgetni egy csoporttal.

## Azt tessék írni, hogy javítsák meg a blokkot.

Itt is körénk gyűlnek páran, kitör belőlük a panasz, egymás szavába vágnak. Nem is a forgalommal van baj, mondják, de nagyon rossz az út, nem értik, miért nem javították meg, mielőtt erre terelték volna azt a sok autót. „A polgármester egyszer azt kellett volna megcsináltassa. De itt es feltörette."

![budvar 07](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_07.jpg)

– De még fontosabb lenne, hogy a házakat rendbe tegyék – veszi át a szót **Viorica.** Ne az utat, ezt né, ezt filmezze – mutat az omladozó tömbházra – esik bé reánk az eső. Ezt kell megcsinálja a polgármester, nem az utat. **Út van elég, föl is, le is.** Ezeket ne, s a vécét, mert nincs hova kakálni, a Küküllőre mennek a gyermekek. Erre kellene költse a pénzt. Nálunk a plafon bé van ázva. Evvel kéne segéljenek, bár a lakásokot csinálják meg. **Lakunk benne kilencen, csak egy szobánk van.** Úgyse csinálnak semmit. Hány éve, hogy mind mondják.

## Válaszfal két világ között

A járdára hosszan kerítést állítottak, hogy elválasszák az úttól, mielőtt ide terelték a forgalmat, de szakaszokban már hiányzik, máshol még kapaszkodik az oszlopokon a piros műanyag kordon. A helyiek azt mondják, **figyelmeztették őket** előre a forgalomváltozásra, és szóltak, hogy ne üldögéljenek az út túloldalán, ahogy most is néhányan teszik. Ott van árnyék.

![budvar 16](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_16.jpg)

Azt is megtiltották, hogy kijöjjünk a házból – panaszolja egy idősebb nő. „Valamelyikszer jöttek a fekete ruhások, még a házba is bé kellett menjünk. **Ezt csinálja velünk a polgármester.** Ki voltak állva maszkások, még a házból se szabadott kijönni. Nagyon rossz ez a forgalom. A gyermekek nem tudnak játszani, **éjjel nem lehet aludni,** járnak a nagykocsik."

Az utca valóban nagyon forgalmas, de nem csak az autók miatt, a helybéliek is folyton jönnek-mennek. Ki a kocsmába, ki vízért indul egy vödörrel, van, aki megfenyeget, hogy a fejünkbe húzza, ha kamerázunk. **„Tegye a gépőt a lába közi s fényképezze a picsáját, aztot"** – kiabál egy asszony. Mónika inti, hogy nem érdemes foglalkozni vele.

![budvar 04](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_04.jpg)

**Miklós** szerencsénkre nem ilyen, ő szívesen szóba áll, elmondja, szerinte az a baj, hogy nem vigyáznak a tisztaságra. Ő közmunkát végez, **minden este felseprik az utcát, összeszedik a szemetet,** de hetente csak kétszer viszik el a konténert, és addig a szél meg a kutyák széthordják a hulladékot. „Minden este fogunk neki, mikor a nap annyira lement, s takarítunk. Úgy nézne ki hanem, mint a szeméttelep. Nem törődnek, hiába szól az ember. Az asszony helyett csinálom. Neki fájós a feje, **én nem kapom a szocsit, az asszony kapja, de nem engedem, hogy dolgozzon.** Menjen az asszony a városba ezekbe a melegekbe?"

## A népek is változnak

Tényleg nagy a hőség, Mónikával bemenekülünk az árnyékos kocsmába beszélgetni. Kint kutyák alszanak, bent néhány fiatal üldögél a hátsó asztalnál a félhomályban. Mónika azt mondja, tudja jól, hogy a városiak félnek erre jönni, mert kaptak már fenyegetést, a taxi sem jön ki akárkinek.

Nem könnyű itt élni, a közösség nem összetartó, mint régen, sok a konfliktus – magyarázza a harmincéves lány. „Az idő ahogy változik, a népek is változnak. **Mind kiurasodtak.** Ha egyik jobban van, akkor az a baj, ha a másik szegényebb, akkor lenézik. Nem olyan, mint eleinte, ha valami baj volt, összeálltak. Most inkább örvendnek, ha valamelyiknek valami baja van. Sokan nem is idevalósiak, lenézik az ittenieket."

## Nem volt hibás a csók

Ha tehetné, falun élne, az legalább csendes – mondja – itt pihenni se lehet, főleg éjjel, a fiatalok zajonganak. Van, aki megy napszámba dolgozni. De legtöbben nem, a szüleik tartják. Pedig sokan járnak ide, munkásokat keresnek, 50 lejt adnak napszámra.

![budvar 18](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_18.jpg)

Alkalmi munkát vállalnak néha építkezéseken a fiúk is, akik a szomszéd asztaltól figyelték eddig a beszélgetést. Egyikük 21, a másik 23 éves, jó erőben lévő, megtermett fiatalemberek.

Lopással, betöréssel, bankrablással – válaszolnak először viccelődve, mikor arról kérdezzük, mivel foglalkoznak, csak később fordítják komolyra a szót. A fiatalabb csak néhány hete él itt, Vásárhelyről költözött, **itt talált rá a szerelem.** Szégyellősen meséli, hogy jött létre a románc: „Találkoztunk, bényomtam neki egy-két csókot, jól sikerült, s ennyi. Nem volt hibás a csók, mert jó volt, s összeálltunk valahogy."

## Amit az Isten ad, úgy lesz

Úgy tűnik, itt a fiatalok nem terveznek előre, nincsenek kitűzött céljaik, ha csak nem az, hogy **elmenjenek innen valahova** messze. A gyerekek a vállukat vonogatják, zavartan mosolyognak, de nem válaszolnak arra, hogy mivel foglalkoznának, mikor felnőnek. Egyelőre gondtalanul futtatóznak – így hívják a fogócskát, és veszik a nyalókát, amitől zöld lesz a nyelvük. A nagyobbaknak sincs túl sok ötletük az önmegvalósításra:

– Már kezdtem itt megunni, bármerre mennék, **csak menjek már** valamerre. Még egyelőre én se tudom, mit szeretnék – mondja a 19 éves **Emil,** vele már kint az utcán találkozunk, épp megitta az utolsó korty sörét.

![budvar 19](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_19.jpg)

Teszünk még egy kört a tömbházak között, a forgalom továbbra is sűrű, az autósok egy része bámészkodik, mások szemlesütve, vagy közönyösen haladnak át a telepen. „Mennyit zúgnak ezek a bolond kocsik" – mondja egy öt év körüli kisfiú felháborodva, ahogy elhaladunk mellette.

## Maga süket?

Az út túloldaláról közben indulatosan reagálnak a fényképezőgép látványára:

– Ne kamerázzon, maga süket? Miért kameráz? Hamar törölje ki azt. **Ha minket kameráznak, kell véleményt kérni, hogy szabad, vagy nem szabad!** Azt fényképezzék, az utat, hogy nem csinálja meg a polgármester.

Mondjuk, hogy pont ezért vagyunk itt, a véleményükért. Erre egymást túlbeszélve harsogják, hogy „addig nem szabadott volna a forgalmat ide hozni, míg az utat meg nem csinálták volna. **Békerítettek minket, mint a rabokot.** Két hónapot csinálnak egy kilométeres utat. Ne mennyi apróság van. Most nem tudnak kijönni, mert meleg van, de este még nagyobb a forgalom, mint most. A port verik fel, úgy mennek."

![budvar 05](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_05.jpg)

A panaszáradat az odasereglő emberekkel egyre nő, mindenki mondja a magáét.

## A kukát is kell mondani –

lép előre Mesi, a négygyermekes anyuka. Jöjjön, legyen szíves. Odahordták a szemetet a házunk elé, s ott kicsikék vannak – panaszkodik.

Az épületek között hátravezet egy udvarra, körben barakkok, kisebb faházak, hangosan szól a zene, de elhallgat, mire megérkezünk. Az udvar végében valóban ott van egy nagyobb szemétkupac, ruhadarabok, műanyagok, régi matrac, felismerhetetlen tárgyak.

![budvar 13](http://194.38.104.52/images/stories/Veronika/Budvar_negyed/budvar_13.jpg)

„Nézze meg, hordják ide a szemetet a blokktól. Nem hordják oda a konténerbe, mert itt közelebb van. De itt lakás van, itt vannak a kicsik, az enyémek. **A leányka már kétszer elkapta ezt a betegséget,** tudja, a szagtól. Injekcióra kell hordjam. Valami konténert kell ide hozni, mert a büdösségbe meghalunk. **Szart, s mindent ide hordanak. Hát nem tudnak vécét csinálni,** mint ahogy mi csináltunk? A nagy emberek mennek hátra oda szarni. Nyugodtan írja ki.

A polgármestertől kértem a kukát, hogy rakjuk belé. Mondta, hogy hozassa, de mikor? Amikor mind békerülnek a kórházba? Elöl hiába takarítnak, s feszítnek, s arannyal ki vannak rakva, mikor mindent ide hordanak. Mi ebbe gyűjtsük, nézze meg, de ezt is jönnek, rúgják fel a gyermekek, bérúgják az ajtót, mindent.

Na lássa-e, ezt kéne feltenni az internetre."