> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Megszállottként én nem tartom be a szabályokat
- URL: https://www.uh.ro/megszallottkent-en-nem-tartom-be-a-szabalyokat/
- Published: 2020-08-05T06:39:29.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:47:12.000Z
- Description: 2.000 kilométert szaladt le bő egy hónap alatt Csizmadi Mihály Zsolt, de ezt nem ajánlja senkinek.
- Author: Gál Előd
- Tags: Sport, Csizmadi Mihály Zsolt, futás, maraton, ultrafutás, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/csizmadi01-1-2.jpg)

###### Fotó: Csizmadi Mihály Zsolt személyes archívuma

Lehetséges 31 nap alatt 31 maratont lefutni? **Csizmadi Mihály Zsolt** is kíváncsi volt erre, ezért határozta el, megpróbálja. Egy nagyon jó alkalom volt erre az Aleargă România! elnevezésű verseny, ami a vírushelyzetre reagálva egy virtuális ultrafutóverseny. Éppen **annyira durva, amennyire te futóként teszed azzá magadnak**, hiszen az 1972 kilométeres távot június 1-től december 31-ig kell lefutni. Persze, akad, aki nem éri be azzal, hogy félév alatt teljesítse, egy hónap alatt szeretné. Például a sófalvi gyógyszerész és ultrafutó Csizmadi.

A versenyen két távon lehet indulni. „Rövidtávon”, ami 986 kilométer hosszú, éppen annyi, mint az ország átszelve: Tulceától az ország nyugati határáig, illetve hosszútávon, ami ugyanez odavissza, tehát 1.972 kilométer. Persze, az útvonal szabadon választható, csak a táv hossza stimmeljen.

„Így nem kell utazgatni és főként tömörülni, mindenki, ahol tudja, akár a tömbház körül is lefuthatja a meghatározott távot. Strava alkalmazást használva lefotózod, hogy melyik nap mennyit teljesítettél, s elküldöd a szervezőknek. A gyaloglások is beleszámítottak a távba, akár az is, hogy a munkahelyeden lelépsz napi 10.000 lépést. **A regisztrált futóknak a táblázatban mutatta, hogy éppen hányadik helyen tartózkodnak, melyik településen vannak virtuálisan**” – magyarázza Zsolt.

Ő későn vette észre a versenyt, és a lehető legkorábbi időpont helyett június 25-én kezdte el a táv teljesítését, amikor megfogalmazta saját a célját:

# **31 nap alatt 31 maraton.**

Először 506-odik volt, feljött a 102-dik helyre, majd az első hat közé, s ott kezdték kergetni egymást. Zsolt egy 87 kilométeres futással kezdte a versenyzést, és július 27-én érte el a 2000 kilométert, hol kisebb, hol nagyobb távokat futva. A verseny első teljesítője két nappal korábban ért be a virtuális célba, ő június 1-jén kezdte meg a versenyzést. Zsolt sokáig a harmadik helyen volt, de végül, amikor lefutotta 2.000\. kilométerét, a végül harmadikként célba érő versenyzőnek még 40 kilométer volt a táv befejezéséig.

Zsolt a táv teljesítésért egy oklevelet és egy derékövet kap, olyant, amilyent a rómaiak és a görögök viseltek, de ezt csak a verseny lezárása után, december 31-én. „Ez nem lóverseny, én önmagammal harcoltam, kipróbáltam, hogy mennyi idő alatt lehet teljesíteni. **Nem ajánlom, hogy valaki nekivágjon így**, hogy két hónap alatt” – vélekedik.

A 2000 kilométer megtételéhez Zsoltnak **276 órára 8 percre és 9 másodpercre volt szüksége**. Ezalatt leggyorsabb maratonját 3 óra 15 perc 16 másodperc alatt, a leglassúbbat 5 óra 3 perc alatt teljesítette.

Az útvonalat magának rakta össze, „kellemes a hasznossal”, fogalmaz. Mivel még nem volt a 2.303 méter magas Horthy-csúcson (Nagy-Pietrosz), úgy döntött, most „megmássza”, és ezért egy Máramarosi szakaszt is beiktatott, ahová párja autóval kísérte el, „nélküle nem ment volna”, mondja. A 2.000 kilométer alatt összesen 23.876 méter szintkülönbséget teljesített. Főleg Hargita és Maros megyékben futott, volt, hogy 40 fokos hőségben.

A profik **évente három maratont vállalnak be, azt vallják, a többi már megterhelő**, Csizmadi beszélgetésünkkor többször is elmondja, ezt már

# **nem ajánlja senkinek.**

Nem érezte, hogy baj lenne a futás közben, ha érezte volna, rögtön leállt volna. A párja többször erre is biztatta. Ugyan pszichésen voltak holtpontjai, az nem fordult meg a fejében, hogy ne fejezze be, amit elkezdett, „**tovább kell menni, ahol érzed, hogy nem megy, eszel, iszol s mész**”. Hozzáteszi, ennél sokkal nagyobb távok is vannak, gondol az 5000 kilométeres new york-i versenyre. Hát igen, talán, ha nem ő mondaná magáról, akkor is megfogalmazódna bennem: „furcsa jelenség”.

„Én makacs ember vagyok. Túlestem a megszállott ultrások közé, feszegetjük a határainkat, folyton akarunk magunknak bizonyítani. **Hiába szépítgetjük, ez ugyanúgy függőséget okoz, mint a füvezés, az alkoholfogyasztás, a cigarettázás.** Egy orvos kollégám mondta nekem egyszer, hogy te, Zsolt, ugyanazt csinálod, mint én, csak te nem dohányzol, hanem szaladsz” – mondja.

Étrendkiegészítőket futás előtt, közben, és után, vitaminokat szedett, gyógyszerészként dolgozik, és ez a szaktudás nagyon jól jön neki ilyenkor. Igyekezett minél több szénhidrátot is bevinni, ételt-italt cipelt a túlélőkészletet is rejtő hátizsákjában, de így is elégette az összes zsírtartalékját, 66 kilóról 59-re fogyott le. „Annyi kilokalóriát elégettem így is, mint egy régi bányász, napi 4-5000-et” – mondja, összesen 197.871,56 kilokalóriát égetett el, és szerinte most olyan a testalkata, mit egy ideális kenyai hosszútávfutónak.

A vázizomzatát Zsolt tökéletesnek érzi, és ez szerinte a szívósságának, genetikájának is köszönhető. Sehol nem fáj, tud szaladni is, és már csinálja is, bár bevallja, hogy most nem erre lenne szükség: „**most kellene pihennem, úszkálnom, kerékpároznom, keresztedzéseket tartanom, s pont az ellenkezőjét csinálom**, megyek a hegyekbe, felborítottam az összes szabályt, megszállottként én nem tartom be a szabályokat”.

Túledzésre utaló tünetként csupán az alvatlanság jelentkezett nála, 10-12 órákat alszik, és így is alvatlanul kel. „Érdekes kísérleti alany lennék. Egy udvarhelyi sportorvos meg fog vizsgálni: terheléses EKG-t készít, megnézi, hogy állok a tüdőkapacitással s a szívfunkciókkal. Fogok csinálni egy vérképet, kíváncsi vagyok az eredményekre. A vesémet érzem túlterhelve, a salakanyagok egyfolytában gyűlnek, fokozott a vizeletürítés, de rengeteget iszok is, hogy a sok salakanyagot kimossam” – mesél.

A regenerálódása is speciális, fehérjedús táplálkozást igényel. „Nekem a fizetésem egyharmada erre megy: táplálkozásra, felkészülésre, vitaminozásra, regenerálódásra. Legalább 100-200 eurót kell magadra költened havonta 47 éves beton-ultrafutóként s síkfutóként” – mondja.

# **„A szentséget keressük a káoszban,**

olyan tulajdonságaimat ismerem meg ekkora távon, amelyről azt hittem, hogy nem is léteznek” – magyarázza a keleti filozófiákra, buddhizmusra is fogékony futó, aki úgy érzi, kezdi kapiskálni azt a belső, kiapadhatatlan erőforrást, amelyről a mesterek beszélnek és azt is vallja, hogy **a futás megtanít arra, hogy az életben semmi nem jár csak úgy ingyen.**

Zsolt már a következő versenyére készül, amelyen a VSK színeiben indulva 7.000 méter szintkülönbséget kell teljesítenie, „durva lesz a 2.000 kilométer után”, mondja. A jótékonysági szaladásokat sem pihenteti, a következő tervben van már, az autista gyerekekért fut majd: 10 lejért kilométerenként.

Ami biztos, hogy most szabadságra megy, hiszen a kétezrest úgy teljesítette, hogy reggel elment dolgozni, négykor bezárta a patikát s este kilenckor félholtan fejezte be a szakaszokat, sőt sokszor később is, a hatkilós hátizsákot cipelve, fejlámpával, fényvisszaverőmellénnyel futott. Az emberek néha nem fogadták túl jól, „**néha az ember állat sajnos**: bekiabáltak az útról, vízzel leöntöttek, anyáztak, elég durva atrocitásoknak vagyunk kitéve, én meg még talán különösen, mivel ilyen furcsa ember vagyok”.