> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Megnéztük, hogy milyen a híres Kolibica
- URL: https://www.uh.ro/megneztuk-hogy-milyen-a-hires-kolibica/
- Published: 2023-08-01T08:09:48.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:24:40.000Z
- Description: Az országszerte ismert besztercei gátnál töltöttünk el egy hétvégét.
- Author: Szilágyi István
- Tags: Életmód, Beszterce, kemping, kolibica, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

Néhány éve országszerte felkapottá vált, azóta ismerősen cseng és csalogat magához a Beszterce melletti Kolibica-tó. Egy júliusi dögmeleg hétvégén sikerült végre eljutni az Udvarhelytől bő 3 órára fekvő vízgyűjtő gáthoz, és megtapasztalni, megéri-e a pénzét.

Mert a hírnév bizony annak megfelelő árakkal is jár, a *Booking-on* a vendégszobákat 200 lejtől mérik egy hétvégi éjszakára, de inkább 300 felé húz az átlag, és a felső határ már ezres nagyságrendű a néhány luxusszállóban, melyet a partján felhúztak. Még jó, hogy eleve kempingezni volt kedvünk, és volt is erre jóval olcsóbb kínálat: a három kempingből, amelyet találtunk, kettőben még a hét közepén is azt mondták, hogy **30-40 lejért van sátorhelyük** és **fejenként 50 lejért van faházikójuk** is a hétvégére.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/image-2023-08-01t095355-709.jpg)

###### Fotó: Căsuțe Tip Camping Colibița (Facebook)

Mi végül egy négyszemélyes házikót választottunk [„a tó farkánál”](https://goo.gl/maps/DX83sDaVEYebWpDu9?ref=uh.ro) (románul: „la coada lacului”), amelyből összesen hét-nyolc volt egy sorban egy bekerített telken. Közülük az egyik házikó volt a közös tusoló és mosdó, külön bejárattal a nőknek és a férfiaknak, több fülkével – aminek a tisztaságára panaszom nem lehet, igaz, kevesen voltunk. A telek végén pedig egy négyfelé osztott, fedett tűzhely volt, és egy nagy filagória padokkal és asztalokkal, ahol kényelmesen el lehetett fogyasztani a magunkkal vitt ételt-italt (a házikóban volt hűtő). De ha kosár helyett pénztárcával jöttél, akkor sem maradtál éhen: a parton egy **büfékocsi**ból jóféle miccset, szalmakrumplit, flekkent, a tó körüli aszfaltút mentén pedig **palacsintázót, grillteraszt** meg **sokcsillagos vendéglőt** is találsz.

Egyébként lehet, hogy a helyi fürdőkultúra (hiánya) teszi, de igazából **meglepő volt, hogy a nyári kánikulában**, vakációs időben egyrészt pangás volt a kempingben, másrészt pedig – magunkon kívül – **nem igazán láttunk fürdőzőket**, sokkal jellemzőbb volt a reggeltől estig tartó sütögetés, zenehallgatás (a diszkótól a mulatósig), napozás, édes semmittevés – legalábbis a tó végében, ahol mi voltunk. Legfennebb néhány **vízibicikli**t tapostak meg, kajakot hajtottak a tavon. Előbbit helyben lehet bérelni **50 lejért korlátlan időre**, a több kényelemért többet is kell fizetni: 200-300 lejért elvisznek motorcsónakozni, de szigorúan csak elektromossal, úgyhogy nagy vizet nem kavar. [A túlsó partról](https://goo.gl/maps/ejQ6iGsRfmjYWbc66?ref=uh.ro) szembejött velünk egy nagyobb sétahajó is tele családokkal meg nyugdíjasokkal, ez is egy opció, ha nem csak a partról szeretnéd látni a vizet, hanem egy kicsit fordítva is.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/image-2023-08-01t100552-197.jpg)

###### Fotó: Fisherman's Colibița (Facebook)

Azt talán mondanom se kell, hogy **a tóban lehet és érdemes is fürödni**, bár a mi partunk inkább a zetelaki gát Sikaszó felőli végéhez hasonlított, szóval nem egy kiépített és rendezett strandra kell számítani, hanem amolyan vadpart, ahol a nádas között úszkálnak a kacsák, és jó barnára kavarják a vizet. De a tó kellős közepén, ahová vízibiciklivel egy félórácska alatt betekertünk, meglepően átlátszó világoszöld színű víz várt, aminek a hőmérséklete tökéletes volt hűsölni, úszkálni, ugrálni. Alig akartam kijönni belőle.

Kell is értékelni azt, ha az ember nem hogy ingyen, hanem egyáltalán meg tudja közelíteni a vízpartot. Igaznak bizonyult ugyanis az az internetes híresztelés, miszerint – az erdős oldalán kívül – többnyire beépített magántelkek veszik körül a tavat, vagyis szépen leprivatizálták a partot maguknak az ügyeskedők. Hol egy szállóhelyen, hol egy vendéglőn, hol egy mólón keresztül juthatsz máshol a hűs vízhez, ami egyben azt is jelenti, hogy valamit fogyasztanod kell, ha nem vagy eléggé „pofátlan” (értsd: tisztában a jogaiddal, mert a vízpart elvileg közterület). A kevés kivételek közé tartozik a mi tóvégi kempingünkön **egy talpalatnyi zöldpart, ahol sokan parkoltak meg sátraztak**, ám gyanút keltett bennem, hogy el van kerítve. Közelebbről egy rozsdás tábla figyelmeztetett, hogy se nem magánterület, se nem szabad közterület, hanem árterület. Hol büntetnek, hol szemet hunynak a hatóságok, tudtuk meg a bácsitól, aki a házikóinkat rendezte.

Mondjuk, ugyanez a bácsi azt is mondta, hogy a közelebbi, 1463 méteres csúcsról (*Orban köve*) nem látszik semmi a tóból, csak az 1990 méteres *Bistriciorul*ról, ami [10 kilométerre](https://muntii-nostri.ro/ro/routeinfo/sat-mita-vfbistricioru?ref=uh.ro) magasodik a tó mögött. Mivel utóbbira már nem volt időnk, de a hűs erdei túráról lemondani nem akartunk, úgy döntöttünk: **szerencsét próbálunk Orban kövére** [**a piros kört követve**](https://muntii-nostri.ro/ro/routeinfo/baraj-colibita-piatra-lui-orban-sat-mita?ref=uh.ro).

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/20230715_181151-1.jpg)

###### A szerző fotója

Kicsit elbátortalanított, hogy egy bekerített, kísértetiesen üres telken meg egy kutyafalkás esztenán át vezetett az ösvény, de rövidesen az vigasztalt, hogy a fenyőfák közül ki-kikandikálva láttuk, megcsillan a tó vize. S amint kibújtunk a fák közül a sziklás tisztásra, **a két óra mászás jól megérdemelt jutalma várt:** szinte teljes hosszában elénk tárult a Kolibica, ahogy fölé tornyosulnak a közeli hegyek, mögöttük pedig a Radnai-havasok sziluettje zárta a horizontot a távolban.

Akkor, ott fent éreztem igazán, hogy *na, ez tényleg megérte.*