> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Meghalt a mozi, ne éljen a mozi?
- URL: https://www.uh.ro/meghalt-a-mozi-ne-eljen-a-mozi/
- Published: 2022-10-20T10:14:30.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:45:13.000Z
- Description: Úgy tűnik, nem csak a vásznon történt kilakoltatás, de ez még nem kellene a közös filmezés végét jelentse Udvarhelyen.
- Author: Szilágyi István
- Tags: Itthon, Vélemény, mozizás, stúdió mozi, Szabó Karcsi, Udvarhely, városi mozi, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

Kezdjük azzal, hogy mondjuk ki: **Udvarhelyen évtizedek óta nincs rendes mozi, csak néha úgy csinálunk, mintha volna**. Már rég lejártak a rendszeres filmvetítések a Rákóczin, de mi még mindig *Stúdió mozi*nak nevezzük az épületet, amelynek eredeti rendeltetése lassan megtűrt állapottá vált.

Persze, annak is örültünk, ha **nagy ritkán bemutattak egy-egy filmet**, ami épp erdélyi vagy székelyföldi turnén volt, és évente egy-egy hétvégére a *Filmtettfeszt* is megtöltötte élettel a Rákóczi utcai épületet. De rendszerint lemaradtunk nemcsak a nagy hollywoodi és európai filmekről, hanem az *újhullámos* román és magyar filmekről is. Ezekért már legalább Vásárhelyre vagy Brassóba kellett utazni, ahol – láss csodát – a plázák vonzereje és csúcstechnológiája fenn tudta tartani az érdeklődést a mozi iránt. Még a *torrentezés* ellenszelében is.

Amíg a nagyvárosokban gombamód épültek a bevásárlóközpontok, és egyikből sem maradt ki a kényelmes, hangulatos és minőségi mozi, addig **Udvarhelyen sorra elmaradtak a fejlesztések.** Nem csoda, hogy egyre vonzóbb lett a házimozi kényelme a régimódi székekhez, a hűvös teremhez képest. A torrentkorszak után a *streaming* (Netflix, Amazon, HBO stb.) terjeszkedésére is lehetett volna fogni még a hanyatlást, de **a halottnak nem kegyelemdöfés kell. Sokkal inkább feltámadás**, ami Szabó Karcsinak köszönhetően még évente néhányszor összejött. Miközben a cinikusok már rég eltemették volna.

# **Egy picit felcsillant a remény,** 

amikor néhány éve a *Vándormozi* is kezdte hozni a populárisabb filmeket, és kezdte megtömni a Stúdió mozi termét. A *Kincsem*re, a *Valami Amerika 3*\-ra, *A* *Viszkis*re egymás után többször is teltház volt, amilyet utoljára gyermekkoromban a *Harry Potter*en láttam. Örvendtem, hogy **a mozikultúra nem halt meg a városban, csak elszunnyadt**, de az öröm nem tartott soká, mert a kovid kettétörte ezt a hirtelen felívelést.

S amíg Udvarhelyen a szemünk láttára halt meg (másodjára) a mozi, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön újraindult. És lassan mi, “kiéhezett” udvarhelyiek is kezdtünk átjárni a hegyen, örülve, hogy nem kell messzebb menni egy falat kultúráért – filmért, jazzért, régizenéért. A szolgálatos cinikus erre az mondaná: *lám, Udvarhelynek nem kell semmi, mert van hová járni, és az – autózni amúgy is szerető – udvarhelyiek megoldják.*

# **Ami betette az ajtót,**

csak akkor még nem koppant, az volt, hogy [2022 elején a Stúdió gazdát cserélt](https://www.uh.ro/hazasodik-a-mozi-ki-lesz-a-parja/). Átmeneti kompromisszumként könyveltem el, hogy egy-két film elkerült minket, amikor a költözéssel odalett a hangfelszerelés. **Azzal hitegettem magam, hogy biztosan csak be kell szerezni egy újat – a vászon, a projektor és Karcsi marad.** Azért kicsit morgolódtam, mikor más városokban vetítették a *Külön falká*t meg a *R.M.N.*\-t, és én a laptop hangszórójával is beértem volna, csak láthassam. *Türelem, moziterem* – nyugtattam magam.

**Csakhogy sunyiban telt az idő, és nem mozdult semmi**, ahogy az Udvarhelyen mostanában lenni szokott, amíg tátott szájjal várjuk a mannát. Már az év utolsó negyedében tartottunk, amikor megérkezett a *Filmtett* közleménye, és megörvendtem, hogy Udvarhely is benne volt a programban. Gondoltam, rendeződött a dolog, 

# **foglalhatjuk vissza a Stúdió mozit.**

**Egy frászt!** Kiderült, hogy a vetítések hol a Szent István teremben, hol a művelődési házban lesznek. Ami csak egyet jelenthetett: hogy még mindig nem oldották meg a problémát a Rákóczin. *Nem baj, na, csak jó magyar film legyen*, de azt azért nem gondoltam volna, hogy tényleg *csak az lesz és más semmi*.

Karcsi arcán se volt annyira őszinte a mosoly, amikor harmadik este is **a moziszeretet kellett hogy fűtsön minket, fejmagasságban a projektor, alatta kartondoboz, a hangfal egy széken**, a lábunkon meg – pokróc gyanánt – kabát. Bármennyire is jó egy film, azért végig érzed, hogy nincs ez rendben, lőttek a mozis élménynek, ha folyton az órád lesed, mert fázol.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a szokásosnál is kevesebben voltunk, amire a szolgálatos cinikus megint csak azt mondaná, hogy: *na ugye, nem is éri meg a mozit életben tartani?* *Hogy ez csak Karcsi és egy szűk kör bolondériája?* S ha már annyira moziba akartunk menni, hálásak is lehetnénk, hogy egyáltalán befogadott minket a városháza a meg a *művház*. Szóval örüljünk neki,

# **mert különben ennyi se volna?**

Nagyon úgy néz ki, mert – mint utólag megtudtam – nemcsak a vásznon ment a *Kilakoltatás*, hanem szép csendben **a Stúdió moziból is kitették a “főbérlőt”.** Nem a hiányzó hangtechnika volt az egyetlen ok, amiért nem térhettünk vissza a Rákóczira: **a régi vetítővászon sincs már a helyén, pedig az új még sehol sincs.** Ekkor koppant az orromra az a bizonyos ajtó, amit év elején még nem voltam hajlandó észrevenni.

Most lehetne latolgatni, hogy csendes kivéreztetés történt vagy “csak” a nemtörődömség ölte meg a városi mozit, de az egyértelműen látszik, hogy **régóta nem prioritás a városvezetés számára**. A mozi alig-alig kapott némi alamizsnát az elmúlt évtizedekben a hivataltól, pedig a kultúrintézmények fenntartása hozzá tartozik. Persze, el lehetne egy annyival intézni, hogy a mozi már rég nem létezik intézményként,

# **de miért ne csinálhatnánk egy újat?**

Legalább elkezdhetnénk. Mert **ahová jutottunk, tarthatatlan**, nem csak Karcsival, nem csak a mozikedvelőkkel, hanem az egész várossal szemben: hogy **vadászni kell a termet, a vásznat, a technikát, és még a meleget is**. Vagy más városba járni, s közben verni a mellünket, hogy *ittesjobb*.

Én szeretném újra átélni azt, amit gyermekként: várni hétről hétre, hogy milyen plakátot tesznek ki a hirdetőre, és izgulni, amikor elsötétül a terem. Mert **akármekkora tévénk lehet otthon és akármilyen hangrendszerünk, azt az érzést nem lehet visszaadni**, amikor a teltház egyszerre hördül fel, vagy pukkan a nevetéstől. Szeretném, ha ezt a gyermekeink, unokáink is átélhetnék, itthon.

Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, de csak remélni tudom, hogy nem vagyunk ezzel kevesen. S ha nem akadna senki, aki önként felvállalná az ügyet a városvezetésben, akkor **talán meg kellene mutatni, hogy van rá igény**, van kritikus tömeg, ami elé érdemes beállni.

Éppen ezért indítottam egy petíciót. **Ha te is szeretnél igazi mozit Udvarhelyen**, [itt írd alá](https://www.peticiok.com/legyen%5Fujra%5Fmozi%5Fszekelyudvarhelyen?ref=uh.ro). Ne feledd, az aláírásodat meg kell erősítened ímélben is, ha az erről szóló üzenetet nem találod a bejövő üzeneteid között, akkor a *Spam* mappában keresd.