> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Kőbe vésett és fába rótt emlékek
- URL: https://www.uh.ro/kobe-vesett-es-faba-rott-emlekek/
- Published: 2023-12-28T09:03:00.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:13:27.000Z
- Description: Gyermekkori élmények, megfejtetlen titkok motiválták Dénes Csabát, aki gépészmérnökként dolgozik, de szabadidejében rovásírást oktat, kopjafát és székelykaput farag.
- Author: Gál Barna
- Tags: Itthon, Dénes Csaba, kapufaragás, róvásírás, Székelyderzs, székelykapu, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/39008962_1773481069396508_8139250470901252096_n-1.jpg)

###### Gyermekkori élmények, megfejtetlen titkok motiválták Dénes Csabát, aki gépészmérnökként dolgozik, de szabadidejében rovásírást oktat, kopjafát és székelykaput farag. Fotó: saját archívum

Nemrég egy magyarországi alapítvány rajzversenyt hirdetett a gyerekek számára, hazánk büszkeségeire és értékeire kíváncsiak a kezdeményezők. Az elemis kislányom élénken érdeklődni kezdett nálunk, mire gondoltak a bácsik, nénik, amikor elindították a versenyt. Nehéz helyzetben voltam, hiszen nem tudtam egyértelmű választ adni neki, amit ő is elfogad természetesnek. **Mit mondhatnék neki? Az anyanyelvünket, viseletünket, szülőföldünk történetének emlékezetesebb időszakairól meséljek neki? Mi tölt el engem büszkeséggel, amikor nemzeti önazonosságomra gondolok?** Először fiatalabb koromban, Franciaországban, egy nemzetközi ifjúsági találkozón fogalmazódtak meg bennem ezek a kérdések, mikor arra kértek minket, mutassuk meg, kik vagyunk, honnan jövünk. Szerencsére voltak még táncos lábú kollégák, akik megmutatták az érzést számunkra, merre kellene keresgélni, ha a gyökereidet kutatod. Ezekkel a gondolatokkal érkeztem a székelyderzsi születésű, de Székelyudvarhelyen élő **Dénes Csaba** lakására, akiről sokan tudják, szabadidejét nagyon szívesen tölti a rovásírással, faragással.

# Megfejteni a rejtélyt

*–* Mikor még gyermek voltam, hallottam, hogy találtak egy rovásírásos téglát a derzsi templomban. Akkoriban ez nagyon mozgatta a fantáziámat, meg akartam fejteni, mi áll rajta, de erre akkor nem volt lehetőség. Az 1980-as években édesapám is egyházfi volt, ebben az időben újították fel a templomot. A frissen idekerült **Katona Dénes** lelkésszel karöltve keresték az említett téglát, amit egy vakablak kibontásából származhatott, még **Balázs András** esperes idejéből, 1929-ből. Végül a lányánál találták meg, aki visszaszolgáltatta az egyháznak, befalazták a szószékkel szemben lévő részbe – meséli el egyik meghatározó élményét Csaba, aki a Kárpát-medence egyik legrégebbi rovásírásos emléke mellett cseperedett fel.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/dsc_8975.jpg)

**Udvarhelyszék gazdag rovásírásos emlékekben, elég ha Énlakát, Homoródkarácsonyfalvát, Vargyast, Székelydályát, Rugonfalvát, Bágyot vagy Bögözt említjük.** Beszélgetőtársam gépészmérnökként dolgozik a városban, az ezredforduló után az utcán sétálva találkozott újra a rovásírás titokzatos világával.

– A rendszerváltás után még egyszer nekifogtam egy újságból kivágott ábécé megtanulásának, de abbamaradt. A fiam általános iskolás lehetett, amikor megláttam egy plakátot a villanypóznán, tanfolyamra hívták az érdeklődőket. Nekem ez nagy szenvedélyemmé vált, később, az oktató elköltözése után én tanítottam már a jelentkezőket. Bár nem kutatom a rovásírást, igyekeztem amatőrként is bővíteni az ismereteimet – mondja Csaba, aki röviden mesél a tanításban szerzett tapasztalatairól, értékes rovásírás-emlékeinkről.

# Jobbról balra, nem visszafelé

A latin ábécéhez szokott szemünk kissé meglepődhet a jobbról balra írással, de ha az ember beleszeret ebbe a világba, akkor ez természetessé válik. Nehéz megtanulni írni? – tenné fel a kérdést az olvasó. Mivel a rovásírás nem folyékony írás, olyan, mintha mindig nagy, nyomtatott betűkkel írnánk, gyakran kell rövidíteni, összeróni. Megkülönböztetünk egyszáras, kétszáras, és hajlított, görbe betűket. A tudomány akár három hét alatt elsajátítható, de rengeteg gyakorlás szükséges hozzá.

> **Szamosközy István** fejedelmi levéltáros 1604-ben olyan epigrammát írt, amiben láthatóan dicsőíti **II. Rudolf császár**t, a latinbetűs mondatrészek váltakoznak a rovásírásos mondatrészekkel. Ha a latin betűket olvassuk, akkor dicsőítés, ha a rovásírást is figyelembe vesszük, akkor császárgyalázás. A titkosírásként használt rovásírás használata azt bizonyítja, hogy egy szűk réteg ebben a korban ismerte a rovásírást.  
>  
> **Magyar jezsuiták Peruból jelentik**  
>  
> A Nagyszombatban született jezsuita szerzetes, **Zakariás János** Peruban, az őslakosok között tevékenykedett a XVIII. század közepén. Beszámolóiban, leveleiben a spanyolok kegyetlenkedéseit magyarul, az igazán bizalmas információkat rovásírással írta le.  
>  
> **A szárhegyi botnaptár** 
>  
> **Luigi Fernando Marsiglio** olasz gróf a XVII. században érkezett Erdélybe, hadmérnökként a török elleni harcok önkénteseként. A gyergyószárhegyi ferences kolostorban talált egy botra rótt székely naptárt, amit lemásolt, a Bolognai Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található, ez a legterjedelmesebb rovásemlékünk.

– Elszórt, rövid emlékeink vannak a térségből, ezekre jellemző, hogy leginkább kőbe, épületek falába, néha fába vésik bele. A tizenötödik század előttiek ezek az örökségek. Aztán 1599-ben **Telegdi János** előállt egy komoly munkával, a rovásírásos ábécével, annak szabályait írta meg. Később **Fadrusz János** adta a székely előnevet a rovásírás elé, mivel a megtalált emlékek nyolcvan-kilencven százaléka Székelyföld területéről származik. A feladatlapokkal történő gyakorlás után kirándulásokat szerveztünk az említett helyszínekre, felfedezni ezt a hihetetlen gazdagságot és örökséget – mondja.

# Kovács Lajos bácsi adott kedvet

Másik szenvedélyéről, a fafaragásról is őriz gyermekkori emlékeket, felnőtt korában próbálta ki a székelykapu- és kopjafafaragást.

– Mikor iskolások voltunk, ács édesapám mellett volt lehetőségem faragni, voltak szerszámai, nem idegen számomra ez a mesterség. Hetedik-nyolcadik osztályban **Kovács Lajos bácsi** tanította az iskolában a fiúkat a faragásra, erre is szívesen emlékszem vissza. Tíz éve a szülői ház előtti betonpilléres kapu tönkrement, elhatároztam, hogy székelykaput állítok. Délutánonként érdeklődve figyeltem a mestert, aki egy adott pillanatban nekem is adott egy vésőt, hogy a nagylásban segítsek neki. Ez elég volt már számomra ahhoz, hogy szerszámokat vásároljak, otthoni dísztárgyakat kezdjek el faragni. Gépészmérnökként megtanultam AutoCad-ben rajzolni, hamar kedves időtöltést találtam magamnak – a vallásszabadság 450\. éves évfordulója alkalmából készített, Szejkefürdőn felállított székelykapun is munkálkodott Csaba, aki a kopjafafaragásban is örömét lelte.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/dsc_8971.jpg)

Ha a kopjafát említjük, az olvasó a Madarasi Hargita csúcsára gondolhat, vagy a Nyerges-tető képét idézheti fel. Leginkább megemlékezésül, kegyeleti emlékként használják, temetőkben felállítva őrzi az elhunyt emlékét.

– Csernátonban **Haszmann Pali bácsi** gyűjtött a környékről kopjafákat, egyik látogatásunk alkalmával mesélt a díszítőelemek jelentéséről. Én is vásároltam egy könyvet, amiben részletesen taglalják ezt: a tulipánforma a nőt, a buzogány a férfit jeleníti meg, kiemelkedő elme esetében lángot, könyvet használunk, látható az elhunyt életkora a kopjafán, de még az utódokról is kaphatunk információkat – cserefából, a garázsban, megfelelő muzsika mellett készülnek a darabok Csaba műhelyében.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/denescsaba2.jpg)

Manapság egyre többen készíttetnek népviseletet, állítanak kopjafát, az emberek újra felfedezik őseinktől kapott örökségünket.

– Úrvacsorát venni én mindig székely ruhában megyek, így szoktam meg, hozzátartozik az életemhez. Hetente járunk néptáncolni a feleségemmel. Úgy látom, a rovásírás továbbra is egy szűk réteget fog érdekelni, de ez elegendő ahhoz, hogy fennmaradjon, tudjunk róla. A kopjafák is visszakerülhetnek a temetőbe, vége lesz ennek a dömpingnek. Jelhagyásnak, szimbolikus térfoglalásnak is tartom a kopjafaállítást. Az én magyarságtudatomhoz hozzátartoznak ezek, nemzeti értéknek tartom őket, büszkén vagyok ezeknek a pártfogója – mondja beszélgetőtársam.

*A cikk megjelenését a European Journalism Fund támogatta.*

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/jfe_l_pos.png)