> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Kinek a pénze, kinek a gimnáziuma
- URL: https://www.uh.ro/kinek-a-penze-kinek-a-gimnaziuma/
- Published: 2013-04-29T05:03:06.000Z
- Updated: 2013-04-29T05:03:19.000Z
- Description: Az én pénzemből is kellene felújítani. Különben lemond, bezár, vádol, elítél. Mert bűnös vagyok, kellett nekem ide születni.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-04 13:00

![A Tamási Áron Gimnázium felújítás alatt levő épülete](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/itthon/gimi/gimi2.JPG "Fotó: archív")

Az én pénzemből is kellene felújítani. Különben lemond, bezár, vádol, elítél. Mert bűnös vagyok, kellett nekem ide születni.

Az elmúlt hetekben, hónapokban közkedvelt téma a városban, és azon túl, a gimnázium ügye, sorsa. A téma központi eleme most is – na, mi lehetne más? – Puskin is megmondta, hogy **minden az Anyegin múlik**, tehát a pénz.

Ha pedig pénz, az mindenkit érint és érdekel, minket is, miért lógnánk ki a sorból. Főként, hogy a mi pénzünket akarja, az enyémet is. Különben lemond, vagy bezár, vádol, vagy elítél.

Mert miről is van szó? **Van egy magántulajdon, ami egy nem profitorientált szervezeté**, amit kiadnak bérbe jó pénzért, aztán ha romlik az állaga, megbüntetnek, mint annak a városnak a lakóját, ahol az ingatlan van. Logikus, nem?

## Az én pénzemből (is) kellene felújítani

Állítólag, mert bűnös vagyok. Sok-sok évig az ingatlant olyan rendszer használta, amely nem fizetett bért, és nem kért erre áldást sem. Tehát bűnhődnöm kell. **Kellett nekem ideszületni.**

Végül is nem annyira sötét a kép – megvéd(ene) a választottak hada ott fent, ők sem éreznek bűnösnek engem. Legalább ennyit. Igaz, ezt nem merik nagydobra verni – pedig még a törvény is az én pénzemet védi.

## Kecske, káposzta, ismerjük a nagy varázslatot.

Miért nem adják koncesszióba az ingatlant a városnak? Tulajdonos is marad, feltételek is lehetnek, hosszabb táv és kiszámíthatóság. Nem mintha ez lenne a legjobb megoldás, de így legalább törvényes lenne, nem fogna a hányinger, és nem kellene vádolnom a városvezetést hűtlen kezeléssel.

Én is a más pénzéből tudnék igazán jól élni. Mint az egyszeri pap, aki a szószékről kihirdeti a jó és a rossz hírt: a jó, hogy megvan a pénz az új templomra, a rossz, hogy **a ti zsebetekben.**

Szégyellheti is magát, mit mondjak, a többi igazgató. Bolondok azok az emberek? Hogy képesek voltak pályázgatni, kalapozni – miért nem volt jó nekik az én pénzem? Sokszor jut eszembe egy mondás: akkor vegyél majmot, ha a banánt minden nap meg tudod venni neki a saját pénzedből. Mert a másénak a felhasználása már egy másik történet. Hát még, ha **zsarolással van fűszerezve.**

Mielőtt túl költőivé válnék, hadd csodálkozzak egy sort azon is, ahogy sokan összekötik az ingatlanban folyó közérdekű munkát a tulajdonos személyével, de akár az ingatlannal is.

Mi is odajártunk a gyerekeink is oda fognak! Akkor újítsuk fel közösen a Jungle-t is? Vagy G. Café-t, az úgyis jobban szeretem.