> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Két gombóc fagyi és egy rakás turkáló. Tényleg ennyi lenne Székelyudvarhely?
- URL: https://www.uh.ro/ket-gomboc-fagyi-es-egy-rakas-turkalo-tenyleg-ennyi-lenne-szekelyudvarhely/
- Published: 2026-09-08T13:44:52.000Z
- Updated: 2026-09-08T13:53:12.000Z
- Description: Mit lát a városból az, aki ma polgármesterként próbálja alakítani a jövőjét? Most Szakács–Paál István mutatta be nekünk Udvarhelyt.
- Author: Máté Emőke
- Tags: (Túl)élő, Itthon, turizmus, városfejlesztés, Szakács-Paál István, #sticky

****Segíts eldönteni, hogyan legyünk kevésbé idegesítőek!**  
Kíváncsiak vagyunk, mit csinálnál másképp. Mert sejtjük, hogy te jobban tudod. És félünk, hogy igazad van.

[Elárulom, mit gondolok → ](https://www.uh.ro/segits-eldonteni-hogyan-legyunk-kevesbe-idegesitoek/) 

Tudjátok, melyik a polgármester kedvenc utcája, amiről gyerekkora óta álmodik? És azt, hogy mit játszott kicsiként a tömbház előtt? Esetleg, hogy mit néz munka közben az ablakból? Sejtitek, hol lehet kapni a legnagyobb sajtos karajt a városban? És azt, hogy hol bukkanhatsz Udvarhely utcáin szabadon mászkáló teknősbékába?

Hamarosan minden kérdésre választ kapsz, és még többre is, de előbb tekerjük vissza kicsit az időt. 

Még a nyári szezon kezdetén készítettünk Udvarhelyen [egy videót arról, hogy az emberek milyen helyi és környékbeli látványosságokat, programokat ajánlanak ](https://www.youtube.com/watch?v=Odtf8zRFVBg&ref=uh.ro)az idelátogató turistáknak, esetleg milyen alulértékelt helyeket ismernek. **Nem voltunk túlzottan elragadtatva a válaszoktól:** ugyanazok a helyek és lehetőségek merültek fel újra és újra, mintha Székelyudvarhely és vidéke csupán ennyiből állna.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--28-of-38-.jpg)

Ezért úgy döntöttünk, hogy ezen a nyáron megpróbáljuk turistaszemmel szemlélni a városunkat, és megkérünk másokat is ugyanerre. [Az előbbi eredményét már olvashattátok ](https://www.uh.ro/beszelik-udvarhely-halalunalmas-nem-nyaltuk-be/)– azt, hogy milyen volt egy teljes napon át idegenként bóklászni Udvarhelyen.

Ezúttal **Szakács–Paál Istvánt**, Székelyudvarhely polgármesterét kértük meg arra, hogy válasszon három úticélt, egyet Udvarhely környékén, egyet a városban – természetesen olyanokat, amelyeket az erre járó turistáknak is szívesen ajánlana –, végül pedig egy személyes darabkát, ami sokat jelent neki. A terv az volt, hogy útközben Udvarhely turizmusáról beszélgetünk, a célállomásokon pedig kicsit személyesebbre vesszük ezt a **„hely, ahol élünk”** témát.

Az már más kérdés, hogy nem igazán sikerült vele tartani a tervet. Majd „útközben” elmesélem, milyen sétálni egy polgármesterrel a városában, és miért emlékeztetett a nagymamámra. Elöljáróban csak annyit kell tudnotok, hogy nem hagytuk végül el a várost a kirándulásunk során, mivel a polgármester csak városon belül választott úticélokat – de cserébe már most tudjuk, hogy egy másik túránk során az idegenvezetőnk ezt pótolni fogja.

## Egyszerű kalandnak tűnt

De polgármesterekkel nem könnyű hosszabb, akár másfél-két órás időpontot egyeztetni, annyira be vannak táblázva. Nekünk is csak másodjára sikerült összehozni a találkát, és mikor sikerült, akkor is kapkodnunk kellett a lábunk – olyan volt, mint amikor elmentek egy hétvégére egy szép nagyvárosba, és azt hiszitek, pár nap alatt be tudtok járni mindent.

Végül jutott ránk idő, és egy augusztus végi pénteken Szakács-Paál István irodájában találjuk magunkat. A gyors útiterv-egyeztetés után megmutatja a saját kilátását az első célunkra, a városháza előtti kis parkra.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--37-of-38-.jpg)

Leérve a parkba, egy rövid séta során elmeséli, minden ablaka ide néz, így rálát, milyen mozgás, milyen élet van odalent „a városunk szívében”. Azzal, hogy a város központja felé tartó utak teljes egészében megújulnak, szerinte felvetődik a kérdés, hogy mit kezdünk a város legfontosabb terével – megjegyzi, hogy látta, a közösségi médiában már nagyon megy a kombinálás, hogy mi lesz, és AI-által generált látványtervekkel is találkozott.

## Kinek akarunk városközpontot építeni?

Úgy gondolja, a változtatást az is indokolja, hogy a városlakók nem olyan szívesen időznek ott, mint a Bethlen negyedi vagy a Sétatéri parkban. „Ez azért önmagában is jelzésértékű, és azt jelzi, hogy még a városlakók is azt gondolják, valami változás kell ahhoz, hogy ők ide kiüljenek, és ne az összes többi alternatívához menjenek el pihenni, hűsölni.”

**A szobrok kérdése is terítéken van:**

> *– Sokan szokták mondani, hogy Udvarhely a szobrok városa. Sokan gúnyoskodnak, hogy szoborturkáló. Azt is látni kell, hogy szobrokból ide, a Városháza térre is jutott, ennek meg kell nézni az okát: azért kerültek-e ide ki, mert egy-egy városvezető azt látta fontosnak, hogy ha egy szobor a nevéhez fűződik, akkor kitörölhetetlen emléket, nyomot hagy Székelyudvarhely életében. Ha igen, az egy önzőbb megközelítés, és azt szerintem nem szabad hagyni* – szögezi le.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--24-of-38-.jpg)

Sok más kérdés is van, amivel foglalkozniuk kell a térrel kapcsolatban: az alternatív közlekedés, a parkolás – mivel van esély arra, hogy a városháza előtt megszüntetik a közlekedést. Meg ott van a legfontosabb kérdés, hogy a turistáknak vagy a városnak tervezik-e a parkot.

> *– Mert ha magunknak, akkor egyértelműen látszik, hogy igény van a turkálókra, ugyanis a központot turkálók töltik ki javarészt. Ha viszont meghozzuk ezt a döntést, hogy megszűnnek a parkolóhelyek és egybefüggő terünk lesz, akkor *valószínűleg a turkálók helyét fel fogják váltani az éttermek és kávézók.* Ez jó az udvarhelyieknek, jó a turistáknak is. Ha van egy színpad, ahol minden pénteken, szombaton esetleg szól a zene, akkor az megint csak azt fogja jelenteni, hogy az emberek jobb szívvel fognak itt vacsorázni.*

Rámutat, hogy turisztikai szempontból Udvarhely jelenleg úgy néz ki, hogy megáll a turistabusz, a turisták leszállnak, váltanak pár ezer forintot a valutaváltóban, hogy egyenek pár gombóc fagylaltot, és közben megnézzék a látványosságot, majd elmennek. Azt kellene elérniük, hogy legalább egy éjszakát itt maradjanak, illetve hogy megértsék: Udvarhely Székelyföld szíve, innen a teljes Székelyföldet be tudják járni. A polgármester szerint ennek eléréséhez sokat hozzátehetne egy olyan városháza előtti tér, ahol este van mit csinálni.

***Ez is érdekelhet:***

[Udvarhely régóta langyos vízben tesped. Ideje kihúzni a dugót!Kiknek csinálunk kortárs művészetet, és van-e egyáltalán rá igény? Kontext 2.0.![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/icon/uh-logo-2-daf4b142-1478-4c01-83c2-053ee235dcf3.png)Udvarhelyi HírportálMáté Emőke![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/thumbnail/Kontext-kerekasztal-2---2026-00188-067259ff-4486-4190-8096-7c4d92bb6a60.jpg)](https://www.uh.ro/udvarhely-regota-langyos-vizben-tesped-ideje-kihuzni-a-dugot/)

> *– Tudjanak megenni egy jó ételt, tudjanak kiülni egy térre úgy, hogy mindeközben látnak is valamit. És egyébként Székelyudvarhely főtere gyönyörű, minden, ami a keresztény-konzervatív magyar értékrendünkben benne van, az itt megtalálható. Ha ma egy magyarországi kisvárosi vagy akár egy nagyvárosi turistát ide leejtenek, akkor mindent lát, ami számára fontos: a templomot, az iskolát, a polgármesteri hivatalt.*

Szakács-Paál Istvánnak elsősorban a tujákkal van baja, mivel azok túl sok mindent kitakarnak, úgyhogy a növényzeten is változtatni kell.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--36-of-38-.jpg)

> *– Ebben a helyben egyébként óriási a potenciál. Ha mi ezt úgy módosítjuk, hogy a mai turista azt mondja: én azért jövök Udvarhelyre, mert itt vannak jó éttermek, jó minőségű szálláshelyek (és ezek vannak), van mit csináljak este, és elfogadom azt is, hogy valóban innen a legkönnyebb belátogatni az összes többi várost – akkor itt marad. Ehhez ez a Városháza tér a legfontosabb terünk. Ez egy kardinális kérdés* – hangsúlyozza.

## A csibészségektől a harangzúgásig

Miután a polgármester kipolgármesterkedi magát, egy kicsit Istvánról és a városhoz fűződő viszonyáról, érzéseiről kérdezzük. Mesél arról, mik az első emlékei Udvarhelyről: korán, már napköziben megtanult olvasni, és előfordult, hogy ő olvasta a mesét a napközis társainak – ez eleven emlék számára. Aztán az is eszébe jut, milyen volt az ő idejében gyerekeskedni Udvarhelyen, mennyit játszottak az udvaron, és már akkor mennyire közösségi gyermek volt. 

„Részt vettem csibészségekben. Mindamellett, hogy soha nem voltam igazi nagy csibész, azért ott voltam a lakónegyed életében.”

A tudatos udvarhelyiség és az ezzel kapcsolatos büszkeség persze később, iskolás korában jött, amikor tantárgyversenyekre járt. Reálbeállítottságú, inkább matematikából volt jó, meséli.

> *– Akkor jöttem rá, amikor voltak sikereim, hogy én ezt a várost képviselem, és ezért a városért akarok tenni. Innen fokozódtak tulajdonképpen a dolgok az évek során. Eldöntöttem, hogy közösségi szerepvállalásom is lesz, diáktanács-alelnök lettem – soha nem sikerült elnökké választassam magam, minden választást elvesztettem, ami ott volt. Iskolaújságot szerkesztettem, és próbáltam hatással lenni már diákként is arra, ami a nagyobb közösségben zajlik.*

Kérdezem arról, hogy ez az udvarhelyiség-tudat hogyan alakult benne az évek során, mikor hiányzott és mikor volt elege a városból, az egyetemista, Kolozsváron töltött éveit idézi fel válaszként:

0:00 

/1:47 

1× 

Visszakérdezek: *nem volt olyan, hogy elege lett a városból?* 

Meglepetésemre nemmel válaszol, szerinte jól tudja kezelni ezt, és ha kezd sok lenni, elutazik egyet. Most, így polgármesterként, hogy már két éve nem volt szabadságon, **érzi, hogy jó lenne egy-két hétre „lelépni egyet”, de „ennek is el fog jönni majd az ideje”** – mondja.

Arról is beszélgetünk, mikor volt az életében az a pont, amikor a leginkább szüksége volt erre a biztonságos környezetre. A legnehezebb időszakként a kolozsvári első egyetemi éve jut eszébe:

> *– Kegyetlen volt az az első év, amikor kiszakadtam ebből az óvó környezetből. Ismertem az utolsó szegletét is a városnak, ismertem az embereket, tudtam, kitől kell félni, ki az, akivel nem jó ujjat húzni, hol érdemes járni éjszaka. És akkor elkerültem a bizonytalanba, ráadásul egy olyan időszakban, amikor Funarnak még az utolsó évei voltak polgármesterként Kolozsváron. Magyarként nem úgy beszéled a román nyelvet, ahogy az elvárható lenne. Úgyhogy az első év ilyen szempontból kegyetlen volt, hetente-kéthetente hazajöttünk, de aztán ezek megváltoztak.*

## Akivel nehéz a séta

Továbbindulunk gyalog, közben a polgármester felveszi a harmadik „ezt muszáj hamar elintézzem” telefonját. Épphogy átérünk az átjárón, már leszólítja egy kollégája, aki dicséretet kap: ügyesek voltak a héten. Megint haladunk vagy ötven métert, újabb ember, aki lekezel Istvánnal, váltanak két szót, megint teszünk ötven métert, ismét megállítják – csak a Tompa László és az Eötvös József utcák találkozásáig megyünk a Városházától, de már ezen a távon eldöntöm és mondom is a polgármesternek: vele nem jó sétálni a városban.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--01-of-38-.jpg)

Nagymamámra emlékeztet, mondom neki, aki több évtizednyi szentegyházi élet után falura költözött, de máig, ha elindul a kisváros utcáin, néhány méterenként megállítják két jó szóra. Egyszer tanúja voltam, hogy az ablakon is kiszóltak, hogy jól hallják-e, hogy ő az.

A Tompa László és az Eötvös József utcák találkozásánál megállunk, bár a polgármestert még itt is megtalálja egy-egy köszönés. Ez a környék a második állomásunk, és nem véletlenül hozott ide: a felvétel utáni héten adták használatba a frissen felújított utcákat. 

> *Ez egy régi, tízéves projekt gyakorlatilag, és mi elkaptuk a szebb részét, ami itt van a központi részen, és azt akartuk, hogy minden tökéletes legyen.*

Emlékeztet, még a tavalyi évben módosítottak a szerződéseken, hogy valóban minden minőségi legyen: az andezit járólapok, a kockakő. Külföldről hozatták a fugát, hogy jobban tartson. Büszkén meséli: a föld alatti közművek és az esővízvezeték cseréje mellett a teljes közvilágítást korszerűsítették, a kábelek a föld alá kerültek. Így most már semmi sem takarja el a rálátást a Hajdú bástyára és az Eötvös József iskolára – amiről megjegyzi, remélhetőleg szintén megújulhat.

*– A körüljárhatóságát biztosítani a várnak még nagy kihívás lesz a következő időszakban. Ez szerintem kardinális dolog, hogy sikerüljön, mert akkor a vár szempontjából egy kis Segesvár tudunk lenni. Akkor tényleg megéri ide eljönni nemcsak azoknak, akik Székelyföldet akarják látni, vagy van egyfajta magyarságérzelmük, hanem azoknak is, akik egyébként szeretik a történelmet, és akarnak valamit látni arról, hogy miről szól Székelyudvarhely.*

A vár miatt ajánlja a felújított utcákat, amelyek a tervek szerint jövőre már látogathatók lesznek, illetve egy állandó színpad is lesz, ahová a vásárokat szeretnék majd kihelyezni, és kisebb előadásokat is lehet majd ott tartani. Úgy gondolja, ez egyszerre lesz a városi lakosság szolgálatában és értékelhető a turisták számára is. 

A polgármester abban is bízik, hogy az elnéptelenedő belvárosban a megújult utcák látványa és a turisztikai forgalom visszahozza a vállalkozókedvet, és a plázák által elszívott élet helyére új kávézók, éttermek költöznek.

## A polgármester álomutcája

Miközben a várat és a szépen felújított utcákat csodáljuk, egy egészen személyes titkot árul el. Bár jelenleg is ott lakik, ahol született – a Cipészek utcában –, van egy utca, amely gyerekkora óta a szívéhez nőtt:

> *– Nekem gyerekkorom óta minden álmom az volt, hogy a Tó utcában lakjak. Ez egy kicsi zsákutca, nem járnak be az autók, mégis itt vagy a város szívében, ahonnan bárhová elsétálhatsz.*

A nosztalgiázásból és a városfejlesztési tervekből végül a jövő felé kanyarodunk: mi az a kép, ami megmarad benne a városról, ha becsukja a szemét, mit hagyna az utánunk jövő generációknak, és mi hiányozna a leginkább, ha valaha el kellene mennie innen.

*– A harangzúgás* – vágja rá kapásból, amikor arról kérdezem, mi az, ami bárhol a világon azonnal Udvarhelyt juttatja eszébe. Meg tudja különböztetni, melyik harang hangja melyik templomé, – *ha nem vagyok itthon hosszabb ideig, és hallom a harangzúgást, akkor Udvarhely jut eszembe*.

Az utánunk jövő fiataloknak pedig csak annyit üzenne, hogy „vigyázzanak jobban erre a városra, mint ahogy mi tettük az elmúlt 20 évben.”

Amikor pedig arról kérdezzük, mi hiányozna a leginkább Udvarhelyből, ha el kellene költöznie, a család, a barátok és a sarkos, megmondós, versengő székely közösség mellett egy érzést idéz fel:

0:00 

/1:51 

1× 

## Udvarhely, mint tranzitállomás

A hatékonyság és az időszűke miatt különválnak útjaink: mi a felszerelést pakoljuk össze, a polgármester pedig elmegy az autóért, hogy elvigyen minket a következő helyszínre. A Városháza előtt találkozunk, és meglepetésünkre **Dávid Endre** alpolgármester autójával indulunk útnak – közben meglessük, hogy az alpolgármester minden eshetőségre felkészülve távcsövet és egy szerszámosládát is tart a hátsó ülésen.

Ugyancsak a hatékonyság és az időhiány miatt – már ekkor tudjuk, hogy negyedórával túl fogjuk lépni a ránk szánt időt – a várost és a térséget érintő turisztikai kérdéseimet az autóban teszem fel (legalábbis amire jut idő, marad olyan is, amiről telefonon beszélgetünk). Míg hallgatom a válaszait, azon gondolkodom, vajon ha az éjszaka közepén, a legmélyebb álmából ébresztenék fel, akkor is ilyen gördülékeny, felvételkompatibilis válaszokat adna-e.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--10-of-38-.jpg)

> *Jelenleg a turisták nagy része tranzitállomásnak tekinti Udvarhelyt, megállnak, váltanak 5-6000 forintot, *két gombóc fagyival körbejárják a központot, majd mennek tovább.* Nagyon kevés az a tudatos turista, aki elmegy a múzeumba egy egyedi Bolyai-kiállításra. Nem ez a jellemző, mert egész egyszerűen nem tudunk olyan kínálatot adni, ami lefedi a turistáknak a teljes napi igényét* – mondja az autóban, majd korrigálja magát: *tudna a város egész napos programot nyújtani, csak ez nincs megfogalmazva a turisták felé.*

A kiaknázatlan lehetőségek között a Szejke jut eszébe elsőként. Szintén adósságnak érzi egy önkormányzati fejlesztésű, minőségi szejkei wellness- és szabadidős kínálat megteremtését. 

Úgy látja, az lenne a leginkább működő koncepció: *ha megmutatjuk a történelmi valóságot, ami a székelyekhez köthető, megmutatjuk a jelenünket, és azt, hogy mi itt vagyunk, és emellett egy olyan jellegű szabadidős kínálattal is jelentkezünk, amiért megéri eljönnie annak a román turistának is, akit egyébként nem érdekel ez a székelyföldi mizé.*

## Stratégia, rádióreklám és új főtér

Rákérdezek: *szerinte hogyan lehetne ezen az átutazó város státuszon változtatni?*

Ezzel kapcsolatban visszautal a Városháza téren történt beszélgetésünkre, ő a tér átalakításában látja azt a potenciált. Az „átutazó város” bélyegen kívül van egy másik rákfenéje az udvarhelyi turizmusnak, ami a polgármester szerint is a leginkább hiányzik ahhoz, hogy ez az egész működőképes legyen: **a stratégia.**

> *– *Nincs egy stratégiánk, amiben mindennek megvan a maga helye és szerepe*, és ezt még nem alakították ki egymás között a vendéglátók és a szállásadók sem. Láthatjuk, hogy van olyan hotel, amelyik megpróbálja azt az érzést kelteni és arra helyezni a marketingjét, hogy ő egy „város a városban”. Magyarán ne mozdulj ki tőle, mert van nála wellness, jó étkezde, tudsz sportolni és bármit csinálni. Ez probléma, hogy nem stratégiailag közelítjük meg a kérdést, hanem konkurenciálisan mindenki akar egy kicsit mindent. Hiányzik az egész évben működő kínálat is, ami nemcsak idehozza, hanem itt is tartja több napig az idelátogatókat* – feleli.

A legégetőbb feladatnak éppen ezért a stratégia elkészítését tartja, a meglévő értékek felmérését és az ágazatok összekapcsolását.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--16-of-38--1.jpg)

> *– Bevezettünk egy idegenforgalmi adót a tavalyi évben, és az abból összegyűlt pénzt felajánljuk a szakma képviselőinek, hogy úgy költsék el, ahogy akarják. Ha ők egyetértenek azzal, hogy a stratégia a legnagyobb probléma, akkor mi célirányosan arra tudunk pénzt adni. Ők viszont egyelőre azt mondták, hogy ebben az évben nem ez a fő gond, hanem a marketing hiánya. Úgy döntöttek, hogy a befolyó összeget városimázs-építésre költik: reklámanyagokat vásárolnak az országos, elsősorban román nyelvű sajtóban. A vendéglátók úgy érzik, nagyobb a potenciál a román nyelvet beszélő turistákban, mint a Magyarországról érkezőkben, vagy ott látják a nagyobb tartalékot, akik még nem jártak itt.*

A helyi vállalkozók és a városvezetés közötti párbeszédről elárulja, hogy létezik egy patronátus, amellyel másfél éve rendszeresen üléseznek. Ennek az együttműködésnek az eredménye az idegenforgalmi adó is: nem az udvarhelyiektől veszik el a 4 lejt éjszakánként, a befolyó – mintegy 200 000 lej körüli – összeget pedig közösen határozzák meg, mire költik.

## Óriás karaj és a szökött teknős

Utolsó állomásunkra érkezve a város zajától teljesen elszakadunk. A Cipészek utcájában állunk, ott, ahol Szakács–Paál István született, ahol az első 17 évét töltötte, és ahol mind a mai napig él. Ez a negyed első pillantásra nem az a klasszikus turisztikai látványosság, de a polgármester szerint jó példa egy élhető lakónegyedre: sikerült megoldani a parkolási gondokat, az ott élők figyelnek a környezetre, a gyerekeket ki lehet engedni játszani a tömbház elé, és hab a tortán, ha elkészül a Kós Károly játszótér. 

Mosolyogva hozzáteszi: nem igaz teljesen, hogy turisztikailag nem ad a hely, mert állítólag a szomszédos Lovas étteremben adják az egyik legnagyobb sajtos karajt a városban.

A lakók összetartását és a közösség figyelmességét mi sem bizonyítja jobban, mint a szomszédos tömbház aljában található kis kert, amit egy ott lakó gondoz és bárki számára nyitva áll. A zöldellő kertecske nemcsak a virágokról és gazdag díszítettségéről, hanem a négy lakójáról is híres: a teknősbékákról!

*– A legidősebb már 36 éves, 12 éve van nálam* – meséli büszkén a kert tulajdonosa.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/09/szakacsp--04-of-38-.jpg)

Kapaszkodj meg, mert az igazi sztori most jön: az egyik teknős megszökött! Egészen a Győzelem utcáig jutott, ahol valaki megtalálta és visszavitte, mert mindenki tudja, hová tartozik. Míg hallgatom a történetet, az jár a fejemben: na tessék, turisták, Udvarhelyen teknősbékába is lehet botlani az utcán! És időnként medvébe is, bár az kevésbé szórakoztató.

Bár Szakács-Paál István szerint a negyed ma is pezseg – van, hogy már reggel nótaszó szűrődik ki az étteremből –, az autós forgalom megnövekedése miatt a mai gyerekek már nem tudják ugyanúgy belakni az aszfaltot, nem lehet spontán focipályát kialakítani, de egyébként is más az új generáció mozgásigénye. A polgármester saját gyerekkorára is visszaemlékszik:

0:00 

/1:52 

1× 

Arról is kérdezem, mit gondol, mennyire határozta meg a személyiségét vagy a munkáját a hely, ahol felnőtt, Udvarhely, a táj, a Hargita közelsége.

> *– Ha egy lakónegyedre gondolunk, mindenképpen, hiszen az, hogy én egy közösségi ember lettem – mindemellett, hogy a család is hozta – meggyőződésem, hogy sokat hozzátett az, hogy én rengeteget voltam az úton, nagyon sokat játszottam a gyerekekkel. Kitettek gyakorlatilag reggel a házból, amikor éppen nem volt iskola vagy napközi, és este alig tudtak felcsalni. Ilyen szempontból, abban, hogy szociálisan legyen egyfajta érzékenységem, hogy társadalmilag tudjak beilleszkedni, hogy megértsem azt, hogy mire van szüksége egy közösségnek, meghatározóak voltak ezek a gyermekkori évek* – válaszolja.

Eljátszunk a gondolattal: ***ha tíz év múlva újra bejárnánk ezt a három helyszínt, mit látnánk, hogyan változik a város?***

Szakács-Paál István szerint mindenképpen jó irányba. Olyan helyeken jártunk szerinte, ahol már most történik változás. 

„Tíz év múlva a Székelytámadt vár már teljes egészében a turisztikai körforgásban lesz, és az utcák meg tudnak telni olyan árusokkal, akik a várat látogató turistáknak tudnak értéket kínálni. A főtérnek tíz év alatt egészen biztosan meg kell újulnia – a tervek készülnek, és finanszírozás is lesz rá. Egy megújult főtérre, ami a helyiek mellett a turistákhoz is szól, be tudjuk tölteni azt az ürességet: lesz élet, és a turkálók helyét felváltják az éttermek, kávézók.”

> *– A lakónegyedekben pedig mindig vannak új kihívások, a lényeg az, hogy élhető legyen a város a központi és a lakónegyedi részeken is. Bármennyire keserves időszakokat is élünk, Udvarhely ilyen szempontból tudott minden évben egy kicsit fejlődni, nem abban a ritmusban, mint más városok, sajnos, de azért előrementünk* – vélekedik.

***Ez is érdekelhet:***

[Beszélik, Székelyudvarhely halálunalmas. Nem nyaltuk be.Megnéztük, mit tud nyújtani a turistáknak Udvarhely. Többet, mint hittük. Kevesebbet, mint ígérték.![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/icon/uh-logo-2-ccfaa9eb-63ae-4f85-acb9-8ac607229aae.png)Udvarhelyi HírportálMagyari Tímea![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/thumbnail/turistaskodas1200p-18-f428a287-43c6-4116-b872-a84af531a2ed.jpg)](https://www.uh.ro/beszelik-udvarhely-halalunalmas-nem-nyaltuk-be/)

Az uh.ro azért működik, mert van néhány ****szabadságszerető ember Erdélyben**, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.

[Kipróbálom! ](#/portal/signup)