> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Karanténsztori: részegen ki visz majd haza?
- URL: https://www.uh.ro/karantensztori-reszegen-ki-visz-majd-haza-2/
- Published: 2020-04-28T07:45:34.000Z
- Updated: 2025-04-01T16:02:37.000Z
- Description: Vannak helyzetek, amikor a szabályokat megszegve kell cselekednünk. Egy olyan történetet olvashattok most.
- Author: Sinka-Király Levente
- Tags: Vélemény, karanténsztori, katonai rendelet, kijárási tilalom, koronavírus, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/reszegbacsi.jpg)

##### Te mit tennél?

###### Illusztráció.

Kijárási tilalom van. Pár hónapja még el sem tudtuk volna képzelni, hogy az mit jelenthet. Ma már tudjuk. Hozzászoktunk. Úgy látom, hogy az emberek fegyelmezettek, betartják a szabályokat. Természetesen egy-két kivétel mindig akad, de környékünkön a fölösleges koslatások száma nem számottevő.

Pár hete egy bácsikát kaptam lencsevégre, aki a [temetőbe igyekezett](https://www.uh.ro/kinezek-a-temetobe/). Figyelmeztetni akartam, hogy veszélynek teszi ki magát, de végül hagytam, hogy békésen folytassa útját. A fotók és a mellé csatolt szöveg megosztotta a közvéleményt a közösségi hálón: volt, aki a szépet látta benne, és volt, aki személyiségi jogsértéssel dobálózott. Úgy érzem, helyesen cselekedtem annak ellenére, hogy állampolgári kötelességem lett volna figyelmeztetni a bácsit arra, hogy kijárási tilalom van, és veszélyes neki sétálnia. A történtek után mégis nyugodtan tudtam lefeküdni.

Az elmúlt napokban ismét résztvevője voltam egy olyan esetnek, amelyben érzésem szerint helyesen cselekedtem, de a mostani katonai rendeletek szerint másképpen kellett volna tennem.

Egy keddi este volt, hét óra lehetett. A nagyobbik fiammal a tömbház harmadik emeletéről levittük a szemetet a közeli gyűjtőpontba. Visszafele összefutottunk egy jó ismerőssel, és megálltunk pár szót váltani. Néhány másodperc múlva a fiam szólt, hogy az út másik oldalán a földön fekszik egy bácsi. Először nem láttam, mivel egy autó eltakarta a kilátást, pár lépés után vettem észre, hogy igaza van.

Az úttesten egy idős férfi négykézláb kutatott valami után a földön. Nem gondolkodtam sokat, hogy mit tegyek: odamentem hozzá, a kezébe adtam a szemüvegét, amit a földön keresgélt. Pillanatok alatt érkezett még egy fiatalember, aki segített talpra állítani a bácsit. Ekkor már tudtuk, hogy nem betegség miatt feküdt le, enyhén szólva is nagyon részeg volt. A segítő fiatalember továbbállt, én meg megkérdeztem a beszélni is alig tudó férfit, hogy hol lakik. Szerencsém volt, pár tíz métert kellett támogatnom a lakásáig. Mielőtt elváltak útjaink, megkérdeztem, hogy ebben az órában hol járkált.

– Fiam, a komám pincéjében borozgattunk egy kicsit – válaszolta.

Arra is kíváncsi voltam, hány éves lehet, így az életkora felől is érdeklődtem.

– Ha „ezek” kérdezik, akkor 64\. Ha pedig maga, akkor 74! – érkezett a válasz.

Pedig mindegy, hogy ki kérdezi. De nem is ez a lényege a történetnek. A bácsika is hibázott, megszegett néhány szabályt, hogy [tudatában volt-e ennek](https://www.uh.ro/az-is-lehet-hogy-en-a-veget-mar-nem-erem-meg/), nem tudom. Én is hibáztam: nem tartottam a távolságot tőle, sőt a vállamon vittem hazáig. Őt is, illetve magamat és családomat is veszélynek tettem ki.

**Mit kellett volna tennem?** Hagyjam az úton, remélve, hogy valaki majd segít rajta? Vagy esetleg hívjak segítséget a sürgősségi segélyhívó számon? Az első eszembe sem jutott, a második dolog elég bonyodalmas folyamat lett volna. Talán nem a szabályoknak megfelelően jártam el, de ismét nyugodtan tudtam este lefeküdni.

*Ha a „karanténos’’ időkben veletek is történtek érdekes, izgalmas vagy vicces dolgok, írjátok meg. Küldjétek el a sztorit a* [*szerkesztoseg@uh.ro*](mailto:szerkesztoseg@uh.ro) *email címre, és mi megjelentetjük a legjobbakat az oldalunkon.*