> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Karanténos magyar költészet napot!
- URL: https://www.uh.ro/karantenos-magyar-kolteszet-napot/
- Published: 2020-04-11T08:26:48.000Z
- Updated: 2025-04-01T16:08:16.000Z
- Description: Elvette az eddigi életünk, meghívtuk hát, jöjjön, ünnepeljen velünk, legyen részese, sőt a főszereplője a verseknek.
- Author: Magyari Tímea
- Tags: Kultúra, Balázs Imre József, magyar költészet napja, Nagyálmos Ildikó, Tamás Dénes, vers, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

Egy hónappal ezelőtt valami fenekestül felforgatta az életünket. Jött, és elvette a rendezvényeinket, bezáratta törzshelyeiket, lakatot tett az iskolák, egyetemek, múzeumok ajtóira, és szépen, lassan (ha lehet lassúnak nevezni) belefolyt a legkisebb résekbe is. Ott volt a hírekben, portálokon, újságokban. Róla beszélt az államelnök. Róla beszélt a szomszéd. A nénike az ablakod előtt, a bácsi a sorban tőled egy méterre. Nagymamád miatta hívott fel. Népszerűbb beszédtéma lett az időjárásnál!

Ódzkodva bár, ide is beengedtük, meghívtuk, ünnepelje velünk a magyar költészet napját, legyen részese, sőt, legyen a főszereplője székelyudvarhelyi, és székelyudvarhelyi kötődésű költőink, **Tamás Dénes, Nagyálmos Ildikó, Balázs Imre József** verseinek.  

![](https://uh.ro/wp-content/uploads/2020/04/tam%C3%A1sd%C3%A9ne-1.jpg)

## Tamás Dénes

# adjátok vissza

adjátok vissza amire a szobám ablakából látok az ég lefittyedő ajkába ékelt kést ezt a hol köddel, hol szmoggal takargatott nyúzott óriáscsecsemőt a talpamba belenyilalló göröngyöt sustorgó szárnycsapást falak hideg leheletét csattogó eget levetkező távot a szakadozó légzéseim rácsán fennakadt világot ezt a szétpergő szavak foszlányaiba göngyölt bábút ami soha nem volt az enyém ami soha nem is lehetett senkihez, semmihez nem tartozott, mégis mindig ott kísértett, űzött, hajtott valahonnan a perem széléről üzengetett „adjátok vissza a hegyeimet!”

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/imageedit_708_8301362617-1.jpg)

## Nagyálmos Ildikó

# Mindig bezárva

„Nagyon útálkozhatott az Isten, Hogy ilyen csúnya plánétát köpött…” (József Attila)

Itt bent rég minden ugyanaz,  
a rend, a csend is megszokott,  
a kéz, mint kopott marionett,  
kalimpál, dolga elfogyott.  
A szív, a lélek még zizeg,  
az agy még lüktet, zakatol,  
hiába lassult le a lét,  
egy vonat sípol valahol.

A költő ugyan mindig bezárva,  
hiába ablak, ajtó kitárva,  
lelkének rabja, örök fogoly.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/imageedit_705_7900105145-1.jpg)

## Balázs Imre József

# 14 nap, 14 sor

#karanténvers J-nek

Én az ablakban, jó most a földszint.  
Hosszabb karra volna szükség, hogy felérj az emeletig.  
Vagy kötélen ereszteném le a fonott kosarat  
Teleraknád ennivalóval és egyéb apróságokkal  
S csak a tizenötödik napon ülnél be te is.  
Ablak elé járulnak a látványok,  
Kipirult arccal vagy éppen sápadtan, ha köd van,  
Mozgókép, de csak gyorsított felvételen látszik igazán,  
Hogyan változnak az árnyékok a fákra hullva.  
Esténként körkapcsolásos lámpafény,  
A háttér forog nálam, hogyha forgószékbe ültem,  
Ennyi szédülés egy napba belefér.  
Hosszabb karunk nő, hosszabb tizennégy napnál is,  
Hogy távolabbról tudjunk elérni egymáshoz.