> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Ismét támadnak a szezon-koldusok
- URL: https://www.uh.ro/ismet-tamadnak-a-szezon-koldusok/
- Published: 2011-12-07T08:05:28.000Z
- Updated: 2011-12-07T07:40:24.000Z
- Description: Vannak tipikus, profi szinten koldulók és vannak, akik csak az alkalmat kihasználva adják a fejüket alamizsnaszerzésre.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-10 11:23

![Koldus](http://194.38.104.52/images/stories/Bedohazi/Koldus/koldus_kikep.jpg)

Vannak tipikus, profi szinten koldulók és vannak, akik csak az alkalmat kihasználva adják a fejüket alamizsnaszerzésre.

Napok óta egyre sűrűbben találkozok kéregetőkkel az utcán – de lehet, csak velem esik meg, és akkor nem általánosítok. Nem feltétlenül a megszokott arcok, de még csak nem is a megszokott hozzájárulást óhajtják a járókelőktől.

| ![Koldus](http://194.38.104.52/images/stories/Bedohazi/Koldus/koldus_bekep.jpg) |
| ------------------------------------------------------------------------------- |

Legutóbb egy ebédjét hazacipelő idősebb hölgy lépett oda hozzám és nagyon halkan, illedelmesen igényelt egy szál cigarettát. Ezzel talán még nem is lenne baj, de amikor egy kisgyerek, vagy tizenéves **főnöknek szólítva követeli a pénzt**, akkor a nyugalom hamar odalesz.

Mert erre is van példa, habár a városi tanács [egyik határozatának köszönhetően](itthon/kozelet/5838-biztonsagiak-jaroroznek-a-kozpontban) eltűntek a központból, azért néhol felbukkannak az ismerős arcok. Azok, akiknél jóval több készpénz van, mint azoknál, akiktől várják. Ők a profi kategóriát erősítik, nem is akárhogyan.

| k2Q3DGB-UZ8 |
| ----------- |

A minap például kocsmában üldögélve lepett meg a kissrác, aki már évek óta valamelyik közeli faluba szeretne eljutni. Minden egyes alkalommal buszjegyre gyűjt. Ha gyors számolást végzek és csak azokat az összegeket adom össze, amelyeket a szemem láttára rakott zsebre, akkor bizony **a közeli országokba is elérne**, luxus körülmények között.

A kedvencem, akit csak úgy hívunk, hogy „adj egy lejt" – ő nem számol az inflációval, nem növekednek az igényei, ezért mindig ugyanazt a bankjegyet emlegetve állít le az utcán és szinte könnybe lábadt szemmel tenyerét kitartva kéri a jussát. Sajnos nálam ez sem jön be, így kénytelen a közeli gyalogosokhoz fordulni, akik az ünnepek közeledtével **egyre inkább vajszívűek és hamar kötélnek állnak**.

A legdurvább, ami megesett velem, az egy árvíz utáni koldusáradat során történt. Egyik nap bekopogott egy csecsemőt ölelő asszony, aki kisírt szemekkel panaszolta, hogy férjét elvitte a víz és kérte, hogy segítsünk. Akkor ruhákat ajánlottunk fel, amiket rögtön visszautasított mondván: mit kezdjen ő ezekkel, hiszen a feje felett fedél sincs.

Másnap az asszony ismét az ajtóban állt, igaz megfeledkezve arról, hogy előző nap még férjét gyászolta, így most **ketten, párosan kérték a pénzt**.

Mindenki maga döntse el, hogy ad vagy sem, de egy biztos: ez nem segítséget jelent, hanem pont az ellenkezőjét. Ha látják, hogy működik, akkor **erre rendezkednek be**.