> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Iohannis lemondása valóban akkora trauma?
- URL: https://www.uh.ro/iohannis-lemondasa-valoban-akkora-trauma/
- Published: 2025-02-14T13:03:42.000Z
- Updated: 2025-03-27T12:19:23.000Z
- Description: Sokkal inkább trauma az, hogy 10 év és a mandátum lejárta után sem érezte cikinek a román elnök, hogy ott üldögélt a székén egy váratlanul rossz eredmény után.
- Author: Buzás Ernő
- Tags: Vélemény, államelnök, államfő, Klaus Iohannis, lemodás, román politika, romániai politikai helyzet, #wp, #wp-post, #Import 2025-03-27 14:04

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/03/inquam_fotos-8.jpg)

###### Fotó: Inquam Photos / Octav Ganea

Hétfőn, hogy elkerülje a felfüggesztési indítvány okozta kellemetlenségeket, [Iohannis bejelentette](https://www.uh.ro/lemond-klaus-iohannis-allamfo/), hogy szerdán lemond, amit meg is tett. Nálunkfelé a bejelentést nem mindig követi tett, nem ostobaság kivárni a dolgok végét. 

Az évtizedig uralkodó elnök sértett [beszédében](https://www.youtube.com/watch?v=Pr30bfyLSxU&ref=uh.ro) elmondta, hogy ha folytatódik a vita és a népszavazás, akkor (csak egy icipicit kiszínezve):

- senki sem nyer a lemondásból, de mindenki veszít
- a társadalom megosztottá válik
- senki a világon nem fogja érteni, hogy ez miért történik, de majd mindenki jól kiröhögi Romániát
- hosszan tartó negatív hatása lesz

De persze ő most megmentett minket a lemondással, köszönjük meg. 

# **De biztos így van ez?** 

Nem, persze, hogy nem. Nem kell magyarázni, hogy az a helyzet, amiben ma Románia van, az eleve az eddigi vezetők, köztük az eddigi elnök munkásságának eredménye. A társadalomban már jelen van az a bizonyos megosztottság, nem kell rá várni.

Nem kell túl szigorúnak sem lennünk, a rendszerváltó hangulat okai nem pusztán helyiek, Amerikától és Kanadától Koreán és Indián át Európáig szinte mindenhol jellemző. 

De ez nem is menti fel az elnököt és a kormányzó pártokat. Georgescu kiemelkedő eredménye, a szavazásba beavatkozástól függetlenül, egy intő jel volt a kormánynak. Ha nem lett volna Iohannis kényelme az elsődleges szempont, akkor korábban is pont ugyanígy beadhatta volna a felmondását, az Alkotmány akkor is pont ugyanúgy rendelkezett volna arról, hogy mi a teendő. 

Ha nem is azonnal a választások után, – ne tűnjön gyengeségnek –, de egy kis késéssel meg lehetett volna lépni. Ezzel pedig elkerülhető lett volna az a kellemetlen látszat, hogy a szavazást csak az elnöki szék megtartása érdekében fújta le a PSD-PNL tandem.

# **Legalábbis ha a köz-, vagy akár a pártérdeket nézzük**

Egy elnök vagy miniszterelnök lemondása **egyáltalán nem olyan hatalmas tragédia,** mint ahogy Iohannis a sértett beszédében beállítja. Nemhogy érthetetlen lenne a külföldiek számára, hogy miért mond le egy elnök, akinek a mandátuma már lejárt, hanem **ebben a helyzetben inkább az lett volna sokaknak a jó választás**. Legalábbis ha a köz-, vagy akár a pártérdeket nézzük. 

A kényelmetlenné vált figurák hátralépnek, a választások előtt meg előlépnek az újabbak – **és lehetőleg nem a Crin Antonescu-féle ősrégi emberek**. Így a párt is ad nekik időt megmutatkozni és kampányolni. 

Ezzel a párt és a kormány enyhíti a vele szemben növekvő feszültséget, a lelépők pedig elvisznek magukkal egy adag rossz szájízt, hogy a maradóknak könnyebb legyen. Rózsás, szép dolog? Nem. De kellemesebb, mint a következő választásokon még sokkal nagyobb pofont kapni azért, mert a halogatás miatt a választókban csak nő a düh.

Csúnya választási kimenetel után 

# **világszinten nemhogy furcsa lenne a lemondás,** 

de egészen természetes is a nálunk érettebb demokráciákban. Például idén januárban [Justin Trudeau](https://www.bbc.com/news/live/clyjmy7vl64t?ref=uh.ro) kanadai miniszterelnök a pártelnökségről mondott le a párt választások előtti gyengesége miatt (bár még a végén Trump februári Kanada elleni támadásai segíthetik is a pártját). 

Tavaly nyáron pedig az akkori belga miniszterelnök [Alexander De Croo](https://www.theguardian.com/world/article/2024/jun/10/belgium-general-election-2024-pm-prime-minister-alexander-de-croo-set-to-resign?ref=uh.ro) adta be felmondását a királynak, miután pártja keményen kikapott a választásokon. 

Ugyancsak nyáron a brit konzervatívok vezetője, [Rishi Sunak](https://www.theguardian.com/politics/article/2024/jul/05/rishi-sunak-to-resign-as-tory-leader-as-well-as-pm-after-election-defeat?ref=uh.ro) mondott le a pártelnökségről, ugyanúgy a gyenge választási szereplés miatt. Tehát nem, senki sem röhögött volna Románián. 

Ha valami szokatlan, akkor sokkal inkább az, hogy 10 év és a mandátuma lejárta után sem érzi cikinek a román elnök, hogy ott üldögél a székén egy váratlanul rossz eredmény után.

# **A nagy román pártok tavaly év végén figyelmeztető lövést kaptak:** 

ugyan az elnökválasztás első fordulója erős sokk volt, de a parlamenti választások mutatták, hogy azért még nem annyira durva a helyzet, mintha például a német *AfD*\-re vagy a francia **Le Pen-**féle *Nemzeti Tömörülés*re gondolunk. 

**A társadalomban még volt jóindulat a régi pártokkal szemben.** A választási beavatkozások, de lényegében bármilyen külföldi művelet elsősorban a már létező problémákra tud rátelepedni. 

Ha egy kicsivel több esze van a pártoknak, akkor úgy értelmezték volna a történteket, hogy **egy utolsó esélyt kaptak** arra, hogy javítsanak az eddigi irányon. 

Helyette, sikerült folytonos bizonytalanságban tartaniuk minket, a választási beavatkozásról nem tudtunk meg többet, ráadásul erős és neadj’isten, **újszerű jelöltet sem sikerült kreálniuk**.

A bizonytalanság, információhiány pedig melegágya az összeesküvés-elméleteknek.

Jó kontraszt ezzel szemben a francia elnök, **Macron** 2024 nyári kockázatvállalása: látva a szélsőjobb előretörését, egy határozott mozdulattal szavazást hívott össze, hogy a nép eldönthesse, valóban ennyire hatalomban akarják-e látni Le Penéket. Ez ott és akkor viszonylag jól sült el (hangsúly a viszonylag és az adott körülmények között részeken). Nem feltétlenül kell ekkora kockázatokat vállalni, de **lassan kóvályogni a pusztulás felé biztosan a legkevésbé jó reakció**. Ám egyelőre ennyit enged meg a romániai pártok kreativitása.

Igaz, jelenleg az EU által felajánlott ingyenmilliárdok, azaz [a helyreállítási (PNRR) pénzek is veszélyben vannak](https://maszol.ro/gazdasag/Reformok-nelkul-nem-fognak-erkezni-a-PNRR-s-milliardok?ref=uh.ro) azért, mert nem voltak képesek a pártok mozogni. Miért menne jobban nekik akkor egy komplex társadalmi probléma megoldása?