> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Innen jön a mindennapi kenyered
- URL: https://www.uh.ro/innen-jon-a-mindennapi-kenyered-2/
- Published: 2014-09-26T08:05:52.000Z
- Updated: 2014-09-26T09:07:01.000Z
- Description: Mint halkra vett dobkoncert négy őrülttel, akik nem sajnálják a felszerelést: a karéj csak úgy repül mindenfelé. Szasza péknek tanult.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-04 11:25

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-08.JPG "Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet! | Fotó: Kakasy Botond")

Mint halkra vett dobkoncert négy őrülttel, akik nem sajnálják a felszerelést: a karéj csak úgy repül mindenfelé. Szasza péknek tanult.

Már megint nem tudtam a helyemen ülni, és úgy éreztem bele kell kontárkodnom valamibe. Mivel a húsosfazékhoz már egyszer közel kerültem, és jó volt, arra gondoltam, nem lehet baj abból, ha ismét sütök-főzök valamit. Kacsó Zoltán, a Harmopan egyik székelyudvarhelyi pékségének vezetője volt olyan kedves, és meghívott, nézzem meg, **mit lehet kihozni néhány tonna lisztből.**

A [szakács](https://www.uh.ro/szines/eletmod/17376-igy-kezdhette-jamie-oliver), [telefonboltos](https://www.uh.ro/szines/eletmod/18220-van-elet-a-pulton-tul), és [mosógép-](https://www.uh.ro/szines/eletmod/17666-igy-gyogyul-az-udvarhelyi-mosogep) és [autószerelő](https://www.uh.ro/szines/eletmod/18568-hat-henger-duborog-a-kezed-kozott) szakmákhoz képest annyi volt a különbség, hogy a pékek bizony 24 órából 24-et dolgoznak, három váltásban. A legpörgősebb műszak az éjszakai – a Ion Creangă utcai, szombatfalvi pékség ilyenkor vásárhelyi exportra is termel. És hát milyen más műszakra is hívhatnánk be Szaszát, ha nem az éjszakaira?

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-01.JPG)

Este tíz után kevéssel érkezünk, és hamar az öltözőbe is sietünk, ahol meglepetés vár: spéci, az alkalomra készült pólót kapok. A nagy örömködés közben megkérdem, de hamar rájövök, miért van idézőjelben a pék szó – azért egy este alatt nem lesz sütőmester az emberből.

## Sok jó ember nagy helyen is tud dolgozni

A termelési részre érve újból leesik az állunk: ez a hely bazi nagy. Mármint azt úgy azért sejtettük, hogy nem egy mikróban kelesztik a tésztát és a nagyi lerjében sütik a káposztás kenyeret, de ekkora helyre nem számítottunk. Hamar leesik, hogy miért is kell ekkora terület: a különböző részeken más-más terméket készítenek, és ezeket nagy, többpolcos szekereken taszigálják körbe.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-09.JPG)

De mielőtt hozzálátnánk valami ehetőt formálni, megnézzük mindenek forrását, a lisztet. Ismét grandiózus építményben lehet gyönyörködni: négy siló áll egymás mellett, a két nagyobb, egyenként 11 tonna, a két kisebb 4.5-4.5 tonna lisztet tud tárolni. A négy típusú liszt óriási tartályautókon érkezik, és onnan öntik a silókba. Ezeken mérleg van, szinte grammra pontosan el lehet számolni a nyersanyaggal.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-31.JPG)

Egy raktárban jókora kupac zsák is lapul, amelyeket főleg arra az esetre tartanak, ha valami gond lenne a silókkal. Zsákokat bontogatni és hordozni sokkal körülményesebb, és nehezebb is nyomon követni a fogyasztást. Márpedig ez a legfontosabb, egy pékség és egy pék legfőbb kincse a liszt. Mondhatnánk, hogy **azzal keresi a kenyerét.**

## És nyalni szoktál?

Még bekukkantunk a polcokra is, aztán szinte itt is ragadunk: óriási vödörben áll egymás mellett a csokikrém és a lekvár, alig bírunk ellenállni. Zoltán azt mondja, nem nagyon szokott nyalakodni, de kóstolta mindkettőt, és nagyon jók. Leteszteltük, tényleg jók.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-03.JPG)

A minikóstoló után végre érdemi munkához láthatok, be is osztanak István mellé, ezen az éjszakán ő lesz a főmentorom. Az első, amit megtapasztalhatok az a perecsütés. „Sósat, sósat, jó ropogósat”, de persze ez nem megy olyan egyszerűen.

Az első lépés a perec formájának kialakítása, ami egy kis csavarást és pörgetést is magába foglal. Mindezt egy puha tésztából, ami esik szét a kezed között. Nyilván olyan szakértelemmel végzem, mint egyszeri Ponta az ország vezetését, de kis gyakorlás után már nem csak teljes katasztrófát produkálok. A tálcák lassan megtelnek, és indul is a szekér a kelesztőbe, majd a péksüteményeknek szánt kisebbik kemence felé.

## Levegőt!

Egy rögtönzött József Attila felolvasás helyett mi is vettük az irányt a szekér után, egyenesen a késztermék-raktár felé. Zoltán közben szorgosan magyaráz: a Harmopannak saját üzletei is vannak, de rengeteg más boltba, áruházba is szállít árut. Ami ilyen helyeken kerül a polcra, és a vásárló maga veszi le a terméket, azt csomagolni kell.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-11.JPG)

Ez higiéniai előírás, aminek betartásában egy mérleg és csomagológép segít. Előbbivel tömeg szerint pontosan méretre vágják a kenyereket, majd mehet a csomagolóba. Ezt próbálom ki én is: egy rácsra kell helyezni a kenyeret, ráhúzni a fóliát, majd az egészet lenyomni, mint egy szendvicssütőt.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-18.JPG)

Ekkor némi hő, légkeverés és bizonyára fekete mágia segítségével a fólia – remélhetőleg szakadás nélkül – rázsugorodik a kenyérre, így arra már csak címke kell, és mehet is a boltba. A művelet amúgy egyszerűnek tűnik, de a fólia vékony, és a kenyérkaréj könnyen kilyukaszthatja, ezért igencsak óvatosnak kell lenni.

## **Kéne egy liter gőz**

Szinte minden szakmának megvan a maga beavatása, valamilyen szertartás, vagy tréfa, amivel az újoncokat szokták ugratni – persze én sem maradhattam ki ebből. Következő munkastációm egy mángorló (végre leírhattam ezt a szót!), amibe kis cipó méretűre vágott kenyértésztát kell kettesével pakolni, ez pedig szép laposra nyújtja, hogy majd bukta készülhessen belőle. Az itteni szakik kiflisodrónak hívják, az azért mégis magyarabb.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-15.JPG)

A művelet egyszerű, komplikációt csak az okozhat, ha mondjuk, a kezünk is megy a cipó után. Lévén, hogy a kilapított kéz viselése fokozott diszkomfort érzetet okozhat, az egyik kedves kollegina a Nagy Piros Gombon tartja a kezét. Szerencsére nincs gond, megy a lapítás, mint a karikacsapás.

Egészen addig, míg le nem esik egy kis kenyértészta a földre. A többiek azonnal kapcsolnak, és szól az utasítás: „ezt meg kéne mosni”. Magamban kissé átértékelem a Harmopannál alkalmazott higiéniai normákat, miközben a mosogató felé haladok, ahol Zoltán alaposan megmosatja az egyre undorítóbban kinéző kenyértésztát.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-02.JPG)

Mikor már lassan felismerhetetlenné sikáltam, kacagva jön a mondat kórusszerűen a többiektől: „és most eldobhatod”. Szóval nálam is megvolt a beavatás, és azt is megtudom, hogy van, akivel egy liter gőzt hozatnak – általában negyed óra után feladja a keresést a kandidátus.

## Kalandok a spriccelő sóval

Újabb kihívások sora következik, egyike ezeknek a csokis, a lekváros és a tehéntúrós bukta. Ezeket nagyjából úgy kell formázni, mintha egy lapot hajtogatnánk boríték formájúra – de az is lehet, ha köze nincs ehhez, soha nem hajtogattam lapot boríték formájúra, csak ez tűnik a legközelebbi hasonlatnak.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-17.JPG)

Ezzel már hamarább megbarátkozom, a végére egészen gyorsan haladok a buktákkal a vásárhelyi reggelizők legnagyobb örömére. Hamar végzünk velük, úgyhogy egy kis utánkövetés jön, megnézzük, mi lett a perecekkel.

Ezek, akárcsak a többi péksütemény, egy függőleges kemencében sülnek, amiben polcok vannak, és körbe forognak, mint a cukrászdában a torták. Egy adagot én tehetek be sülni, ami abból áll, hogy betolom a sütő részbe a szekeret, majd meg kell nyomni néhány jó nagy gombot, végül pedig itt is van Nagy Piros Gomb. Nagyon menő az egész, tisztára, mintha rakétát lőnék fel, még gőz is dől hozzá a sütőből.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-22.JPG)

Egy adag perecet ki is veszünk, és végre megtudom gyerekkorom egyik nagy kérdésére a választ: a só úgy kerül a perecre, hogy liszttel és vízzel keverik, ebből lesz egy ragadós massza, amit rászórnak, vagy inkább ráspriccelnek a forró perecekre. És utána hallani, ahogy serceg, miközben hűl. Esküszöm, ha csak visszagondolok rá is megéhezek.

## Dobszóló búcsúzóul

Tiszteletet parancsoló csengőszóra figyelek fel, ez csak egy valamit jelenthet: kész a kenyér! A pékség legimpozánsabb részéhez kísérnek, egy négyszintes, és végtelenül mélynek tűnő kemencéhez, amiben a Harmopan egyik főműve, a Mama kenyér sül. Engem ér a megtiszteltetés, hogy jó néhány darabot kivegyek a kemencéből, amihez a több méter hosszú péklapát is jár.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-23.JPG)

Egészen izzasztó munka megtartani 3-4, egyenként több mint kétkilós kenyeret az óriási lapáton, miközben a kemencéből süt kifele a többszáz fok, de végül sikerül kiszedni az utolsókat is. Kissé értetlenkedve nézem a teljesen sima tetejüket, valahogy nem ehhez vagyok szokva, ha házikenyérre gondolok. Persze, megint én vagyok a balga, most jön még az igazi befejezés, az egyik legjobb pékmóka.

Elárulom, a kenyér veréséről van szó. Kapok két fapálcát, négyen az asztalhoz állunk, aztán adjad neki! Az egész úgy néz ki, mint valami halkra vett dobkoncert négy őrülttel, akik nem sajnálják a felszerelést: a karéj csak úgy repül mindenfelé, és alóla árad a frissen sült kenyér semmivel össze nem téveszthető illata.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-27.JPG)

A Mamák mennek a szekérre, én meg összeseprem a karéjt a földről: mint kiderül, ezzel is elszámolnak, eladják egy farmra, ahol a disznók eledelébe kerül. Már-már kezdem irigyelni tőlük, hiszen még a héjnak is isteni az illata, de Zoltán méretes búcsúajándékot nyom a kezembe: egy fél kenyeret.

Az egyéjszakás kollégáimtól érzékeny búcsút veszek, miközben sűrűn érdeklődnek, hogy mikor olvashatják a cikket. Ekkor is azt érzem rajtuk, mint az egész műszak alatt: az emberek elszántsággal dolgoznak, és látszik, hogy imádják a szakmájukat, nem kényszerből csinálják.

![Mit sütsz, kis szűcs? Sós perecet!](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Szines/eletmod/pek-0926/szasza_pek-28.JPG)

Éjszaka három van, mire hazaérek, és hullafáradtan beesek az ajtón. Tudom, nem kéne, de nem tudok ellenállni a kísértésnek: zakuszka kerül elő, mellé egy szelet frissen sült kenyér. Az illatra édesapám is megérkezik, és persze ő is kér a jóból. Annyit kérdez: – Friss a kenyér?

Igen, most vettem ki a kemencéből.