> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Így tanítsd a gyermeked tanulni
- URL: https://www.uh.ro/igy-tanitsd-a-gyermeked-tanulni-2/
- Published: 2013-09-25T08:00:46.000Z
- Updated: 2013-09-25T07:18:35.000Z
- Description: Mit tegyen a szülő, hogy a tanulás ne kínszenvedés, hanem közös öröm legyen? Tanácsok kezdőknek és haladóknak.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 12:56

![Iskolakezdő gyerekek 2013 szeptemberében Székelyudvarhelyen](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Itthon/oktatas/iskolakezdes2013/sulikezdes-2013-04.jpg "Illusztráció: Csedő Attila/archív")

Mit tegyen a szülő, hogy a tanulás ne kínszenvedés, hanem közös öröm legyen? Tanácsok kezdőknek és haladóknak.

A tanulásmódszertan, ami a nyugati országok elemi iskoláinak kerettantervében, sőt, a szomszédos magyarországi iskolákban is tananyag, nálunk ismeretlen fogalom egyelőre. A tanulni tanítani a gyermeket nehéz, sok türelmet, odafigyelést, következetességet és mindenek felett szeretetet igénylő feladat oroszlánrésze a szülőkre hárul.

Átgondoltabb oktatási rendszerekkel rendelkező országok tanítási kerettantervében szerepel egy ilyen tantárgy, hogy **tanulásmódszertan**, amely már elemi osztályos kisdiákokat arra tanítja, hogy hogyan tanuljanak. Merthogy ezt is meg kell tanulni ugyanúgy, mint a számrendszert vagy az ábécét.

Megtanulják például, hogyan osszák be a tanulási idejüket, megismerik kérdőívek segítségével, hogy milyen tanulási stílus áll közelebb hozzájuk, milyen tanulási stratégiákat hajlamosak alkalmazni, mivel bővíthetik az „arzenált", hogyan töltsék hatékonyan a tanulási szüneteket, hogyan osszák be a tanulási sorrendet stb.

Nálunk, annak ellenére, hogy szinte óránként változik a tanügyi törvény, ilyen és ehhez hasonló hasznos ötletek elkerülik a miniszterek koponyáit, pedig csak koppintani kellene a dolgot, például a magyarországi kerettantervből.

## Fontos a mérce, de mértékkel követelj

Fontosnak tartom az idő előtt végzett alapozást, éspedig **szoktassuk már kiskorától a gyereket ahhoz, hogy vannak kötelezettségei.** Pl. rendrakás játék után, az íróasztalán, szekrényében, kisebb feladatok a házimunkában, mint a portörlés, sifitelés itt-ott.

A cél nem a pontosság, hanem a feladattudat kialakítása. Hogy érezze, elvárnak tőle dolgokat, **megdicsérik erőfeszítését és nem csak a kiváló teljesítményét.** Ezáltal erősödhet kompetenciaérzése, hozzászokhat ahhoz, hogy neki is feladatai vannak, nemcsak mint egy kiskirály uralkodik, és mindent elvégez helyette más.

Előfordulhat, hogy nem úgy sikerül elvégezni a feladatot, teendőt, ahogy ő szeretné, ezért szintén fontos, hogy **a vele szemben támasztott igényszint picivel legyen magasabb**, mint, amit könnyedén véghez tudna vinni. Ebben az esetben is a mérték eltalálása kulcskérdés.

Kudarc esetén mindig értékeljük erőfeszítéseit, próbálkozásait, mert az sokkal fontosabb, mint a végeredmény. A sikert jutalmazhatjuk: eleinte többször, aztán ritkábban.

## Akar, vagy nem akar?

A tanulásra szoktatásban, nevelésben a motiváción múlik a dolog: akar tanulni, vagy nem akar. Állítólag a kisebb gyerekek esetében inkább külső motiváció működik, ahogy nő, úgy optimális esetben, egyre inkább a belső motiváltság lesz a mozgatórugója. Kisebb korban fontos, hogy milyen jegyet kap, ahhoz mit szól a szülő, milyen státuszt vív ki magának az osztályban, esetleg az is, hogy a jó jegyekkel arányosan gyarapodik a zsebpénze.

Az iskolai teljesítmény meghatározza önértékelését. Ideális az lenne, hogy a kíváncsisága hajtsa, de tapasztalatom szerint ezt „nyírja ki" leghamarabb a romániai iskolai rendszer.

## Satuba szorítva

Gyakori eset, hogy azzal veri el a port a szülőkön a gyerek, hogy nem tanul, pedig jó képességei vannak. **Ilyenkor dac áll a háttérben, a szülő-gyerek kapcsolat zavara.**

A túl sok feladat, túl magas elvárások, túl nagy nyomás automatikus hárítást vált ki a gyerekből, és egy sor szorongásos zavar forrása. Ilyenek a hasfájás, hányás iskolában vagy iskolába menés előtt, gyakori sírás, túlérzékenység, alvászavar, étvágycsökkenés, agresszivitás, irracionális félelmek felerősödése stb.

Ez jelzi, hogy ilyenkor a gyerek úgy érezi magát, mintha be lenne szorítva egy satuba: egyik felől a helyzet előtt ijedten, tehetetlenül álló szülők nyomása, másfelől az iskola az elvárásaival. Szinte megbénítja a kudarctól való félelem. Érthető, hogy nem szívesen ül le tanulni és még arra sem képes, amit feszültség nélkül simán teljesítene.

Ilyenkor nagyon fontos, hogy a szülő levegye róla teljesítménykényszert, pontosabban először önmagát szabadítsa meg ettől.

## Kaparja ki a saját gesztenyéjét

A másik véglet, amikor a gyerek már kiskorától annyira meg van kímélve a feladatvégzéstől, munkától, felelősségtől, frusztráló helyzetek elviselésétől, hogy nehezen felfogható számára, hogy meg kell „dolgozni" valamiért.

Úgy érzi, hogy neki alanyi jogon kijár a dicséret, legjobb, legtöbb. Ez ilyen gyereknek nagyon nehéz lesz beleszokni a felelősségteljes feladatvégzés világába. Én úgy látom, hogy **csak a következményekkel való sorozatos szembesülés veheti rá, hogy kimozduljon a „valaki majd kikaparja nekem a gesztenyét" pozícióból.**

## Ne pofozva tanítsd

Nagyon gyakran iskola első éveiben a szülővel tanul a gyerek, ami nagy kihívás a kapcsolatuknak. Igyekezzünk a gyereket bátorítani, megerősíteni, ha hibázik, legyünk türelmesek, **ne szidjuk, minősítsük, mert ezek az „ítéletek" egy életre befolyásolhatják az önértékelését, az adott feladathoz való viszonyát.**

Ne alkalmazzunk testi sértést, ne fenyegessük veréssel. Harmadik osztálytól már többé-kevésbé tanuljon önállóan, természetesen, ha kérdése van, kérjen segítséget.

Adjunk ötleteket, hogyan ossza be idejét, hogy legyen játszásra, pihenésre, tanulásra és hobbijára.

**Üljön le a család és írjanak egy „szerződést"**, amiben rögzítik, hogy kinek mi a feladata, kitől mit várnak el, mi a jutalma, illetve milyen következményei lesznek, ha valaki nem teljesíti ezeket (büntetések). **Ez nemcsak a gyerekekre vonatkozik.**

Ha mindenki elfogadta, aláírta a családi szerződést, akkor azt tegyük ki egy jól látható helyre és igyekezzen mindenki következetesen betartani, különben az egész nem ér semmit, a szabályzat csak egy porfogó díszlet lesz.

Ezzel a módszerrel megtanulja a gyerek, hogy ha nem tesz meg valamit, annak következményei vannak, tehát a szülő nem menti ki őt a kellemetlen helyzetből, ha elmulasztotta a házi feladatát megcsinálni, akkor megkapja az iskolában a büntetést. Ha a gyerek otthon felejti a füzetét, anyuka ne rohanjon hanyatt-homlok az iskolába a füzettel, hagyja, hogy a gyermek megkapja a feledékenyégéért járó fekete pontját.

## Példa légy és szeress

De bármilyen módszert is alkalmazunk, úgy érzem, hogy a legtöbb a szülő-gyerek kapcsolat minőségén áll vagy bukik: **hiteles vagyok én, követendő példa vagyok én,** aki nemcsak bort iszik és vizet prédikál a gyerekének?

Ha megkérem, akkor tudok hatni rá? Ha látja, hogy dühös vagyok a mulasztásáért vagy csalódott, változtatásra bírja ez őt, motiválja, hogy kedvemre tegyen?

Természetesen **szigorúan tilos mindennemű érzelmi zsarolás, szeretetmegvonással való direkt vagy rejtett fenyegetőzés a szülő részéről, de a gyerek részéről is.** Értem, érzem az én gyermekemet? Sejtem, mi állhat a vonakodása mögött? Biztonságot nyújtó hátországa tudok lenni sulis nehézségek esetén?

Ha iránta való szeretetemet az sem ingatja meg, ha az iskola legutolsó tanulója, akkor az a gyerek a legnagyobb jutalmat kapta az életben, a feltétel nélküli szerethetőség érzését, amihez képest a legjobb média messze eltörpül.