> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Ha ti terroristák vagytok, akkor én apáca
- URL: https://www.uh.ro/ha-ti-terroristak-vagytok-akkor-en-apaca/
- Published: 2023-09-29T08:49:12.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:20:46.000Z
- Description: Bár Ceaușescu már halott, a táborok és az érdekek olyannyira összekuszálódnak, hogy csakis a pánik uralkodhat. Beültünk a Szabadságra.
- Author: Kovács Bea
- Tags: Kultúra, film, libertate, szabadság, tudor giurgiu, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/ok-szabadsag-tudor-giurgiu-1.jpg)

###### A kiemelt képen egy „belügyis" feleség szerepében Mirela Oprișor.

„Ha ti terroristák vagytok, akkor én apáca”, mondja egy adott ponton egy rendőrnő **Tudor Giurgiu** [új filmjében](https://www.youtube.com/watch?v=oi6fgGSsMXU&ref=uh.ro), amikor a vélt vagy valós terrorista indítékok miatt elkülönített nők a felügyelőknek könyörögnek, hogy vécére mehessenek.

A Szabadság (Libertate) a ’89-es események egy viszonylag közismeretlen szeletét, a szebeni megmozdulások több mint egy hónapját mutatja be, olyan ütemben, hogy csak kapkodjuk a fejünket: **ki ki, kivel tart, kinek mi a vétke, kinek kell hinni, és egyáltalán, mi itt az igazság?**

A marosvásárhelyi előbemutató közönségtalálkozóján a rendező elmondta, hogy több mint három év kutatómunkát igényelt a film, a forgatás csak ezután következett.

Ha az 1989-es rendszerváltás decemberére gondolunk, fogalmaz Giurgiu, a fővárosi, a temesvári, a kolozsvári és – teszem hozzá – a marosvásárhelyi események jutnak elsőre eszünkbe, a köztudatban ezek a városok forradalmi hozzájárulása (és áldozatvállalása) maradt meg a legélénkebben.

Nagyszebenben viszont 99 emberáldozatot követelt a forradalom, ráadásul egy olyan méretű fejetlenség, őrület, káosz és pszichózis közepette (kétmillió puskalövedéket használtak el pár nap alatt), hogy szinte meglepő, hogy mindeddig nem készült róla művészfilm.

A Szabadság gyors tempójú cselekménye a forradalom napjaiban kezdődik és bő egy hónapra rá ér véget, pontosabban akkor, amikor a szebeni politikai foglyok hosszas kihallgatás után (majdnem mind) kiszabadulnak. Giurgiu azt a pillanatot ragadja meg, amikor a rezsim épp megdől, és bár Ceaușescu már halott, a táborok és az érdekek olyannyira összekuszálódnak, hogy

# csakis a pánik uralkodhat.

A film elején a nép már fellázadt, megzabolázhatatlan, és bár a Milícia tesz egy próbát a békés tüntetés kikövetelésére, a pokol hamarosan elszabadul. A hadsereg a tömeg oldalára áll, a Milíciával és a Titkosszolgálattal (Securitate) szembekerülve, de a harc nem lehet egyértelmű: egy (egyen)ruhaváltás, egy pár elejtett szó, egy régi neheztelés is meghatározhatja, hogy ki számít most, ebben a pillanatban terroristának.

Giurgiunak valószínűleg azért volt szüksége három év dokumentálódásra, hogy nézőként mi kicsit többet értsünk abból a káoszból, ami a civilek, a szekus tisztek, a milicisták és a katonák erőszakos egymásnak feszüléséből fakadt. Bár a rendező kiemelte, hogy ez voltaképp egy főszereplő nélküli film, a cselekményszál gerincét egy fiatal milicista, Viorel (Alex Calangiu) története képezi, akinek lelki szemei előtt végig az lebeg, hogy mindenképp el kell érnie január 7-én a fia keresztelőjére. (Egy, [a rendezővel való interjúban](https://kultura.hu/tavol-akartam-tartani-magam-a-tematol-interju-tudor-giurgiu-filmrendezovel/?ref=uh.ro) a kérdező **Fehér Enikő** pontosan rátapint, hogy a Saul fiában is egy szakrális szertartás, a főszereplő fiának temetése ad belső irányt az átható zűrzavarban.)

**A rendszerek közötti bardo-létet jelzi, hogy bár Viorel a szekurális állam egyik legelkötelezettebb embere kellene legyen, ő is keresztel, keresztelni akar, és ezt már a régi rezsimben eldöntötte.** A rengeteg mikrotörténet közepette nézőként az ő szálához tudunk következetesen kapcsolódni, bár ott van a csavar, hogy nem tudhatjuk: egy ártatlan, fiatal apa vagy egy tulajdonképpeni tömeggyilkos célbaéréséért drukkolunk.

A szebeni események brutalitásáról megrendítő és [gyomorforgató cikkeket](https://historia.ro/sectiune/general/amintiri-cutremuratoare-povestile-militienilor-577055.html?ref=uh.ro) olvashatunk, a film azonban inkább az érzelmi kétségbeesés, a mentális zavarodottság és a teljes kiszámíthatatlanság kapkodását ragadja meg. Lemhényi Réka vágó staccato hangulatot teremt, itt nincs elmélyülés, kevés idő jut elérzékenyülésre, és a pillanatnyilag megfogalmazott narratívák seperc alatt borulnak máris a következő jelenetben.

A film előrehaladtával az utcai borzalmak (ütlegelések, lövöldözések, robbantások, gyújtogatások, temetetlen holtak) helyszíne a 01512-es számú katonai alakulat sporttermébe, pontosabban kiszivattyúzott medencéjébe költözik át. ’89 decemberétől ’90 február elejéig ebben a medencében [ötszáznál több férfit tartottak fogva](https://romania.europalibera.org/a/cum-a-aratat-revolutia-de-la-sibiu-prin-ochii-procurorilor-militari/30337620.html?ref=uh.ro), megalázó, embertelen körülmények között (a nők elkülönítve voltak).

A közönségbeszélgetésen Giurgiu elmeséli, hogy a szebeni vetítésen egy hatvanas hölgy örvendett, hogy a film nem lett annyira naturalisztikus, mint ahogy azt a valóság megkívánta volna (a rendező szerint ez a kisszámú sminkes csapat miatt volt). Anno Szebenben ugyanis egy személy életét vesztette a medencében, mert nem kapott orvosi ellátást, a nyílt sebek, az éheztetés és WC-használat megtagadása miatt pedig szinte elviselhetetlen állapotok uralkodtak a helyiségben.

# A Szabadság egy morális patikamérleg,

amelyet egy-egy új információmorzsa mozdít jobbra, majd balra, majd jobbra-balra. A film tétje végig az, hogy mit jelent az emberség a harcban, a háborúban, hogy megőrizhető-e a méltóság és a méltányosság a legnehezebb ideológiai összecsapások közepette (rossz szájízzel jegyzi meg **Oana Giurgiu** producer, hogy az utolsó brăila-i forgatási nap az orosz-ukrán háború kitörésével esett egybe).

A hirtelen fogolytáborrá változott medencében a zárt terek barakk-dramaturgiája (**Visky András** fogalma) lép érvénybe: a szabadságvágy itt már nem csak a hierarchiában tör utat magának, de rizomatikusan is terjed. Minden apró gesztus, ami a szabadság illatát hozza magával, a túlélés záloga lesz: egy beérkező ételcsomag, egy rögtönzött focilabda, egy dal a rádióban... A film végén az új világnak nessz- és narancsíze van, de az elsimítások és a hatalmi viszonyok rendeződése váratnak magukra (a pesszimista énem azt mondja, mind a mai napig).

A kiváló és karakteres román színészek mellett (**Cătălin Herlo**, **Ionuț Caras**, **Toma Cuzin**) kisebb szerepekben feltűnik **Dimény Áron** és **Bíró József**, és az M Stúdiós **Deák Zoltán**t is megpillanthatjuk katonaként (a film magyar-román koprodukció). A Szabadság nem tipikus forradalomfilm, nem keres hősöket, a szebeni események révén pusztán tükör által homályosan láttat egy felrúgott hangyabolyt, ami a ’89-es forradalom egyik legneurotikusabb fejezetének bizonyul.