> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Ha elkezdenék rappelni a színpadon, azért néhányan összenéznének
- URL: https://www.uh.ro/ha-elkezdenek-rappelni-a-szinpadon-azert-nehanyan-osszeneznenek/
- Published: 2023-10-03T09:22:21.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:20:38.000Z
- Description: Tamás Gáborral beszélgettünk az udvarhelyi fellépéséről, az új lemezéről és a közönségéről.
- Author: Máté Emőke
- Tags: Kultúra, interjú, Tamás Gábor, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/tamas_gabor-2.jpg)

###### A szerző felvételei

Szombat délelőtt volt, a [KözTér Napok](https://www.uh.ro/arrol-volt-szo-hogy-mehetunk-mindannyian/) második napja. Kisgyerekes szülők kísérgették a fültől fülig fagylaltos porontyaikat, nyugdíjasok sakkoztak a Bethlen negyedi park fáinak árnyékában. 

A szomszédos asztalnál négy idős hölgy mutogatta egymásnak saját koncertfelvételeit az előző napról. Épp annál a résznél jártak, hogy *Gyere velem a Hargitára, hegyet látni, erdélyi tájat*, amikor a hangosító sátorral szemben ülő néni teljes megdöbbenéssel jelentette ki, **hát ott van!** Valóban, **Tamás Gábor** a hangosítókkal beszélgetett. Majd velünk is.

## Milyen volt a tegnapi koncert a színpadról nézve?

Egy előadóművésznek a legnagyobb fizetség az a visszajelzés, ami itt volt a tegnap este. Nekem egy csodálatos élmény volt, mert szép lassan oda jutottam, hogy hiába vagyok kolozsvári születésű – amire büszke vagyok, és sose fogom megtagadni a szülővárosomat – de **sehol nem érzem úgy otthon magam, mint Székelyudvarhelyen**. Itt minden második ember rám köszön, mintha otthon lennék. Sokat is vagyok Udvarhelyen, itt él a testvérem és az ő nagy családja, a gyerekei, az unokái, úgyhogy még ez egy plusz kötődést jelent.

A tegnap esti koncert azért is volt jó, mert egy kicsit rosszul esik, hogy évek óta a polgármesteri hivatalnak nem jutott eszébe az, hogy esetleg engem meghívjon. Pedig az én dalaim ismerik az emberek, tudják a dalszövegeket. Ennek ellenére nem hívtak meg, viszont az a rengeteg ember, aki itt volt a tegnap este, az nagyon sok mindenért kárpótolt. Ami **a legfontosabb, hogy mindenki jó hangulatban, egy mosollyal a száján ment el ebből a parkból**, nekem ez a küldetésem, ez a célom, és úgy érzem, hogy a tegnap megvalósult.

## Miben más hazai, erdélyi színpadon fellépni, mint külföldön?

Nagyon más és nem csak a dalok miatt, mint az *Ó, Erdély szép hazám* vagy *Gyere velem a Hargitára*, amik nem véletlenül erdélyi témájúak, Erdélyben az erdélyi magyar közönségnek koncertezni egy plusz. Mielőtt feljöttem volna a színpadra, hátulról kikukucskáltam és megláttam ezt a tengernyi közönséget. Azt hittem, hogy meghalok, úgy izgultam. Azt kaptam vissza, amit titokban reméltem. 

Ami nagy öröm volt számomra, hogy rengeteg fiatal és középkorú volt a közönségben, tehát szó sincs arról, hogy az én koncertjeimre csak az idősek jönnek. Ez egyáltalán nem így van. Sőt, ott elöl a fiatalok ugyanúgy énekelték a dalaimat, mint az idősek. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/tamas_gabor-3-1.jpg)

A dalszövegek, nem teljesen kortársak, most más világban élünk, mint 20-30 évvel ezelőtt. Viszont az embernek szinte szakmai „kötelessége”, hogy tudomásul vegye azt, hogy nem olyan nadrágban járunk, mint 30 évvel ezelőtt, nem olyan autót vezetünk. Ez igaz a művészetre is, a festészetre, a zenére. **Igyekszem megújulni, és nemcsak széles szárú nadrágban járni, hanem szövegekben is, ahogy az ma illik.**

Feltöltődve megyek vissza Budapestre, ami jól fog most jönni nekem, mert a lemezbemutató koncertre készülök, alig várom, hogy felérjek és elkezdjek dolgozni, hangszerelni, felénekelni az új dalokat. 

Úgy érzem, hogy a tegnapi volt az utolsó szabadtéri koncertem ebben a szezonban. Nagyon sok falunap volt, nem olyan rég voltam Homoródszentmártonban és Borzonton, és az udvarhelyivel méltó módon zártam a szabadtéri szezont.

## Jól értem, hogy készül az új lemez?

Nem szeretném, hogy dicsekvésnek tűnjön, de a magyar szaksajtó a legtermékenyebb előadóművészek közé sorol, ugyanis 1994-től minden páros esztendőben megjelenik egy új lemezem. Ez több mint 110-120 dalt jelent, és három-négy új lemez után az íratlan szabály szerint az ember kiad egy úgynevezett válogatást is, a közönség visszajelzése alapján legsikeresebb dalokból. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/tamas-gabor-2-of-2.jpg)

Most egy új lemez következik. A *Gyere velem a Hargitára*, a *Donát úti orgonák* és az *Ó, Erdély szép hazám* elég lenne, hogy nyugodtan hátradőljek, de erről szó sincs. Örvendek, hogy a Jóisten megadja az alkotókedvet. Amíg érzem a közönség részéről, hogy van igény erre, addig csinálom. Majd eljön az idő valószínűleg, amikor mint a futballista, érzi az ember, hogy a cipőket szegre kell akasztani. De úgy érzem, megteszek mindent, hogy egészségem legyen, hiszen az a legfontosabb, rengeteget sportolok, gyalogolok, tornázom, jógázom, 18 éve elhagytam a cigit, nem iszom. És ha az egészség megvan, a többi már jön magától.

## Valamit el lehet már árulni az új lemezről? Mire számíthat a közönség?

Azt szokták mondani a barátaim, amikor megjelenik egy új lemezem, hogy Gábor, ez megint egy Tamás Gáboros lemez. Nem akarok kilépni abból a szférából, abból a stílusból, hangzásból, sem tartalomban, sem hangszerelésben, amelyben évtizedek óta működöm. Ha elkezdenék rappelni a színpadon, azért néhányan összenéznének, hogy *te, mi történt ezzel az emberrel?* Az sem titok, hogy elsősorban romantikusabb, érzelmesebb dalokat énekelek. Az utóbbi időben kicsit jobban figyelek arra, hogy ne legyen annyi szomorú dal a koncerteken, a tegnap esti fellépés anyagát is úgy állítottam össze, hogy legyenek egy kicsit mozgalmasabb dalok is, amikre az ember hallgatás közben bemozdul. A lemezen is lesznek mozgalmasabb dalok. És minden lemezemen megjelenik a nemzeti töltöttség, tartalom.