> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Ha a lisztet előkotorászom, elfelejtem minden bánatom
- URL: https://www.uh.ro/ha-a-lisztet-elokotoraszom-elfelejtem-minden-banatom/
- Published: 2022-09-02T14:44:04.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:48:05.000Z
- Description: Barabás Erzsikét hibáztassátok, ha az 523-ban mindig friss és helyben sült a pogácsa, a perec és a kenyér.
- Author: Pál Edit Éva
- Tags: Életmód, 523 étterem, 523 pizza, Barabás Erzsébet, székelyudvarhely, vendéglő, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-6.jpg)

##### **Barabás Erzsikét hibáztassátok, ha az 523-ban mindig friss és helyben sült a pogácsa, a perec és a kenyér.** 

###### fotók: DÁVID ANNA JÚLIA

Ropogós perecek, pirospozsgás pogácsák illatoznak az egyik asztalon. Sápadt fehérek gyúródnak, vágódnak, sorakoznak a másikon. Az 523 étterem konyhájában vagyunk, ahol Erzsike néni a parancsnoka a sós katonáknak és ő a „hibás” azért, hogy az 523-ban mindig friss, ropogós héjú, puha bélű az ételekhez felszolgált kenyér. 

De nem a sütő, a nyújtófa, vagy a tál, hanem a fürge nő az egyik legrégebbi „bútordarab” az éttermi konyhán. Erzsike néni úgy járt, mint az egyszeri székely, aki több országban is élt, pedig sosem költözött el onnan, ahol született. **Elszegődött egy udvarhelyi céghez huszonöt éve, életében egyszer sem váltott munkahelyet, mégis már legalább a harmadik helyén dolgozik.** S még mindig ugyanaz a munkája: süt. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-11.jpg)

###### „Az, hogy nehéz-e a munka, felfogás kérdése: ha azt vesszük, hogy a munkásembernek mindig nehéz, akkor nehéznek is érezzük, s ha úgy, hogy azért vagyunk, hogy dolgozzunk, s éljünk, akkor máris nem annyira nehéz.”

Barabás Erzsébet 1962-ben született Oroszhegyben. Talán nem is gondolták a szülei, amikor Szent Erzsébet nevét kapta, hogy névadójához hasonlóan egyszer ő is kenyérrel látja el majd az embereket. Nem is úgy alakult eleinte a sorsa. Szerszámlakatosnak tanult, jó jeggyel végzett, megfordult a fejében, de akkoriban nem volt divat a továbbtanulás, főleg nem lányoknak, ezért már 18 éves korában férjhez ment. Addig is 4 hónapig varrodában dolgozott. Férjével három gyermekük született, és mivel nem volt, aki vigyázzon rájuk, úgy egyeztek meg, hogy amíg önállóak lesznek, nem vállal munkahelyet. 

A vidám szemű asszony 1997-ben kezdett el dolgozni Székelyudvarhely egyik első magáncukrászdájában, a Harmóniában, amikor még Gizi néni volt a tulajdonos, aztán ő pár éve bérbe adta, és Szarvas Zsuzsival sütögettek ugyancsak a Harmónia laborjában, majd együtt lettek a kovid-áldozat Retro Gold étterem aranyemberei, végül pedig – másfél évvel a nyugdíj előtt – fiatalosba kapcsolt Izsák Szabi mellett a Retro Gold helyére alakult 523 étteremben. A Szabival készült interjú során ismertük meg, és [Szabi után elsőként vele akartunk interjúzni](https://www.uh.ro/roppanosan-fiatal-barsonyosan-puha/), olyan emberséggel segített neki a pizzák előkészítésében és olyan jó történeteket mesélt közben nekünk.

> Roppanósan fiatal, bársonyosan puha  
>  
> Izsák Szabolcs kinyomozta az igazi nápolyi pizza titkát, [és meg is süti az 523-ban.](https://www.uh.ro/roppanosan-fiatal-barsonyosan-puha/)

# **Minden váltás egy leégés**

– Olyan szempontból nem érdekelt, hogy ki a tulajdonos, hogy úgy gondoltam, **ha én nekik megfelelek, akkor ők is nekem**. Egy biztos: úgyse mentem volna varrodába! – nevet, amikor felhozzuk a csodás munkahelyváltásait. 

Egyébként is úgy gondolja, hogy minden munkahelyváltás egy leégés: munkát kell keresni, és ahol többet adnak, ott többet is kérnek érte. „Jobb hely nincs, csak más hely. Ha valaki másnak dolgozunk, akkor az a felelősségünk, oda tartozunk, ha magunknak, akkor saját magunk rabjai vagyunk. **Ha szeretjük azt, amit csinálunk, akkor az jó munkahely, függetlenül attól, hol van.** Az átoknak elég, ha valaki a munkáját se szereti, és esetleg a családban sem találja a helyét. Biztos, hogy az ideggyógyászaton köt ki”. 

Különösen cukrászati dolgozóként nem szeret semmiféle leégést. Az az egyetlen helyrehozhatatlan baki szerinte, ami egy cukrászlaborban történhet. A többi kreativitással, rugalmassággal és egy kis plusz munkával megoldható. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-34-1.jpg)

###### „Ha nem áll egy kicsit pozitívan az ember a munkához, akkor nagyon hamar kimerül. “

Mivel a buszjáratokat nem hozzá igazítják, most 7 és 15 óra között dolgozik. Előtte otthon, Oroszhegyben ellátja az állatait, és ahogy magára veszi a munkaruhát, úgy felejti el a bajokat.

– Én, ha bejövök, előkotorászom a lisztet, elkezdek dolgozni vele, és elfelejtem minden bánatom, csak erre figyelek. Ha ugyanezt akarom csinálni, csak egy másik helyen, akkor nincs, amiért jöjjek-menjek – érvel tovább a hűség mellett.

# **Először zserbót sütött, pedig nem is szereti**

A sütéssel fiatalasszony korában kezdett barátkozni, először zserbót sütött, pedig nem is szerette, de „fiatalon az ember nem úgy gondolkozik”. Azóta már tudja, hogy az a változat neki is ízlik, amiben kevés a dió és nem ropog a cukor, a csokimáz helyett pedig jó minőségű fondant van a tetején. 

A kalács, a kelt tészták a mindene, ha desszertről van szó. Nagymamája olyan finom kalácsokat, tejfölös lepényeket sütött a kemencében, „hogy még most is a számban van az íze”. Talán innen a sütemények szeretete. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-37.jpg)

A „kőttes” tésztában, vagyis a keltben szerinte az a nehéz, hogy **az elején kell résen lenni, az adagolásnál**. Az egy őszinte sütemény. Mert, „ha bedagasztasz egy jó adagot, az olyan. Azt nem lehet korrigálni, esetleg a sütésnél kicsit varálhatsz, de se elvenni belőle, se hozzátenni nem lehet. Ha valami kimaradt belőle, az ki van maradva” – állítja a szakértő.

Mondom, hogy nekem a „tésztasütésről”, főleg a perecek, száraz sütemények, bonyolultabb dolgok esetében, mindig az idegeskedés, kapkodás jut eszembe. Erzsike néni ezzel szemben nem búsul, ha valami nem sikerül, ha tudja, átalakítja valami mássá, s ha nem tudja, „akkor sem dől össze a világ. Történnek ennél nagyobb tragédiák is az életben”, telik meg a szeme könnyel.

# **Mindennapi matek és Recepttár**

Annak idején más süteményeket sütöttek a cukrászdák. Ott vannak a vitrinekben most is, csak jobban elrejtve: a szavarin, a képviselőfánk, a rózsaszín dobos, bukaresti szelet, a diplomata, cukormázas dobos szeletekre vágva. A szimpla tejszínes tortát most nem nagyon kérik, egy időszakban aztán mindenkinek fekete erdő torta kellett. Egész más volt akkor az ízlés. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-21.jpg)

Két cukrász kolléganőjétől sokat tanult az elején, ők kiállításokra, versenyekre is jártak, és az induló laborba volt is fogadva szakember, aki tanítgatta a munkatársakat. Főleg fogásokat, mozdulatokat lesett el a tapasztaltabbaktól.

 – Régebb nem volt videórecept, hogy megnézzük a süteménykészítés folyamatát, le voltak írva a hozzávalók, az elején el se tudtam képzelni, hogy mit kell csinálni. Egy nagy receptes könyv volt, a román Rețetar, ebben voltak százfős adagokban, százkilós hozzávalókkal számolva a sütemények receptjei. Akkora adagokhoz nagyobb hűtő és vásárlóerő is kellett volna, ezért minden nap elöl volt a matek – mondja. 

Előkerül néha ma is. Nem az „amennyit felvesz” vagy „ízlés szerint” elvek alapján süt, hanem minden egyes alkalommal kiméri a hozzávalókat rendesen.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-2.jpg)

Meg is kóstolja, még a nyers tésztát is, mert így rájön, ha valami hiányzik belőle. Hízás elleni trükkje, felel a kérdésre, hogy a kész süteményt már sokat nem kóstolgatja. Régebb még elfogyott egy-egy házicsokivég, amit nem lehetett szépen formára vágni, – százasával darabolták esténként a laborban –, vagy a krémes szeletből is megmaradt valahogy mindig egy kóstolásnyi kis krém, de egy idő után rágózni kezdett, hogy ne hízzon el a sok sütemény között. Meg le is mozgom, s a genetikám is olyan ejsze, hogy nem rakódik le – magyarázza.

# **Nem akarok kekeckedni a fiatalokkal, hogy kívánják ők is, hogy vénüljenek meg**

**Mióta 523-má alakult az étterem**, egy kicsit megváltozott a felszereltség is, a berendezés, a prioritások is. A pizza bevezetése miatt átalakult a labor, „de kezdjük visszavezetni az édességeket, a palacsinta és a somlói galuska került fel, és az itt tartott rendezvényekre, ha kérik, sütünk süteményeket is”. 

Megváltozott a munkatársi közösség is. „Nincsenek régi kollégák már itt, a fiatalok külföld fele húzódnak, jönnek-mennek.” Én is voltam kétszer egy-két hónapig külföldi szezon munkán, de ahogy hazajöttem, már másnap itt voltam”. Az egy dobbantónak, egy átbillenőnek elég egy cél eléréséhez vagy nehézség esetén, de hosszú távon nem egészséges – gondolja Erzsike néni. 

– Most jó fiatal társaságban vagyok, inkább tőlük kell megkérdezni, hogy milyen velem dolgozni… Igyekszem, hogy **ne legyen az, hogy ez a vénasszony örökké bosszant**. Próbálok segíteni, arra törekedni**,** legyen kölcsönös a segítségnyújtás: én is szólok, ha valamire jobban kell figyelni, és ők is szóljanak nekem, s igyekszem nem kekeckedni, nem akarom megnehezíteni az életüket, hogy kívánják ők is, hogy vénüljenek meg. S én fiatalodok tőlük.

Nem félti a tudását, tapasztalatát a fiataloktól, gyermekeitől: Én már nem kell féltsem. Sőt, minden apróságot szeretek megmutatni. Csináljátok így, mert ha meghalok, nem lesz, akitől megkérdezzétek! – szoktam mondani. – Szeretem, ha valakitől visszahallom, hogy a tanácsom bevált, legyen az egy virágültetés, egy recept, főzési praktika. Azt tudom, hogy megmarad, az örök. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-51.jpg)

###### „A búsulást egy mondással elüttetem, s akkor nem a bánattól, hanem az örömtől, a röhögéstől folyik a könnyem”

A csavaros észjárására utal az, hogy nem írja fel, minek a receptjét jegyezte le. A kisebbik fia szóvá is tette, hogy: *Édesanyám, legyen szíves írja oda, hogy mi az, ne csak a dátumot, mert nem fogjuk tudni, minek a receptjét írta le.* – Mondtam neki, hogy megcsináljátok a receptet, s ha készen lesz, meglássátok, mi sül ki belőle! Aztán meg lettem szidva, hogy én két szóból elintézem őket. 

Másfél éve van még a nyugdíjazásig. – Ha megérem jó, s ha nem, még jobb! Nem akar feltétlenül tovább dolgozni, egyrészt kiélvezné a nyugdíjas éveit, másrészt pedig hagyná a fiatalokat érvényesülni. **„Az biztos, hogy ez nyugis munka, nem stresszelnek, és én is igyekszem, hogy minden meglegyen**. Nem mindegy, hogy úgy jön-e be az ember, hogy remeg a gyomra, vagy nem. Olyan is volt egy ideig a 25 év alatt, de ki lehetett bírni, mert **nem kellett végig itt élni, közben haza lehetett menni”** – felel arra kacagva, hogy lehet túlélni a stresszes időszakokat a munkahelyen. 

# **Pudingos tésztát, mama!**

Otthon is szokott sütni, de nem ugyanazokat a süteményeket. A perec a laboré. Otthon, ha sütemény, akkor kelt tészta, s ha kelt tészta, akkor egy kicsi finom zsíros kifli, lekvárral megkenve. Na meg a kalács.

Ha kalács, akkor sima és rahátos, a legnagyobb unokának pedig diós. A kalácsnak a liszt az egyik titka, 480-asból, 550-esből már jót lehet sütni, a másik pedig az, hogy jól-jól ki kell dolgozni, sokat dagasztani, s nem túlkeleszteni, csak a duplájára, és csak kétszer, vigyázni kell, nehogy összeessen, *„mert harmadszor az élesztő már nem szeret felkelni”*. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-47.jpg)

Amikor a duplájára kel a tészta, olyan 40-50 perc alatt, feldolgozás után jól le kell kenni tejjel vagy valamivel, ami tartja a nyirkát, ne száradjon ki, ne bőrösödjön meg. *„Ezekben az elektromos sütőkben csak az nem tud sütni, aki nem akar. Kitaláltam, hogy bekapcsolom a lert, alul teszek egy edénybe vizet, ami párolog, 60 fokra állítom a hőmérsékletet, s beteszem a kelnivalót. Óvatosan veszem ki, nehogy visszaessen a tészta, felmelegítem a lert a megfelelő hőfokra, s aztán megsütöm”* – tanítja, hogy is kell a kelt tésztával, kaláccsal bánni.

Ha sütemény, akkor karamell szelet. Abból is az ötlapos. A cukrászlaborban hatlapost sütnek, de ő valamiért otthon az ötöst szokta meg – így választja el a munkát a szórakozástól, kacagunk.

De van, hogy a karamell meg a mézes szelet mellett kihívás elé állítják az unokák és pudingos tortát kérnek. Akkor találta ki Erzsike néni a specialitását: megsüti a piskótatortát, a tetejéről levág egy vékony lapot, az aljának kivájja a belsejét, s az így kapott “kutat” megtölti gyümölccsel és pudinggal, a tetejére pedig visszateszi a vékony lapot. Így nem folyik szét a puding és esztétikus, finom is lesz a torta. Ezt szokta epres, csokis, vaníliás pudinggal is, a piskótát is hol fehéren hagyja, hol barnítja egy kis kakaóval. A másik találmányát, a kapucsínó szeletet is szeretik a családban, ehhez barna lapokat süt, a krémhez pedig felold egy porkapucsínót kávéban, s azzal ízesíti. Épp csak egy szikrával. Tálalni, díszíteni se kell az ilyesmit, elhordják a tepsiből – mondja.

# **Hogy telik egy napja?**

– Most amikor hazaérek, egyet kávézom, megnézem az állatokat, aztán a veteményt, vannak kaszálók is, ma még takarni is kell menni. Közben jönnek az unokák, de szakítok egy kis szabadidőt is, hogy elmenjek egyet kirándulni, hétvégézni. Sokan azt mondják, nincs idejük, de **idő arra van, amire szakít az ember. Ha rabja vagyok a munkának, a háznak, s nincs időm egy órát elmenni gyógynövényt gyűjteni, akkor nincs életem**.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-31.jpg)

##### “Ne azt nézzem, hogy jaj istenem, kifolyt a tej, hanem azt, hogy hol a rongy, hogy letörüljem.”

Nekem a megnyugvás a természet. Ha keresnek, engem a hegyekben megtalálnak. Van egy kicsi hétvégi házunk, gyönyörű helyen van. Az nekem terápia, amikor hajnalban lejövök szétnézni, van még pár csillag az égen, s a madarak elkezdenek csicseregni, akkor aztán tőlem lehet akármilyen világ.

# Cipó és rózsa

Azóta már Erzsike néni is nyert sütő-főző versenyt az oroszhegyi Erzsébet csoport tagjaként, ez a másik menekvése a magány és a bajok ellen. Az Erzsébet csoport, ma már Szent Erzsébet Alapítvány, 12 éve jött létre, akkor csak Erzsébetek voltak benne, 36-an a faluból. *– Rengeteg Erzsébet volt akkoriban Oroszhegyben, szép név, erő van benne. Aztán 30 évig nem született egy sem. Erzsébet, Erzsike, Erzsi, Bözsi, Böske, sógorasszony, komaasszony* – válaszol Erzsike néni arra, hogy hogy szólítják egymást, ha mindenkit ugyanúgy hívnak. Volt, hogy egy ember nem hitte el, hogy mind Erzsébetek vagyunk, s letesztelte, megfigyeltem.

Azóta nyitottá vált a csoport, másokat is befogadnak, akik Szent Erzsébet elvei szerint próbálnak tevékenykedni. Sokat kirándulnak, imádkoznak, gyermek- és öregotthonokat látogatnak, adományt visznek, már Kassán is jártak, Szent Erzsébet szülővárosában. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-17.jpg)

##### „Amíg meglátom az út szélén a virágot, addig akármilyen problémám van, már terelni tudom a figyelmem”

Szent Erzsébet volt az a szent, magyarázza Erzsike néni a szentekben műveletlen unitárius fejemnek, aki segítette a szegényeket, s amikor az anyósa áskálódása miatt a király férje megkérdezte, hogy mi van a kötényében, azt felelte, virágot visz a temetőbe. Ahogy a kötényét szétnyitotta, a koldusoknak szánt kenyér rózsává változott benne. 

Pár éve csatlakozott egy kisbaba is hozzájuk, egy négygyermekes család harmadik babáját nevezte el az édesanyja Erzsébetnek. *– Gyönyörű keresztelője volt, sorfalat álltunk a templomban az Erzsébet csoporttal, egyik kezünkben rózsa, másikban egy cipó, Szent Erzsébet jelképei. De gyönyörű a kislány hangja is, szokott a templomban énekelni, most 12 éves, rendkívül talpraesett kicsi leányka. Valósággal illik rá ez a név, „direkt reajár”*. Visszük is magunkkal mindenhova – kacag Erzsike néni, hogy jól eltértünk a sütéstől. De csak nem térünk még vissza, mert ha sokat faggatjuk az egyébként nem túl bőbeszédű asszonyt, akkor kiderül, életbölcsességből is van sütnivalója.

# **„Én olyan vagyok, hogy a bajból gyorsan ki”.**

Nyolc évvel ezelőtt veszítette el a férjét, tudjuk meg, amikor rákérdezünk, hogy mik ezek a nehézségek, amikkel szembenézett, s amiktől a pogácsaszaggatás közben megtelt a szeme könnyel. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/2022-barabas-erzsebet-523-etterem-anna-55.jpg)

Nem bánja, hogy ilyen fiatalon férjhez ment, s hogy kihagyta az iskolát, mert „szép volt, jó volt”. A férje gazdálkodott és közben több helyen is dolgozott „állami munkán”, majd magánban, hogy eltartsa a családot. Egyszer megbolondultak a lovak, megsérült a veséje, a lábai, úgy, hogy „összeromlott teljesen”, de mivel szívós testalkata volt, felépült, csak az ereje veszett oda. Néhány év múlva jöttek rá, hogy vesedaganata van, ami átterjedt a csontjaira is. 

Nehéz lehetett hat éven keresztül jelen lenni és tehetetlenül nézni, hogy épül le a társa – mondom, mire Erzsike néni gombóccal a torkában bólogat. De hamar eltereli a szót, nem szeret panaszkodni. „Azon is túl kellett lenni. Jó, hogy tudok dolgozni, s megvagyok. Voltak problémák az életben, nehézségek – sír –, de mindig megtaláltam azt, hogy most mit kell csinálni. **Nem esek pánikba. Ha valami történik, még mindig találtam egy megoldást**” – húzza ki magát. 

– A mindennapokból lehet tanulni. Egyre kevesebb az olyan ember, aki meglátja a lehetőségeket. Most két évig lebénítottak, s a kilátástalanság benne maradt az emberekben. Amikor jött a pandémia, a menyem is mondta, hogyha nem lakom magukkal az udvarban, én megbolondultam volna. **De ha nem veszem lazán a dolgokat, akkor is ugyanott vagyok.** Pedig az én fiam is tavaly ősszel szinte meghalt tőle, az nehéz volt, amikor minden nap 1 óra és 1 óra 5 perc között vártuk a híreket, az az öt perc olyan hosszú volt. Fogyott 30 kilót, 3 hétig volt az intenzíven, a tüdeje 85 százaléka ki volt fehéredve. De egymás előtt nem pánikoltunk a menyemmel, **otthon mindenki lejártatta a pánikolást**. Most már jól van hálistennek.

A gyermekeimnek is azt szoktam mondani, hogyha valamin rágódnak, hogy feküdjünk le, aludjunk rá egyet, s meglássátok, reggelre megjön a megoldás. De hogy jönne meg reggelre, értetlenkednek. Mondom, úgy, hogy reggel más szemmel nézzük a dolgot. **Azt gondolom, hogy a múltért nincs miért búsulni, a jövőért nincs miért aggódni, a jelenben kell megoldani az életet”** – foglalja össze azt, hogy miféle szemlélettel lehet 60 évesen is megőrizni az életkedvet.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/logo-2-ai.jpg)