> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Félelemország
- URL: https://www.uh.ro/felelemorszag-2/
- Published: 2013-10-03T13:58:53.000Z
- Updated: 2013-12-02T11:36:47.000Z
- Description: Majd tíz éve, 2005-ben jelent meg, de megunhatatlan. Dragomán György közülünk való és rólunk írta A fehér királyt.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 12:56

![Dragomán György és könyve, A fehér király](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/DragomanGyorgy/dragoman1.jpg "A könyvet több mint harminc nyelvre fordították le")

Majd' tíz éve, 2005-ben jelent meg, de megunhatatlan. Dragomán György közülünk való, és rólunk írta A fehér királyt.

Aki a nyolcvanas években volt gyerek, néhány mondat után rákattan A fehér királyra. Jómagam akkor voltam, s mivel elég jó a memóriám, sokszor azon kaptam magam, hogy olvasás közben elkalandozok, mert velem is történtek ilyesmik.

Jó, az én apámat nem vitték el „koncsentrára" a „Kánálhoz", de a mezei focizásból, a környezetünkben élő felnőttekkel való apróbb vagy nagyobb konfliktusokból, a sorban állásból, a fekete-fehér tévéadásokból és a mindent átitató ideológiákból és egyéb sajátosságokból nekünk is kijutott bőven.

A vasárnap délelőtti osztag-összejövetelekből, a bandaháborúkból, a csernobili katasztrófa utáni napok hangulatából, az aszfalton való focizásból, **a párttitkár elvtárs látványából eleget hoztunk magunkkal útravalóul az életbe**. Most is itt van az agyamban.

A fehér király egy sajátos történetfüzér a nyolcvanas évekből: az 1988-ban gyerekfejjel Magyarországra települt Dragomán György egészen biztosan gyerekkora élményeiből táplálkozott, amikor megírta ezt a sodró erejű könyvet.

![Dragomán György: A fehér király](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/DragomanGyorgy/afeherkiraly2a.jpg)

A sztorik egyébként külön-külön is megállják a helyüket, talán inkább novellafüzérről van szó, mint regényről, de a kb. tizenkét éves, **Dzsátá** becenévre hallgató kissrác történetein végigvonulnak ugyanazok a szereplők - a focizó és verekedő barátok, a nagyapa, az elhurcolt apa, stb. -, és egységes egésszé formálják az írásokat.

Igen, valahogy így érezhetett akkor egy alsó tagozatos kisdiák, lavírozva a diktatúra mindennapjaiban, az emberi gerinctelenség, a félelem, a nincstelenség, a kiszolgáltatottság és sok más egyéb között.

Sajátos hangvételű a szöveg, ezért a rendszerváltás utáni generációnak, vagy a Hegyeshalomtól nyugatra élőknek (pontosan nem tudom, de vagy harminc nyelvre lefordították már A fehér királyt) nehezebb lehet elkapniuk a fonalat.

xrB3QYTxJ54

Álljon itt néhány gyöngyszem-mondat az *Világvége* című, sorrendben a harmadik írásból:

*„… és akkor az ezredes azt mondta, hogy éjszaka baleset történt a Nagyszovjetunió egyik atomerőművében, és a szél idehozta a rádióaktivitást, és igazság szerint nem is volna szabad megtartani a meccset, de nem akarnak pánikot, úgyhogy meg lesz tartva, de ő azt tanácsolja nekünk, kapusoknak, hogy ne vetődjünk, és kerüljük a kapcsolatot a labdával, mert az összeszedi a rádióaktivitást a fűből, és egyáltalán, vigyázzunk magunkra, mert szép, egészséges gyerekek vagyunk, aztán még adott egy-egy ilyen fehér tablettát, azt mondta, hogy azt ott helyben be kell vegyük, csak jód, ne féljünk, és csak miután bevettük, akkor jutott eszembe, hogy egyszer láttam egy filmet a németekről, hogy ilyen fehér tablettákkal mérgezték meg magukat, és lehet, hogy az ezredes elvtárs is meg akar minket mérgezni, mert megbánta, hogy elmondta nekünk ezt a balesetet, és láttam, hogy Janika is erre gondol, de nem haltunk meg, a tablettának meg kesernyés íze volt, de nem mandulaízű volt, mert én tudtam, hogy a méreg az mandulaízű.”*

## Hallgass bele

Ha esetleg unsz olvasni, próbálkozz meg a hangoskönyvvel – A fehér királynak ugyanis létezik már rádiószínház-verziója is. Én a könyv elolvasása után hallgattam meg – nem mellékes, hogy két nagyon jó színész, **Scherer Péter** és **Hajduk Károly** olvassák fel, a hangok történetenként változnak.

Jó hangoskönyvet állítólag azokból a művekből lehet alakítani, amelyek egyes szám első személyben szólnak – a Dragomán-könyv márpedig ilyen. Teljesen más az élmény, ha az elolvasás után hallgatod meg, mint az első találkozáskor. Érdemes kipróbálni.

Sok mindent fel lehetne sorolni még kapcsolódó műként, **Salinger** Zabhegyezőjén (Dzsátá monológjai néhol nagyon hasonlítanak Holden Caulfield életérzéseihez) kívül feltétlenül meg kell említenem *A papa szolgálati útra ment* című **Emir Kusturica**\-filmet.

Hangban, betűben is fenséges, de ha megfilmesítenék, az elsők között nézném meg *A fehér királyt*.