> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Fékezd meg, ha földhöz veri magát a pufulecért!
- URL: https://www.uh.ro/fekezd-meg-ha-veri-magat-oda-a-pufulecert/
- Published: 2016-05-12T08:10:39.000Z
- Updated: 2016-05-12T09:35:35.000Z
- Description: Anyukáktól volt csendes és gyermekektől hangos a Zsebcafé. Megtudtuk, szülőként hogyan büntessünk és jutalmazzunk megfelelően.
- Author: Gál Előd
- Tags: #Import 2025-09-10 11:29

![zsebszotar-09-uh-06](http://194.38.104.52/images/stories/elod/zseb/9/zsebszotar-09-uh-06.jpg "Zsebszótár, fotó: Szász Attila")

Anyukáktól volt csendes és gyermekektől hangos a Zsebcafé. Megtudtuk, szülőként hogyan büntessünk és jutalmazzunk megfelelően.

A kilencedik Zsebszótárt rendezték a Zsebcaféban szerdán, ahol **Balogh Réka Adrienne**\-nek, az uh.ro munkatársának **Majláth Erika** szociálpedagógus segített megkeresni a válaszokat a gyerek helyes jutalmazására és büntetésére vonatkozó kérdésekre. „Nincs rossz gyermek, csak egészséges" – kezdte a mindig érvényes mondattal a beszélgetést Balogh Réka, és meghívottja is azt hangsúlyozta, úgy gondolja, minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb és a legokosabb.

Szerinte **a jutalmazás és büntetés is szerves része a nevelésnek**, de mindkettőt jól és mértékkel kell használnunk. Nem mindegy, milyen korban milyen cselekedetért kap büntetést a gyerek – a szociálpedagógus elmondta, ha mondjuk „pelusba fut a dolog", és az óvónő ezért fenékbe paskolja a kicsit, ő nem fogja érteni, hogy azt miért is kapta.

![zsebszotar-09-uh-09](http://194.38.104.52/images/stories/elod/zseb/9/zsebszotar-09-uh-09.jpg "Zsebszótár, fotó: Szász Attila")

Ezután még sok érdekes példa hangzott el, a homokozólapáttal való csapkodástól kezdve a pufi kikönyörgéséig. Majláth Erika szerint sokkal **jobban lehet érzékeltetni, hogy rosszat tett, ha határozottan kivesszük a lapátot a kezéből** és rászólunk, hiszen a szülő hanghordozásából is érzi a gyerek, hogy rosszat tett. Szerinte hagynunk kell neki, hogy az általunk lefektetett szabályok, határok között maga oldja meg a problémáit, vívja meg a konfliktusait, nem kell mindent megoldanunk helyette.

Ha már veri oda magát az 50 banis pufulecért, hiszen felfedez, **határozottan fektessük le a szabályokat**, akár az üzletben más szülő előtt: ne azért vegyük meg neki, mert félünk attól, hogy a környezetünkben lévők mit gondolnak.

## Kuss, amíg az én házamban laksz!

Nagyon **fontos, hogy a „miért nem kapok" és a „miért nem szabad" kérdéseire magyarázatot adjunk, hiszen így tanulja meg, hogy mihez kell tartania magát**. Persze könnyebb azt mondani neki, hogy „csak" vagy azt, hogy „amíg az én házamban laksz", de ennek a tekintélyelvű nevelésnek megvannak az árnyoldalai.

![zsebszotar-09-uh-03](http://194.38.104.52/images/stories/elod/zseb/9/zsebszotar-09-uh-03.jpg "Zsebszótár, fotó: Szász Attila")

Aki érzékeltetni akarja, hogy ő a főnök, általában azt mondja, kuss, esetleg gyakrabban megveri a gyereket, aki ilyenkor nem érti, az miért történik. Ezzel mindössze azt fogja megtanulni, hogy így lehet megoldani a problémákat. A szociálpedagógus elmondta, **a legszeretetteljesebb családban is elszakad a cérna, és elcsattan egy-egy pofon – szerinte akkor van baj, amikor ez rendszeressé válik.**

Találkozott már olyan kisfiúval, aki azt mondta neki, hogy akkor is ő kap, ha a macska veri le a vázát, mert nem hiszik el neki, hogy nem ő volt. Ezért van, hogy **a tekintélyelvű nevelés bizalmatlanságot szül**, és azt eredményezi, hogy a gyerek kerülni, esetleg hazudni fog, benne is megszakad a szülők irányába táplált bizalom.

## Fenyegetni csak okosan és szépen

Réka arra volt kíváncsi, hogy fenyegetőzhet-e a szülő bizonyos helyzetekben, mondhat-e olyanokat, „hogyha nem jössz, itt hagylak!" vagy „ha rossz vagy, nem szeretlek!". Majláth Erika rögtön különválasztotta a kettőt, hiszen **az egyik a gyerek cselekedetére, a másik a személyére van kiélezve**. Az első használata néha szükséges, mint később megtudtuk az egyik jelenlévő szülőnél az vált be, hogy azt mondta gyermekének, ha nem mosol fogat, nem játszhatsz a kedvenc játékoddal. Persze elmondásuk szerint gyerekenként változik, hogy melyikükre éppen mi lesz valós hatással. Ezt ki kell kísérletezni.

![zsebszotar-09-uh-15](http://194.38.104.52/images/stories/elod/zseb/9/zsebszotar-09-uh-15.jpg "Zsebszótár, fotó: Szász Attila")

Amikor a kisgyerek személyére irányul a fenyegetés, az másként hat a kicsire: ha azt mondjuk, hogy rossz vagy és nem szeretlek, könnyen **előfordulhat, hogy azt érzi, ő nem szeretetre méltó,** és nagyobb eséllyel fog valóban rosszul viselkedni.

A fenyegetésnél inkább a dackorszakban van probléma, ez kétéves kor környékén szokott megkezdődni. A gyerkőcök ilyenkor észreveszik, hogy ők különálló személyiségek, főként az autonómia kifejlődéséről szól a korszak. Ebben a periódusban jobb eredményre vezethet egy ölelés vagy az, ha elmagyarázzuk, mit csinált rosszul, mint a fenyegetőzés, hiszen az újabb ellenkezést fog szülni.

**A szülő sokszor saját mulasztását is azzal próbálja kompenzálni, hogy a gyermeket bünteti.** Balogh Réka Adrienne egy nagyon találó példát hozott fel. Egyszer éppen ablakot pucolt, és míg kiment vizet tölteni, a pár hónapos kisfia felmászott a nyitott ablakba. Visszaérkezve rögtön elkapta, magához ölelte gyermekét, és elmondta, olyan is van, aki ebben a helyzetben elnáspángolná.

![zsebszotar-09-uh-10](http://194.38.104.52/images/stories/elod/zseb/9/zsebszotar-09-uh-10.jpg "Zsebszótár, fotó: Szász Attila")

A szociálpedagógus szerint mindkét reakció helyénvaló, az öleléssel érzi, hogy féltik és szeretik, ugyanakkor, ha netán elszakad a cérna, és **a kicsi kap egyet, nagyon fontos, hogy magyarázat is társuljon hozzá**. Ha csak a büntetéssel hagyjuk, nem fogja érteni, hogy miért történt. A büntetéseknél szerinte az is fontos, hogy tudja, mit miért kap, és hogy ezt rögtön a cselekedete után kapja meg. Azzal, hogy azt mondjuk, hogy „ne félj, mert mikor hazajön apád, megkapod a magadét", csak szorongást keltünk benne.

## Inkább egy társas, mint az iPad

A büntik után a jutalmazások alkották a beszélgetés fő vonalát. A meghívott szerint ezzel is ugyanolyan mértékletesen és következetesen kell bánni, mint a büntetésekkel, hiszen ha nem dicséretekkel kezdünk, és **mindenféle jutalomajándékkal halmozzuk el a gyereket, egy idő után csak a kézzelfogható dolgok motiválják**, hogy jókat cselekedjen, sőt, egy idő után ezek is elveszítik az értéküket. **Sok szülő abba a hibába esik, hogy ajándékokkal próbálja pótolni a kisgyerekkel eltöltött időt**, pedig annak az is sokkal többet jelentene, ha társasoznának egyet.

![zsebszotar-09-uh-02](http://194.38.104.52/images/stories/elod/zseb/9/zsebszotar-09-uh-02.jpg "Zsebszótár, fotó: Szász Attila")

Az is nagyon fontos szerinte, hogy a természetes dolgokért, például egy fogmosásért vagy hogy megette az ételt, ne dicsérgessük, hiszen még a végén azt hiszi, szívességet tesz ezekkel. Az előadás végén a pedagógusok büntetései is szóba kerültek, szerinte itt is a legfontosabb, hogy **szabályokat állítsunk fel, és legyünk következetesek ezekhez**. Ha a gyerek rosszat tesz, figyelmeztessük, ha ez még egyszer megtörténik, akkor kimarad a játékból, de ne alázzuk meg a társai előtt, hiszen annak akár komoly lelki következményei is lehetnek.

Elmesélte, egyszer egy gyerek jött hozzá a nagymamájával. A lurkó szétdobálta a ruháit, a nagyi összeszedte utána. Kiderült, hogy azért történt ez mindig így velük, mert a gyereknek nem fektették le azt a szabályt, hogy nem szabad szétdobálni a ruhákat. Látta, hogy a nagyi összeszedi őket, és azt gondolta, ez természetes.

Az előadás végén összegzésként a beszélgető felek elmondták, hogy **meg kell keresnünk az arany középutat a végtelen engedékenység és szigor között**, ugyanakkor létfontosságú, hogy szabályokat, határokat fektessünk le, és jó példát mutassunk a gyereknek. „Mi rakjuk le a kerítést, de azon belül engedjük szabadon játszani" – fogalmazott találóan Majláth Erika.