> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# És nem fogod érteni, hogy miért sajnálnak
- URL: https://www.uh.ro/es-nem-fogod-erteni-hogy-miert-sajnalnak-2/
- Published: 2018-04-18T03:29:54.000Z
- Updated: 2018-04-18T07:15:54.000Z
- Description: Reggel nyolc előtt a kórház melletti unitárius templom harangja dübörög be a dupla és zárt ablakon és erkélyajtón. Nem szűrődik. Dübörög.
- Author: Petroczki Ágota
- Tags: #Import 2025-09-10 11:35

![fotók: Pál Edit Éva](http://194.38.104.52/images/stories/edit/velemeny/katapult15.jpg)

Reggel nyolc előtt a kórház melletti unitárius templom harangja dübörög be a dupla és zárt ablakon és erkélyajtón. Nem szűrődik. Dübörög.

Megvárom míg abbamarad, kinyitom a szemem és azon gondolkodom így, mielőtt kikelek az ágyból, hogy ez a Mărăști-negyedi ortodox kistemplom vasárnapi hangos miséjétől miben különbözik, hogy hány óra lehet, te jóisten, és hogy minden nap ez lesz-e.

## Milyen nap van? Kedd.

Kedden van Udvarhelyen piac. Ezt a napokban derítettem ki. **A tegnapi ruhákat veszem fel**, mert azt képzelem, hogy azok, akikkel tegnap találkoztam ebben az órában úgysem ott mászkálnak, ahol most én fogok.

A tömbházban egy nénivel találkozom, az arcán sok meleg és sekély ráncot viselő nénivel, akinek egy **hosszú és keskeny retikülje van, és nem siet sehova**. Én sem.

![katapult2](http://194.38.104.52/images/stories/edit/velemeny/katapult2.jpg)

Első interakció: légy kedves Kata, mosolyogj, köszönj hangosan a szemébe nézve, **de ne sajnáld a nénit, amiért öreg, te is leszel öreg, Kata, és nem fogod érteni**, miért sajnálnak, képzeld azt, hogy a férje a második világháborúban szolgált, vagy munkatáborba küldték, mert magyar volt, és a néni egyedül maradt, és egyedül felnevelte a gyerekeit, és most itt lakik, sok másik öreg nénivel és bácsival egy tömbházban.

## 'Kezicsókolom' – utolérem a nénit.

Megáll, felnéz *– Szia, drága*. Életünkben nem találkoztunk, ez egy szuper kezdet. A másodikon egy nyitott lakásajtóban végződik a lépcső, a lakásban a folyosó végén nappali, **a nappaliban egy széken egy másik öreg hölgy**. Szellőztet, de így, mert ha az ablakokat nyitja ki: huzat van. Megy a tévé.

Negyed kilenc van, az utóbbi tíz-tizenöt évben kitolódott a munkaidő kezdete. És én azt hittem, hogy ez csak a nagyvárosokban van így. De lehet, hogy igazam van, hogy mindenki nyolcra jár, csak most mindenki egyszerre késik el, egyszerre siet, egyszerre ideges.

## A körforgalmat nem tudják az udvarhelyiek használni

– ezt hallottam hétvégén. Gonosz kíváncsisággal nézem, hogy kinek az arcán van a halvány kétségbeesés, amikor nem tudod pontosan, mit kell csinálni, de csak go with the flow, **majd a többiek reakciójából rájössz, mi a helyzet**, amikor lesed, más hogy csinálja.

![katapult5](http://194.38.104.52/images/stories/edit/velemeny/katapult5.jpg)

Olyan ez, mint egy új városba költözni: nem tudod, hogy itt hogy kell élni, de egy halvány kétsébeeséssel az arcodon összelesel egy ötösrevalót.

Úgy tűnik, a kedd a nyugdíjasok napja, ezekben az órákban csak nekik van idejük kimozdulni.

## A piac a legjobb helye egy városnak.

Az Obor-piac a legbarátságosabb hely, az emberek meg akarnak ismerni, hogy eladják a portékájukat, megkérdezik, mit főzöl, megkérdezik, hogy csinálod, mert tudják, hogy nem a terméket kell eladni, hanem az életformát. Udvarhelyi piacosok üzenem: indokolatlan összegeket el tudok költeni gyümölcsökre és zöldségekre, csak azért, hogy beszélgessetek velem.

![katapult3](http://194.38.104.52/images/stories/edit/velemeny/katapult3.jpg)

Körbejárom, van egy fiatal srác, kiszolgál két férfit, állok sorba tisztességesen. Nem vesz észre, vagy legalábbis úgy csinál. **Semmi baj: légy kedves Kata**, mosolyogj, köszönj hangosan a szemébe nézve. Nyolcvan banira veszek spenótot. *A barátnőm receptje, ő csinálta pár hete, spenót, sajtok, ez-az s tésztával (értsd: laska), nagyon finom* – indítja el a belső hangom a beszélgetést, de semmi. Összeszokunk, sebaj.

A Penny, azt hiszem,

## Udvarhely legamerikaifilmesebb szupermarketje.

Egy eseménydús napot képzelj el, amikor a férfi és a nő elmenekülnek egy bérgyilkos elől, aki már reggel nyolc előtt lemészárolta mindkettejük családját, és elrabolják az első autót, ami kéznél van, majd hosszú kilométerek után kikötnek Udvarhelyen a Penny parkolójába, és bejönnek vizet venni. A polcokat, a lámpákat, a padlót, az egész helyet egy ilyen filmnek rendezték be.

Közelkép az arcukr... és bumm szétlövik a fejüket és, mondjuk, hogy **a tusfürdőkre loccsan az agyuk**. Ha egy Tarantino-filmben lennénk például.

![katapult4](http://194.38.104.52/images/stories/edit/velemeny/katapult4.jpg)

De lehetne egy posztkommunista román szoc-drámát is forgatni. Amíg sorban állok, két néni mögöttem arról beszél, hogy **az egyik a laskát a vadashoz vette, a másik a diós laskához**, mert jön a kisebbik unokája és annak múltkor megígérte, hogy a meggyleves mellé, amit amúgy szintén nagyon szeret, diós laskát fog neki csinálni. És tartozom neki ezzel. Hogy melyik nagyszülő mivel tartozik az unokájának.

## Én a laskát a spenóthoz vettem.

Ma mindenki laskát ebédel. Hátramosolygok. Amíg a fizetéssel járó dolgokra figyelek, a beszélgetés elterelődik valahogy oda, hogy „**− Pedig kövér vagyok, nem kéne ennyi laskát enni. −** Én is kövér vagyok, de most mit csináljak, ha szeretek élni”*.*És eltölt valami nyugalomérzet, hogy hatvan fölött is ugyanarról fogok beszélni a barátnőimmel, mint most, hogy te is leszel öreg, Kata, és nem fogod érteni, miért sajnálnak, mert te csak szeretsz élni.