> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Érintőleges (anti)hős. Petőfi apostolja beavatószínházi formában
- URL: https://www.uh.ro/erintoleges-antihos-petofi-apostolja-beavatoszinhazi-formaban/
- Published: 2023-10-12T18:26:26.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:19:40.000Z
- Description: Hogyan lehet ma szabadságról, szabadságvágyról beszélni színházban?
- Author: Kovács Bea
- Tags: Kultúra, Az apostol, Bélai Marcel, Kiliti Krisztián, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat, Petőfi Sándor, Petőfi-emlékév, Szabó Róbert Csaba, színház, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

Tudtátok, hogy ha a marosvásárhelyi színház felvonójában bennereked a műszak vagy a színészek, Udvarhelyről kell hozzájuk szerelőt hívni? Bizony. Ezt és még sok más egyebet, de leginkább **Petőfi Sándor** keveset tárgyalt elbeszélő költeményének, *Az apostol* cselekményét és viszonyrendszereit tudtuk meg **Simon-Boglárka Katalin** színésznőtől az előadás során. A narrátor szerepében Simon Boglárka egyfajta idegenvezető-ceremóniamesterként visz át minket a *Marosvásárhelyi Nemzeti Színház* alagsorában és a főszereplő Szilveszter igencsak borús és dickens-i, ám annál több lázadással és polgári engedetlenséggel teli életútján. Az alkotók „jobb híján” sétálószínháznak nevezik az alternatív terekben játszódó, a Petőfi emlékév apropóján létrejött előadást, amit ugyanakkor

# **beavató színházként is értelmezhetünk:** 

nemcsak a színház rejtett, a közönség számára ismeretlen és korántsem veszélytelen zugaiban járunk-kelünk fejlámpával, hanem érintőlegesen bár, de a színházi produktum (az előadás) létrejöttéről, az irodalomtörténeti kontextusról, és természetesen Petőfi Sándor antihőséről, a meg nem alkuvó Szilveszterről is használható tudást szerzünk a másfél óra alatt.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/azapostol2.jpg)

##### Simon-Katalin Boglárka

###### Fotó: Metz Balázs

**Bélai Marcel** fiatal rendező formai elképzelése illeszkedik *Az apostol* főszereplőjének, Szilveszternek a perspektívájához, aki bár nem feltétlenül az „egérlyukból” nézi a világot, a társadalmat, amelynek része, de meg- és kivetettsége ugyanolyan keserűséget, elszigeteltséget és kiábrándultságot eredményez, mint Dosztojevszkij névtelen elbeszélőjénél. Leginkább tettvágya élteti, lendíti túl Szilvesztert a nehézségeken, és abbéli hite, hogy

# **a status quo megváltoztatható,**

amennyiben az emberek (a nép) szívében felgyullad az Istentől ajándékba kapott, eredendő szabadság iránti vágy. Petőfi művében Szilveszter folyamatosan ehhez az „istenadta” joghoz tért vissza, ahányszor összetűzésbe kerül a hatalom világi vagy egyházi képviselőivel: arra hivatkozik, hogy mivel Isten előtt minden ember egyenlő, ember nem lehet embernek ura a földön sem. A földalatti színházi terek, amelyek a lakatosműhelytől a különböző funkcionális és használaton kívüli zegzugokon, folyosókon át a színház Underground Termébe is elérnek, egyrészt Szilveszter életének hánytatottságát, sodródását pontozzák le, másrészt mindvégig ébren tartják azt az érzetet, hogy ebből a sorsból, bármennyire is drukkolnánk, hősünk számára nincs kitörés.

Simon Boglárka-Katalin fesztelen házigazda, könnyen vált Petőfi eredeti sorai és a mai köznyelv regiszterei között, hol civilebb önmagaként, hol a szentimentális, igencsak lendületes narrátor hangján szól hozzánk. A gyermek Szilvesztert az üde és energikus **Berencsy Martin** alakítja, aki bár árva és rendszerint megalázott, ápolja magában az emberséget és a szabadságba vetett hitet. Szilveszter kézről kézre kerül az őt kihasználó felnőttek világában: **Nagy Dorottya** bőr alá mászó, boszorkányos koldusasszony kéregetésre kötelezi a gyermeket, s éhezteti, hogy többet hozzon a házhoz. **Benő Kinga** csillogó, ám ötletmentes trófea-anyaként (jelmezek: **Olti Angyalka**) később azért fogadja fel házához az ifjú, értelmes Szilvesztert, hogy legyen valaki, akit fia, **Tamás Fábián Család** rendszeresen rekcumozhat. A legénnyé serdülő Szilveszter azonban egyszer csak besokall és visszaüt, s ahogy az a népmesékben lenni szokott, onnantól le is út, fel is út. A házi tanító (Simon Katalin-Boglára) ad neki útravalóul egy köteg pénzt, hogy tanuljon, tanuljon, tanuljon, s boldoguljon az életben.

# **Egy kis irodalomtörténeti kitekintő**

*Az apostol* mint irodalmi mű maga is hánytatott sorsú volt: Petőfi halála után tilos volt írni, beszélni róla, a teljes, cenzúrázatlan szövegváltozat csupán 1870-ben jelent meg. **Jókai Mór** „idegen valami”-nek nevezte, ami nemcsak a konszenzuális Petőfi-képhez nem illeszkedett, de Jókai a hőst sem tartotta magyar észjárásúnak, „nem a mi vérünk”, írja. *Az apostol* egy meglehetősen depressziós, borongós darab, folyton folyvást a rab- és siratóénekek hangulatát idézi. Petőfi személyes politikai kudarcainak számlájára is írható ez: közvetlenül a mű megírása előtt követnek jelöltette magát Szabadszálláson, azonban „kampányszövege”, a kortes beszéd kudarcba fulladt, feleségével, **Szendrey Júliá**val szinte menekülniük kellett a helyszínről. Petőfi nevetség és gúny tárgyává vált, a forradalom már leverve. A nép erejében, lelkületében és törekvéseiben totálisan csalódva írja meg 1848\. júniusa és szeptembere között *Az apostol*t.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/azapostol4-1-1.jpg)

##### Németh B. Kristóf

A mű újrafelfedezése, amint azt **Margócsy István** irodalomtörténész [recepcióesztétika fókuszú tanulmányában olvashatjuk](https://epa.oszk.hu/01000/01050/00093/pdf/holmi%5F2011%5F09.pdf?ref=uh.ro), **Illyés Gyula** (enyhén) rajongói olvasatától datálható (*Petőfi Sándor*, 1936): „*Illyés véleménye megnyitotta az utat a marxista irodalomszemlélet (vagy talán inkább: a szocialista kultúrpolitika?) számára – az 1950-es évektől kezdődően nagyon sok szempontból az ő Petőfi-képét továbbfejlesztve építették ki azt a Petőfi-modellt, mely elsődlegesen a társadalmi problémák haladó megoldása iránt érzékeny költészet preferenciáira épült, s melyben aztán központi szerep jutott Szilveszter pozitív forradalmárszerepének.*”

# **Visszatérve a mába,**

erre a kis irodalomtörténeti kitérőre azért volt szükség, mert **Kiliti Krisztián** és **Szabó Róbert Csaba** átiratában Petőfi elbeszélő költeményének adaptációja is inkább a társadalmi fokúszú értelmezést kínálja fel, mintsem például a transzcendenssel való kapcsolatét, ami az alapműben rendkívül hangsúlyos (elég csak a Jézus-Szilveszter áthallásra, a vallási konnotációjú címre, és a főszereplő mártírhalálára gondolni). Petőfinél Szilveszter legmélyebb bukása abban is áll, hogy az egykor dicsőített, felmagasztalt Istent átkozni kezdi kiábrándultságának mélypontján. Hitéletében is megbicsaklik, nemcsak családapaként és a közösségben felelősséget vállalt szószólóként. 

Az immár felnőtt, férfivé és apává érett Szilveszter (**Németh B. Kristóf**) ebben az előadásban a társadalmi hierarchiák szétrobbantásán dolgozik, legyen szó akár leendő feleségének (**Renczés Viktória**) nemesi származásáról, akár a hatalmi pozíciónak örvendő papságról és királyságról (az apa-ispán szerepében **Tollas Gábor** meg is indokolja e lázadást). Szilveszter fejére – aki főleg a költemény és valamennyire az előadás végére is inkább antihőssé torzul – „a kastély s a parochia” is átkot szór, és hiába a fiatal férfi próbálkozása, lázadása, meg nem alkuvása és nekifeszülése,

# **végül pont szeretett ideálja, a nép végez vele.**

A Bélai–Kiliti–Szabó adaptáció már az elején olyan kérdéseket feszeget, hogy vajon a színházban hosszú órákon át dolgozó műszaki munkások meg tudják-e engedni anyagilag, hogy családjukat a fenti pompába, a nagyterembe elvigyék előadásra. Vagy hogy milyen szerepet vállal egy színházi alkotás folyamatában és estéről estére való megszületésében a súgó (**Tóth Katalin**), a fény- és a hangtechnikus (**Ádám István** és **Oláh Vince**), és mikor kapnak ők tapsot egyáltalán. Hát például ebben az előadásban! A folyosón egyszer csak, Németh B. Kristóf kérésére nagyon hangosan megtapsoljuk a súgót, aki tíz éve segíti a színészek munkáját. Majd az Underground Terem poszt-partyhangulatában a technikusokat is tapssal jutalmazzuk, mert megteremtették nekünk szép és hatásos illúzióként a rögtönzött diszkót (*God is a DJ*, énekli Benő Kinga, ahogy előtte tette a Faithless). 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/azapostol3.jpg)

Ezek a színházi gesztusok Szilveszter történetének szellemiségében egyrészt a gazdasági determinizmust, másrészt a színházi alkotófolyamat demokratikusságát villantják fel, mint potenciális kapcsolódási pontot, korszerűsítési fogodzót. Mert lehet, hogy nekünk 2023-ban nincsenek királyaink, de vannak igazgatóink, és vannak közöttünk tátongó, mély gazdasági szakadékaink is.

# **És mit jelent mindez színházilag?**

Az előadás közvetlensége, a negyedik falat következetesen megtörő kiszólások, a nézőket is bevonó versolvasás élővé teszik a produkciót. De az előadás néha kapkod és igen-igen szaggatott, emiatt kissé érintőlegessé és végül katarzisnélkülivé válik Szilveszter elkerülhetetlen bukása. *Az apostol*ban azonban vannak erős, magukba szippantó pillanatok: például amikor a szerkesztő-nyomdász szerepében **Kovács Botond** a vesztesek nyugalmával felvilágosítja Szilvesztert, hogy hogyan is működik voltaképp a cenzúra, vagy amikor a férfit gumibottal ripityára verő őr (Tamás Fábián Csanád) erőszakos tette után ugyanúgy fütyürészik tovább, mintha mi sem történt volna. **A keserves, szánalmat és együttérzést kínáló színházat kereső néző azonban egy kicsit étlen marad.**

A felnőtt, színházilag edzett vagy legalábbis jártasabb közönség számára kevesebbet nyújt Bélai Marcel rendezése, mint azoknak, akik színházi ismereteik elején járnak. Megválaszolatlanul maradnak olyan kérdések, hogy mit is gondolunk ma, most, Erdélyben a szabadságról, hogy milyen kompromisszumokat köt például egy író vagy egy költő a függetlenség oltárán, és az sem egyértelmű, hogy miként vélekedik a rendező Istenről, a modern ember Istennel való viszonyáról. Ezek olyan sarkalatos kérdései az alapműnek, amelyeket egy elmélyültebb színházi kontextusban sajnos nem tárgyal az előadás.

# **De ez nem feltétlenül baj.** 

*Az apostol*ban mint beavató színházi előadásban rendkívüli potenciál rejlik: a stáb hozzájárulásával és rugalmasságával egy könnyen turnéztatható előadásról van szó, amihez roppant izgalmas színház- és irodalompedagógiai foglalkozásokat lehet komponálni. A fiatal közönség, a kamaszoktól egészen az egyetemistákig számos beszédtémát fog találni az előadásban, akár az alternatív alkotói folyamatokról, akár a színház mint intézmény működéséről, akár a műértelmezésről legyen szó. Tanároknak mindenképp javasolnám, hogy olvastassák el a diákokkal előre *Az apostol*t, mert a költemény amúgy is sajátos időkezelése az előadás változatos térhasználata miatt nehezebben követhető azoknak, akik nem ismerik a művet.

![Vilhelem Barbara](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/azapostol4.jpg)

##### Vilhelem Barbara

És az is vita tárgya lehet, hogy Petőfi utópisztikus zárlatát miért cserélte le egy avantgárd siratóra (zeneszerző: **Boros Csaba**) az alkotócsapat.