> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Érdekes módon ehhez nem nyúlt a tolvaj
- URL: https://www.uh.ro/erdekes-modon-ehhez-nem-nyult-a-tolvaj/
- Published: 2022-01-12T14:07:36.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:03:22.000Z
- Description: Értékes kincsekre bukkantunk Murányi Sándor feltört rönkházában, amit Böjte Csaba megszentelt.
- Author: Gál Előd
- Tags: Itthon, Kultúra, betörés, böjte csaba, irodalom, könyv, Murányi Sándor Olivér, rönkház, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09838-1.jpg)

###### Fotók: GÁL ELŐD

Homoródfürdőre megyek, **Murányi Sándor Olivér**rel találkozni, akinek néhány nappal látogatásom előtt törtek be a hétvégi házába, a *Medvebarlang*ba. [Ahogy beszámoltunk róla, a betörés után](https://www.uh.ro/bojte-atyaval-szenteltette-meg-hazat-a-betores-utan/) maga **Böjte Csaba** szentelte meg a házat, a cikk apropóján hívott meg magához Murányi.

„Hívtak a barátaim, hogy az uh.ro oldalon fent van egy írás a betörésről, és én tényleg látom, hogy ez jó szándékkal íródott, de a kommentek szörnyűek. Én Böjte Csabát nem azért hívtam ki, hogy többet ne törjék fel a rönkházamat, mint az ortodox papot a másik esetben, hanem hogy az imájával vigaszt adjon, és megszentelje a házat. **Ha nem törték volna fel, akkor is megszenteltük volna**, mert mondta, hogy jön ide. Ez, ami félreérthető az írásban. Ezt kellene helyesbíteni. Rosszul jön ki, hogy én hiszem azt, hogyha Csaba megszenteli a házat, akkor nem törik fel. Olyan nincs. Papot hívni betörés ellen, elég vicces” – kezd bele Murányi, miközben a ház fele sétálunk, ami autóval megközelíthetetlen.

Hívő katolikus emberként mindenképpen megszenteltette volna a házat, a betöréstől függetlenül. Ő teológiát is végzett, és nincs benne babonás hit, állítja. A teológia tanulmányai miatt a Böjte Csabával való **barátsága is régre nyúlik vissza:** „Akkor ismertem meg, amikor még fekete reverendában Gyulafehérváron diakónus volt 1988-ban. Évfolyamelső volt a teológián, azóta vagyunk barátok. Követjük egymást, tudunk egymás munkájáról. Ő nagyon figyel a kortárs irodalomra, és népszerűsíti is, ez is egy összekötő kapocs közöttünk”. Nyírő József szülőházánál találkozott vele a szentelés előtt Székelyzsomboron, onnan jöttek fel együtt Homoródra. Habár Böjte Csaba akkor már hangoztatta, hogy “kárlátni” jön, Murányi kitart amellett, hogy nem a betörés volt a látogatás apropója.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09862.jpg)

Akkor nem értük őt el, és nem értettük az összefüggéseket, magyarázom neki, a szenteléskor jelenlévő társaság kialakulása sem volt teljesen világos. **Tamás Pál** tejgyárigazgató és **László Benedek** kápolnási polgármester segítette őt a házépítésnél, jó barátai, így kerültek ők a házszentelésre – magyarázza. „A polgármester azt mondta, ő nagyon büszke, hogy Erdélyben ezt a falut választottam, számára fontos, hogy jó vendégszerető falu hírében álljon, ezért mindenben segített engem a tejgyár igazgatójával együtt, aki a kápolnási közbirtokosság elnöke volt” – mondja, külön kihangsúlyozva, hogy háza tulajdonképpen Kápolnáshoz tartozik.

Szeretettel fogadták a faluban, meséli Murányi, akivel időközben megérkezünk a három éve készülő, **Klausz Alfréd** építette rönkházhoz. „Úgy építi a házakat, ahogy én törekszem egy novella megírására, az építő mindegyik háza az egyik gyermeke, kulcsa is van hozzá, hogy amikor kedve tartja, kimenjen és nézze meg, minden rendben van-e. A rönköket kifaragta, és egymásba ejtette, egy szeget sem találsz sehol. Ez már több, mint építészet. Ez művészet” – áradozik róla Murányi. Majd a tájról is. Előveszi a kis Leicáját, és körbefotózza a horizontot. „Ha kijössz a teraszra, ezt látod. Ott a Görgényi-havasok teljes vonulata. Fantasztikus. Ott a Nagy-Mező-havas csúcsa. S itt a Hargita hegység: a Madarasi Hargita csúcsa, és ott a Hargitafürdő. **Gyakorlatilag végiglátsz Székelyföldön**” – mutatja be helyszínt.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09851.jpg)

A szomszédban lakik egy „derékig érő” medve, **Rózsi**, az egyetlen szomszéd. Murányi megnyugtat, hogy napvilág ritkán jön ki, ezért nem valószínű, hogy találkozunk vele. Esetenként elsétál a konyhaablaka alatt, de inkább sötétben jön elő. Ismerik egymást mondja, de arra nagyon figyel, hogy ne etesse meg, mert akkor legközelebb nem a tolvaj, hanem Rózsi töri fel a házat – térünk vissza látogatásom apropójához.

„Legutóbb a híradó hasábjain könyvbemutatóval szerepeltem. Egy író ne főzőműsorral, vagy tánccal szerepeljen. Nekem is volt olyan korszakom, amikor cirkuszmester próbáltam lenni, de ezt kinőttem és azt gondolom, hogy a könyv lehet az apropója, hogy az író a sajtóban szerepeljen. Ez egy sajnálatos eset, hogy nekem most éppen a házam feltörése miatt kell megjelenni a sajtóban, de ahogy az öcsém mondta mindig: éljünk úgy, mint a macska, hogy **az esésből ugrást csinálunk,** ezért is szerettem volna, ha időt szántok erre, és 

# **átfordítjuk az olvasók figyelmét az irodalomra, a könyvekre.** 

Mindjárt meg fogod látni a házban a gyönyörű rönkkönyvtárat. Nem akarok cinikus lenni, de érdekes módon ahhoz nem nyúlt a tolvaj” – folytatja Murányi, aki amellett, hogy teológiát végzett, és németet tanított, most már évek óta szervez író-olvasó találkozókat Székelyudvarhelyen, és több könyvet is írt.

A rönkházat is **írói jövedelméből építtette, hogy „sose tudja Erdélyt elhagyni”**, és írópihenőnek is szánja. „Nem alkotói ház, mert az írók a táborokban ritkán alkotnak, ne hazudozzunk” – ecseteli a készülő házról, amelyet *Bodor Ádám Ház*nak szeretett volna elnevezni, de a Kossuth-díjas író hallani sem akart erről, ezért végül Medvebarlangnak nevezte Murányi.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09876.jpg)

A helyszínnek van még egy irodalmi kötődése is, mégpedig, hogy **Lőrincz György** kápolnási születésű író területe volt korábban. Ez a ház a Deák Ferenc téren, Budapesten elég rosszul nézne ki – magyarázza a terület kiválasztásáról, aminél elsődleges szempont éppen a nehezen megközelíthetősége volt, hogy „ne lehessen autóval, kvaddal odamenni”.

# **Úgyhogy a tolvaj is gyalog jött,**

teszi hozzá. Azokat a házakat vette sorra, amelyek a völgyet körbevevő dombokon vannak: homoródfürdői és kápolnási házakat. „Amikor megérkeztünk, ez ki volt nyitva”, mutat a külső ablakvédőre Murányi. Felfeszítette egy feszítővassal, de annak két zárja van, az alsót leszakította, és végül meggondolhatta magát, nem törte be az ablakot, hanem az ajtót feszítette fel.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09867.jpg)

A házból eddig **úgy tűnik, nem vitt el semmit, a zárak, és a zsaluk felfeszítésével egy 1.000 lejes kárt okozott.** Murányi érkezésekor az ajtó tárva-nyitva állt. „Ez az egyik rémálmom volt, hogy feltörik a házat, úgyhogy már megtanultam nyugodtan aludni. Már nem ér meglepetés” – mondja az író, aki éppen házának feltörése után érkezett vissza Erdélybe: „tényleg van Isten, abban a 24 órában érkeztem, amikor a tolvaj járt itt, hisz találkoztam szilveszterezőkkel, akik előző nap elsétáltak a ház előtt és akkor a lakat a helyén volt. Ha két hét múlva érkezek, és addig az ajtó tárva-nyitva van, átjáróház lehetett volna itt”.

Murányi először a rendőröket hívta, akik egy fél órán belül a helyszínen voltak, **elmondásuk alapján az övé volt a hetedik feltört ház**, azóta ezek száma tízre nőtt, de sokkal többről is lehet szó, amelyeket nem jelentettek, és olyan is, amelyet feltörése óta még nem látogatott meg a tulajdonosuk. Mutat még egy egyedülálló házat a túlsó domboldalon, amit szerinte szintén feltörtek, de mivel nem történt feljelentés, nincs joga odamenni a rendőrségnek.

Furcsa, hogy semmi nem hiányzik, sem a körülbelül 1.000 lejt érő tévét nem mozdította meg a betörő, a kredencen lévő italokhoz sem nyúlt. A borosüveg érintetlen, a pálinkást elvitte a rendőrség, hogy lenyomatot vegyenek róla. „Viszont itt nem vettünk észre ujjlenyomatot” – mutat rá az ablakra Murányi. Nem igaz, hogy ezen és az ajtóablakon kívül nem maradt nyoma ittjártának, hiszen a ruhásszekrény tartalmát kihányta a szoba közepére. Valószínűleg egy alacsony ember lehetett, hisz odavitte a széket a szekrényhez, hogy tudjon ráállni, és kirámolni a felső polcokat.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09871.jpg)

„Bennem semmi harag nincs. Ha találkoznánk, **megkérdezném, hogy mit segítsek** az ő életében. Sajnálom, hogy ezt az életformát folytatja. A hetedik az enyém, kicsit olyan József Attilás, a hetedik te magad légy. Azóta a szomszédok a völgyben sem nyugodtak, mert a saját házukat sem tudhatják biztonságban” – mondja Murányi, aki aztán felvezet az emeletre, hogy

# **a házban őrzött legféltettebb kincseit is megmutassa.**

Itt a teológiai polc a ferences irodalomtól egészen a modern jezsuitákig – **esünk neki az általa rönkkönyvtárnak nevezett polcoknak.**

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09884.jpg)

“Harcművészet és filozófia. Itt a brit, majd a német irodalom: **Göethe, Thomas Mann, Kafka**. Ez a **Herman Hesse** polc. Voltam Hesse konferencián, és megajándékoztak az író könyveivel az anyanyelvén, a régebbiektől az újabb kiadásokig. Szerintem ez Romániában egyedülálló. Itt van **Murakami Haruki**, aki várja Nobel díját, és itt **Umberto Eco**, aki úgy halt meg, hogy nem kapta meg, pedig nagyon megérdemelte volna. De vannak itt bőven Nobel-díjasok is, például a magyar **Kertész Imre**. 

Itt a magyar irodalom és a kortársak, a barátaim: **Nagy Koppány Zsolt, Király Laci bácsi, Grecsó Krisztián, Bartis Attila, Závada Pál**, vagy éppen az udvarhelyi Lőrincz György. Vannak itt már elhunyt udvarhelyi szerzőktől is: **László Hunor, Majla Sándor**. Ezek mind dedikált kötetek. **Azt akarom, hogy ott pihenjenek a leghíresebb írók között** – folytatjuk a polcok szemléjét”. 

Én a tolvaj helyében innen nagyon sok mindent elvittem volna, mondom Murányinak, akinek a könyvei szintén megtalálhatóak a polcokon. A könyvtár folyamatosan bővül, az itt megforduló írók többsége hagy itt mindig egy aláírt könyvet.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09900.jpg)

„Budapesten szerveztünk egy plakátkiállítást Szépírók Erdélyben címmel. Az erdélyi irodalmi estek plakátjainak 90 százaléka udvarhelyi. Minden szerző ott, Budapesten eljött, és dedikálta a plakátokat – mutogatja büszkén Murányi. „Itt van például a **Bartis Attila**\-est plakátja, vagy az **Esterházy**é. Akkor még nem tudhattam, hogy az utolsó útja éppen velem vezet Erdélybe, a régi G. Caféba. Egészen pontosan 2013\. november 28-án volt utoljára Erdélyben és Székelyudvarhelyen, ez most túlzás nélkül irodalomtörténet” – osztja meg.

A múzeumra is hajazó emeleten semmit nem mozdított meg a tolvaj, csupán az utalt arra, hogy felment, hogy az egyik ablakkilincs nem úgy állt, ahogy állni szokott. „Minden kilincs párhuzamos kell legyen a szegőléccel, hogyha be van zárva. Egyik el volt fordítva, innen tudtam, hogy feljött. A villanyvezetékek is be vannak húzva, azt is bánthatta volna, de nem. Nem rongált” – mondja.

Sötétedni kezd, lassan elindulok, azelőtt még megnézem Murányi Rózsiról készült fényképeit, s mielőtt visszakísérne az autóhoz, csillogó szemekkel áradozik még egy kört a házról és környezetről:

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/muranyi-09923.jpg)

„Szinte világítanak a rönkök a napnyugtában. Nem vagyok tárgyfetisiszta, de a rönkökhöz jobban ragaszkodom, mint bármely más tárgyhoz, úgyhogy az az öröm a kárban, hogy ezeket nem bántotta. Én az irodalomban is természetközeli vonalhoz tartozom. Ahogy Bartis Attila mondta: az ember ad értéket egy tárgynak. Bartis egyik barátja egy sörös dobozt dobott el a Jáva szigetén, jelképesen maga mögé, hogy szabaduljon a tárgyaktól. Ezt Attila megfogta, becsomagolta, és egy év múlva a születésnapján átadta neki. Amikor ő felfogta, hogy ez a sörösdoboz több mint nyolcezer kilométert utazott, és egy év telt el, mióta utoljára a kezében volt, kitette a vitrinjébe. **Remélem, hogy ezeknek a rönköknek a kortárs magyar írók adják meg az értéket**”.