> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Ennyien soha nem gyűltek össze egy szoborért Udvarhelyen
- URL: https://www.uh.ro/ennyien-soha-nem-gyultek-ossze-egy-szoborert-udvarhelyen-3/
- Published: 2015-02-06T10:53:16.000Z
- Updated: 2015-02-08T17:13:47.000Z
- Description: Két évtizede áll a város főterén a legnagyobb székely szobra. Húsz éve óriási esemény volt az avatása. Azóta hozzászoktunk a szobrokhoz.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 12:10

![orbanbalazsszobra3](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/OBszobor/orbanbalazsszobra3.jpg "Az avatás előtti pillanatok 1995 február 4-én, szombaton")

Két évtizede áll a város főterén a legnagyobb székely szobra. Húsz éve óriási esemény volt az avatása. Azóta hozzászoktunk a szobrokhoz.

A rendszerváltás utáni években nem voltak ritkák Székelyudvarhelyen a nagyobb tömegrendezvények, ezek egyrészt politikai indíttatásúak voltak, másrészt olyan dolgokat ünnepelt a közösség, amiket az azt megelőző években tilos volt. Ilyenek voltak a március 15-i ünnepségek, illetve az országos vagy megyei politikai események generálta tüntetések, például az 1990-es márciusi etnikai konfliktus. 1995\. február 4-én, szombaton viszont Orbán Balázs szobrát avatta fel Székelyudvarhely főterén a többezres tömeg.

## A közösség akarta

Mindjárt a rendszerváltás után szóba került a városban, hogy Orbán Balázsnak szobrot kellene állítani. Az egyszerű munkásembertől a nyugdíjasig, az önkormányzati képviselőtől az érettségiző diákig mindenki egyetértett azzal, hogy óriási jelentősége és üzenete lenne egy ilyen köztéri alkotásnak.

Az önkormányzat szoborbizottságot alakított, ebben olyan képzőművészek voltak, mint **Kós András, Gergely István, Korondi Jenő, Vetró András, Márton Árpád, Dóczi András** és **Biró Gábor**. A bizottság elnöke, **Zakariás M. László** tanácsos, valamint **dr. Ferenczy Ferenc** polgármester aláírásával 1993\. január 15-én jelent meg a pályázati felhívás, amelyben a szobrászművészeket arra buzdították, hogy vegyenek részt a pályázaton.

Hat szobrászművésztől hét pályamunka érkezett, Szabó János, a Vasszékely későbbi megalkotója kettőt is készített, a gipszmaketteket a városháza bejáratánál lehetett megnézni, az udvarhelyiek szavazhattak is.

1993, december másodikán ülésezett a szoborbizottság, ami – figyelembe véve a lakosság véleményét is a szavazatok alapján – **Hunyadi László** marosvásárhelyi szobrászművész munkáját fogadta el. A második **Bodó Levente** szentegyházi művész lett, harmadik díjat nem osztottak.

![orbanbalazsszobra2](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/OBszobor/orbanbalazsszobra2.jpg)

Megkezdődött a pénz- és fémadományok gyűjtése, 1994-ben Marosvásárhelyen Hunyadi elkészítette a szobor életnagyságú agyagváltozatát – ezt a szoborbizottság művészei, valamint a város elöljárói többször is megtekintették.

A gipszváltozatot 1994\. december 5-én hozták Székelyudvarhelyre. Közben a városlakók, vállalkozók kezdték összegyűjteni a szobor elkészítéséhez és felállításához szükséges összeget, sok magyarországi adomány is érkezett. A legnagyobb az Ilyés Alapítványé volt, mintegy 500 ezer forint, illetve – ma bármennyire hihetetlen – az akkori önkormányzati testület félévi juttatását ajánlotta fel a szobor elkészítéséhez.

## Csak a ledöntött szobrainkat állítjuk fel újra

A szobor a matricagyár egyik termében készült el. Az öntést a szabadkai **Antal Mihály** és két segédje végezte el, a mester az ún. viaszvesztéses módszerrel dolgozott. A szobor nem tömör bronz, hanem kb. két centiméter vastag bronz, belül üres. Az avatás előtt néhány nappal a közben megépített talapzatra került, ez szovátai kőből készült. A gyárból egy speciális autóval szállították a helyszínre, ahol daruval emelték a helyére. A szobor 2,70 méter magas, súlya körülbelül hét mázsa.

![orbanbalazsszobra1](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/OBszobor/orbanbalazsszobra1.jpg)

A fényképen háttal áll **Lőrincz György** író, akkori megyei művelődési felügyelő, szemből, kezeit összefogva Ferenczy Ferenc akkori polgármester.

1995\. február 4-én, egy hűvös szombati napon a déli harangszóra udvarhelyiek ezrei gyűltek össze a főtéren, a visszaemlékezések szerint a titkosszolgálatok emberei is nagy számban voltak jelen.

![orbanbalazsszobra4](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/OBszobor/orbanbalazsszobra4.jpg)

Olyan vendégei voltak a városnak az avatáson többek között, mint a történelmi egyházak erdélyi vezetői, valamint **Duray Miklós, Szürös Mátyás, Markó Béla, Patrubány Miklós, Rudas Ernő, Kasza József, Sütő András** és mások. Utóbbi beszéde óriási sikert aratott az egybegyűltek körében. Idézzük:

„...nem fölösleges és túlzásba vitt dolgokat mívelünk, hanem részint a lábára állítjuk vissza mindazt, amit az első világháború utáni, két világháború közötti periódusokban ledöntöttek. Mi csak a ledöntött szobrainkat állítjuk fel újra és nem tobzódunk szoborállításban."

![orbanbalazsszobra5](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/OBszobor/orbanbalazsszobra5.jpg)

A szoboravatás után a Tanítóképző ebédlőjében volt a díszebéd, amin háromszáz ember vett részt, Ferenczy polgármester mondott pohárköszöntőt, **Jakubinyi György** mondott asztali áldást, **Zöld Ferenc**, az Akadémiai Kiadó igazgatója a kolozsvári Mátyás szoborhoz hasonlította a felavatott alkotást. A koccintáshoz a csombordi bort **Csávossy György** biztosította.

Orbán Balázs szobrának felavatása után, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején egyre több köztéri szobor lett a város központi részén. Annyi, főleg mellszobor készült és állítódott fel köztéren, hogy a várost más településeken csúfosan „Szoborhelynek" hívják – természetesen minden szoborállításnak külön története van. Ám, a legnagyobb székely szobrát sem művészetileg, sem a közösség összefogása szempontjából, sem pedig az avatás körülményeit illetően nem sikerült lekörözni.

*(Cikkünkhöz felhasználtuk a szoboravatásra megjelent kiadvány szövegét – szerkesztette dr. Ferenczy Ferenc, Lőrincz György, Hermann Gusztáv és Zepeczaner Jenő –, valamint a Hargita Népe napilap archívumát. A fényképek Lőrincz György és id. Csedő Attila magánarchívumaiból származnak)*