> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Egy korondiról nevezte el fiát az olimpiai bajnok birkózó
- URL: https://www.uh.ro/egy-korondirol-nevezte-el-fiat-az-olimpiai-bajnok-birkozo/
- Published: 2021-09-30T15:21:34.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:10:29.000Z
- Description: Lőrincz Tamás és Lőrincz Viktor Udvarhelyen meséltek szeretett sportágukról, kudarcaikról, és a tokiói olimpiáról.
- Author: Gál Előd
- Tags: Sport, birkózás, Lőrincz Tamás, Lőrincz Viktor, tokiói olimpia, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/lorincztesok01.jpg)

###### Bartus Attila, fotók: GÁL ELŐD

A székelyudvarhelyi sportcsarnokban találkozhattak az udvarhelyi sportkedvelők a tokiói olimpián remeklő **Lőrincz testvérekkel, Tamással, aki súlycsoportjában arany, és Viktorral, aki súlycsoportjában ezüstérmet szerzett a japán fővárosban**. A kötöttfogású birkózókat **Bartus Attila**, a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub igazgatója konferálta fel.

Rögtön a vasárnapi közönségtalálkozó elején kiderült, Lőrincz Tamás fiát a 36-os müncheni olimpián aranyérmes korondi birkózóról, **Lőrincz Márton**ról nevezte el. 14 éves volt, amikor felkerült Budapestre, ahol minden edzés előtt nézték a falon a bajnokok fényképeit, akkor látta meg Lőrincz Márton nevét, és el is határozta, ha egyszer fia lesz, így fogják hívni, és ezt szerencsére a felesége sem vétózta meg. Mivel olimpiai bajnokról akarta elnevezni, és fia születésekor ő még nem volt az, ezért nem merte a Tamás nevet adni neki, mert „mi van, ha nem nyer”, meséli nevetve. Ha majd a fia akkora lesz, **el fogják hozni Korondra**, és a helyiek segítségével megmutatják névadója faluját is.

# **Nem készültek olimpiai bajnok sportolónak,**

a szüleik jónak látták őket sportra íratni, hisz vagy egymást, vagy a környékbeli gyerekeket verték össze, kezdeni kellett valamit az energiájukkal. Kettejük között egyébként **a szőnyegen nem volt rivalizálás soha, a tóparton annál inkább.** Mindketten horgásznak, és számon tartják a rekordokat, így itt folyamatos a versengés. 28 kiló körüli a csúcs, mindketten közelében járnak ennek, de Viktor körülbelül 10 dekával vezeti a versenyt.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/lorincztesok06.jpg)

Tamás útkeresése bonyolultabb volt, elmeséli, hogy még tesztet is töltött ki annak érdekében, hogy megtalálja, mivel kellene foglalkoznia, és több mint negyven kérdés megválaszolása után kiderült, hogy állattenyésztő kellene legyen. A sportok közül is többet kipróbált, például a focit, de azt sem érti, hogy nem lett kosárlabdázó, mondta a 172 centiméter magas sportoló, aki egy idő után beleszeretett a birkózásba, és megszerette a versenyeket is.

**Viktor követte bátyját az edzőterembe, „nem is nagyon volt más választása”**, teszi hozzá nevetve Tamás aki szülővárosában, Cegléden nagyon szerette a közösséget, ennek is köszönheti, hogy kitartott a birkózás mellett. Az általános iskola után Budapestre költözött, ahol már nem fűlött hozzá annyira a foga, hisz ekkor már az addig megszokott heti 3-4 edzés helyett, tíz volt. Viktornak sem ment könnyen a váltás, de mivel ő követte bátyját, és már általános iskolásként került bele ebbe a rendszerbe, könnyebben hozzá is szokott. „Fizikálisan sem voltam olyan érett, mint Viktor, aki 14 évesen is ugyanígy nézett ki, mint most” – vágott közbe ismét Tamás. Végül mindketten kitartottak a szőnyeg mellett, és

# **jöttek a sikerek, és a kudarcok is.**

Az egyik **legnagyobb kudarc Viktor, de még Tamás karrierjében is Viktor riói olimpián vívott bronzmérkőzése volt** a német **Denis Kudla** ellen. A kisebbik testvér úgy gondolja, hogy el tudja ismerni, ha valaki jobb nála, és ilyenkor kibékül az eredménnyel, de ez szerinte nem így történt a brazil fővárosban, ahol ráadásul a főbíró ellenfelének honfitársa volt. Viktor 3-2 arányban vezetett még másodpercekkel a mérkőzés vége előtt is, amikor a bírók indokolatlanul megintették, 3-3 lett, és ez elég is volt ahhoz, hogy elveszítse a dobogós helyet.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/lorincztesok07.jpg)

Ez testvérét, a Londonban ezüstig jutó Tamást is megingatta, úgy érezte, csalódott szeretett sportágában, de ahogy korábban is mindig, egymást támogatva sikerült átlendülniük ezen. 

Úgy gondolják, **a kudarcokat a sport megtanít feldolgozni**, mindenkiből nem lesz olimpiai bajnok, de ha valaki felnőttként annyit tud hasznosítani a versenysportból, hogy könnyebben megbirkózik az ilyen helyzetekkel, akkor már megérte.

Azt is sport által tanulták meg, hogyan teljesítsenek nyomás alatt, hogyan küzdjenek meg a versenydrukkal, ami egy jelentős probléma lehet. Volt olyan edzőpartnerük, akit edzésen nem nagyon lehetett legyőzni, de versenyhelyzetben nem tudott birkózni, „amikor ott van, botlik meg a saját lábában”. 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/lorincztesok03.jpg)

A versenyekkel kapcsolatban Viktor további tanácsokkal látta el a közönségben ülő ifjú udvarhelyi birkózókat. „Nem szabad úgy menni versenyre, hogy most felmegyek a szőnyegre, s szétverek mindenkit, **el kell azon gondolkodni, hogy ezen a versenyen mit szeretnék másképpen csinálni**. A verseny után megnézni, mik voltak az erősségek és mik voltak a gyengék, és ez alapján mit lehet módosítani a következő versenyre. Kintről sok minden látszik, amiket bent, a szőnyegen nem érzel, ez egy örök körforgás, folyamatosan javítható valakinek a birkózása” – mondja. 

# **Eljött a 2020-as év „végre”**

és vele olimpia helyett egy nagyon nehéz időszak a Lőrincz testvérek életében, hiszen Japán kénytelen volt halasztani a játékokat. Ők már egy nagyon kemény felkészülésen voltak túl, mindketten jó formában voltak, amikor kiderült, 2020-ban nem lesz olimpia, ezért azt tanácsolták nekik, hogy pihenjenek. Ők még azért sem tették, elhatározták, folytatják az edzésmunkát, és annyival többek lesznek azoknál az ellenfeleiknél, akik ekkor a pihenés mellett döntöttek. „Csak egy szőnyeget dobjatok le, és meccseljük le, így voltunk vele” – mondja Tamás.

Ráadásul a járvány miatt **sem edzővel, sem edzőpartnerrel nem készülhettek, lementek a terembe, és egymással birkóztak.** A bizonytalanságot és a hosszú várakozást Viktornak egy térdsérülés is nehezítette, műteni kellett.

Végül egy évvel később megrendezték a tokiói játékokat, ahol először Lőrincz Tamás jutott a fináléba, és meg is nyerte azt, majd egy nappal később öccse, aki elveszítette az olimpiai döntőt. „Nagyon jó versenyző, a mai birkózás korszakos zsenije, mind a védekezésben, mind támadásban szinte tökéletes. Tudtam, ha rendesen fel van készülve, akkor nem nagyon lehet megverni” – mondja döntős ellenfeléről, az ukrán **Belenyuk**ról Viktor. Az ukrán végül jó formát fogott ki, a magyar versenyző mindent megtett, hogy legyőzze, de erősebb volt nála, ezért a döntőt **nem elveszített aranynak, hanem megnyert ezüstnek nevezi.**

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/lorincztesok04.jpg)

Amikor a szőnyegről leszállva az újságírók megkérdezték, még nem tudott örülni az ezüstnek, mert ahogy mindenki más is ott, ő is olimpiai bajnok akart lenni, ezért „napokkal, hetekkel később kellett volna megkérdezniük”. Mára **a legboldogabb olimpiai ezüstérmesnek tartja magát, pláne, ha beleszámítja, hogy milyen éve volt az olimpiát megelőzően:** halasztás, térdműtét, és az, hogy sokan lemondtak róla a londoni olimpiai bronzmeccs után. Igaz, ez plusz motivációt is jelentett számára.

Amikor előzetesen az olimpiára gondoltak, a korábbi évek olimpiai fényűzése, és a rendező Japán miatt, azt hitték, hogy “legalább űrhajók lesznek”. Ennek ellenére **könnyítő körülmény volt, hogy egy nagyon egyszerű olimpiai falu fogadta őket**, és ennek valamelyest nyugtató hatása volt, nem volt az a láz, és vele érkező nyomás. Azért a csarnok gyönyörű volt, tették hozzá.

# **Mi a bajnokok reggelije?**

– szegezte nekik a kérdést **Ambrus Levente**, korábbi birkózó, az est moderátora. Viktor zabkását evett, Tamás nem emlékszik rá, úgyhogy úgy tűnik, nem itt kell keresni a receptet. Inkább a kitartásukban, vallják. Szerintük, **ha nekik kisvárosi, ceglédi gyerekekként sikerült úgy, hogy nem is sportoló családba születtek**, akkor kitartással és munkával sok mindenkinek sikerülhet.

Ami biztos, hogy most a fiúknak pihenés következik, amit próbálnak kiélvezni, elfogadni a közönségtalálkozókra való meghívókat, amik eddig a készülés miatt kimaradtak. Hogy mit hoz a jövő, nem tudják. Tamás 34 évesen már nem látja tovább magát a szőnyegen, de a sportágat nem engedné el, és Viktor edzője lenne, „amit ő biztosan nem akar”, heccelik egymást.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/lorincztesok05.jpg)

A Lőrincz testvérek **„nulla-huszonnégyben” együtt vannak hétfőtől péntekig**, újabban már nem egy szobában, hanem „csak” az egymás mellettiben. Tamás felesége szokta kérdezi, hogy „ti még miről tudtok beszélni?”, mesélik a közönségtalálkozó végén. Mielőtt az udvarhelyi rajongók sorba állnának egy-egy fotóért a fiúkkal és a tokiói érmekkel, közönségkérdésre elmondják, nem tudják, hogy van-e erdélyi, esetleg éppen korondi felmenőjük, de utána fognak nézni.