> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Egy csésze tea Krasznahorkaival
- URL: https://www.uh.ro/egy-csesze-tea-krasznahorkaival/
- Published: 2010-10-18T12:21:10.000Z
- Updated: 2010-10-19T16:40:39.000Z
- Description: Egy csésze tea Krasznahorkaival Erdélyi körútjának harmadik állomásán, a Városi Könyvtárban mesélt színesen, érdekesen a „glóbuszon való bolyongásairól Krasznahorkai László, Kossuth-díjas író.
- Author: Szász Attila
- Tags: #Import 2025-09-10 11:28

![Itthon_Muvelodes/krasznahorkai](http://194.38.104.52/images/stories/Emese/Itthon/Muvelodes/krasznahorkai/krasznahorkai1-1.jpg)

Erdélyi körútjának harmadik állomásán, a Városi Könyvtárban mesélt színesen, érdekesen a „glóbuszon való bolyongásairól" Krasznahorkai László, Kossuth-díjas író.

Szerencsések, akik tegnap este egy csésze forrón gőzölgő tea és a *Sátántangó* szerzője, a "bolyongó természetű" **Krasznahorkai László** író társaságában tölthették a vasárnap estét. A Szabó Károly könyvtárigazgató által teadélutánnak, a plakáton író-olvasó találkozónak beharangozott est nem feledhető élmény, valódi nagybetűs Találkozás volt. Krasznahorkai nem csak lebilincselő író, de Nagy Mesélő is.

Utak, utazások, helyek és helyszínek, könyvek, filmek. Emberek - nevesek és névtelenek - Krasznahorkai eddigi életét és írói pályáját meghatározó állomások, találkozások. A kérdésekre adott őszinte és érdekes válaszokból, még ha vázlatosan is, egy vérbeli kozmopolita, a saját törvényei és mércéje szerint élő, alkotó, szabad és bátor utazó, ám ugyanakkor a szó nemes értelmében alázatos ember portréja rajzolódott ki.

![Itthon_Muvelodes/krasznahorkai](http://194.38.104.52/images/stories/Emese/Itthon/Muvelodes/krasznahorkai/krasznahorkai_szabo_karcsi2-1.jpg)

*Krasznahorkai László és Szabó Károly*

„Azok közé sorolom magam, aki nagyot nyelne, ha **Pilinszky** vagy **Weöres Sándor** leülne mellé" - fogalmazott, hozzátéve, hogy „berzsenyista" és az ógörög költőktől kezdve **Danten** át **Tolsztojig** és **Krúdy Gyulától** József Attiláig sorolta az irodalmi nagyságok, mesterei neveit. Legtöbbet és legszívesebben az utazásairól mesélt.

Krasznahorkai, saját megfogalmazásában „bolyongása" valamikor a '80-as évek Magyarországán, a szűkebb pátriában kezdődött, majd a nagy változást hozó, egykori, "különös, morbiditásában is költői" Nyugat-Berlinben folytatódott. Kína, az ezerarcú, kiismerhetetlen ország, a „nem egy világ van" felismerésének döbbenetével ajándékozta meg. Japán- "ahol élt", Mongólia, az őshaza bizonyosságát határtalan horizontjával feltáró Szibéria, Európa és a „személyes viszony" New Yorkkal - csupán néhány kiragadott helyszíne világra szóló kalandozásainak. Arcok, emberek: a legendás és feledhetetlen **Allen Ginsberg** és a legendásan híres barátai, akik megfordultak a néhai amerikai költőzseni „egy krakkói panellakásra emlékeztető lepukkant konyhájában" .

„A helyeknek fontos, óriási jelentősége van számomra. Mindig megajándékoznak valamivel, emberekkel, élményekkel. Élet-halál kérdése nálam az, hogy megértsem a helyeket, az ottani emberi relációkat" – fogalmazott a számos rangos elismerést kiérdemelt író, aki - bevallása szerint - soha nem akart író lenni.

![Itthon_Muvelodes/krasznahorkai](http://194.38.104.52/images/stories/Emese/Itthon/Muvelodes/krasznahorkai/elek_tibor_krasznahorkai1-1.jpg)

*Teázás Elek Tiborral*

„Egy könyvet akartam megírni, a Sátántangót, s azzal befejezettnek tekintettem" - hangzott furán, de ugyanakkor hitelesen a krasznahorkais vallomás. Furcsa, de hamis felhangtól mentes volt a negyedszázada megjelent, a kortárs magyar irodalom egyik alapművének számító Sátántangó szerzőjének szájából az a kijelentés, hogy távol áll személyétől a mindenkori irodalmi élet, mint ahogy soha nem tartotta, nem tartja önmagára nézve kötelezőnek az irodalmi áramlatok sodrását követni. Krasznahorkai ezeket a széljárásokat saját hajójának vitorlájába fogja. Annak ellenére, hogy a könyveiből sikerfilmek készültek és a **Tar Béla** rendezővel való közös, de „szörnyű munkára" is szívesen emlékezett, nem rejtette véka alá: a filmet szellem-ellenes tevékenységnek tartja.A kritikusok még nem szólították meg igazán, a magyar kritikai életről egyébként is lesújtó véleménye van, a szakma megváltását a fiatalabb generációtól reméli. Saját műveitől sincs elragadtatva. Krasznahorkai önmaga kegyetlenül őszinte kritikusa, akit soha nem szédít el az őt méltán egekbe emelő szakmai elismerés. „Nem tartom magam írónak. A könyveimet nem szeretem, mindegyikben van valami „szövethiba". Mindegyik közel áll hozzám, de újraolvasáskor veszem észre: mindenik elvéti valahol. Az igazi könyvet még nem írtam meg" – mondta és a rá jellemző hanyag eleganciával, egy csésze teát kínált az első sorban ülő hölgynek.