> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# De szeretnénk mi is jól és jó sokáig élni!
- URL: https://www.uh.ro/de-szeretnenk-jol-jo-sokaig-elni/
- Published: 2023-11-15T15:34:39.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:16:59.000Z
- Description: A Netflix új minisorozata azt mutatja meg, hogyan.
- Author: Kovács Bea
- Tags: Életmód, Dan Buettner, egészséges életmód, kék zónák, netflix, sorozatajánló, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/bluezones-1.jpg)

Ki ne szeretne száz évet élni, barátokkal, szeretteivel körülvéve, célokkal, örömökkel, és jó egészségben? A Netflix új sorozata arra keresi a választ, hogy milyen életvitelt folytatnak világszerte azok az emberek, akik szegregált zónákban és közösségekben ugyan, de a századik évüket is betöltötték már, és önfenntartó, sőt boldog életet élnek. 

Nem, a sorozat házigazdája, az amerikai **Dan Buettner** nem a bölcsek köve után eredt és nem is az unikornisvérre esküszik, hanem valami sokkal kézzelfoghatóbb és megvalósíthatóbb receptet keres a hosszú, derűs öregkorra. Buettner a *National Geographic* kutatója, Guiness-rekordokat döntött túra (endurance) biciklisként, két keréken járta be és fedezte fel a világot. Dan most 63 éves, de ezt nem mondaná meg róla, aki a Netflix négyrészes minisorozatát végignézi: akárcsak azok az emberek, akik mosolyogva kezdik a napot kilencven-százévesen, úgy Buettner is mintha az örök fiatalság vizéből inna. De mi lehet a jólét s a jó élet nyitja? Erről szól az *Éljünk 100 évet – A kék zónák titka.*

# **Világszerte működik**

A négy részben Buettner a japán Okinavába, egy szardíniai olasz falucskába, egy kaliforniai külváros vallásos közösségébe, a görög Ikária-szigetre, a Costa Rica-i Nicoya-félszigetre, és végül Szingapúrba látogat. Mielőtt bárki bármiért felháborodna, hadd mondjam el gyorsan: a sorozat semmit nem akar eladni, semmilyen vallásra nem akar áttéríteni, és a teljes élet titkát az egyéni felelősségvállalásban is látja a külső körülmények befolyásán túl. 

Buettner missziója sokkal inkább az egészséges életmódok, mindennapos szokások és rituálék, illetve a környezeti behatások fontosságára hívja fel a figyelmet. Megszólaló szereplői – mind idős, korukhoz képest jó erőben lévő, természetesen derűs és életigenlő emberek – se nem gazdagok, se nem fontos pozíciót betöltő polgárok: **egyszerű halandók, akiknek az élete, nem kis adag tudatosságnak köszönhetően, úgy alakult, hogy a centenáriumi évfordulót súrolják, vagy már el is hagyták.**

*A kék zónák titka*inak tanulságai azért könnyen befogadhatók, mert a sorozat dokumentarista volta miatt élettapasztalt, nyers és őszinte aggastyánok mondják el azokat. A görög, 88 éves asszony, **Vaso Parikos** például a nyers mézzel fogyasztott gyógynövényteákra esküszik, de arra a kérdésre, hogy melyik teát kellene naponta inni, nemes egyszerűséggel, jóízűen azt válaszolja, hogy a bort. És akkor megtudjuk, hogy milyen is az ikáriai bor (nagyon bio, nagyon ősi és nagyon természetes), ami életben tartja a helyieket. Nem a pasztillás, festékes vörösbortól él száz évet az ember, hanem a napsütötte, kézzel válogatott, többezer éves eljárással feldolgozott, húsos görög szőlőszemekből készült bortól.

Buettner minden, kék zónának nevezett közösség titkaira rákérdez, a sorozat pedig a közös pontok szintéziséből rajzol ki egyfajta életvitelbeli térképet a hosszú, betegségmentes, jókedvvel teli élethez. Bár egyértelműnek tűnik, hogy a mozgás, az egészséges táplálkozás, a kielégítő emberi kapcsolatok és a küldetéstudat megugrasztják az életminőséget, **látni azt, ahogy kilencven és száz pluszos emberek dolgoznak, sportolnak, barátokkal összeülnek, az egyszerű, üres felsorolás hitelessé és hihetővé válik**. Mert amikor nagyon idős és nagyon lelkes japán néniket látunk a barátság és az összejárás erejéről beszélni, inkább elhisszük, mintha egy újabb listát olvasnánk arról, hogy mi az az öt dolog, amitől tutifix szebb lesz az élet.

# **Az öregek a társadalom kincsei?**

Egy társadalom lelki egészségéről az is árulkodik, hogy hogyan bánik az időseivel. Buettner alapvetően amerikai statisztikákat hoz, amikor az idősek életszínvonalának bomlasztó okairól beszél (elszigeteltség, inaktív életmód, magányosság, gyógyszerfüggőség), ezek a vészjelző tényezők azonban a mi közösségeinkre is sajnos vonatkoztathatók. 

Azok az idősek, akik öregotthonba kerülnek, várhatóan 2-7 évvel kevesebbet élnek majd, mint akik a családjuk közelségében – tehát nem feltétlenül a velük együtt – élnek. 

Ahogy az is univerzális igazság, hogy a mozgásmentes életmód elsorvasztja az izmokat, és most nem az edzőtermi bérletek előnyösségéről van szó. A kék zónák öregjei napi szinten mozognak: lépcsőt másznak, domboldalakon emelkednek, elmennek a templomba vagy dolgozni és vissza, kertészkednek, barátokat, családot látogatnak, illetve kézi, tehát nem automatizált munkát végeznek. Ezek az életvitelszerű elfoglaltságok állandóan edzésben tartják az időseket, akik szinte észrevétlenül égetik a kalóriákat, erősítik izmaikat. Fontos megjegyeznünk azt is, hogy ez nem az élettől különváló (lásd heti két-három edzés a teremben) „sport”, hanem **a mindennapokba szervesen beépülő és ennélfogva a napi életet megteremtő, azt elősegítő, több évtizedes mozgásforma.** 

Minden jel arra mutat, legalábbis a Netflix sorozata alapján, hogy gyors gombok, varázspirulák és -megoldások nem léteznek: egy egész életen át tartó szokások járulékos öröme az egészség, a boldogság, és a kiteljesedettség.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/bluezones2.jpg)

###### A hosszú élet négy alappillére: természetes mozgás, szemléletmód, okos étkezés, kapcsolódás. Forrás: Netflix

# **Kézzelfogható, elleshető tanácsok**

Ahogy a különböző, igen eltérő kultúrák között kalandozunk, új receptek, új fogalmak, új életszemléletek bontakoznak ki előttünk. Egy részük teljes mértékben elsajátítható, másik részük picit nehezebben: i**tt jön be a városvezetés és a politikum életfilozófiája is**. Remek példáját mutatja ennek Szingapúr, ahol olyan apróságokkal is próbálják az embereket ösztönözni az egészségesebb életmódra, mint a barnarizs ársapkájának vagy a szénsavas üdítők cukortartalmának a szabályozása. De persze az is teljesen progresszív elgondolás, hogy maga a jogosítvány is busás összegbe kerül, az autók pedig egy kisebb vagyonba: a közel hatmillió városlakó így arra van utalva, hogy leginkább a közszállítást vegye igénybe, ami, innen nézve, természetesen kifogásolhatatlan. Elhangzik az a mondat is, hogy a politikusok az életminőség javításával kampányolnak – ez azért megfontolandó így a választási év előtt.

Érdemes végignézni ezt a négy színes részt azért is, mert **a végén tanúi lehetünk annak, hogy Dan Buettner hogyan fekteti gyakorlatba a felhalmozott tudást egy amerikai kisvárosban, és rövid idő alatt hogyan emeli meg a lakosok várható élettartamát három évvel**. Bár a sorozat öregjei ugyanúgy megéltek háborút, veszteséget, szegénységet és nélkülözést, mint minden nemzet tagjai a világon, lelkiállapotuk, emberi jelenlétük hiteles garanciája annak, hogy valami működik, valamit igen jól csináltak. Végül pedig azért érdemes [rászánni a pár órát erre a sorozatra](https://www.netflix.com/ro-en/title/81214929?ref=uh.ro), mert Buettner végkövetkeztetése megmosolyogtató: pontosan azok a dolgok hosszabbítják meg az életünket, amelyekért szeretünk élni.