> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# De mégis Udvarhely a kedvencem
- URL: https://www.uh.ro/de-megis-udvarhely-a-kedvencem/
- Published: 2017-04-07T16:45:17.000Z
- Updated: 2025-04-01T17:40:41.000Z
- Description: Semmi különös, csak emberek az utcáról, történetek a városból, ahol élsz.
- Author: Simó Veronika
- Tags: Életmód, arcok, történetek, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:58

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/00-gereiistvan.jpg)

##### A Patkóban szerda délben találkoztam **Gerei Istvánnal**, aki ugyan nem udvarhelyi, de itt járt iskolába, szeretett a Küküllőben horgászni, és azóta is ez a kedvenc városa. Eredetileg megjelent 2017\. április 7-án. Reposztoltuk.

###### Fotó: SIMÓ VERONIKA

Gyergyószentmiklósról jöttünk valami hivatalos ügyet intézni, várjuk a fiunkat, aki a tanácsnál van éppen. Ott élünk Gyergyóban, de ezelőtt hatvanvalahány évvel én itt mentem első osztályba, ott a kicsi állomás felé, a Küküllő-hídon túl.

Körülbelül 3 évet éltem itt. Apám erdészeti hivatalnok volt, Gyergyóból helyezték Csíkszeredába, onnan pedig ide, '56-ig azt hiszem itt laktunk, aztán innen helyezték vissza Gyergyóba.

Nagyon jó emlékeim vannak a városról. Akkor, amikor elsős voltam, itt volt a gyermekváros karácsony előtt, kicsi házikók voltak kivilágítva. Arra jól emlékszem, és mindig nagyon jó benyomást kelt, amikor ide jöhetek.

> ArcokEbben a sorozatban olyan emberek történeteit szeretnénk megmutatni, akik ebben a városban élnek, Székelyudvarhely utcáin, parkjaiban, épületeiben jönnek-mennek vagy megállnak. Az ötletet a Humans of New York című fotóblog adta.

A Küküllő-hídon túl volt akkor az erdészeti hivatal, a kultúrházzal szemben, mi laktunk lent, és apámnak az irodája volt fent. Ilyen szolgálati lakásban laktunk.

Akkor még nem volt a kultúrház, egy nagy park volt, és annak a közepében a jégpálya. És én télen a meleg szobából néztem az ablakból távcsővel a hokimeccset, de azt nem tudtam, hogy ki kivel játszik.

Még egy olyan élményem volt, hogy **tél volt, emlékszem**, s a gyerekek jöttek haza az iskolából, át a hídon, s az egyik, ravaszabbik, azt mondja a másiknak, hogy fogadjunk, hogy nem mered a nyelvedet rátenni a hídnak a korlátjára. Valamibe fogadtak, a gyerek rátette a nyelvét, s odaragadt.

Elkezdett ott jajgatni. Én kint voltam, s anyámnak szóltam, hogy mi történt, odaragasztották a gyermeknek a nyelvét a hídhoz. Anyám gyorsan egy kicsi edénybe vizet melegített, s addig locsolta, amíg felengedett.

Ott laktunk a Küküllő mellett, mentem egy bottal és gombostűvel halászni. **Nem volt horgom**. Aztán apám elkapott, elment az egylethez, és vett ki nekem pionírjegyet és valódi halászhorgot. És akkor nyugodtan ültem ott. De azt hiszem, hogy úgy **tilosba gombostűvel többet fogtam**, mint amikor engedélyem volt.

Régebb kereskedelmi ellenőr voltam, de jogtalanul nem büntettem senkit, utána dolgoztam a turisztikában is. Most készülök az örök vadászmezőkre, de nem sietek.

Amit csináltam, szerettem. Most is korán kelek, nem tudok csak úgy lötyögni, hogy leüljek a padra és várjam, hogy jöjjön az ebédidő.

Reményem van a hosszú életre, az anyám 93 éves volt, és nem volt szenilisebb, mint én, és nagybátyám most márciusban töltötte a 101-et, és még el lehet vele beszélgetni, volt közben hat, vagy nem tudom hány évig volt orosz fogságban, s még él.