> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Dal a mélyhideg vízben egymás és magunk örömére
- URL: https://www.uh.ro/dal-a-melyhideg-vizben-egymas-es-magunk-oromere/
- Published: 2022-04-15T08:29:17.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:57:41.000Z
- Description: Tóth Krisztinával és Szántó Marcellel ünnepeltük a magyar költészet napját.
- Author: Pál Edit Éva
- Tags: Kultúra, Bálnadal, magyar költészet napja, Retro Gold étterem, Szántó Marcell, Tóth Krisztina, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/dsc_1739-1.jpg)

##### **Tóth Krisztinával és Szántó Marcellel ünnepeltük a magyar költészet napját. Kérdezett Murányi Sándor Olivér.**

###### fotók: HODGYAI-LŐRINCZ ESZTER

Google Keresés. Kontrol cé, kontrol vé, share, jönnek a lájkok. Klikkelj, ölelj, *imádolj*. A magyar költészet napja az a rövid időszak az évben, amikor a lebutított idézetek és vicceskedő mémek mellett valódi versekkel telik meg a világháló. A környezethez illően gyorsfogyasztással futjuk át a verseket, hirtelen emelkedik a mellkas, zuhan alá és föl a lélek. 

Igazán ünneppé a napot – bár kicsit közhelyes a mondat – a személyes találkozás teszi. Kivasalod az inget, lesimítod a hajad, megigazítod a körmön a lepattogzott lakkot és elolvasol, míg szárad, néhány mondatot.

**Tóth Krisztina** költő, író és fia, Marci, azaz **Szántó Marcell,** bölcsész-zenész találkoztatták a verset a zenével, magukat a közönséggel hétfőn a **Retro Gold étterem**ben. Már az első percekben feltűnik, hogy – akárcsak Tóth Krisztina alkotásaiban – itt minden alaposan meg van tervezve. A *Bálnadal* című, 2017-2020 között írt verseket tartalmazó kötet zenés-felolvasós bemutatója is aprólékosan kimunkált, minden a helyén, semmi giccs, semmi túlzás.

# **Jó bőr indiánok, zenébe bújt sorok**

Egyből felolvasással kezdünk. A kötet munka- és az első ciklus címét adó *Völgyút* című verset halljuk a szerző előadásában, majd a *Winnetou húga* révén tudunk meg néhány dolgot arról, hogy a 34 kötetes, 18 nyelven olvasható szerző gyerekként teljes indián bőrszettben, boldogan rollerezte körbe a háztömböt a hetvenes-nyolcvanas években. *„Az én nemzedékemnek fontosak voltak még az indiántörténetek, az indián romantika, a természetközeliség, az ellenállás és mindaz, ami ehhez kapcsolódik”*, de Marci csak a Bambit unta ennél jobban.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/dsc_1717.jpg)

Hamarosan kiderül, hogy Marcell is olvasó, sőt bölcsész fiatalemberré vált, csak neki az elavultabb, például Csokonai-szövegeknél már kellett a zene ahhoz, hogy utat találjon a vershez. 

És már ott is tartunk, ahová **Murányi Sándor Olivér**, az est moderátor házigazdája terel: a megzenésített verseknél, amelyekről szerinte egyesek azt állítják, hogy olyanok, mint az utólag lemázolt szobrok. 

> Elvesztette az anyját. Zokog, szorongatja a mellem. Elfárad lassan, félrefordul, Pisilni kéne mennem.*Tóth Krisztina: Telihold*

Tóth Krisztina és Marcell nem értenek ezzel egyet, emlékeztetnek: **a zene és a vers együtt született**, és időről időre újra összefonódnak. Marcellről azt kell még tudni, hogy az édesanyja publicisztikáiból, interjúiból ismert kisfiú, mialatt 24 éves jóképű fiatalemberré cseperedett, a bölcsészkar mellett zenei tanulmányokat is folytatott. A *Folksteps* és a *Damara* együttesekben játszik, népdalfeldolgozással és versek megzenésítésével is foglalkozik.

Elhangzik, hogy a zene által azok is közelebb kerülhetnek a vershez, akik egyébként nem foglalkoznának vele. *Ez az a csatorna, amin keresztül a költészetet meg tudom érteni* – jelenti ki Marcell. Együtt nagyon erős hatást tudnak elérni. De **nem lehet a meglévő szöveghez felelőtlenül hozzámatatni**. A megzenésítésnek szigorú hagyománya, szabályrendszere van: nem mehet a zene a szöveg kárára, meg kell tartani a ritmusát, mondanivalóját, *„nem mehetek szembe hangulatában azzal, amit a szöveg alapvetően mondani szeretne”.* 

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/dsc_1753.jpg)

Édesanyja egyetemistaként találkozott először **Sebő Ferenc** megzenésített verseivel: „*azt gondoltam, ez olyan dolog, amire nagyon kevés zene vagy vers képes, hogy az embert a lelke legmélyéig megragadja”.*

**Orbán Ottó** költő sírjánál játszotta el **Sebő** annak *Hallod-e te sötét árnyék* című, a Hallod-e, te szelídecske dallamára írt megzenésített versét, térünk át picit egyúttal a következő témára, a népdalfeldolgozásokra. És arra, hogy Tóth Krisztina szerint a népdalfeldolgozás egy közösségteremtő gesztus. A második sornál ráébred az egyébként kortárs költészetet nem fogyasztó befogadó, hogy ezt valahonnan ismeri, és innen már azzal a ritmussal és dallammal olvassa a szöveget tovább.

Valami hasonló találkozás történik a versek megzenésítésénél is. *„Én ugye elég gyakran írok meglévő zenére is szöveget, elég sok versemet megzenésítették, és mindig azt éreztem, hogy csodálatos találkozások jönnek létre, megszületik egy műalkotás, amiben *tükröződik az éneklő arcvonása, az eredeti vers szerzőjének arcvonása is, és létrejön valami harmadik dolog, ami fantasztikus”* *.** 

# **Ennek a szövegét anya írta –**

konferálja fel az egyik általa zenévé formált verset Marcell, és mondatában összesűrűsödik egy, a kívülálló számára különleges anya-fia kapcsolat, amelyben a felnőtt gyermek és az anya egy teljesen más szinten újra összetartoznak. 

Aztán megtudjuk, hogy Marcell az elmúlt három évben két lemez erejéig is dolgozott át népzenét, a most előadott megzenésített verset egy népdal ihlette. *„Megkértem anyát, hogy erre a népzenére írjon egy szöveget, és érdekes megfigyelni, hogy mennyire tartotta ugyanazt a formavilágot és megszólalásmódot”* – emeli ki. 

> nem az enyém de jólesik nem egy másik test adja le de körbe vesz a hő azért hogy mesterséges nagy baj-eegy powerbankról tölti fel bekapcsolás után magát halottan is meleg leszek ha rajtam lesz az új kabát*Tóth Krisztina:* [*Fűthető kabát* ](https://tothkrisztina.hu/toth-krisztina-futheto-kabat/?ref=uh.ro)

Marcell szerint a népdalhoz hozzá lehet nyúlni, de mivel a közösségi hagyomány része, nagy odafigyeléssel kell tenni. Vannak olyan részletek, amelyek az átdolgozóknak, előadóknak mellékes szempontok, de az ebben élőknek fontosak. Ha valaki hozzá akar a népdalhoz nyúlni, minden egyes tájegység népzenéjén végig kell mennie, és megvizsgálnia, „hogy mi az, amit megtehetek, és mi az, amit nem”.

**A kultúrát és a formakincset jórészt a** népdalokkal szívjuk magunkba. Annyira meghatározza a ritmusgondolkodásunkat az, hogy gyerekkorunkban milyen népdalokat tanulunk, hogy **amikor elkezd egy költő verseket fabrikálni, akkor óhatatlanul ezekre a ritmusokra húzza rá ezeket az első verseket** – mondja Tóth Krisztina, aki szerint „*mindenhez hozzá lehet nyúlni, de respekttel”*, annak tudatában, *„hogy ez egy átirat, és ahogy a megzenésített versnél is, a népdalátiratnál látszódnia kell az eredeti szövegnek és az én arcvonásaimnak is, egyik sem tűnhet el az átiratnál”.*

*Közös tudást mozgósítok, amikor átírom a népdalt. Úgyhogy azt gondolom, ez egy fontos dolog, élővé teszek valamit, és megteremtem a hagyományban a folytonosságot* – teszi hozzá.

# **Mélyvízben a bálnákkal**

Tóth Krisztina állatbarátként a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot gyakran a nembeszélők alakjába bújtatva mutatja meg. A bálnadal, bár nem ars poetica, hanem szerepköltészet, egyszerre szól a hatalmas tengeri emlősök és a költészet hangján. A bálnák ugyanis, mint a szerző elmondja, nem csak információközlésre használják a bálnaéneket, hogy elpletykálják, hol melegebb az áramlat és hol vannak a táplálékrajok, hanem *dalolnak a mélyhideg vízben egymás és önmaguk örömére is.* A hím bálnák játsszák az eszüket, ki tud szebben és bonyolultabban énekelni, ez „maga a költészet, csak a magunk örömére csináljuk”.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/dsc_1768.jpg)

A szerző interneten hangolódott a bálnák énekére, másrészt a vers egy interferálódás eredménye: az olaszországi Umbriában járva találkozott az *ombra* sírszobrokkal, melyek jellegzetessége, hogy az elhunyt megnyúlt árnyékát formálják meg. Valószínűleg ebből az etruszk hagyományból inspirálódtak **Alberto Giacometti** híres pálcikaember szobrai. 

> miről is énekel egyáltalán kinek viszik a bálnadalt a mélyhideg vizek*Tóth Krisztina: Bálnadal, részlet*

*„Egyszer, egy fáradt félálom-pillanatban az umbriai ombra szó interferált az agyamban az ámbrával, amit a bálnák öklendeznek fel a testük legmélyéből, tengerparton szokták gyűjteni ahhoz, hogy az illékony anyagokat a parfümiparban ezzel konzerválják. Megintcsak a költészethez érkezünk”* – vonja le a következtetést a költő – mi mást csinálna a költészet, minthogy nagyon illékony dolgokat próbál szavakkal konzerválni. „*Amikor az ámbra és az ombra szó a fejemben összegyúródott, elkezdtem gondolkozni ezen a Bálnadal versen”.* 

Marcell nagyon szereti ezt a verset, mert egy „*nagyon mélyen kódolt szöveg, amihez egy zenei körítést kell létrehozni, ez a vízszerű hang, nagyon nyílt hangzatok, tengerzajok, ami meg a kódot illeti (...) nem feltétlen értem, hogy mit akar ez a kód jelenteni, csak érzékeljük olvasóként, hogy ez ott van”.* 

Addig volt nehéz ehhez a szöveghez zenét szereznie, amíg édesanyjával egyeztetve rá nem jött, hogy ez nem ars poetica, hanem szerepköltészet, és „**nekem is gyakorlatilag a vízben kell mellette lennem, ha azt szeretném, hogy a bálna gondolata a zenén valahogy átjöjjön”**.

# **Az idő és az egyén rétegei**

Tóth Krisztina kínai nyelvű kötete előkészületben, az utóbbi években többször járt Kínában. 2017-es legutóbbi utazásáig nem igazán írt haikut, a Bálnadal kötetben azonban egy egész ciklusra valót találunk. Korábban – Bertók László és Fodor Ákos, a magyar haiku nagymestere kivételével – haragudott a magyar haiku szerzőkre, divatnak, fölösleges finomkodásnak érezte. 

> Árnyék a test már parton levetve, távol fürdik a lélek.*Haiku a Kínai utazás 2020 c. ciklusból*

A haiku nem elsősorban az 5-7-5 formát, hanem egy másfajta gondolkodásmódot igényel, amit nem érzett magához közelinek, és amit a Kínában tett csillagtúrái, a valóságos kínai cukorsüveg-hegyek és lépcsőzetes rizsföldek láttán kezdett megérteni. Egy másfajta idő- és individuumszemlélet érvényesül Kínában, ami abban nyilvánul meg többek közt, hogy ha dátumot kérdezel, dinasztiával felelnek, és az ott élő indoeurópaiak Kínában töltött éveinek legnagyobb hozadéka **az individuumtól való szabadulásuk.**

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/dsc_1792.jpg)

Ezek a haikuk tulajdonképpen ennek a szemléletkülönbségnek a megértése fölötti örömből születtek egy kivétellel: az *Árnyék* már akkor létrejött, amikor **Benedek Tibor** meghalt, *„nagyon megütött a halála, ikonikus egyéniség volt, aki példaképpé tudott válni egész nemzedékek számára”.* 

Az individuum az európai ember nagy börtöne, amire nincs rálátásunk, ezért nem tudjuk, hogy mi okozza a problémáinkat. Már azon túl, hogy a netről rendelt töltelékkel kettejüknek sem, végül rímmel és ritmussal sikerül újratölteni egy[ Babzsák](https://tothkrisztina.hu/toth-krisztina-babzsak/?ref=uh.ro)ot.