> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Csak a feketerigó maradt feketének
- URL: https://www.uh.ro/csak-a-feketerigo-maradt-feketenek/
- Published: 2018-07-07T19:08:24.000Z
- Updated: 2025-04-01T17:40:17.000Z
- Description: Erdélyi és magyarországi közéleti személyiségek, irodalmi szereplők jelenlétében helyezték végső nyugalomra Kányádi Sándort szombaton Nagygalambfalván.
- Author: Pál Edit Éva
- Tags: Itthon, Kányádi Sándor, Nagygalambfalva, temetés, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kanyadi-tem-kikep-1.jpg)

##### Erdélyi és magyarországi közéleti személyiségek, irodalmi szereplők jelenlétében helyezték végső nyugalomra Kányádi Sándort szombaton Nagygalambfalván.

###### SZABÓ APOR fotói

A utcákon rendőrök irányítják a forgalmat, miközben Mozart Rekviemjének dallamára érkeznek az emberek végeérhetetlen sorokban a templomba.

A 13-14\. században nem számítottak a nagygalambfalviak arra, hogy ekkora szülöttjük lesz, akinek a ravatalánál megtelik a templom és meg a templomkert is. Félórával a temetés előtt már sokan állnak a templom udvarán, és alig lehet befurakodni a templomba, néhány közszereplőnek sikerült.

Az irodalmi élet szereplői közül elsőként **Demény Péter** költőt és közírót pillantjuk meg, amint egy fának támaszkodik a templomkertben, majd **Lőrincz György** és **Lőrincz József** írót, **Farkas-Wellmann Éva** költőt, **Cseke Péter** írót, **Kovács András Ferenc** költőt láthatjuk. Itt van **Molnár Vilmos**, **Fekete Vince**, **Karácsonyi Zsolt** és még sokan mások.

A padokban **Markó Béla** volt RMDSZ-elnök és költő, **Antal Lóránt** szenátor, **Borboly Csaba** megyei tanácselnök, **Barti Tihamér** és **Bíró Barna Botond** megyei tanács alelnökök ülnek. Érkezik **Tőkés László**, **Biró Zsolt**, majd **Szász Jenő** rója le kegyeletét a költő földi maradványai előtt, és nyilvánít részvétet a családnak. **Gálfi Árpád**, Székelyudvarhely polgármestere is a végtisztességet tevők között van. **Böjte atyának** ösztönösen helyet adnak az emberek.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kanyadi-tem-2-1.jpg)

Alig nézünk végig a sorokon, suttognak a szervezők: félre kell állni, mert jön **Áder János**. A magyar államelnök fejet hajt a ravatalnál, majd részvétnyilvánítás után az első padban foglal helyet. Magyarországról itt van a kultúráért felelős államtitkár és Havas Judit, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa is.

A 90\. zsoltár, a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű ének után **Kányádi György Attila**, helyi lelkész búcsúztatja a költőt és egyben kedves ismerősét. Máté evangéliuma 5\. fejezetének 14-16\. verseit idézi: Ti vagytok a világ világossága, A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

Ahogy a tanítványok, Júdás kivételével, komolyan vették Jézus szavait, miszerint ők a hegynek sója, a világ világossága, a hegyre épült város, amit nem lehet elrejteni, Kányádi Sándor is komolyan vette a jézusi tanítást és hivatást, hiszen azt vallotta: Legelső a nemzet, másodszor a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát.

A hívő, Krisztustól kapott megbízatását komolyan vevő ember ezért tudja, hogy alázatos kell legyen, még a keresztény nézeteit sem akarja másokra erőltetni, mert az, aki az Isten mércéje alá teszi életét, annak csak egy feladata van: szolgálni. Nem választhatjuk meg a szüleinket, sem a szülőföldünk helyét, ahová az Isten küldött bennünket. Isten mindenkit ott akar használni, ahova helyezte, ezért kellene nekünk szeretni az édes szülőföldet és foggal körömmel ragaszkodni hozzá – hangsúlyozta a lelkipásztor. Kányádi közel ment az emberekhez, a legeldugottabb település legeldugottabb iskolájába is elment, és tanította a gyermekeket, fényt, örömöt vitt az embereknek.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kanyadi-tem.jpg)

A vallási és nemzeti tolerancia híve volt, amit szülőföldjéről vitt magával: édesapja, Kányádi Miklós volt az, aki 1994-ben emlékművet emeltetett a nagygalambfalvi református templom udvarán a holokauszt áldozatainak.

Kányádi Sándor arra kérte a tiszteletest és annak néhai kollégáját, **Borbély Gábor** plébánost, hogy ne csak hirdessék, gyakorolják is az ökumenét. Azt akarta, hogy ők ketten temessék el,

*„Aztán vigyázzatok, ne dicsérjetek!"*, de Gábor atya néhány éve elhunyt, így kérte fel **Tichy Magdolna**, a költő özvegye Böjte atyát, hogy lépjen a helyébe, és búcsúztassa el a férjét.

Végül a galambfalviakhoz szólt a tiszteletes: nem sajátíthatjuk ki magunknak Nagygalambfalva tárca nélküli külügyminiszterét, de ránk testamentumként hagyta: *„Innen csak indulni lehet. Aki indult, visszajöhet, tisztesség dolgában mindig tanulhat itt a sírig, akit innen tartisznyáltak azt egykönnyen nem fogja az élet piszka, mert itt még a sár is tiszta"*.

A költő életútjának ismertetése után átadja a szót Böjte atyának. Nem azért jöttem, mert méltónak érzem magam rá, hanem azért, mert mint a világon sok más magyar, magaménak érzem Sándor bácsit. Evangélium helyett verset hozott magával, **Menyhárt Brigitta**, a Szent Ferenc Alapítvány gyámoltja mondta el a Valaki jár a fák hegyén című verset.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kanyadi-tem-5.jpg)

Sok csillagot meggyújtott bennem Kányádi, mondta Böjte atya, majd a gyülekezettel is megosztott hármat.

**Az első Jézus tanítása:** teremjetek maradandó gyümölcsöt. Sándor bácsi sok és maradandó gyümölcsöt termett, időről-időre kivett egyet a tarisznyájából és megosztotta az emberekkel, ilyen például a budapesti Mesemúzeum is.

**A második a békesség.** Mindenkiről csak jót mondott, vitatkozhatott volna az előző rendszer elvtársaival, és beállhatott volna a mai rendszer anyázói közé, de nem tette. Amikor a felnőtteknek nemet, a gyerekeknek akkor is igent mondott és tanította őket. Akkor találkoztak utoljára, amikor Kányádi Budapesten felállított egy hatalmas követ a Hargitáról, hogy meséljen, zenéljen, és amikor valaki megnyitja, gazdagodjon egy történettel. De a technika nem volt a barátja, csalódott a költő. Böjte atya elvitte a gyerekeket, akik sok versét megtanulták, énekelték, és elrejtette őket a kő mögé. Lehívta a költőt, aki kikerekedett szemmel csak nézett, hallva, hogy a kút mégiscsak énekel.

**A harmadik: szaporodjatok, sokasodjatok.** Kányádit a művészet és a hivatás nem vette el a családtól, több mint 60 évig élt boldog házasságban feleségével, mindig boldogan mesélt gyermekeiről, unokáiról, és Böjte atya arra biztatja az erdélyieket, hogy tegyenek ők is így.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kanyadi-tem-7.jpg)

*„Sándor bácsi az élet mellett döntött. Megvolt benne az a jókedv, vidámság, ami nélkül mi, székelyek is fanyarok lennénk. Fent a Hargitán, szép kis házacskájában megkínált egy pohár pálinkával. Azt mondja nekem: Csaba, fiam, te szidhatod az én verseimet, akármit mondhatsz rólam, de ha erről a pálinkáról valami rosszat mondasz, eltöröm a derekadat"* – adomázott a szerzetes.

Miután a kilencéves Emese elmondta Kányádi *Volna még valami mondanivalóm* c. versét, **Dávid Gyula** irodalomtörténész méltatta el-elcsukló hangon, könnyeivel küszködve a költőt.

Ő is három emléket emelt ki közös éveikből. Gyerekkoruk élményeit, majd fiatalságuk eszméit osztották meg, dolgoztak is együtt.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kanyadi-tem-3.jpg)

*„Együtt indultunk, együtt hittünk az eszmében, amelyik a világháború után új világot ígért, de te hamarabb rájöttél arra, hogy az eszme és a valóság nem illik össze"* – mondta. Kányádi költeményei felszabadítottak a félelem alól, és megéreztették a vers megtartó erejét gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. Kétségtelen, hogy ez az életmű erősebb, mint a halál, fogalmazott az irodalomtörténész.

Egészen szívszorító, amikor egy magyartanár sírva búcsúztatja a költőt, akinek életművét az iskolában tanítja, vagy amikor a másvallású író az énekeskönyvbe bújva böngészi a sorokat, hogy énekelve búcsúztathassa kollégáját.

A szomorúságot a két nagygalambfalvi székely gyermekecske töri meg, akik még nem nőttek magasabbra az úr asztalára helyezett Kányádi fotónál, úgy szavalják a két verset, mintha a hangjukon a gyermek Kányádi szólna hozzánk. Mindenki mosolyog. Talán a költő is, miközben a fák hegyéről lóbálja felettünk a lábát.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kanyadi-tem-11.jpg)

A vidámság megtörik, a gyászkocsi előáll, és kisétálunk a temetőbe, hogy a családi ház kertjében vegyünk végső búcsút a költőtől. Az utca végén megáll a szekér, s a **Kaláka együttes** tagjait látjuk. A sírnál **Gryllus** elmeséli, tíz éve, a költő születésnapjakor is itt voltak Galambfalván, és kijöttek a szülők nyughelyéhez. Kányádi a tőle megszokott huncutsággal vetette oda: na itt fogtok majd nekem énekelni.

A lelkész beszéde és a szavalatok után a Kalákával együtt énekeljük: Alma, alma pirosalma odafönt a fán és a *Betemetett a nagy hó* című verseket. És a közös éneklés, emlékezés élményétől mosolyogva hagyjuk ott apja és anyja mellett a költőt, hogy szíve szerint cselekedjünk: a mi életünk is költészet legyen.