> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Chiratcu Petru: Öröm volt meccsre jönni, úgy játszottunk!
- URL: https://www.uh.ro/chiratcu-petru-orom-volt-meccsre-jonni-ugy-jatszottunk/
- Published: 2016-06-16T07:50:35.000Z
- Updated: 2016-07-29T05:04:52.000Z
- Description: Egykor ontotta a gólokat az udvarhelyi focipályán, ma is szívesen benéz. Nosztalgia a stadion gyepén.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-10 11:29

![DSC 6462](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6462.JPG "Chiratcu egy soproni emlékmezzel. Fotók: Gál Előd ")

Egykor ontotta a gólokat az udvarhelyi focipályán, ma is szívesen benéz. Nosztalgia a stadion gyepén.

Az Udvarhelyen csak Péternek becézett **Chiratcu Petru** helyi focilegendának számít: húszéves korában került a város akkori focicsapatába, majd megjárva több magyar és román elsőosztályú együttest, újból itt talált otthonra, jelenleg is itt él családjával. Üzletkötőként, illetve eladási ügynökként dolgozik, a hét nagy részén úton van, de egy-két napot, illetve a hétvégén itthon tartózkodik.

Ha hétvége, akkor most is foci: Chiratcu Petru oszlopos tagja a körzeti bajnokságban vitézkedő Székelyudvarhelyi Sportingnak – az ötödosztályban manapság is ugyanúgy rugdossa a gólokat, mint húsz-huszonöt éve, fénykorában.

![DSC 6429](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6429.JPG)

Annak a stadionnak a gyepén beszélgetünk, ahol 1988\. és 1992\. között szebbnél szebb gólokat rúgott. Élénken él az emlékezetemben például az a Csíkszereda elleni gól, amit labdaszedőként a kistribün előtt élhettem át (jobbomon a testvéremmel, balomon a mindenki által ismert **Gyuszi**val), amikor baloldalról, a kifutó kapus felett mintegy harminc méterről emelte át a labdát a kapuba.

De ezen kívül sok, még szebb találat fűződik a nevéhez, nemcsak Udvarhelyen. Az udvarhelyiek által viccesen Királykútinak is hívott Chiratcu végigvándorolta a kilencvenes éveket Magyarországon és Romániában – ha ma fiatal lenne, mindent másképp csinálna.

A 49 éves sportember a Vaslui megyei Negrești település melletti, Zăpodeni nevű faluból származik – érdekesség, hogy a székelyudvarhelyi rendőrség parancsnoka, **Constantin Nițică** is odavalósi. Péter ott játszott a negrești-i csapatban, középiskolás korában, az együttes akkoriban C-osztályos volt.

**Hol fedeztek fel fiatalkorodban és hogyan kerültél a Székelyudvarhelyi Haladáshoz 1988-ban?**

A Marosvásárhely és Régen közötti Gernyeszegre kerültem katonának, s ott játszottam katonaként a gernyeszegi csapatban. A katonaságnál a kapitány szintén abban a csapatban játszott. Amikor bevonultunk, mindenkitől megkérdezte, hogy mi a szakmája, de nekem nem volt, mondtam, hogy fociztam Negrești-en a harmadosztályban.

Elbeszélgettünk, s délután bevitt egy edzésre Gernyeszegre, akkor az a csapat a megyeiben játszott, egy kispályán volt az edzésük. Azon az edzőmeccsen több mint húsz gólt rúgtam, s egyből mondták a kapitánynak, hogy ide kell hozni a fiatalembert gyorsan.

![DSC 6428](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6428.JPG)

Játszottam néhány meccset Gernyeszegen, aztán felfigyelt rám két vásárhelyi csapat, az Electromureș és a Metalotehnica is – amikor lejárt a katonaság, az alakulat előtt három kocsi várt, mert közben a Székelyudvarhelyi Haladás is bejelentkezett.

Egyszer elmentem egyet inni a katonatársaimmal, majd hazamentem Zăpodeni-be a szüleimhez. Rá egy hétre utánam jöttek az udvarhelyiek oda, **Molnár Károly** és **Schwarzenberger Károly**. Azelőtt én már aláírtam a Metalotechnicának, ötezer lejt is adtak. De ők azt mondták, hogy tízezret adnak, s meg is adták, amikor 1988 januárjában végül idejöttem.

**Alapvetően csatár voltál, mozgékony, fürge támadó, aki mindkét lábbal jól rúgott. Hogyan verekedted be magad az akkori edző, Fazakas József csapatába?**

Fazakas idejében már kezdő voltam, de mindig az idegenbeli mérkőzéseken. Mindig felkészített, hogy kezdő leszek a hazai meccsen is, de aztán amikor jött a meccs, mégis kispados voltam.

Egy meccsen a csapattársam, **Szávuj Attila** rákérdezett, hogy Mester, idegenben mindig kezdő, itthon kispados, hogy van ez? Fazakas azt mondta neki, hogy idegenben azért teszem be, mert – ez inkább románul hangzik jól – „adversarii să aibă în cine să dea". *(Magyarán: az ellenfélnek legyen akit „szedjen". Mivel Chiratcu nagyon gyors volt, több védőt is képes volt lekötni, de éppen ezért nagyon sokat rugdosták a pályán. – szerk. megj.)*

![DSC 6483](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6483.JPG)

Fazakas azt is mondta, hogy idehaza azért nem tesz be, mert a közönség sokat vár el és nem akarja, hogy bekiabáljanak nekem. Aztán később betett, s azokban az években voltak a legemlékezetesebb meccseim Udvarhelyen, fiatal voltam, tényleg jól ment a játék, a csapat is jó volt – innen, mintegy harminc méterről is rúgtam egy nagy gólt ebbe a kapuba Segesvárnak (mutatja a helyet, ahonnan jobb külsővel lőtte ki a bal felső sarkot), de Keresztúrnak is.

**A rendszerváltás után másfél évvel mentél el Udvarhelyről Magyarországra, akkor az itteni vezetőség nem nagyon akart elengedni.**

1991 nyarán Fazakasnak köszönhettem azt, hogy az udvarhelyi évek után Magyarországra kerülhettem – ő a Győri Rába ETO-nál lett technikai vezető, s kihívta az udvarhelyi csapatot egy barátságos meccsre a Szombathelyi Haladással. Nagyon jól játszottam, s már akkor azt mondták a győriek, hogy maradjak még egy meccsre próbajátékra a Rába ETO-nál, de én hamar hazajöttem Molnár Karcsival. Nemet mondtam. Ha kellek, akkor úgyis utánam jönnek a győriek.

![DSC 6449](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6449.JPG)

Nem mellékesen akkor friss barátnőm volt a feleségem, s nem akartam ottmaradni. Rá egy hétre jöttek a győriek, megegyeztek az udvarhelyiekkel a pénzben, kb. kétmillió forint volt, plusz kapott egy buszt a csapat. Közben jelentkezett a Marosvásárhelyi ASA is értem, ötször jöttek anyósomnak a házához, hogy ne menjek Magyarországra, jöjjek az ASA-hoz. A feleségemmel megegyeztem, hogy ha jön velem, akkor megyek Magyarországra, ha nem, akkor itthon maradok. Úgy döntött, hogy jön.

**Győrben mennyit játszottál?**

Az NB I-es Rába ETO-nál játszottam egy fél évet, de nem találtam a helyemet. Más volt a játékstílus, az edzésmódszerek, minden. A zöld-fehér ETO-mezem mai napig megvan, a 3-as számot kaptam akkor.

Aztán hazaengedtek Udvarhelyre, mert az itteni csapat 1992 tavaszán fel akart jutni a B-osztályba. Akkor átszervezés volt az itthoni bajnokságban, az akkor induló új B-divízió ugyan harmadosztálynak számított, de lényegesen erősebb mezőny volt, mint az addigi C-liga – az udvarhelyi Hargita ebbe a B-be jutott fel 1992 tavaszán.

Abban a félévben idehaza voltam, azonban lejárt a kölcsönadás, mentem vissza Győrbe, de azt mondták, hogy már nem tartanak igényt rám. Akkor bejelentkezett a másodosztályú Soproni FC, s odaköltöztünk. 1992 nyara és 1995 között játszottam ott, az első szezon végén, 1993-ban feljutottunk az NB I-be, de később kiestünk.

![DSC 6528](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6528.JPG)

1995-ben elkezdtem az alapozást a Sopronnál, de nagyon sok pénzzel tartoztak nekem, így nem maradtam ott, hanem a Diósgyőr csapatához szerződtem. Elköltöztünk Miskolcra, mert az ottaniak ki tudták fizetni a vételáramat. Ott 18-as számmal játszottam mindig, Sopronban 6-os mezem volt – támadó középpályás és csatár voltam alapvetően, de mindent játszottam, még védőt is.

**A magyarországi együttesekben kik voltak az ismertebb csapattársaid?**

Győrben **Rugovics Vendel** és **[Plotár Gyula](https://www.youtube.com/watch?v=axkXYEa3hT8&ref=uh.ro)**, ők a válogatottba is bekerültek abban az időben. Ők voltak az ismertebbek, mások nem kerültek a válogatotthoz. Győrben **Glázer Róbert** volt az edzőm.

**Diósgyőr után mi következett?**

Azzal a csapattal feljutottunk az NB I-be, de utána már nem akartam maradni Magyarországon, haza akartunk jönni. Elmentem a Marosvásárhelyi ASA-hoz, ahol az akkori klubelnök, **Cacoveanu** fogadott. Én már 29 éves voltam akkor, Cacoveanu megkérdezte, hogy „Most, hat év után jössz? Sohase késő!"

Ott játszottam egy évet a másodosztályban, simán fel tudtunk volna jutni, de Cacoveanu nem akarta, mert nem volt annyi pénze a csapatnak, hogy megbírja az első osztályt. Elengedett mindenkit, hárman a Szatmárnémeti Olimpiához kerültünk, az a csapat akkor az első osztályban volt, majd 1999-2000-ben már a Konstancai Farulban játszottam, de abban az évben ki is estünk.

**Középszerű csapatok voltak ezek, de végigharcoltad velük az első osztályban a meccseket.**

Konstanca jó csapat volt, de rengeteg probléma volt a klubnál akkoriban, nem volt pénz. Abban az időben nagyon sok volt a bundameccs a román első osztályban s mi nem akartunk benne lenni a bundázásokban. Emiatt kinyomtak maguk közül egyszerűen. A Besztercei Gloria vagy a Ceahlăul Piatra Neamț nagymesterei voltak a bundameccseknek, s aki nem akart ebben részt venni, annak előbb-utóbb annyi volt. **Garabet**, a konstancai elnök nem akart, és ki is estünk.

![DSC 6498](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6498.JPG)

Konstanca után jelentkezett a borszéki csapat, ők akkor jutottak fel a másodosztályba – megegyeztem velük egy összegben, de annak csak egy részét adták ide, a többit nem, így aztán hazajöttem a Budvár FC-hez, ők már néhány éve a harmadosztályban játszottak.

**2001 nyarán jöttél vissza a Budvárhoz, elég nagy meglepetésre középcsatárt játszottál egy darabig, majd játékos-edző is lettél.**

Az még egy elég jó időszak volt a Budvárnál, 2003-ban ötödikek lettünk a bajnokságban. Aztán otthagytam a Budvárt is, befejeztem a pályafutásomat, egy-két évet még játszottam a Rosealban a megyeiben, mert a régi udvarhelyi csapattársaim ott játszottak. **Borbáth István** klubelnökkel akkor is jóban voltam, a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

**A focival párhuzamosan hogyan alakult az életed?**

A lányom még Sopronban született, de ugye 2001-ben visszaköltöztünk Udvarhelyre. Edző nem akartam lenni, inkább eladási ügynök, illetve üzletkötő lettem egy magánvállalkozásnál. Amikor abbahagytam a focit, foglalkoztam hétéves gyerekekkel, edzéseket tartottam nekik, de utána a munka miatt már nem tudtam foglalkozni velük.

**Mennyire maradt meg a foci az életedben?**

Játszom mai napig a Sporting csapatában a körzetiben, évekig ezen a pályán, de most a műgyepesen játsszuk a hazai meccseket.

**Mennyire vagy megelégedve a karriereddel?**

Nem vagyok elégedett. A mostani eszemmel újrakezdeném, de teljesen másképpen csinálnám. Akkor is futballista lennék. De olyan generációba tartozom, akik a rendszerváltás előtt és után érték a fénykorukat, **Hagi, Gică Popescu, Ilie Dumitrescu, Ioan Sabău**, tehát a legnagyobbak Romániában.

![DSC 6431](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/ChiratcuPetru/DSC_6431.JPG)

Akkor, a kilencvenes években sokkal jobb foci volt Romániában, még a harmadosztály szintjén is. A mi időnkben a C-osztályban micsoda meccsek voltak és milyen jó csapatok! Öröm volt meccsre jönni, úgy játszottunk, beszorítottuk bármelyik csapatot hazai pályán, még az A-divíziós csapatokat is. Azonban az az idő eltelt. Most, ha bemész egy harmadosztályú meccsre, unatkozol. Elmentem pár meccsre, de nincs, amit nézni.