> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Bodoni Sándor, a villámléptű balszélső
- URL: https://www.uh.ro/bodoni-sandor-a-villamleptu-balszelso/
- Published: 2016-09-28T17:00:24.000Z
- Updated: 2016-11-23T18:51:36.000Z
- Description: Két emlékezetes éve volt a nyolcvanas években, a Steauának is kettőt vágott. Egy csúnya sérülés azonban derékba törte karrierjét.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 13:16

![Bodoni5](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni5.JPG "Fotók: Gál Előd, illetve Bodoni Sándor magánarchívuma ")

Két emlékezetes éve volt a nyolcvanas években, a Steauának is kettőt vágott. Egy csúnya sérülés azonban derékba törte karrierjét.

Pontosan harminc éve, 1986 nyarán került a Marosvásárhelyi Metalotechnicától a Székelyudvarhelyi Haladáshoz – bemutatkozása nagyon emlékezetes volt, hiszen a felkészülési időszakban az elhíresült [Steaua elleni barátságos találkozón ](https://www.uh.ro/sport/foci/25710-az-egykori-varos-harminc-eve-gyoztuk-le-a-bek-gyoztes-steauat) a négyből két gólt ő zúdított az akkori BEK-győztes kapujába.

A nagyon technikás balszélső karrierje 1988 őszén zárult egy székelykeresztúri bajnokin, olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy másfél év után tanult meg újra járni. Ez huszonkilenc éves korában történt vele, labdarúgó-karrierje abbamaradt, később edzőként dolgozott a kilencvenes években, de nem költözött vissza Marosvásárhelyre, azóta is Székelyudvarhelyen él.

Az 57 éves **Bodoni Sándor** ma egy fémipari vállalkozásnál dolgozik – udvarhelyi sikereinek helyszínén, a sétatéri stadionban beszélgettünk futballista karrierjéről.

![Bodoni1](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni1.JPG)

– 1959-ben születtem Marosvásárhelyen, 13 éves koromban kezdtem focizni – kezdi mesélni a történetét a futballpálya gyepén Sándor. – Volt egy tornatanárom az iskolában, **Grebenișan** úr, csináltunk egy iskolai csapatot a suliban, s ő ajánlotta, hogy menjek a sportiskolához edzésre. El is mentem, de még azelőtt jártam atlétikára, főleg futottam. A sportiskolánál **Szász Karcsi** és **Lepădătescu Mircea** volt az edzőm – nagyon hamar leigazoltak, már 13 évesen az 15-16 évesek ifjúsági csapatában játszottam.

**Akkoriban Vásárhelyen nagyon nagy csapat volt az ASA, ott játszott *Bölöni, Hajnal, Florea Ispir*, illetve voltak a kisebb csapatok, mint az Electromureș, a Metalotehnica, Sándor az utóbbinál játszott.**

Az ASA nagycsapatában akkoriban két román volt, **Ispir** és **Mureșan**, később került oda **Grigore** és **Onuțan**. 1973-74-ben például nagyon erős csapat volt, pár év múlva UEFA Kupában is játszottak – abba a csapatba nagyon nehéz volt bekerülni a környékről Bölöni, [Hajnal,](https://www.uh.ro/sport/foci/14587-hajnal-a-balszelso-aki-zoffnak-is-golt-rugott) Onuțan, a két **Kanyaró** mellé, nagyon ütőképes csapat volt.

Én a sportiskolánál játszottam 1976-ig, aztán elkerültem az ASA utánpótlás-csapatába, **Ördögh Attila** volt az edzőm. Ifjúsági játékosként voltam Udvarhelyen is meccseken, van egy csapatkép is, aminek a hátterében látszik az épülő sportcsarnok váza.

![Bodoni10](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni10.jpg)

Aztán katona lettem Botoșani-ban. Ott arra számítottunk, hogy nem lesz nehéz, mert futballisták voltunk. Mégis beállítottak a szakaszba – odajött egy edző Jászvásárról, hívta azokat, akik tudtak focizni egy katonacsapatba, de a magyarokat nem fogadták be.

Miután leszereltem, fociztam tovább, mert Vásárhelyen a bútorgyárban dolgoztam – a gyárnak volt focicsapata, a Lemnarul, amely a megyei bajnokságban játszott, de ott sokat nem voltam, talán két évet, mert elvitt egy nagyobb csapat, a Metalotehnica.

![Bodoni11](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni11.jpg)

Akkoriban sok csapat volt egy akkora városban, mint Vásárhely: az ASA-n kívül az Electromureș, a Metalotehnica, a Lemnarul, a Gloria, a Viitorul, ezek harmadosztályban, illetve a megyeiben játszottak, de olyan szinten, hogy a mostani első- és másodosztály nem üti azt a szintet.

Én a Metalotehnicához kerültem, ez C-osztályos, harmadosztályú együttes volt akkoriban és az a **Fazakas József** volt az edzőm, aki később, a nyolcvanas években az udvarhelyi Haladás edzője lett – ő hívott oda, illetve később Udvarhelyre is. Tíz évet voltam a Metalotehnicánál, ahol kivétel nélkül mindig balszélsőt játszottam.

![Bodoni12](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni12.jpg)

1984-ben értük el a legjobb helyezést, akkor harmadikok lettünk a bajnokságban. Nagyon emlékezetes meccseim voltak, jól ment a foci, sok gólt szereztem. Az egyik legemlékezetesebb gólom az Electromureș ellen volt, nyertünk 2-1-re idegenben, mindkét gólt én rúgtam.

![Bodoni14](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni14.jpg)

Az egyik gólról fénykép is készült, egy átadás után kapásból, ballal lőttem az alsó hosszú sarokba, nagy gól volt.

Vásárhelyen a Metalotehnicának nem volt pályája, a meccseinket a Víkend-telepen játszottuk – ott nem volt lelátó, hanem a pályát körülvevő töltésre, a fűre ültek az emberek. Azon a pályán egyszer 5-0-ra vertük a Borsabányát, **Papp Sándor** kettőt, én három gólt rúgtam, az egyik szintén meg van örökítve.

![Bodoni13](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni13.jpg)

De az Electromureș ellen még egy győztes gólomat elkapta egy fényképész, azt nem bal lábbal rúgtam, hanem egy jobboldali beadás után fejeltem.

![Bodoni16](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni16.jpg)

**1986-ban, 27 évesen került Udvarhelyre – gyerekként nekem az maradt meg önről, hogy mindig balszélső, nagyon gyors, 11-es a száma és nem mindig hord lábszárvédőt. No meg, hogy két gólt lőtt a Steauának!**

Akkoriban még nem volt kötelező a lábszárvédő, de innen-onnan vettünk – mégsem volt az ember annyira sérülékeny. Már a sportiskolánál is úgy kezdtem, végig balszélen játszottam, a bal lábam sokkal jobb. A másik, a jobb csak buszra szállni jó, de ha úgy adódott a helyzet, jobbal is megrúgtam. Játszottam középpályán is, de általában csak a balszélső pozíciójában voltam.

![Bodoni3](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni3.JPG)

A Steauának körülbelül húsz méterről lőttem az első gólt, ballal – **Mihály Imre** középről adta be a védők közé a labdát, **Iovan** volt a jobb bekk, de ő feljebb volt. Én jöttem a szélről, jól is pattant a labda, úgy elkaptam, hogy egyből felment a rövid sarokba. A második félidőben egy partdobás után volt egy átadás, én átfutottam a jobbszélre, be a tizenhatosba, átvettem s megrúgtam – ez volt a harmadik udvarhelyi gól azon a meccsen, a rövid sarokba ment be.

![Bodoni9](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni9.jpg)

**Még milyen emlékezetes meccsei voltak akkor?**

Nagyon emlékezetes volt az egyik, Szászrégen elleni meccsünk, meg is voltunk ijedve előtte, ahogy a futballisták mondják, „a murok bé volt téve". Azelőtt olyasmi történt, hogy a régeniek megkeresték több játékosunkat külön-külön, hogy bundázzák meg a meccset.

Ismertem a régenieket, s mikor engem is megkerestek, azonnal visszautasítottam őket – elmentem egyből az edzőmhöz, Fazakashoz, s mondtam, hogy mester, ez a helyzet, tudjon róla. Aztán a meccsen vezettek 1-0-ra a régeniek, de beállt **Szávuj Attila**, rúgott két gólt és 2-1-re megnyertük.

![Bodoni8](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni8.jpg)

Az a két bajnokság, az 1986-87-es és a 87-88-as szezon nagyon jó volt, de nem tudtunk elsők lenni. Külső tényezők is voltak. A nem Hargita megyei csapatok összejátszottak, itt pedig nem tartottak össze – Gyergyó, Csíkszereda, Székelykeresztúr, Balánbánya mindig arra törekedtek, hogy legyőzzenek s ez nagyon befolyásolta.

Nekünk a keretünk, ütőerőnk sokkal jobb volt, Fazakas nagyon jó edző volt, fizikailag nagyon felkészítette a csapatot. Amikor a téli alapozás lejárt, annyira jó erőnlétünk volt, hogy a zöld gyepre belépve éreztük, hogy felszántjuk a pályát.

**Melyek volt a legkeményebb meccsek és kikkel játszották ezeket?**

Egy kupameccs volt, a Besztercei Gloriával hétköznap, tizenegyesekkel kiestünk, de a bírók is nagyon megnyomtak, meccs közben nem adtak meg egy tizenegyest. Utána találkoztam velük Vásárhelyen, megmondtam nekik a magamét.

Akkoriban mindig jó meccsek voltak a Maros megyei csapatokkal, tehát Régennel, Electromureș-sel, a Metalotehnicával. Olyan is volt, hogy a régi csapatomhoz, a Metalotehnicához mentünk, s győztünk 2-0-ra, Szávuj és én rúgtuk a gólokat. Édesapám arra az egy meccsre jött ki, másképp nem nagyon érdekelte a foci, csak az atlétika.

**Milyen érzés volt gólt rúgni az egykori csapatának?**

Én mindig arra törekedtem, hogy készüljek a meccsekre, erőnlétileg legyek jó, s ha kérik tőlem a feladatot, akkor meg tudjam csinálni. Nem voltam érzelgős, tettem a dolgomat. Minden játékosnál van olyan, hogy visszaesik a teljesítménye, annakidején nem volt ilyen, hogy vitaminozták a sportolókat, örvendtünk, ha néha gyümölcsöt kaptunk, mert olyan világ volt.

![Bodoni4](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni4.JPG)

De ahhoz képest jó körülmények voltak itt, és az is nagyon fontos volt, hogy jó volt a csapatban a légkör. A maiaknál már széthúzás van a pénz miatt, az egyik többet kap, mint a másik, s akkor jönnek az ilyenek, hogy ha te többet kapsz, akkor fussál helyettem is.

Emlékezeteseb góljaim voltak például Gyergyó ellen, az Aerostar Bakó ellen – de amúgy mindegyik gólom emlékezetes maradt.

**Sajnos nagyon emlékezetes az is, hogy 1988 őszén egy brutális belépő miatt súlyos sérülést szenvedett, a székelykeresztúri hátvéd, Horváth okozta a sérülést. Hogyan történt az eset?**

A keresztszalagjaim teljesen elszakadtak a bal térdemben. Volt egy partdobás felém, de nem vettem át a labdát, hanem magam elé engedtem és jobb lábbal fordultam, a teljes testsúlyom a bal lábamon volt a mozdulatnál. Éreztem, hogy jön hátulról és lábbal beugrott a támaszkodó lábamra – a csontnak semmi baja nem lett, de minden szalag elszakadt. Még sárgalapot sem kapott érte. *(Bodoni helyére a fiatal *Botorok János* állt be, akinek az volt [az első meccse a Haladás színeiben](https://www.uh.ro/itthon/portre/25968-botorok-janos-a-kitarto-ambicios-jatekosokbol-lesznek-a-futballistak) \- szerk. megj.)*

Fájdalmas és hosszadalmas is volt az utána következő periódus, nem kívánom senkinek. Körülbelül másfél évre rá tanultam újra járni, most sem tudom teljesen behajlítani a bal lábamat. **Dr. Paul József** műtött meg, már a meccs napján, vasárnap este bejött a kórházba és megnézte, mondta, hogy kedden műti.

**Utána már nem tudott játszani...**

Én már akkor tudtam, hogy vége. Ma már lézerrel megműtik az ilyeneket, kihagysz egy fél vagy egy évet, rehabilitáció és utána folytatod, de akkoriban vége volt. A lábam egyenes volt, egy évig jártam fizikoterápiára.

**Mennyire bánja, hogy a karrierje kettétört, mire vihette volna az akkori körülmények között?**

Azon a nyáron, 1988-ban megegyeztem az akkor B-osztályos Medgyesi Gaz Metannal szóban, hogy hozzájuk megyek. De abban egyeztünk meg, hogy még az őszi szezonban itt maradok Udvarhelyen, s a téli felkészülést már náluk kezdem. Sokan kérdezték utána, hogy miért nem mentem el már 88 nyarán, mert akkor nem lett volna a sérülés, de én így egyeztem meg, hogy itt töltöm az őszt. Még annakidején, a Metalotehnicától is hívtak Medgyesre.

**Találkozott az ellenfelével a meccs után?**

Persze, bejöttek az edzőjével a kórházba, de mondtam, hogy nem tárgyalok velük. Akkor haragudtam, mert egy 29 éves futballista karrierjét derékba törni mégiscsak... Lett volna még időm bőven játszani, ahogy akkor éreztem magam, még nyolc-tíz évet simán fociztam volna. Helyrejöttem, mert sokat tornáztam, nem adtam fel. Amikor helyrejöttem, beálltam minifocizni, de a gyepre már nem engedett vissza a lábam. Féltettem is, az volt az igazság.

**Öregfiúk-meccseken találkoznak, kezet fognak?**

Persze, természetesen! Itt, Keresztúron vagy Maros megyében, ahol mindkét öregfiúcsapat ott van, normálisan elbeszélgetünk. Ez van. Ő azt mondja, hogy már akkor eldöntötte, hogy taccsra tesz azon a meccsen. Inkább a lábam, a csont törött volna el... Rá egy évre **Jakab Zoli**nak is eltörte a lábát, ráadásul azon a meccsen gipszes lábbal ott is voltam. Az egy felkészülési meccs volt az Avicola pályán.

**Utána hogy alakult az élete?**

Ifjúsági edző lettem a Hargitánál, a klub ezt felajánlotta, **Béres Gyulá**val közösen csináltuk. Három korosztályban edzettem a gyerekeket, ez majdnem tíz évig ment, amíg aztán a Budvár FC-hez került az utánpótlás-nevelés.

**A fia nem lett labdarúgó?**

Lejött egyszer edzésre, de nem csinálta azt, amit kértem, így elzavartam a pályáról. Így elment gyephokizni, azt viszont évekig csinálta, **Bán-Széll István** és **Tarcsi András** voltak az edzői, még román válogatott is volt.

**A mostani focimeccsekre ki szokott-e jönni?**

Szoktam jönni, ahogy az időm engedi, de őszintén megmondom, a lánycsapatot többször láttam mostanában, mint az SzFC-t.

![Bodoni6](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/aSPORT/BodoniSandor/Bodoni6.JPG)

**Manapság mennyi köze van a focihoz?**

Öregfiú-meccseken néha szoktam játszani, a tévében viszont megnézem a meccseket, főleg a Barcelonát. Amikor fiatal voltam, a Liverpool volt a kedvencem. Mondom is a fiamnak, aki Angliában él két éve, hogy valahogy úgy csinálja, hogy amikor jövőben kimegyek, legalább egy Liverpool-meccsre menjünk el, mert az a hangulat, ami ott van! Amikor a tévében nézem, hogy [a meccs előtt éneklik a szurkolók a himnuszukat, a hátamon a szőr áll fel.](https://www.youtube.com/watch?v=ASBaaVi70e8&t=7s&ref=uh.ro)

A válogatottak közül az olaszokat szerettem a legjobban, nagyon örvendtem, amikor **Tardelli**ék [az 1982-es döntőben megverték a németeket 3-1-re](https://www.youtube.com/watch?v=aUYD4joNuvs&ref=uh.ro). Akkor **Rossi** volt az egyik példaképem.