> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Az erdélyi asszony hagyatéka
- URL: https://www.uh.ro/az-erdelyi-asszony-hagyateka/
- Published: 2021-07-06T15:25:40.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:16:50.000Z
- Description: Veraart Orsolya az erdélyi asszony hagyományát nem ápolja, hanem megéli. A rámaradt több évtizedes textilíákat nem tartogatja, hanem használja.
- Author: Hodgyai-Lőrincz Eszter
- Tags: Életmód, gyapjú, növényi festés, Pál Berta Műhely, rokkán fonás, szövés, természetes textília, Veraart Orsolya, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

Miért halljuk azt gyakran, hogy az erdélyi asszony elesett, elnyomott volt? Ha az erdélyi asszony nem szőtt, varrt és font egész télen, nem volt ruházat; ha nem főzött vagy nem dolgozott a kertben, nem volt étel. Ha az erdélyi asszony ezt nem végzi el és bojkottál, akkor az élet áll meg. A textília az életében státusz, hatalom volt, büszkeség, megnyugvás és terápia is. A húsvét előtti nagytakarításkor kikerültek a szőttesek a tornácra szellőzni, hadd lássa mindenki mennyit dolgozott egész télen. Púpolta a kelengyét, hogy legyen amit felmutatni, amikor férjhez megy. Szőtt rendületlenül, ha körülötte omlott össze minden, akkor is.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-15-1.jpg)

###### fotó: Hodgyai-Lőrincz Eszter

**Veraart Orsolya** az erdélyi asszony hagyományát nem ápolja, hanem megéli. A rámaradt több évtizedes textilíákat nem tartogatja, hanem használja. Saját megfogalmazása szerint „*az erdélyi gazdaságban élő és tevékenykedő asszony a maga világában dolgozva túlmutat a maga világán, és globális problémákra ad lokális válaszokat.”*

Veraart Orsolya, vizuális antropológus, dokumentumfilm rendező, hivatásos szövő-fonó, rostművész, növényi fonalfestő első műhelymunkáján vettem részt, Csehétfalván. A boszorkánykonyhában foglalunk helyet. Két nagy lábasban áznak a festőnövények (tényleg egy boszorkány üstjére emlékeztetnek), az asztalon friss mezeivirág, sütemény, a padlóban a ház építőjének téglavető gyárából a családra maradt közel 100 éves téglák díszelegnek. A gerendára már megfestett, színes fonalak felvetve.

# A Falu

A Pál Berta Műhely férjével közös projektjük. Ralph Veraart, vidékfejlesztési mérnök Hollandiában született, nagymamája növényi fonalfestéssel is foglalkozott. Ralph a nagymértékben iparosodott Hollandiából Erdélybe költözött 20 éve. Kolozsváron fenntarthatósággal kapcsolatos projekteket menedzselt, itt ismerkedtek meg Orsolyával, aki ekkor néprajzi egyetemet végzett. Férje nagymamáját ő már nem ismerhette meg, de a növényi fonalfestésről szóló könyvei, és fonókerekei rá maradtak. Ezután együtt költöztek Norvégiába, ahol vizuális antropológia egyetemet végeztek mindketten. Már ottani életük során rátaláltak a csehétfalvi Pál Berta gazdaságra, végig a terveik közt volt a hazaköltözés.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-19.jpg)

Diplomázás után Európát járták filmjeikkel, és a *Nordic Anthropological Film Association* (NAFA) filmfesztivállal, Európa legrégebbi etnográfiai filmfesztiváljával kezdtek dolgozni mint weboldal építők, filmzsűritagok és fesztiválszervezők. Jelenleg is foglalkoznak ezzel, most épp a Tromsøi és Trondheimi egyetemnek fognak filmeket vágni, amint meglesz a stúdiójuk az udvaron, mert ugye, az asztal sarkán nem lehet filmet vágni.

*„Kimozdulni a nagyvilágba nagyon fontos volt nekem, mert perspektívát adott, és így segített meglátni azt, ami itthon nagy érték. A falusi élet nagy érték. Levegő, tér, erdő-mező, ház, kert. Udvar. Nemhiába nevezik magyarul az udvart »élet«-nek is: az év nagy részében a családi élet az udvaron zajlik. A falusi élet a természethez való közelsége révén konkrét életet ad, a szó elsődleges értelmében: mindazt, ami az élethez elengedhetetlen – talajt, vizet, levegőt, fényt.”*

Akkor csomagoltak, amikor elegük lett a városi életből, és gyerekük érkezése csak megerősítette őket a döntésben. Bekuckóztak a faluba, és részévé váltak. Eljárnak tejért és sajtot készítenek, felvágják a fát és művelik a földet, együtt élnek a természettel.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-10.jpg)

*„Bátorság kell ahhoz, hogy az ember egy számára teljesen idegen faluba beköltözzön, a helyi dinamikát megváltoztatja már egy család. De magam is faluról származom, és ez a falusi tudásom aktivizálódik naponta. Gyermekkori tapasztalataim a mezőgazdasági munkákat, falusi életet illetően valamelyes jártasságot adnak egy ilyen életformában. Én is így nőttem fel, mi is kapáltunk és szénáztunk annak idején, vágtuk a fát, és befőztünk. Nagyon sokszor visszajön egy-egy kép, vagy hangulat a gyerekkoromból, annak ellenére, hogy nyilván, a mai falu más, mint a hajdani” –* meséli Orsolya, hogy hogyan sikerült beilleszkedniük a faluba.

A modern faluban a régi háztáji gazdálkodás háttérbe szorult, ahol még gazdálkodnak, ott is másképp, modernebb megoldásokkal dolgoznak. A faluban még mindig lassabban gyorsul az élet, annak ellenére, hogy ritkán látunk már olyan falusi életképeket, ahol a libák az út közepén ballagnak, a gyerekek csoportosan, mezítláb szaladgálnak, vagy békát fogdosnak, miközben a szekér csendesen benyikorog a faluba.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-3.jpg)

Ahhoz, hogy a falusi életnek újra presztízse legyen, több fiatal család kellene falura költözzön, a földdel dolgozzon. Miért mondjuk azt, hogy „buta, mint a föld?” Csak próbálja valaki ugyanazt a csodát véghezvinni, amit a föld véghez visz, és máris nem mondanánk ilyet. A talajjal közvetlen kapcsolatban álló életnek nagyobb megbecsülés járna.

# Pál Berta, az erdélyi asszony

A házat amiben élnek, 1932 környékén építtette Pál Áron gazda. Az épületfát 1932\. június 28-án vették át - írja ceruzával az egyik gerendán. A gazdaság aztán lányára, Pál Bertára szállt. Orsolyáék az ő fiától vették meg, aki nehéz szívvel adta el a szülői házat. Elvágni a gyökereket: nagyon nehéz. De annak sem könnyű, aki átveszi ezt a hagyatékot.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-30.jpg)

Fontos volt számukra, hogy Pál Berta nevét továbbvigyék, hogy azokat, akik itt éltek és itt haltak meg, tiszteljék. *„...ebben a házban van egy óriási történelem, az egész huszadik század végigmasírozott itt, a mi gyermekünk az ötödik generáció.”* A P. B. monogramú textíliák rájuk szálltak, törülközők, lepedők, amiket mind használnak. *“Ezek az elnyűhetetlen, tiszta, egészséges vásznak inspirálóak egy olyan világban, ahol egyre jobban eláraszt a rossz minőségű, szennyező, szintetikus anyagokból készült és szintetikus festékekkel megfestett, rövid élettartamot befutó, gyorsan szemétté váló textíliák tömkelege. Társadalmi szempontból pedig a textíliák és ezekkel kapcsolatos események fontos helyet foglaltak el az asszonyok életében. Gondoljunk csak a fonóra, amely társadalmi esemény volt, terápia, barátkozás és közösségszervező erő, egy afféle feminista kör.”*

Így nem is volt kérdés, hogy az ő neve lesz a műhelyé is. Pál Berta egy szimbólum is: az erdélyi falusi asszony szimbóluma.

# Örökölt hagyomány

Orsolyának tervei közt szerepel további műhelymunkák, nyílt műhely napok szervezése, egyszerre 8-10 személy számára tudja ezt biztosítani. A Pál Berta Műhely tevékenységei a rokkán fonás, szövés, növényi festés és ezek tovább örökítése, tanítása. Erdélyben a feldolgozatlan nyers gyapjú szinte hulladékszámba megy, holott sok kéz sok rokkán ebből sok fantasztikus fonalat tudna készíteni. A műhely egyik célja a rokkán fonás népszerűsítése és tanítása, hogy a helyi nyers gyapjút ismét feldolgozhassák az ezzel foglalkozni kívánók.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-16.jpg)

Emellett pedig a lentermesztés, a lennek a magtól a lenvászonig való feldolgozása, a folyamatnak a megtanulása és valamikor majd tanítása is nagy hangsúlyt kap a rostgazdaságban.

A növényi festés nem kőbe vésett törvény, sokféle növényi festés van. A régi mottó az volt, hogy kevés növényből sok színt, ez viszont azt is jelenti, hogy sok a folyamat során felhasznált mérgező anyag. Orsolya mottója, hogy sok növényből sok színt, kevés és nem mérgező anyaggal. Akinek kertje van, meg tudja termelni a saját festőnövényeit, a mezőkön pedig bőven találni zöldet, barnát, sárgát festő növényt. Fontos azonban, hogy ne letaroljuk az ilyen helyeket, ahol ezek a növények megtalálhatóak, hanem ott szedjük, ahol nagy mennyiségben jelen vannak, innen is csak 10 százalék az emberé, a többi a természeté.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-1.jpg)

A növényi festés 4600 éves tudomány, ősrégi feljegyzések vannak főzésről, áztatásról, erjesztésről, sőt még a vizelet felhasználásával is nyertek ki színanyagokat növényekből. A színeknek ereje van, kifejezünk velük, kommunikálunk. Az ókórban a bíbor szín olyan ritka kincs volt, hogy csak a római császár kiváltsága volt, ugyanis ezt a színt a ritka bíborcsigával festették. Nyáron a nap színeit, ősszel hűvösebb színárnyalatokat lehet festeni. A színek hatnak ránk, gondoljunk a színterápiára, vagy a színek marketingben való használatára, már csupán a színelmélet minimális felhasználásával is. És a legfontosabb az, hogy a növényi színanyagok tiszták, nem ártanak a környezetnek és az emberi szervezetnek.

A „körkörös”, rögtől rögig elven alapuló textília a földből indul (lenmag, kendermag, vagy a legelésző juh gyapja), amikor pedig elhasználódik, lebomlik, földdé válik, nem hagy nyomot maga után, nem szennyez, visszatér oda ahonnan jött, élete körét befutja.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-20.jpg)

*„Tiszta, fenntartható, élő folyamat, amely az embert kapcsolatba hozza a természettel, legelőkkel, növényekkel, és a természetes anyagokkal. Nem szennyezi a környezetet és az emberi szervezetet, és emelett fantasztikusan szép színeket lehet előállítani. Azt is mondhatnám, olyan szellemi és lelki munka ez, amelyet kézzel végez az ember.” –* mondja Orsolya, miért érdemes manapság ezzel foglalkozni.

# **A szín születése**

A növényi festés során a növény részeivel a természetes anyagokat: gyapjút, lent, kendert, selymet, stb. megfestjük. Ehhez felhasználhatjuk a növények gyökerét, levelét, szárát, termését, illetve bizonyos fák háncsát is.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-25.jpg)

Első lépés a növények gyűjtése, ha azonnal nem festünk velük, akkor szellős, árnyékos helyen kell szárítani őket. Ezután a festendő rostok, a gyapjúmotringok bepácolása következik. A festőnövények zöme pácolást igényel. Viszont vannak olyan festőnövények, amelyek bizonyos fajta pácokat tartalmaznak magukban – ezek esetében nem szükséges a pácolás. Ez azt a folyamatot jelenti, amely során a gyapjút bizonyos kémiai anyagokkal kezeljük annak érdekében, hogy a megfestett anyag színtartó legyen.

A [*Pál Berta Műhelyben* ](http://www.cinetrans.org/palberta/?ref=uh.ro)a természetben előforduló timsókristályt használják, azt is csak mértékkel. A timsót mindig külön kell tartani a konyhasótól, mert ha jön mama, s beleteszi a tokányba, dobhatjuk ki az egészet. A pácolás után következik maga a festés, amely során a festendő anyagot, ez esetben a gyapjút, növényi festőlében megfőzzük. Tulajdonképpen egyfajta teafőzésről van szó. A festés lényege a növényi sejtek falának a lebontása, hogy a benne lévő színanyag a festőlébe kerülhessen, és megszínezhesse a gyapjút. Erre a legkézenfekvőbb módszer a főzés, de a növényi festés folyamán alkalmazható az erjesztés is – a lényeg, hogy a növényi sejtfal lebomoljon, és hozzájuthassunk a szép, tiszta, természetes színanyagokhoz.

A műhelymunka jól sikerült, mindenki türelmesen, de azért izgatottan várta, hogy milyen színárnyalatokkal gazdagodott a természetes fehér gyapjú. Mert ugye, a növényi festés, ha nem is ördöngösség, de azért mégis boszorkánykonyházás, és az elért színek annyi mindentől függnek: attól, hogy milyen a gyapjú, milyen a talaj, ahonnan a növények származnak, ezeket pontosan mikor szedjük, és az is, hogy milyen vizet használunk fel.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-28.jpg)

A növényi festés során tudjuk, hogy milyen színt várhatunk adott növényektől, de hogy ez pontosan milyen színárnyalatként jelenik meg, csak azután látjuk, amikor a megfestett gyapjút többször is kimossuk és megszárítjuk, és mindig annak a színárnyalatnak örülünk, amellyel a természet megajándékozott minket. A műhelymunka egynapos volt, de fonalat festeni nem lehet ennyi idő alatt, két napot vesz igénybe pácolással és áztatással, amit ezúttal Orsolya elvégzett előre. Így mindenki megtapasztalhatta az izgalmas részét a műveletnek: végignézhették, ahogyan megszületik a szín.

# **Ideje igent mondani a fenntarthatóságra**

*„Ez egy nagyon-nagyon fontos tevékenység: ideje nemet mondani a szennyező, mérgező, nem fenntartható, tömeggyártású textíliák özönének. A fast fashion termékei a ‘90-es évek óta hatalmas pusztítást végeztek globális szinten, és erre mindenki tud válaszolni: nem vesszük meg többé ezeket a mérgező textíliákat. A rokkán fonás, szövés, növényi festés egy lokális válasz a globális textília krízisre. Mind az én nagyanyám, mind a férjem nagyanyja szövéssel, rokkán fonással, növényi festéssel foglalkozott. Két különböző kultúrában két asszony: egy erdélyi gazdasszony, és egy holland háziasszony, akiknek ugyanaz a szenvedélyük. Nagyanyámtól a hajlamot, férjem nagyanyjától a könyveit örököltem. Egész kicsi koromtól foglalkozom textíliákkal, vagy ilyen, vagy olyan formában. Felnőtt fejjel persze ez egy tudatos, mederbe terelt, és kikristályosodott érdeklődéssé, és most már szakmává szilárdult. De a hajlam és érdeklődés már nagyon korán ott volt, erre épül minden. És ezek a textília hagyományok most fontosabbak, mint valaha ahhoz, hogy újra megtanuljunk és akarjunk tiszta, fenntartható textíliákat előállítani és a mindennapjainkban felhasználni.”*

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/palbertamuhely-eszter-21.jpg)

Elgondolkodtam, hány ruhát kellett kidobnom az elmúlt tíz évben, mert egyszerűen elhasználódott, elkopott. Hány olyan dolgot vásárolunk meg, amelyről tudjuk, hogy még a mi életünk alatt egész biztosan a szemétben köt ki, és akár egy évezredet szennyezi utána utódaink földjét? Úgy gondolom, nem hiába a miénk ez a hagyaték, dolgunk van vele.