> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Az élelmiszermérnököt eszik vagy isszák?
- URL: https://www.uh.ro/az-elelmiszermernokot-eszik-vagy-isszak/
- Published: 2020-08-21T06:54:19.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:44:46.000Z
- Description: Sörből és borból is vizsgázott, de végül a péktermékek közelebb álltak hozzá. Péter Krisztinával, a Vidéki Pékség fiatal szakemberével beszélgettünk.
- Author: Gagyi Katinka
- Tags: Gazdaság, élelmiszer, mérnök, péksütemény, vidéki pékség, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/ok-peter-krisztina-1-1.jpg)

**Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel szembesül néha a Vidéki Pékség fiatal szakembere.**

###### fotók: DÁVID ANNA JÚLIA

**Péter Krisztina** élelmiszeripari mérnökként diplomázott Kolozsváron, és lelkesedésével, szakértelmével másfél éve egyik hajtómotorja a [péküzemben](https://www.facebook.com/VidekiPekseg/) történő termelésnek.

## Nem a mainstream-hez tartozó szakmák közül választottál. Hogyan vezetett az utad az élelmiszermérnöki egyetemre?

Mindig is érdekelt az élelmiszerek világa: mi miből készül, hogyan, milyen folyamatokon megy át, ameddig felkerül a fogyasztó asztalára. Valamint **mindig is megválogattam, hogy mit eszek**, és honnan vásárolok.

Ez egy tudatos döntés volt, előre megfontolt. Ugyanis egy olyan szakmát szerettem volna választani, aminek van jövője, ami sokszínű, sokféle elhelyezkedési lehetőséget nyújt a jövőben. Ételre mindig szükség lesz, ezért élelmiszermérnökre is.

## Bármennyire is hétköznapi dolog az élelem, sokunkban felmerül a kérdés, hogy jó, jó, de mit tanul konkrétan egy élelmiszeripari mérnök?

Sok emberben már az is felmerül, hogy egyáltalán létezik ilyen? Megkérdezik a szakmám, és amikor mondom, hogy mi vagyok, kikerekedett szemekkel rám néznek, és azt kérdezik, hogy van ilyen mérnök? Valószínűleg úgy gondolják, hogy a mérnök gépekkel dolgozik, számokkal, tehát valami nagyon műszaki szakma.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/00-peter-krisztina-2-2.jpg)

Én 4 éves alapképzésen vettem részt Kolozsváron az Agrár- és Állatorvosi Egyetemen. Ebből az első két év alapképzés volt, amikor megszereztük az általános alapismereteket: élelmiszerek kémiája, mikrobiológiája, fizikája. Két év után szakosodtunk, amikor én az élelmiszermérnöki szakirányt választottam. Azért döntöttem emellett, mert ez a másik kettőt: az élelmiszerbiztonságot és technológiát is magába foglalja.

Az egyetemünk nagyon gyakorlatias beállítottságú volt, ahol nemcsak elméletet tanultunk. Rendelkezik rengeteg laboratóriummal, ún. „kísérleti állomásokkal”. Azokon belül is különböző részlegek voltak a péktermékek, cukrásztermékek számára, de ugyanakkor a tejnek, az alkoholos italoknak is. Ezeket mind külön tanultuk és külön gyakorlatoztunk. El is készítettünk, illetve meg is kóstoltunk mindenfélét.

Amikor meséltem a barátoknak, hogy **holnap vizsgázom sörből vagy borból**, arról mindenki azt gondolta, hogy hű, de vagány, holnap én is beiratkozom – *meséli nevetve*.

## Biztos belekóstoltál (szó szerint és átvitt értelemben is) több területbe. Te már akkor szimpatizáltál a péktermékekkel? Vagy félig viccesen azt is kérdezhetném: hogyhogy nem az alkoholos italok mellett döntöttél?

Úgy érzem, hogy egy nőhöz a péktermékek sokkal közelebb állnak, mint az alkohol, a hús vagy akár a tejtermékek. Nekem már akkor ez volt a legrokonszenvesebb, és **ebben is gyakorlatoztam a legtöbbet.**

## Mióta dolgozol a Vidéki Pékségnél, és fiatal szakemberként hogyan kerültél ide?

Nekünk azt tanították az egyetemen, hogy **kopogtatni kell**, nem elég az, hogy otthon ölbe tett kézzel várjuk, hogy majd alkalmazzanak. Fiatalon, tapasztalatok nélkül tudjuk, hogy mennyire nehéz az elhelyezkedés.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/00-peter-krisztina-3-1.jpg)

Miután elvégeztem az egyetemet, egy féléves képzésen vettem részt az Erasmus program keretében Budapesten. Onnan, ahogy hazatértem, elkezdtem kopogtatni, beadtam több helyre az önéletrajzomat. Aztán mivel több helyről visszahívtak, **én választottam ezt a céget**, amit több szempontból is a legmegfelelőbbnek találtam.

Talán a „véletlennek” köszönhető, hogy bár akkor a [Vidéki Pékség](https://www.facebook.com/VidekiPekseg/) nem keresett mérnököt, de kaptak az alkalmon. Sokan nem is hiszik, amikor elmesélem, hogy **ez nem egy meghirdetett állás volt**. Ezért ezúton is hálás vagyok a tulajdonos családnak, hogy frissen végzettként megbíztak bennem, és ezt a bizalmat azóta is tapasztalom.

## A pékségnél eléggé széleskörű és sokoldalú tevékenységet folytatsz, hiszen munkaidőd nagy részét a termelés koordinálásával, vezetésével töltöd. Mesélnél erről részletesebben?

Azt tudni illik, hogy az élelmiszermérnöki szakma nagyon összetett, több területet magába ölel. Én főként a termelést vezetem, ezért az egyik felettesem úgy tartja, hogy én vagyok a termelés lelke – *jegyzi meg szerényen mosolyogva*.

Fiatalos, energikus lelkülettel próbálom a termelési feladatokat beosztani, a problémákat megoldani, a megfelelő alapanyagokat beszerezni, a gyártási folyamatokat koordinálni. és ami nagyon fontos, hogy **a közegészségügyi szabályokat betartani** és betartatni.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/00-peter-krisztina-4-1.jpg)

Az élelmiszeripar egy nagyon dinamikus, napról-napra változó szakterület, ezért mi is **folyamatos kutatásokban, keresésekben vagyunk**. Új termékeken dolgozunk.

Próbálunk kialakítani egy sokszínű termékskálát a vásárlóink számára, hogy mindenféle igényt ki tudjunk elégíteni. Itt meg is említhetem egy külön projektként a szénhidrátcsökkentett kenyerünket, a laktóz-, gluténmentes süteményeinket, fagylaltjainkat. Ez számomra a szakmának egyik legizgalmasabb, legszebb része. Hogy valami újat, valami érdekeset bevezetni, olyant, ami segít is az embereknek.

Ha megvan az új termék, olyankor jönnek a visszajelzések, hogy mennyire fogy, kinek mi a véleménye. Ezeket a feedback-eket elsősorban a [saját üzleteinkből kapjuk](https://uh.ro/ez-az-uzlet-nagyon-osszekotott/?ref=uh.ro), ami egy nagy pozitívum, hogy direkt visszajönnek hozzánk a vélemények.

## Tudjuk azt, hogy ennek a hátterében egy jelentős szellemi munka is áll. Hiszen bármennyire is a termelés és értékesítés a fő cél, azt azért alá kell támasztani papírmunkával is.

Igen, ez nagyon széleskörű irodai munkát igényel. Egy terméknek a recepttől elkezdve a termelési folyamatán keresztül a csomagolásig minden komoly megtervezés. Fontos számunkra, hogy olyan terméket állítsunk elő, ami 100%-ban megfelel az élelmiszerbiztonsági előírásoknak. Havonta be is vizsgáltatunk termékeket a megfelelő laboratóriumokban. Erre nagyon odafigyelünk.

## A receptek honnan, kinek a tarsolyából kerülnek elő?

Azok mindig egy-egy kutatásnak az eredményei. Főként a főnöknő, Melinda meg én keresünk, [kísérletezünk](https://uh.ro/mirol-arulkodik-a-kenyer/?ref=uh.ro), próbálkozunk. **Egy receptet, ha kell, megsütünk tízszer**, addig, amíg úgy látjuk, hogy ízvilágban, kinézetben, élelmiszerbiztonsági szempontból teljesen rendben van, és mehet a piacra.

Leginkább mi ketten vagyunk, akik próbálunk nyitni az új felé. Ezen a téren nagyon sokat tanulok a tapasztaltabb kolleganőtől, aki már régóta gyakorolja ezt a szakmát, és érti sok csínját-bínját.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/00-peter-krisztina-5-1.jpg)

## És ha érkeztek egy új sütivel, gondolom, a kollegák nem tiltakoznak, ha meg kell kóstolni?

Nem, egyáltalán nem, nagy az öröm azokon a napokon – *csapunk át viccelődésbe Krisztinával*.

## Egyébként mennyire nehéz termelést vezetni a te korodban? Itt inkább az emberi komponensre gondolok, hiszen vannak olyan korú munkatársaid, akik édesanyáddal egyidősek vagy akár idősebbek.

Amióta idekerültem a pékségbe, ez volt az egyik legnagyobb félelmem – vallja be kissé félénken. Hiszen meg akartam tartani azt az egy lépést feléjük, mégis úgy szeretném, hogy lélekkel és szeretettel forduljunk egymáshoz. Számomra itt a pékségnél is ez az egyik alapelv, hogy lélekkel, szeretettel dolgozzunk.

**Ez** – úgy érzem – **egy napi szintű munka**, ami nem ér véget ott, hogy eltelt egy félév, egyszer elfogadtak és kész. Ezen minden nap dolgozni kell, hogy elfogadjanak, adjanak a szavadra. De úgy érzem, hogy jó úton haladunk.

## Most egy kicsit visszacsatolok ahhoz, amit a legelején mondtál az ételek iránti érdeklődésedről. Te már kislányként azok közé tartoztál, akik homokból meg gyurmából sütnek-főznek, és képzeletbeli sereget vendégelnek meg liliputi világukban?

Igen, bár szerintem akkoriban csak annyira, mint a többi gyerek. Ez a szenvedély később alakult ki, és eleinte nem is volt tudatos. De egy idő után nagyon oda kezdtem figyelni, hogy mit fogyasztok, és honnan vásárolom meg.

Ez igazából a családból jön, mivel **úgy nőttem fel, hogy nekünk mindig fontos volt a minőség**. Már a nagyszüleim, és ugyanúgy a szüleim is kicsiben nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt megtermesztettek.

## Mit csinál egy élelmiszermérnök, miután leveti a fehér köpenyt? A hobbid is összekapcsolódik a munkáddal?

Mesterizek, illetve beiratkoztam egy élelmiszerbiztonsági kurzusra, vagyis tanulok tovább. Szabadidőmben pedig próbálok a szeretteimmel lenni, kihasználni azt a rövid időt, amennyit velük tölthetek. Mivel 5 évet voltam távol, ezért nagy az öröm a családban, hogy végre itthon vagyok.

Néha pedig otthon is sütök, **kipróbálok különlegességeket** kicsiben. Bár nem vagyok az a konyhatündér, mert sokszor innen hazamenve úgy vagyok, hogy „Csak épp süteményt ne lássak” – *vallja be őszintén*.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/00-peter-krisztina-6-1.jpg)

Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy amióta elkezdtem itt dolgozni, a szabadidőm is összemosódott a munkával, mert a termelés egész nap folyik: **kérdések, problémák ugyanúgy jönnek délután vagy akár éjszaka is**. Vannak dolgok, amiket meg kell oldani.

**Fejben még nem sikerült ezt a két területet elválasztani**, mivel ez nem egy olyan szakma, hogy amikor a kapun kimentem, onnantól nem létezik a pékség. Én ugyanúgy tartom a kapcsolatot a kollegákkal a munkaidő után is, sokszor még túlzásba is viszem, mert én egy kicsit úgy érzem, mintha az enyém is lenne.