> ## Content Index > Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt > Use this file to discover other available public pages before exploring further. # Az asszony sorsa a tűrés - URL: https://www.uh.ro/az-asszony-sorsa-a-tures/ - Published: 2013-04-11T12:35:25.000Z - Updated: 2014-04-28T05:51:04.000Z - Description: Mondogatja nagyanyám. Elég volt a szenvedésből, mondogatja a vaginám. A te vaginád, az ő vaginája, a nagy közös, világméretű, egyetemes Vagina. - Author: Katona Zoltán - Tags: #Import 2025-09-04 13:03 ![pina2](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/v-day/pina2.JPG "Fotó: Csedő Attila") Mondogatja nagyanyám. Elég volt a szenvedésből, mondogatja a vaginám. A te vaginád, az ő vaginája, a nagy közös, egyetemes Vagina. Nem szeretek az udvarhelyi színházba járni, és úgy egyáltalán, színházba. Azóta, hogy Chicagóban megnéztem egy musicalt. A legolcsóbb jegyet vettem meg, távcsővel, ha láttam volna valamit a leghátsó sorból. Felét sem értettem annak, ami a színpadon zajlott, mégis akkora élmény volt, hogy végig sírtam. Pedig semmi tragédia. Csak a tény, hogy **ott képesek eksztázist előidéző előadásra, itt meg nem. Nem nagyon.** Tegnap is sírtam A Vagina Monológokból készült *V-day* című előadáson. Sok év óta először sikerült úgy végignéznem egy előadást, **hogy nem hasonlítgattam, sajnálkoztam és lesajnálkoztam**, hanem élveztem, szenvedtem, nevetőgörcsöt kaptam és sírtam. Persze, ebben szerepe van a t a nőiesség, női lét határait, a nő és férfi kapcsolatának árnyékos oldalát feszegető témának is. És nemcsak. ## Négy vagina áll a színpadon, **Fincziski Andrea, Varga Márta, László Kata, Bekő-Fóri Zenkő** személyében. Az elején még maguk is zavarodottnak tűnnek. Nem könnyű vaginává vedleni ennyi ember előtt. Nem könnyű kimondani, hogy pina ennyi ember előtt. (A helyesírás ellenőrzőm is tiltja: **durva, obszcén, bántó szó.**) A kezdeti bizalmatlanság lassan elmúlik, egyre inkább azonosulnak azzal a szervvel, amelyről csak úgy szokás beszélni, hogy *ott lent.* Egyre inkább meggyőznek, magukkal rántanak, hatnak. ![pina1](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/v-day/pina1.JPG) Lehet, hogy nem tökéletes az alakítás, a technika, a feszültséggel való rendezői játszadozásban, a sejtetésben és megmutatásban is kaphatunk hibát, de épp ettől lesz nagyon emberi a látvány. Az egyszerűségével lenyűgöző díszlet, a **Györfi Csaba** által tervezett koreográfia nem veszi át az irányítást, nem vonja el a figyelmet, hanem remekül beilleszkedik az előadásba. Az **Eve Ensler** drámájából és **Tóth Árpád** rendező novellájából összekollázsolt történetekben **vaginákon keresztül látjuk önmagunkat**, nőtársainkat. A szenvedéseinket, az örömért, a kedvességért való kiáltásainkat, a naivitást, hogy önmagunkat is feladnánk egy csepp szeretetért, na meg az apa-lánya viszonyt és iszonyt. Egy elfeledett, mindenféle vegyszerekkel eltussolt, tamponnal, jéghideg nőgyógyászati eszközökkel és tangával kínzott, sokszor **szitokszóként használt szerven keresztül** látjuk Istent. Látjuk a gyerekkorunkban elszenvedett fájdalmakat, megaláztatásokat, kegyetlenségeket. Látjuk azt, hogy a női létünket még mi nők sem ismerjük és ismerjük el, csak próbálunk élni, túlélni. Megfelelni egy olyan világban, amelyben mások diktálnak. Diktál a gyerek, az anya, az apa, az anyós, a férj, az após, a pap, a tanár, a főnök, a munkatárs, a beosztott. ## Csak mi, nők nem diktálunk magunknak. Elfelejtjük magunkat, az örömeinket, szenvedéseinket. Elfelejtjük, hogy **a vaginánk és a szívünk között van egy „kurva kábel"**, amelynek ha egyik felét megrántják, a másik is sajog, ha megsimogatják, a másik is örvendezik. Elfelejtjük, hogy a vagina az a szerv, ahonnan az élet származik, az a szerv, amely a lélek kapuja. Saját magunkat fosztjuk meg az értékeinktől, a nagybetűs boldogságtól, a teljes női élettől. Már nagyon kellett A Vagina Monológok, a V-day nekünk. Nem csak botránykeltésből, szenzációhajhászásból választotta a rendező Tóth Árpád, hanem mert valóban aktuális. Hiszen a V-day nem csupán egy dráma. Hanem egy világnap is, melyet világszerte február 14-én tartanak, a nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet. A női kiszolgáltatottságra, amelyben **áldozatok és elkövetők vagyunk egyszerre**. Arra, hogy bár lezajlott a szexuális forradalom, és borzasztóan felvilágosultak vagyunk, a nemi szervekről, működésükről, a fizikai és lelki szinten létező összefüggésekről, nő és férfi közötti különbségekről **szinte semmit sem tudunk. Nem is akarunk.** Nem vagyunk harcos feministák, nem védjük meg magunkat, egymást, talán még ## szégyelljük is, hogy nőnek születtünk. Nőket erőszakolnak, gyilkolnak meg nap mint nap körülöttünk. Olyan családokban, melyek kívülről tökéletesnek tűnnek, és olyanokban, amelyeket csak **a pénz, a papír, a ház, vagy a reménytelenség tart össze.** Nem csak késsel, ököllel, hanem inkább szavakkal, elvárásokkal, játszmákkal. Kislányokat nevelnek cselédnek, és használnak szexuális játékszernek, idős, beteg asszonyokkal főzetnek, mosatnak, majd kapcának tekintik őket, hogy a végén a halálba meneküljenek. Fiatal lányokat vesznek rá, hogy pornófilmbe illő jeleneteket játsszanak el. Női lelkeket ölnek meg. **Ölünk meg**. Erről beszélni kell, gondolkodni, érezni, nem titkolni, beletörődni, tűrni. És nem is írni, hanem az előadást megnézni. > > **V-day** > > Eve Ensler A VAGINA MONOLÓGOK című írása alapján. > **Szereplők:** Bekő-Fóri Zenkő, Fincziski Andrea, László Kata, Varga Márta > **Fény:** Toásó István > **Hang:** Lőrincz József > **Ügyelő:** Ozsváth -Tamás Jenő > **Zene:** Ila Gábor m.v. > **Film:** Schmidt Krisztina m.v. > **Díszlet / jelmez:** Tóth Árpád > **Mozgás:** Györfi Csaba m.v. > **A rendező munkatársa:** Demeter Kata > **Rendező:** Tóth Árpád > Az előadás legközelebb április 23-án és 25-én tekinthető meg.