> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Az adózás olyan, mint a libatépés
- URL: https://www.uh.ro/az-adozas-olyan-mint-a-libatepes/
- Published: 2020-12-16T20:54:43.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:31:20.000Z
- Description: (Szak)vélemény a székelyudvarhelyi adózás kérdéséről.
- Author: Geréb László
- Tags: Gazdaság, Vélemény, adóemelés, adózás, helyi adók és illetékek, szakvélemény, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kacsa-4.jpg)

##### Pipeúsztató Székelyudvarhely egyik utcájában

###### fotó: EGYED UFÓ ZOLTÁN | archív

Egy híres francia pénzügyminiszter, Colbert mondta, hogy az adózás olyan, mint a libatépés, vagyis annak a tudománya, hogy **hogyan lehet a legtöbb tollat a legkevesebb gágogás árán megszerezni**.

Az adózást soha nem szabad csak önmagában vizsgálni. Ezt a kérdéskört az államháztartás szintjéről a maga teljességében kell nézni, összevetve a költségvetési bevételeket a kiadási oldallal. **Ha látjuk, hogy mire költődnek el a befizetett adólejek, ha látszik az adónak a közösségi haszna is, úgy jobban meg lehet érteni az adókivetés mögötti érveket**, és könnyebben el lehet fogadtatni akár egy magasabb adózási szintet is a tisztes adófizető polgárral.

> [Szavazás előtt az adóemelés. Ki mit gondol róla?](https://uh.ro/wp-admin/post.php?post=74652&action=edit&ref=uh.ro)  
>  
> Az ellenzék és a vállalkozók egy része radikálisan ellenzi az adóemelést, a polgármester kivár, a többiek és a szakértő feltételekkel, de el tudják fogadni a POL javaslatát. [**Az érintettek álláspontjainak összefoglalását itt olvashatja.**](https://www.uh.ro/szavazas-elott-az-adoemeles-ki-mit-gondol-rola/)

Az adópolitika több adózási alapelvet ismer. Ezen elvek közül párat kiemelve, a székelyudvarhelyi önkormányzat többségi frakciója által javasolt adóemelés körül kialakult társadalmi vitával kapcsolatosan a következő szakmai megállapítások fogalmazhatóak meg:

# **1\. Az igazságosság elve**

Az adózásban fontos alapelv az igazságosság elve, ami az egyenlő feltételek szerinti adózást, a privilégiumok, a diszkrimináció tilalmát jelenti. Amennyiben megvizsgáljuk szűk környezetünket, azt látjuk, hogy a földrajzi dimenzió szerinti egyenlő adózás elve sérül, hiszen több székelyföldi városban magasabb adókulcsot használnak, mint Székelyudvarhelyen. Igaz, hogy az alacsony szinten tartott vállalati adó vállalkozóbarát, hiszen pénzt hagy a vállalkozók zsebében, de ugyanakkor az adott település önkormányzatainak a bevételeit is csökkenti. Azonban, ha az adózást a költségvetés részeként vizsgáljuk, akkor nem várható el egy alacsony adószintet alkalmazó önkormányzattól ugyanaz a fejlesztési eredmény, mint egy olyan önkormányzattól, ahol magasak az adókulcsok. Ha jó utakat, modern iskolákat, profi színházat stb. szeretnénk, ahhoz pénzre van szükség, amit elsősorban a befolyt adókból lehet megvalósítani. Pályázati úton, vagy politikai lobbival is lehet forrásokat bevonni a települések költségvetésébe, de az már nem tartozik az adózás kérdésköréhez, az már egy önkormányzat működési hatékonyságának a fokmérője.

# **2\. A haszonelv**

A haszonelv szerint **az adókivetésénél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az adófizető milyen mértékben élvezi az adóbevételekből finanszírozott közkiadások hasznát**.

**Székelyudvarhely költségvetésében az egyik legnagyobb költségtétel a közlekedési infrastruktúra fenntartása és modernizálása**, amely infrastruktúrát a legnagyobb mértékben az autósok használják.

A költségvetés bevételi oldalán az egy év alatt befizetett járműadó hozzávetőlegesen 4 millió lejt tesz ki (magán- és jogi személyek összesen), ezzel szemben az utak karbantartására fordított összeg ennek több mint duplája, hisz 2020-ban erre a tételre több mint 9 millió lejt tervezett fordítani az önkormányzat.

Amennyiben egyetértünk az adózásban a haszonelvvel, az esetben **az autósok által használt infrastruktúrát a legnagyobb arányban az autótulajdonosok kellene, hogy finanszírozzák**, így az járműadó emelése egy racionális döntés.

# **3\. Arányos közterherviselés**

Egy másik fontos adózási alapelv az arányos közteherviselés, ami azt jelenti, hogy **az adózás igazodjék az adófizetők jövedelméhez és vagyoni helyzetéhez.** Ennek megfelelően a nagyobb vagyonnal rendelkező adófizetők (fizikai és jogi személyek) egyértelműen nagyobb mértékben kell hozzájáruljanak a közkiadások finanszírozásához.

Ez az elv azt feltételezi, hogy a nagyobb vagyon (ingatlanvagyon) nagyobb jövedelmet biztosít a tulajdonosaiknak, mint az a jövedelem, amelyhez azok jutnak, akik nem rendelkeznek vagyonnal.

Ennek az elvnek megfelelően jogos az adóelvonás magasabb mértéke a nagyobb vagyonnal rendelkezőktől. Azonban, ha a 2020-as évet vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy például a nagy ingatlanvagyonnal rendelkező vendéglátóegységek ebből a vagyonból ebben az évben csekély jövedelmet tudtak megvalósítani (sőt, elég sok esetben veszteségeik voltak). Innen vizsgálva már nem is annyira jogos a magasabb adó. Az önkormányzat nem tudja megállapítani minden vállalkozás esetében, hogy az ingatlanvagyonból ki mekkora jövedelmet tudott megvalósítani. Azt azonban tudja, hogy mely gazdasági ágazatokat sújtotta a legnagyobb mértékben a járvány.

Ennek megfelelően **az lenne a helyes eljárás, hogy úgy történjen meg az adóemelés, hogy ezzel párhuzamosan ki legyen már dolgozva az a mechanizmus, amely a járványsújtotta vállalkozókat segíteni fogja a jövő éveben** (adókedvezmények, de minimis támogatások stb.). Hisz ezeket a vállalkozókat hatásági oldalról támogatni kell a nehéz időkben, ha azt várjuk el tőlük, hogy pár év múlva újból nagyobb értékben finanszírozzák a városunk közkiadásait.

# **4\. Az igazságos és méltányos közteherviselés**

Az igazságos és méltányos közteherviselés elvéhez az is hozzátartozik, **hogy a társadalom különböző szegmensei egyformán vegyék ki részüket a közösségi ügyek finanszírozásából**. Esetünkben ez azért fontos elv, mert az egyik legvitatottabb téma, hogy **a döntéshozók az adónövelést össze szeretnék kapcsolni a polgármesteri hivatal működési költségeinek a csökkentésével**. Romániai sajátosságként az állami szféra bérezése EU-s viszonylatban is óriásit emelkedett az elmúlt években, amely **fizetésemelés nem mindig járt együtt a hatékonyság növekedésével**.

Az ügyes városvezetők úgy növelték a közalkalmazottak fizetéseit, hogy közben nem növelték az apparátus létszámát, sőt, a nyugdíjazásokkal lassan csökkentették is azt, a magasabb fizetésekhez pedig teljesítménymutatókat rendeltek. Így **vannak olyan önkormányzatok, ahol a magas fizetések magas teljesítménnyel járnak együtt**, azonban a létszámstop miatt a fizetésalap nem szállt el. Ez azért is fontos, mert abból a pénzből tud fejlődni egy település, amit az önkormányzat nem fizetésekre és dologi kiadásokra költ, hanem beruházásokra fordít.

A több évtizeden keresztül szégyenteljesen alacsony szinten tartott közalkalmazotti bér után jogos elvárás a hivatal alkalmazottai részéről a magasabb fizetés, az azonban vezetői kompetencia kérdése, hogy hogyan lehet összeállítani egy olyan bérezési rendszert, amelyben az alkalmazottak tisztességes fizetést kapnak, de ezzel együtt a munka hatékonysága is növekszik, ugyanakkor a befizetett adók döntő többsége mégis ne fizetésekre menjen el, hanem a beruházásokra, fejlesztésekre is maradjon! Ezt az elvet feszegetve azonban nagyon kell ügyelni arra is, hogy ne állítsuk egymással szembe a magánszféra és a közszféra dolgozóit. Ők nem hibásak a kialakult helyzetért. Itt egy több éves kormányzati és vezetői hibát kell orvosolni, amely következtében sok esetben nem megalapozottan emelkedtek egy-egy közintézmény fenntartási költségei.

Nehéz időszakban, ha meg kell szorítani a nadrágszíjat, **úgy korrekt, ha azt mindenki egyformán szorítja.** Ennek megfelelően, ha az igazságos és méltányos közteherviselést együtt kezeljük az adózással, arra a következtetésre juthatunk, hogy az adóemelés, vagyis **a lakosság és a vállalkozások közteherviselésének emelése csak az esetben jogos, ha ezzel az adófizető nem a polgármesteri hivatal fenntartási költségeinek a növekedését finanszírozza**, **hanem a város számára oly szükséges fejlesztéseket támogatja**. Amennyiben az adónövekményből befolyt összegeket az önkormányzat például fejlesztési pályázatok önrészére használja fel, akkor itt egy multiplikáló hatásról beszélünk, ilyenkor a befizetett adólejek közösségi hasznosulása értékben többszöröse lesz a befizetett adókénak. Ez esetben már jogosnak tekinthető egy időszakos, ennek a célnak a finanszírozására eszközölt adóemelés.

Ha az adófizető polgár érzi, hogy egy nemes közfeladat ellátásához járul hozzá, akkor hajlandó akár a saját költségeinek a visszaszorítására is az adónövelés érdekében. **De ha a pótlólagos adóbefizetésnek nem lesz kézzelfogható eredménye a közszolgáltatások oldalán, akkor ez az adófizetői oldalon valós felháborodást fog generálni.** A lakosság és hatóság közti együttműködés modellje egyszerű: a közalkalmazottak közszolgálatiságra jelentkeztek, a lakosság pedig az adóival finanszírozza ezt a munkát. A közösségi vezető számára pedig az az egyik legnagyobb kihívás, hogy megteremtse az összhangot a közszolga és az adózó között, hiszen a kettejük harmonikus együttműködésétől fejlődik egy közösség, fejlődik a város.

# **5\. És hol van itt maga a lakos, a tisztes adófizető állampolgár?**

Mert az ostor mindig az egyszerű emberen csattan, ő az, aki végső soron viseli az adóterheket. Az önkormányzatnak, aki a befolyt adók felhasználója, **úgy kell sáfárkodnia a rendelkezésére álló pénzzel, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben a lakosság javára fordítsa vissza**. Hisz azt a pénzt a lakosok fizették be. Egy adóemelés esetén jogos lakossági elvárásként jelenik meg az önkormányzattal szemben, hogy az önkormányzati munka minősége minimum az adóemelés arányával növekedjen. Ha ezt a lakosság nem fogja érezni, akkor jogos lesz az elégedetlenség.

Összességében, az adózás kérdését együtt kezelve a költségvetéssel: **ha a megújult városvezetés be tudja bizonyítani, hogy a többletadókkal érezhetően javulni fog az udvarhelyiek életminősége, akkor el tudják fogadtatni az adóemelést a lakosokkal, vállalkozókkal**. Ha ezt nem tudják bebizonyítani, akkor egy komoly társadalmi ellenállásba fognak ütközni.