> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Antal István: adják vissza Székelyföldet!
- URL: https://www.uh.ro/antal-istvan-a-legnagyobb-elegedetlenseg-a-birtoklevelekkel-van/
- Published: 2012-12-07T11:49:45.000Z
- Updated: 2012-12-07T11:49:45.000Z
- Description: Megméretkezett a rangsoroló küldöttgyűlésen és újból jelöltként indul. A kapcsolati tőkét tartja a legfontosabbnak, átlát a szitán a parlamentben.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 13:04

![Antal István RMDSZ-es parlamenti képviselő](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Itthon/politika/antal-1207/antal_istvan-1425.JPG "Fotó: Csedő Attila")

Megkérdeztük, hogy miért a kapcsolati tőkét tartja a legfontosabbnak, tudja-e mik a problémáink.

December 9-én ismét képviselőket és szenátorokat választunk. A székelyudvarhelyiek két-két magyar képviselő- és szenátorjelölt közül választhatnak. A hármas képviselői választókerületben az RMDSZ-es **Antal István**, illetve az EMNP-s **Székely Kinga Réka** neve szerepel a szavazólapokon, míg a kettes számú szenátori körzetben **Verestóy Attila** az RMDSZ, **Zakariás Zoltán** pedig az EMNP jelöltje.

A kampány utolsó hetében mind a négy jelöltet megkerestük, hogy néhány kérdést tegyünk fel nekik, az eddigi, illetve jövőbeni tevékenységükkel, terveikkel kapcsolatosan. Igyekeztünk olyan kérdéseket megfogalmazni, amelyek a székelyföldi lakosságot érintik, érdeklik, amiről az utcán, kocsmában, magánbeszélgetésekben szó esik, és amiket az embereknek nincs lehetőségük feltenni. Minden jelöltnek öt kérdést tettünk fel, kérdésenként négy percük volt a válaszra.

Antal Istvánnal csütörtökön délelőtt beszélgettünk.

**Miért indul újból annak ellenére, hogy a rangsoroló küldöttgyűlésen, illetve azt megelőzően szervezete vezetői nem önt támogatták, hanem egykori munkatársát (irodavezetőjét), Ladányi Lászlót szerették volna az ön helyében látni?**

Amikor sorra került az, hogy valaki mögé beálljanak, nekem már megvolt tíz-tizenegy RMDSZ-szervezetnek a támogatása. Akkor a versenytársam kérte a városi szervezet segítségét – természetesen én tisztelettel elkerültem a versenyt, és azt mondtam, hogy támogassák őt, ez így történt.

Ha arról lett volna szó, hogy itt valamiféle rendes kampány, megmérettetés történik, akkor egész más lett volna a helyzet, gondolom én. De tisztességes dolog volt, hogy az én korábbi munkatársamat – aki viszont szép karriert futott be, mert alprefektus és prefektus volt – támogatták. De ez évek óta így van, soha nem az volt, hogy megmondta x, hogy ez lesz a képviselőjelölt, legalábbis Udvarhelyszéken. Én ezt tudomásul vettem, megméretkeztünk, lett egy eredmény.

**2008-as bemutatkozásában szerepel, hogy az elmúlt évtizedekben kialakított kapcsolatrendszerét szeretné kamatoztatni, idén is pontosan ugyanezzel mutatkozott be.**

A legértékesebb tőke a kapcsolatrendszer, azt nem olyan egyszerű megszerezni. Én húsz évig tevékenykedtem egy sajátos iparágban és ebben megismertem az ország ipari egységeit. Az a generáció, amelyiknek én voltam a tagja, a második vonalban volt – mert engem a Matrica gyárban nem engedtek '89 előtt oda, hanem a pártbizottság által nevesítettek juthattak szerephez. És ez kiderült a szekus doszáromból is.

![Antal István RMDSZ-es parlamenti képviselő](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Itthon/politika/antal-1207/antal_istvan-1438.JPG)

Húsz év szakmai kapcsolatrendszer volt – és a Matricagyár egy olyan név, amire a mai napig figyelnek az ágazatban. Én nem azt játszottam, hogy valami hatalmas kisebbségi jogvédő legyek, habár pontosan ismerem, esetleg egyik másiknál jobban sok mindent, hanem maradtam azon a területen, ahol a legtöbbet tudtam a szervezet és a térség számára hozni.

Én nem kívülről ismertem az ipart, mert itt nyolcvan százaléka az atyafiaknak mesét mond, de fogalma nincs, hogy mi a munkahelyteremtés, mi egy folyamat, amit le kell játszani és mi az, amikor meg kell hallgatni komoly menedzsereket, amikor odajönnek a bizottságba és bemutatnak egy anyagot többek között Verespatakról is. És nemcsak szajkózni kell a sok dolgot. Meg kell érteni és annak függvényében a szövetség programjával összehangoltan kell bizonyos törvényekbe egy mondatot, egy szót, egy fél cikkelyt úgy módosítani, hogy azt elfogadják a kollégák. És ez a legnagyobb, amit az ember tehet.

Minden kedden és szerdán a bizottságban van a munka, bent a teremben csak a szavazás zajlik, általában huszonhét képviselőből minden egyes miniszteri vagy államtitkári jelenlétnél az egyik felszólaló Antal István, és rá figyelnek. És fontos a térségünknek, hogy ne csak az adminisztrációs, tanügyi, egészségügyi bizottságokban legyen embere, hanem legyen itt is. Ha képes fejlődni, előrelépni az onnan származó információkból Székelyföld, akkor van jövőnk. Ha nem működik a gazdaság vagy a tanügy és az egészségügy, akkor további konfliktusok, sikertelenségek lesznek.

Az én bizottságomból eddig három miniszter lett – szállításügyi, illetve ipari – általában onnan kerülnek ki. Erre mondtam, hogy a kapcsolati tőke mit jelent: ha ott voltál négy vagy nyolc évig, akkor tudják, hogy szakmailag és emberileg is határozottan kiálltál az értékek mellett. Mert sokszor nem mindegy, hogy egy szavacskát hogy fogalmazunk meg, s ez kihat az önkormányzatokra is.

**Mit tart a szavazókörzetében, illetve Udvarhelyszéken az emberek legnagyobb problémájának?**

A legnagyobb elégedetlenség a tulajdonjogi dolgokkal, a birtoklevelekkel van. Sajnos a törvény nem adott semmilyen hatáskört a megyei önkormányzatoknak, ami az első tíz évben jó volt. A választott megyei testület az, aki összehangolja – és nem vezeti – a tevékenységet, nem kellett foglalkozzon a legkényesebb kérdésekkel, a tulajdonjog-visszaszármaztatással. És nem földosztással, mert az első tíz évben ezek olyan furcsán keveredtek.

Mivel a megyei visszaszolgáltató bizottságnak, ami a prefektúrának van alárendelve, kell elbírálnia a helyi bizottságok által összeállított iratcsomót, ez a bizottság a mai napig akadályozza a tevékenységet. A múlt héten is küldtek vissza indoklás nélkül iratcsomót. Nekünk is volt magyar prefektusunk, s legutóbb Ladányi Laci is megpróbált sok mindent tisztázni a két és fél év alatt, csak nem olyan egyszerű, mert kialakult egy olyan szokásrend, hogy ahelyett, hogy a megyei bizottság azt tette volna, ami a feladata, mást tett. Magyarán, ha a helyi bizottság hozott egy döntést, és azt alátámasztotta dokumentumokkal, akkor a megyeinek csak jóváhagynia kellett volna azt. Mert a felelősség a helyieké.

De itt nálunk a megyeiek mindenbe belekötöttek, még akkor is, amikor indokolatlan volt. Főleg a kormánybiztosok, akikről mindenki tudja, hogy többnyire Maroshévízről hozták be az "erős" apparátust. Azoknak az agyába valahogy nem fért bele, hogy a mindenkori román kormány képviseletében most a Székelyföldet vissza kell, hogy adják. És ezt ők úgy élték meg, hogy vissza kell szolgáltatniuk, azt az óriási területet, de nem azoknak, akiket ide betelepítettek 89 előtt. A mai napig nagyon nehezen veszik tudomásul, s ez egy óriási gond. Mert úgy gondolják, hogy továbbra is ők maradnak mindenhol, és ők parancsolnak.

![Antal István RMDSZ-es parlamenti képviselő](http://194.38.104.52/images/stories/Szasza/Itthon/politika/antal-1207/antal_istvan-1427.JPG)

A megyei tanács most végre létrehozott egy olyan intézményt, aminek az a feladata, hogy térségenként szakemberekkel és eszközökkel segítse a helyi önkormányzatokat, hogy végre legyen már ez a visszaszolgáltatási folyamat befejezve. Mert rengeteg bosszúságot okozott, és rengeteg támogatástól esett el a térség. Főleg a vállalkozók bánták ezt, akik nem tudták hivatalosan, birtoklevél nélkül megvásárolni a földeket, és mivel ezek nem voltak telekkönyvezve, nem tudtak pályázatokhoz jutni, ami közvetve a térség, a települések fejlődéséhez járult volna hozzá.

**Amikor a parlamentben arról szavaznak, hogy meghosszabbítsanak-e egy ülést, akkor Antal István általában arra szavaz, hogy ne hosszabbítsák meg. Milyenek ezek az ülések, fárasztóak?**

Azért szavazok arra, hogy ne hosszabbítsák meg, mert az ilyenek mindig hordoznak valami kis sunyiságot magukban. Ezen keresztül ki akarnak valami olyant erőszakolni, ami eredetileg se a hétfői heti rend, se a program megállapításakor nem voltak egyeztetve.

Akik ezért kardoskodnak, általában nincsenek megelégedve, mert látják, hogy pillanatnyilag olyan a Ház összetétele, hogy nem tudják átnyomni azt az elképzelésüket, ami eredetileg nem volt egyeztetve. Vagy egyeztetve volt, csak ők időközben meggondolták magukat.

Az ilyent én általában nem támogatom, mert az a célja, hogy ha öt-hat ember közben távozik, akkor át lehessen valamit nyomni. A mérnökember megszokta, hogy a munkaidő ettől-eddig tart, és azon nem lehet változtatni, mert akkor abból nem az lesz, amit elképzeltünk, hanem valami más.

**Olyan hírek is járnak a városban, hogy ön a politikusi pályafutása alatt nem gazdagodott meg, nem lett vagyonos ember, viszont a fia igen. Ez mennyire igaz, illetve mennyire irigyek az emberek?**

Ez egy alapvető jellemvonása nagyon sok olyan embernek, aki nem arra figyel, hogy a másik esetleg miért tudott egy-két dolgot megoldani, és nem veszi tudomásul, hogy a megvalósítások mögött nagyon sok munka van. S esetleg értelem is. S nem azt kérdezi meg a szomszédtól vagy a barátjától, hogy segíts nekem, ez hogy sikerült, hanem inkább hajlandó mindenféle rémhírt elfogadni, és azt hiszi, hogy a saját tehetetlensége vagy esetleg gyengébb munkabíró képessége abból származik, hogy a másik halad előre.

Nem megyek ebbe bele, mert akik ismernek, azok tudják, hogy nem volt egyszerű az élet, akik ismerik a fiamat közelebbről, azok tudják, hogy tizenkét éve nagyon keményen dolgozik. Mert közben rájött ott, a nagy idegenben (*Antal Lóránt Kolozsváron él – szerk. megj.*) *–* mert semmit nem kapott meg tálcán *–*, hogy csak akkor lesz eredményes, ha keményen dolgozik. Hálistennek zeneiskolába járt s később zeneakadémiára, s ott ezt megtanulta. Mert ott naponta, ha tetszik, ha nem, két-három órát gyakorolni kell. Nagyon sok emberen megfigyeltem, hogy akinek gyerekkorában a napi beosztása megvolt, az később sokat dolgozik.

Az ő döntése volt – még mielőtt befejezte volna a konzervatóriumot, mert fagottot végzett, amiből elég nehéz lenne érvényesülnie, – hogy egy baráti társasággal létrehoz egy olyan vállalkozást, ami négy-öt év után kezdett eredményeket hozni. Inkább ő támogat engem, mint én őt ezen a területen. És a tapasztalatát, amit megszerez az ember, kinek adja, ha nem a gyerekének? Erről szól a történet.