> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Alin Vaida, a fesztiválszervezés művésze
- URL: https://www.uh.ro/alin-vaida-a-fesztivalszervezes-muvesze/
- Published: 2022-09-20T16:45:50.000Z
- Updated: 2025-04-01T14:46:43.000Z
- Description: A Jazz in the Park házigazdájának vallomása hivatásról és arról, ahogyan őt, a fesztivált és mindannyiunkat érintette a koronavírus-járvány.
- Author: Szilágyi István
- Tags: Itthon, alin vaida, járvány, jazz in the park, koronavírus, TEDx, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 15:37

– Aki volt már a *Jazz in the Park*\-on, az tudja, hogy miért hívtuk meg **Alin Vaidá**t. Mert ő **nem csak rendezvényszervező, hanem sokkal több**: sokat tesz a művészetért és a közös terek célszerű kihasználásáért, a közösségért. Pont egy hete én is részese lehettem annak, hogy Asaf Avidan dalait dúdolva dagonyázhattunk a sárban – konferálta fel **Fincziski Andrea** helyi színművésznő a második TedX egyik román meghívottját. Alin egy picit megszeppenve vágott bele mondandójába, de végül annyira belejött, hogy még szívesen hallgattuk volna. Őt és azt a személyes „covid-sztorit”, amivel talán mindannyian azonosulni tudunk.

> *Ötletek egy jobb világért* – ezzel a szlogennel indult el szeptember 10-én a második TEDxUdvarhely. **13 előadó állt színpadra**, gyűjtött egy jobb világért ötleteket.  
>  
> A következő napokban ezeket az előadásokat foglaljuk össze nektek. Ha arra lennél kíváncsi, milyen volt a második TedX Udvarhelyen és mi fog változni jövőre, akkor katt[ ide](https://www.uh.ro/lesz-tedx-jovoben-is-de-egy-kis-valtozassal/).

# **Alin Vaida egy rövid vallomással kezdett,** 

amivel rögtön meg is szerezte a közönség szimpátiáját. Ha már a beszéden van a hangsúly ezen a rendezvényen, megosztotta velünk, hogy **mennyire közhelyesnek tűnik neki az idézetek használata**, kiváltképp az a Gandhinak tulajdonított gondolat, miszerint *légy te magad a változás, amit látni akarsz a világban*. A legelső oldalon dobja a *Google,* és szinte minden iskolakezdéskor, díjazáskor, politikai beszédben elhangzott már – mondta egyszerre szarkasztikusan és alázatosan, nehogy bárkit is megsértsen vagy elrontsa a mai beszédét. Annyira ártatlan, jóindulatú arccal, hogy a közönség nem is tudott haragudni rá, minden mondatát egy-egy diszkrét nevetéshullám követte.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/52353834232_0e32376f1a_o-1.jpg)

###### Fotók: TedXUdvarhely, Erdély Bálint Előd

**Röhögés akkor tört ki a teremben**, amikor Alin beismerte: ő is kénytelen volt kölcsönvenni egy idézetet, mert egyszerűen nem tudott jobbat kitalálni előadása mottójának. Elmesélte, hogy néhány éve beleszeretett a *stand up-*ba, és általában az intelligens emberekbe, közülük az amerikai [Dave Chapelle](https://www.imdb.com/name/nm0152638/?ref=uh.ro)\-be. Talált róla Youtube-on egy rövid, korábban nem ismert [videórészletet](https://www.youtube.com/watch?v=t7mumLKwbZM&ref=uh.ro), amiben a tévésztár azt mondta: *taking a man's livelihood is akin to killing him* (magyarul: egy ember életterét elvenni olyan, mint megölni).

Az idézet egy másik történet kapcsán jutott eszébe, amit ugyancsak megosztott velünk. Még a járvány idején, valamikor 2021-ben édesapjával Désre utaztak a rokonokhoz, és akkor volt egy órácska idejük beszélgetni az autóban. Aztán egyszer csak azt kérdezte az apja:

# ***és nektek hogy megy?***

A „*kinyitott ajtón*” pedig Alin belépett és váratlan részletességgel kibuggyant belőle, hogy milyen problémáik vannak, milyen projekteket próbálnak összehozni a járvány közepette. 

– Az adott kontextusban talán több rosszat, mint jót mondtam, de nem azért, hogy panaszkodjak. Miután meghallgatott, apám visszakérdezett: *Dar, mă, tu ești deștept, de ce nu faci altceva?* (magyarul: Hát de, te okos vagy, miért nem csinálsz valami egyebet? – szerk.). Millió gondolat cikázott a fejében egy mikroszekundum alatt, hogy erre mit is mondhat. 

– *Arra gondoltam, hogy mi mindenen mentek át (a szüleim), milyen értékeket adtak át nekünk, de talán nem értették meg a szenvedélyem, a lehetőséget, hogy átéld, amit szeretnél csinálni, még ha ez áldozattal is jár. *Nagyon szimpatikusak a kis öregeim, egész életükben támogatták, de talán sose értették meg a karrierválasztásom*, hogy művészetet csinálok a fesztiválszervezésből.*

– *Neki lehet, hogy megtévesztő lehetett, amivel foglalkozom, mert mindig azzal volt elfoglalva, hogy rólunk gondoskodjon. Ő maga egyetemi tanár volt, és az első fia is az lett. Eddig minden jó volt, de utána a középső fia klasszikus zongorista lett, és utána jöttem én, aki dzsessz fesztivált szervez. Lehet, hogy most ő azt gondolja, valahol hibázott, de ez is rendben van* – elmélkedett az apa-fia viszonyról egy olyan öniróniával, amelyet a közönség együttérző nevetéssel díjazott.

# **„Ez a két járványév nagyon nehéz volt,** 

**mert úgy éreztem, hogy kifut a talaj a lábam alól**” – tért vissza a családi zárójel után választott mottójához, az élettér elvesztéséhez. Alig vette át ugyanis a legjobb kis európai fesztiválért járó díjat 2020-ban, két hónap múlva a járvány miatt le kellett, hogy mondja a rendezvényt, néhány hónappal később pedig kezdett elbocsátani embereket, akik szerinte nem szolgáltak rá, és akiket próbált közel tartani, ameddig csak lehetett. „*Egyszerűen nem tudtad, mit csinálj, nem találtad az erőt*” – emlékezett vissza a kilátástalan helyzetre.

2021 pedig még nehezebb volt, mert a hatóságok szerinte nem segítették eléggé az iparágat, „*talán nem értették meg még a szerepét, hogy diplomatikusan fogalmazzak*”. Ráadásul **két tűz közé estek a vakcinakérdésben**: akik – hozzájuk hasonlóan – komolyan vették, beoltatták magukat, betartották a szabályokat, azért fordultak ellenük, mert egészségügyi kockázatot láttak a fesztiválban; akik meg nem akarták beoltatni magukat, azt kérték számon rajtuk, hogy miért kérik a tesztet, az igazolványt. „***Egymásra lőttek, mégis belénk trafáltak. Furcsa volt nagyon***” – mondta keserűséggel Alin.

# Sok frusztráció felgyűlt, az igazi gyógyulásra

megérzése szerint a múlt hétig várni kellett, amikor két év kihagyás után lejárt a tizedik *Jazz in the Park*. Igaz, eleinte „*nem volt jó úgy dolgozni*”, hogy nem a legjobb fesztivál összehozásáról szólt a munka, hanem inkább a túlélésről.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/52355098254_c63641989a_o-1.jpg)

*– Amikor viszont egy hónappal a rendezvény előtt kiegészült a csapat, elképesztő energia képződött, *amikor megnyitottuk a kapukat, és jöttek az emberek, szertefoszlottak a kellemetlen érzések** – dobta fel a hangulatot az előadó, aki örült, hogy utolsó percen írta meg a TedX-beszédét, mert sokkal visszafogottabban fogalmazott volna a fesztivál előtti határidőre. Persze, tudja, hogy most a nagy piros pöttyön az a dolga, hogy inspiráljon, de amit át szeretne adni, az nem feltétlenül innovatív, hanem inkább arra sarkallna, hogy 

# **beszéljünk arról, ami történt.**

Mert hajlamosak vagyunk átugrani a járványon új projektekkel, sok koncerttel, de **nem szánunk időt egy *debrief*re, egy kiértékelőre arról, hogy mi is történt**, és hogyan jöttünk ki a járványból pszichológiai-lelki szempontból – mondta szabadkozva, hogy ő nem orvos, de azért reméli, hogy megértjük. Közönségként nem is volt nehéz dolgunk, miután a sorsközösséget így érzékeltette:

– *Mindenki a maga módján szenvedett, és *az a bizonyos** **livelihood *sérült. Van aki a munkáját, más a hozzátartozóját vesztette el, rossz hírek vettek körbe* *. Ami nekem segített visszajönni, az a csoporthoz, csapathoz való tartozás volt, 180 fokkal kifordított a befelé fordulásból, ami ezt a (járvány)időszakot meghatározta.***

– *Ahhoz, hogy új dolgokkal álljunk elő, *kicsit álljunk meg és próbáljuk meg helyrehozni, amit elrontottunk*. Nekünk minden év elején van egy nagy gyűlésünk, amikor elemezzük, hogy mit csináltunk jól, mit rosszul, hogyan állunk* – érvelt Alin, aki szerint a *Jazz in the Park* szervezőcsapatához hasonlóan minden közösségnek szüksége van az elemzésekre. „*Mert akkor fogunk átesni rajta igazán, amikor közösségként újra tudjuk építeni magunkat*”. 

Azt nem tudja, hogy valaha közös nevezőre jut-e a két nagy csoport, ami elvált egymástól a járvány alatt, de **ha nem beszélünk róla, csak még nagyobb szegregáció lehet az eredménye**, ami számára veszélyesnek tűnik. Ezért tartja fontosnak, hogy minél több *offline* találkozó legyen, segítsük egymást, legyünk szolidárisak. Mindenki próbálja visszaszerezni a veszteséget, de **meg kell elégedni, és hagyni másokat is érvényesülni** – javasolta.

S ha sokkal individualistábbak is lettünk, lehet, hogy a javunkra tudjuk fordítani, mert **mindenkin egyenként múlik, hogyan viselkedik másokkal** – botlott bele akaratlanul is abba a Gandhi-idézetbe, amit elejétől fogva kerülni próbált. De ha már így járt, bevállalta, s a közönség nevetve-tapsolva értékelte az utolsó csavart.

> Ezeket se hagyd ki:[Dr. Kovács Katalin: Nem sebesség, csak lóerő](https://www.uh.ro/nem-sebesseg-csak-loero/)[**Korpádi Péter:** Minden vegán mögött van egy csalódott nagymama](https://www.uh.ro/minden-vegan-mogott-van-egy-csalodott-nagymama/)[Sterczer Hilda: Az életben egy dolgot nem lehet: felborítani a sakktáblát](https://www.uh.ro/az-eletben-egy-dolgot-nem-lehet-felboritani-a-sakktablat/)[Miért csinálja ezt, mit rejt a háta mögött Arafat?](https://www.uh.ro/miert-csinalja-ezt-mit-rejt-a-hata-mogott-arafat/)