> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Aki az első padban ül, közelebb kerül Krisztushoz?
- URL: https://www.uh.ro/aki-az-elso-padban-ul-kozelebb-kerul-krisztushoz/
- Published: 2018-12-17T13:14:14.000Z
- Updated: 2025-04-01T17:30:01.000Z
- Description: Kaláka koncert. Lefoglalt főpadsor. Elégedetten mosolygó polgármester az első sorban. Unatkozó gyerekek az oszlopok mögött és a padsorok között a földön.
- Author: Egyed Ufó Zoltán
- Tags: Vélemény, kaláka, koncert, közönség, polgármester, református, templom, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47

**Kaláka koncert. Lefoglalt főpadsor. Elégedetten mosolygó polgármester az első sorban. Unatkozó gyerekek az oszlopok mögött és a padsorok között a földön.**

Karácsonyi hangulatú Kaláka-koncert Udvarhelyen. Templomban. Tíz perccel hamarabb érkezünk, de odalent nincs már hely, özönlenek fel a népek a karzatba. Azaz van még bőven hely lent is, a zenekarral szembeni főpadsorban, de az le van foglalva a góréságoknak. Papírlapok hirdetik, hogy minden sor foglalt.

Ott ül már a polgármester, az alpolgármester, és más fontos emberek, akiknek háromnegyedét nem ismerem, de bizonyára elöljáróink ismerik őket. A polgármester gyerekes örömmel ül a padban, büszkén néz körbe a teli templomban,

# fejével köszönget az embereknek.

Fent az emeleten találunk egy helyet, ahol látunk rá esélyt, hogy a gyerekek valamit is lássanak. Felkapaszkodnak a korlátra, mi hátrébb megyünk, hogy ne álljuk el a kilátást, ami egyébként sincs, mert nem látszik a padokról a koncert, de legalább ne legyen az az érzésük az embereknek, hogy sorfal áll előttük.

Vigyor fiam, a 3 éves, csak úgy tud látni valamit a koncertből a félméteres szélességű karfa mögül, ha annyira felkapaszkodik, hogy lába lóg a levegőben, 30 centire a földtől. Mászna ő tovább is, de az első sorban ülő megbízott ismerősünk folyton visszahúzza, nehogy kiessen.

Félórányit bírja a kapaszkodást, aztán feladja, s odajön hozzánk. Hamarosan a nagyok is odajönnek. Nagy Kaláka-rajongók a fiaim, de most elunták azt, hogy nem hallani rendesen.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kalakakoncert02ufo.jpg)

Nem csak ők unták el. Egy egész padnyi öregasszony áll fel nem messze tőlünk, és megy ki. Gyerekek vesztik el a türelmüket, szüleik kiviszik őket. Mindig akad, aki helyüket elfoglalja, mindig akad valaki, aki eddig az oszlop mögött állt, vagy a legutolsó sorban ült, s örül, hogy most picit jobb helyre kerül. A bejáratnál folyamatos a mozgás, emberek mennek ki-be. Miért is ülnének bent, ha se nem látni, se nem hallani?

A hangosítás profi, de nem ebbe a térbe való. Épp annyira elég, hogy a főpadsort kiszolgálja, de fent a karzaton a sarokban, ahol mi ülünk, annyira gyengén hallatszik, hogy ha otthon a számítógép hangszóróján felraktam volna a gyerekeknek a Kalákát, sokkal jobban élvezték volna, mint így.

# Értem én, hogy templomban vagyunk,

ahol nem illik nagy bulit csapni, de akkor mi értelme volt templomba rakni a koncertet? Nincs egy normális terem vagy köztér ebben a városban, ahol meg lehet tartani egy ekkora kaliberű koncertet?

A középső fiam nagyon unja, folyton kérdezget. Az a nagy szürke doboz piszkálja a fantáziáját, ami mellettünk van, s még egy ajtó is van rajta. Magyarázom neki, hogy az az orgona, és sípok vannak benne. Ismét kérdez, és ismét, ami egyre zavaróbb, mert annyira halk a zene, hogy a mellettünk állók jobban hallják a fiam kérdéseit, mint a koncertet.

# Kérdem, unja? Nagyon, jön a válasz.

Kimegyek vele, hogy ne zavarjuk a rendezvényt, beállunk inkább egy húszperces kürtőskalácssorba. A másik kettő még bent marad az asszonnyal, de ők sem bírják ki a koncert végéig.

Mielőtt kimennénk, lefotózok egyet a földszintre. Dugig van odalent, padsorok közt ülnek az emberek és a gyerekek a templom hideg földjén. A polgármester boldogan mosolyog az első padban. Ez mindig így volt a történelem során, miért lenne ma másképp? Miért is kellett volna bármennyit is fejlődnie az emberiségnek az elmúlt kétezer évben?

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/kalakakoncert03ufo.jpg)

Nem vagyok nagyon felháborodva, el tudom fogadni, hogy ez van. Elmondom magamban, hogy „legyen meg a Te akaratod”, s már nem is bánt. Semmi nincs hiába. Az sincs hiába, hogy egész világban ez van. A bukaresti megakatedrális átadója vagy a gyulafehérvári centenáriumi ünnepség is erről szólt.

# Akinek két pár töke volt, azt kiszolgálták,

annak fenn volt tartva a hely, aki pedig csórónak született, az lökdösődjön, fulladjon meg, vagy másszon fára. Kapaszkodjon, ha látni akar. De miért lennénk irigyek, miért ne tudnánk örülni a mások sikerének? Főleg most, így karácsonykor.

Szerveztek ezek maguknak egy gyerekkoncertet közpénzen? Jó helyen ültek, és tudták élvezni is? Egészségükre. Örülünk nekik, keresztény szeretettel.

Áldott karácsonyt mindenkinek! S a kiválasztottaknak még áldottabbat!