> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A székely szupermen
- URL: https://www.uh.ro/a-szekely-szupermen/
- Published: 2016-08-24T07:18:11.000Z
- Updated: 2016-08-24T07:32:15.000Z
- Description: Annyi van belőle, mint csillag a hadak útján. Oda is felrepül, ha azt akarja.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 13:16

![tisztacsudaembor](http://194.38.104.52/images/stories/Katona/ahirek/tisztacsudaembor.jpg "Semmi sem tántoríthatja el magától")

Annyi van belőle, mint csillag a hadak útján. Oda is felrepül, ha azt akarja.

A székely szupermen mindenkinél jobban tudja, hogy mi van, sőt még annál is jobban. Nálad is, nincs apelláta, de megmondta ő ezt még annakidején, illetve akarta mondani. Nála jobban senki sem ért a focihoz, politikához, pityókaterméshez, útjavításhoz, zenéhez, telefonhoz, szexhez, pálinkafőzéshez, autóhoz, kapáláshoz, Istenhez, meggyőződéshez, kenyérsütéshez. Nem mondasz neki újat, hiszen az nincs is a nap alatt.

## Azt te csak hiszed

– mondja meggyőződésből, ha mégis próbálkozol. Szuperszékely ő, aki mindent vág és mindenről, mindenkiről van (egy) véleménye, akinek a nagyapja és az apja is nagy ember volt, legalábbis szerinte, aki egy genetikai csodaként lépett ki ebbe a világba s már gyerekként a patakparton is akkora tisztelet övezte, hogy **a pipecsapat úgy kétfele nyílt előtte, mint Mózesnél a Vörös tenger.** Tény, hogy a lábnyomát nem őrzi már a libaitató melletti laza, homokos föld, de egyszer majd másképp lesz hálás neki az utókor.

Úgy cseperedett fel, hogy mindig szem előtt tartotta: mindenben ő a legjobb s ebbéli meggyőződését a katonaságnál kapott pofonok, szívatások sem tudták letörni, inkább megerősítették. **Hébe-hóba annyi iskolája van, mint két egyetemi tanárnak egyszerre,** csupán annyi a bökkenő velük, hogy egyik sincs befejezve, illetve közülük több is befejeződött már, mielőtt még nekifogott volna.

## De neki a „zélet" volt az iskolája,

a tanítómestere, s természetesen ezért lett ilyen szuperember, mert mindig a legjobbat választotta. Mindig tudta, hogy hova kell állni, s a hegyen túli mentalitásból pont azt vette át, ami ellen egykor a leghangosabban tiltakozott.

Az átkosban, amikor az aprózári eladónak nagyobb volt az ázsiója, mint az egyetemi tanárnak, **rendszeresen cselezett a kenyérsorban,** s akkor is tudta, hogy kivel kell barátkozni – ezt a jó szokását megtartotta a rendszerváltás utáni időkre is, mindig tudta, hogy kihez fordulhat, ha el kellett intézni az útlevelet, sofőrkönyvet, építkezési engedélyt vagy az illegális pálinkafőzést. Klandesztin, ahogy ő mondja. Neki mindig sikerült tejet is szerezni, s ha munkakerülésért néha be is vitték a milíciára, mindig őt engedték el leghamarabb, a többiek csak egy nap múlva jöttek ki törött orral, lógó foggal.

## Elmondom hát minden(ki)nek

A fiaiból ugyanilyen tetentókok lettek, mint amilyen ő, de azok is megmondják mindig és mindenkinek, s mit ad isten, mindig igazuk van, mint az apjuknak. A lányát nem veszi emberszámba – amikor annakidején megszületett, szinte belebetegedett, **inni se volt kedve, pedig ilyenkor az dukál.** Mi tagadás, szegény leányka tongyó is eléggé – habár falura „szól a buletin", s oda is viszi haza olcsó italtól részegen, szombaton hajnalban a taxi, azért a fészbukra várost ír be lakhelyként.

Apunak jóval túl az ötvenen még mindig dől a szájából, hogy a *„székelyfaszvilágmárka"*, ha olyan téma jön a kocsmaasztalnál, s úgy tartja magáról, hogy ő még a legyet s a verebet is „röptibe". **Egy kesernyés, habos sör fölött hangosan fröcsögve buzizik, habár odahaza az asszony nem rakta szét a lábát már vagy fél éve.**

Nem baj, bedönt még egy fél vodkát, kivörösödik a szeme. Az asszony amúgyis verve jó, ahogy ő és környezete tartja. Kék és zöld az arca, de az övé is ilyen volt valamikor, mielőtt hazamenekült volna „Magyarból" az adósságok elől – várt egy pár napot a verés után, idehaza meg azt nyomta, hogy leesett az építkezésen, onnan lett a folt a szeme alá. Igen, **pont ott szokta megütni az ember, amikor leesik az állványról.**

Volt idő, amikor szinte koppant a segge a börtön padján, de megúszta, azóta is azt vallja, hogy ittasan jobban vezet. Mindenki ismeri, értelemszerűen mindenki el is engedi a kereszteződésben, bal karja kilóg az ablakon, **mezítláb nyomja ki a mezőre a „papucsdácsiával",** porlik a föld a keze között, mint a himnuszban a szikla. Bétakarodni jött a határból s közben el-elnéz a szomszéd földje felé, felmérve, hogy következőkor mivel lehetne bosszúságot okozni neki. Képzelt, kitalált pletykákkal tömi a környezetét, elmond mindenkit mindennek, ilyen szempontból még az asszonynál is rosszabb.

Egy jó tokánnyal s egy jó nővel azonban mindig el lehet bolondítani, legyen az céges buli, falunapok vagy kicsengetés, netán választási kampány. Hétköznap

## éppen szobafestőként dolgozik,

de lehetne ács, autószerelő vagy buszsofőr is, hétvégén pedig lakodalomban, keresztelőn nyomja szintivel a nótákat. **Kigombolt, rövidujjú ingben, az őszülő, göndör, izzadt diszkószőrbe lapos aranykereszt nyakláncostól gabalyodik bele**, lila öltönynadrág alól villan a makkos cipő. Török az, ahogy az arany is, de jó neki – megjárta néhányszor az isztambuli bazársort a kilencvenes években, **a buszban ő mondta a legtöbb viccet.** Általában szexista, ócska, ótvar, szakállas vicceket mesél, de inkább ez, mint az a zene, amit a sofőr hallgat(tat) a buszban.

Nagydarab, igazi tabajdok, ahogy odahaza, falun mondják, „a terűs szekér megfordulna a hátán", főleg azért hagynak rá mindent. Sok van belőle, úton-útfélen szembe jön veled s a legnagyobb baj az, hogy amikor ki akarod kerülni, nem hagyja, jön utánad és mondja a magáét. Gyakorlatilag az egész élete azzal telik, hogy reggeltől estig, ősztől tavaszig és tavasztól őszig, hétfőtől vasárnapig önigazolást keres. Keres, **de nem mindig talál, holott nem az a vaktyúk-típus,** mert mindig feltalálja magát, igazi deszkurkörec.

Belétörli a kezét a susogós tréningbe, miután megmatatja a nedves gyümölcsöt a piacon. Ahhoz is ért, természetesen. Eldörrent egy fingot, miközben továbblépik az asztalok között. Valahogy mindig lesz. **S ő most már mindig itt lesz.** A szuperszékely.