> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Chris Worman: A szabályokat meg kell szegnünk a jövőnk érdekében
- URL: https://www.uh.ro/a-szabalyokat-meg-kell-szegnunk-a-jovonk-erdekeben/
- Published: 2021-09-14T14:48:21.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:11:41.000Z
- Description: Lemaradtál‌ ‌a‌ ‌TEDx-ről‌ ‌vagy‌ ‌csak‌ ‌elfelejtettél‌ ‌jegyzetelni?‌ ‌Mutatjuk,‌ ‌milyen‌ ‌volt‌ ‌az SZKA alapítójának ‌előadása.
- Author: Magyari Tímea
- Tags: Itthon, Chris Worman, TEDx, TEDxUdvarhely, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/logjvelunk-3149-1.jpg)

###### Fotó: SZÁSZ Zsuzsi

„Lélekben transzilván, ott is leginkább udvarhelyi”, ezekkel a jelzőkkel konferálja **Chris Wormant** színpadra **Szűcs-Olcsváry Gellért**. Jelenleg a *TechSoup* alelnökeként dolgozó Worman nevét legtöbben az SZKA-hoz kötik, ugyanis ő hozta létre azt, az ország első közösségi alapítványaként. 

# **Egyszer volt, hol nem volt,** 

évekkel ezelőtt egy férfi, ő maga, aki lekéste a buszt Homoródalmáson. Sötét van, talán medve is. Sehol egy kocsi. Már aggódni kezd, amikor érkezik egy Dacia, és felveszi – kezd a mesélésbe Chris. A sofőr megkérdezi, hogy miért megy egy amerikai ebben az órában Udvarhelyre, ő pedig elmagyarázza, hogy embereket hoznak össze, hogy segítsenek. A „bácsi” azt mondja, nem fog működni, **itt nem segítenek az emberek**. „Te is megálltál az éjszaka közepén, és felvettél minket”, replikázik neki Chris. 

> *Breaking the rules* – ezzel a szlogennel indult el szeptember 11-én az első TEDx esemény Udvarhelyen. Négy óra alatt 13 előadó állt színpadra, és igazította saját történetét valahogy a szabályokhoz, azok megszegéséhez, megkerüléséhez.  
>  
> A következő napokban ezeket az előadásokat foglaljuk össze nektek. Ha arra lennél kíváncsi[, ki az a csíki, aki szerint ismét van miért irigykedni az udvarhelyiekre, kattints ide!](https://www.uh.ro/kicsit-megint-jobb-lett-itt-mint-csikban/)

Az első történet után ugrunk egyet az időben, most azt képzeld el, hogy Worman játszóterek felújítását szervezi, egy újságíró megkeresi, hogy beszéljen vele a tervben lévő kalákáról, és azzal riogatja, hogy nem fog menni senki. Amikor ajtóról ajtóra járnak embereket toborozni, akkor sem hiszi senki, hogy a szomszédja is hajlandó lenne segíteni. **Végül körülbelül száz ember gyűl össze**, akik kezdetben szó nélkül festegetnek egymás mellett, akár az idegenek, aztán egy idő után mégiscsak elkezdenek beszélgetni egymással, és közösség épül.

# **„Krízishelyzetben megváltozik a viselkedésmódunk”**

– amikor a Nyikó kiöntött, az emberek nem várták meg, hogy a kormány segítsen, már azelőtt vitték a segélyt.

**Hasonló történt az utóbbi másfél évben is, von párhuzamot a járványhelyzettel. Szerte a világban a közösségek tagjai elkezdtek egymásra figyelni**, eszükbe jutott, hogy van egy idős hölgy a szomszédban, vannak gyerekek, akiknek nincs internethozzáférésük. Az emberek összefogtak, hogy megoldják a problémákat: „Olyan emberek lettünk, akik szerettünk volna lenni, akik segítenek a nagymamákon. Háromból egy gyereknek nem volt internethozzáférése, és így házi feladata sem”. Ezeket a feladatokat meg kellett oldani, ha segít az állam, ha nem.

> [Ki kell próbálni, csendesedjünk el!](https://www.uh.ro/ki-kell-probalni-csendesedjunk-el/)  
>  
> Bátorság kell hozzá, hogy valaki több napra elvonuljon a csendbe, több napig ne beszéljen senkivel, ne használjon telefont, ne hallgasson zenét, ha valaki mégis merész, és belevág, ki mer lépni az élet zajából, csodálatos dolgok tudnak születni, vallja [Darvas Piroska segítőnővér a TEDx-en.](https://www.uh.ro/ki-kell-probalni-csendesedjunk-el/)

# Ő például nem akar visszamenni

a régi, normális életbe, mert sok embernek nem volt az jó.

„Ha nem figyelünk, ha nem beszélünk ezekről a dolgokról, akkor ugyanazokká válunk, akik a pandémia előtt voltunk. Ha elmúlik a veszély, akkor megint normális lesz minden. **Emlékezni fogunk a szükséget szenvedő nagymamára? Nem. Emlékezni fogunk a gyerekekre? Nem. Pedig továbbra is ugyanúgy léteznek, éheznek, de elfelejtjük ezt a fajta a figyelmességet, amit magunkévá tettük**, visszalépünk” – figyelmeztet.

Ez egy olyan **egyedülálló pillanat az emberiség történelemben**, amikor lehetőségünk van arra, hogy leüljünk, és megbeszéljük, hogy a közös értékrendünk alapján mely szabályokat szeretnénk megtartani, és melyeket kell megszegnünk egy jobb jövő érdekében.

A világunk, az életünk nem lesz könnyebb. Változik a klíma, a demográfia, demokráciák esnek szét és nyakunkon a technológiai forradalom, amikor a robotok egy nap átveszik a munkát.

Ezért gondolkodni, beszélni kell az értékeinkről, tenni kell értük, intézményesíteni kell és kipróbálni élesben ezeket a gyakorlatba ültetett értékeket, majd megtanítani ezt a fajta szemléletmódot a gyermekeinknek is. **Csak beszélni nem elég.**

Különben is, csak néhány olyan szabály van, ami Udvarhelyen örökké érvényes lesz, mutat a kivetítőn látható feliratra. Mégpedig az, hogy a medve nem játék.