> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A nap, amikor George Mary jó formában volt
- URL: https://www.uh.ro/a-nap-amikor-george-mary-jo-formaban-volt/
- Published: 2019-05-23T07:03:35.000Z
- Updated: 2025-04-01T17:10:13.000Z
- Description: Ismerd meg az udvarhelyi kávéházak szakértőjét, a skandi koronázatlan királynőjét, aki rajong a vagány autókért, és nagy álma a taxizás.
- Author: Gál Barna
- Tags: Itthon, Albert Schweitzer, autó, george mary, Györfi Mária, hajléktalan, kilakoltatás, taxi, Udvarhely, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:47

Csókolom! Látom, hogy nagyon szeret olvasni. Az a mániám, hogy idős emberekkel interjút készítek. Szeretnék beszélgetni magával, ha megengedi. Leülhetek? – kérdezem tőle.

# **Igen,** 

a Para vicc a kedvencem a végén, jókat szoktam kacagni rajta. Szeretem a női magazinokat, az orvosi cikkeket, amelyekben egészséggel kapcsolatos tanácsadást végeznek. Ha valami érdekes a fájó szememnek, akkor elolvasom, de felháborító, hogy az udvarhelyi újságban Udvarhelyről olyan kevéske van. Ezeket szoktam ellapozni szabadidőmben – fogad szívélyesen asztalához.

Nem csak magazinokat, napilapokat tallóz a néni, a könytárba is szeret járni. Kölcsönözni nem szokott. Annak ellenére, hogy szeret gyűjtögetni, megválogatja táskájának tartalmát, plusz súlyt nem pakol a zöld kiegészítőbe. Az olvasóteremben a ponyvára utazik, mert ez rövid, de sokat mond számára. A “régi harcos izék” nem érdeklik, nem szeret a múltban élni, az a fontos számára, hogy **ma, vagy holnap mi lesz vele.**

# **Másik szenvedélye** 

a keresztrejtvényezés, leginkább a skandi a kedvence. A múltkor egy fiú adott nekem, úgy örvendtem. Az áruház mellett üldögéltem, láttam, hogy hozza az új újságokat. – Mondja, nincs olyan, hogy promóció? – kérdezem tőle. – Nem szeretek kéregetni. Várjon csak, ezt a kettőt, egy nagyon édes női magazint és egy skandit tudok adni. Olyan aranyos volt, szerintem három lejbe is kerülhetett – meséli örömmel.

Gyorsan találunk közös pontot kettőnk életében, a férje szülőfalumból származik, harminc esztendeje még veteményezett is nálunk felé. Emlékei velem egykorúak, alig emlékszem valamire a történetéből. Egyezzünk meg, hogy hogyan szólítsam! – javaslom neki, hogy könnyebben tudjunk társalogni.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/maryg1-1.jpg)

###### Úton. Reggel 7-től délután 5-ig. A fotók a szerző felvételei.

– Ha angolul akarja tudni, akkor **George Mary vagyok. George mint György, Mary mint Mária**. Én fordítottam le, németre is akartam, de nem tudtam. Úgy mondjad, ahogy akarod. Marikának szoktak szólítani, a Máriát is megértem, van aki Mariskának, Márinak hív. Annyi jó nevem van! - mondja vidáman a bemutatkozóját.

# **Honnan indul Mary története?** 

– A szomorút kérdezed, amelyikről nem szeret beszélni, vagy a másikat? Pedig jót tenne Marynek, ha beszélne róla. Nem szeretek panaszkodni, ez a hibám. Akkor igen, ha egy olyan személlyel beszélek, aki őszintén átérzi mondandómat, s már gondolkodik, hogy hogyan tudna segíteni nekem. Én ilyen vagyok – mondja úgy, mint akit magára hagytak, hiába teregeti ki bánatát másoknak.

**– Borzalmas a sztorim, fiú. Érted, mire gondolok?** – kérdezi tőlem. Rázom a fejem, mint aki nem tud semmit. Szétesett a családja, elvesztette lakását, és még az egészsége sincsen. Érezhetően nem mond el mindent, de a felsoroltak megtapasztalása több is mint elegendő, hogy kerékbe törje egy ember életét.

– Most lábadozok, de még teljesen nem jött össze a dolog, remélem, az Isten velem lesz, s még egy kicsi szerencsém is lesz – bizakodik a szebb jövőben beszélgetőtársam.

# **Húsz-harminc éve** 

ment szét a családja, férje és fia hollétéről nem tud, nincs senkije a városban. S nem csak a városban...

**Azt hittem, hogy a kapcsolatunk tart, míg a világ**. Gyerekekben, unokákban gondolkodtam. Utólag úgy magyarázom a válásunkat, hogy nem volt igazi a kapcsolat, ezért kellett véget érnie. Nem lenne ilyen szörnyű az állapot, ha tudtam volna más társat keresni magamnak, csak én maradi vagyok ebből a szempontból.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/maryg4.jpg)

###### Most foszforeszkáló rózsafüzér is van, régebben volt Budapesten és Bukarestben vásárolt gyűrűje.

**– Sajnos a fiamat nagyon rég nem láttam**, még a Tábor negyedben laktam, amikor utoljára találkoztunk - mondja lehajtott fejjel Marika néni.

Próbálkozom kideríteni, mi történt a lakásával, hogyan került az utcára, de ezeket a témákat nagyon kerülgeti. Meg tudom érteni. Beszélgetésünk alatt egyszer sem említi, hogy hajléktalan lenne.

– Erről igazából nem is szeretnék beszélni, mert akkor sírdogálni fogok. Betörtek a lakásomba, románul szóltak, hogy pakoljam össze a legszükségesebb dolgaimat, s hagyjam el a tulajdonomat. **Ágyban fekvő beteg voltam, amikor felfeszítették az ajtómat**. Elém tettek valami mocskolmányt, bánom, hogy nem vágtam zsebre a papírt, legalább el tudtam volna mondani, hogy ki tett ki a lakásomból – idézi fel haragosan a kilakoltatásának körülményeit.

Igazságtalannak érezte lakása elvesztését, ezért annak ajtaja elé ült, nem értette miért kellett onnan eljönnie.

# **Olyan álmom volt,** 

hogy ez a lakás olyan jó lesz, veszek még egy autót. Aztán lesz egy jó társam, aki hasonlít rám, ő megszeret engem, én őt. A fiamnak is minden kis mókját félretettem, majd ha lesz neki is kisfia, akkor meg tudja mutatni a kis ingjeit, nadrágjait neki – idézi fel keserűen korábbi terveit, amelyek most elveszettnek látszanak.

– Mit csináljak, hova menjek? A szüleim meg vannak halva, nem tudtam járni, segítség nem volt. Kellemetlen volt üldögélni az ajtóm előtt, de akkor úgy gondoltam, hogy meg tudom így oldani a helyzetemet. Voltak olyanok, akiknek nem tetszett, hogy ott szundítok, még belém is rúgtak, hogy menjek már el onnan. **Ez volt a gúdbáj, szomorú eset**.

Évekkel ezelőtt az utcai hányódás, hideg után a kórházba került, a pszichiátrián kezelték, elmondása szerint ott “helyrehozták azzal, hogy átérezték, milyen súlyos dolog történt vele”. A helyi önkormányzat által fenntartott, az Albert Schweitzer Alapítvány által működtetett hajléktalanszálló lakója lett.

# **Elmesélné egy napját, Marika néni?**

– Ha süt a nap, és valami helyes kis zenével indítok, akkor kellemesen ébredek. Hat óra után felkelek, tisztálkodok egyet, mert hét órakor el kell hagyjuk a szállást. Öten lakunk egy szobában, ha csúnya beszéd van körülöttem, akkor beteszem a fülembe a zenét, hogy ne is halljam - kezdi a napi program ismertetését a néni.

Az ajándékba kapott kicsi rádiója elromlott, megszakadt egy szál benne, sokat morgolódik miatta a napokban. Akárki nem javíthatja meg, mert mindenkitől nem fogadja el a segítséget, főleg, ha rosszindulatú az illető. Aranykezű és aranyszájú legyen! – jelenti ki az ideális szakiról.

Szóval, hétkor felszáll a buszra. **Cetlire felírja a napi teendőit**, amit a zöld táska külső zsebében tart. A busszal a Merkúrig, a Patkóig, vagy a Bethlen negyedig utazik, attól függ, hogy van kedve, dolga a városban. Gyakran mérgelődik az utazás alatt, mert meglökdösik a Budvár utcai szomszédai.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/maryg2.jpg)

###### Itt vannak a mára betervezett cetlik.

– A karomat ütögette, három napig eltűrtem. Aztán mondtam neki, hogy gyermek, ha még egyszer megcsinálod, akkor elmegyek anyádhoz, hogy büntetésből írassa le veled, hogyan kell viselkedni a buszon – mutatja az egyik karját mérgesen.

Tervezni komolyabban nem szokott, mert **egy rossz szó a “lelkébe rúg”**, kizökkenti az egyensúlyából. Nagyon fáradt vagyok, fiú. Néha mozdulni sem tudok. Nézd meg, ma csak három cetlit tudtam megcsinálni, úgy kivagyok – mutatja messziről a papírját. Az, hogy mi van rajtuk, azt nem köti az orromra. **Nagy vágya egy csendes, nappali szoba, ahol van egy ágy**, és ki tudná pihenni magát. – Keresek egy szobát, ajánlatokat várok a kulcsmásolónál. Fizetni tudnék, de nem sokat – mondja.

# **Azt kívánom,** 

**hogy mindig éjszaka essen az eső,** ne kelljen idegeskedjek, hova húzódok félre. A mérsékelt időjárás lenne a legjobb, a kánikula se jó, a fagy se. Hosszú idő délután ötig lófrálni a városban, be szoktam ülni ide-oda – avat be Marika néni a mindennapjaiba.

Sok kávézóban megfordul, azokat a helyeket szereti legjobban, **ahol kedvesen szólnak hozzá, ahol a kávénak valódi aromája van**. A napi menü első vagy második fogását szokta megenni a nap folyamán, s cukorbeteg létére nagyon szereti az édességet.

Amikor “zavarja a fantáziáját” valahol a “rendetlenség”, akkor takarításba kezd, aminek nem mindenhol szoktak örvendeni. Felveti annak lehetőségét, hogy dolgozzon valahol 1-2 órát, de hamar eláll ettől. Nem munkára van szükségem, hanem **egy olyan közösségre, ahol jót szólnak hozzám**, tudom, hogy oda tartozom – gondolja meg magát gyorsan.

# **Szokott-e imádkozni?**

– kérdem, látván a csuklóján díszelgő rózsafüzért.

– Romlott katolikusnak tartom magam, nem mindig jutok el a templomba, pedig a szentbeszédeket szeretem. Volt időszak, amikor beültem a Barátok templomába, egy idős atya nagyon szépen prédikál ott. **Szentnek tartom magam, mert nekem a tízparancsolat aranyszabály**. Nem tudom, miért. Megtanultam a hittanórán, mindig betartom. Máskülönben mindig vidám akarok lenni. Szoktam énekelni magamban a magyar himnuszt, hogy legyen jó kedvem. – De, Marika néni, az olyan szomorú! – mondom neki.

– Kezdd el, fiú s én is belejövök! – kéri tőlem, aztán folytatja a minden nap elmondott imáját:

*Isten áldj meg engemet,*

*jó kedvvel, bőséggel.*

*Tárd felém védő karodat,*

*mert küzdök ellenséggel.*

– Ennyi, de a lényeg benne van – mondja ámenként a végére.

# **Egészséges leszek,** 

maximálisan rendbe szedem magam anyagilag is. Néha mondom a doktoromnak, hogy **az autó nekem gyógyszer lenne**. Nem értik miért, de nekem az a nagy álmom, hogy legyen kocsim. 1979-ben csináltam meg a jogsit, román nyelven. A férjemmel sokat veszekedtünk, hogy fullasztom le az autót. Nem volt érzékem a régi vacakokhoz, vagy a kuplunghoz. A kapcsolással is gondok voltak, nem találtam a sebességeket. Most be sem ülnék egy ilyenbe.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/maryg3.jpg)

Akkor értéke volt annak a kis Trabantnak, úgy elmentünk vele Németországba kirándulni, mint más a Mercedesszel. Én BMW-t kívánok magamnak, legyen automata a csomagtartója, ha már gyengélkedek.

**Taxiznék is a nappali órákban, megtanulnám az összes utca nevét**. Nem kellene akkor gyalog járjak, megválogathatnám a klienseket, csak a kedveseket vinném. Ilyen álmaim vannak. Csalódni fogsz bennem, fiú! – jelenti ki a végén.

# **Aranyos, de beteg**

A hajléktalanszállót működtető alapítvány vezetője, **Farkas Réka** mondja ezt Marika néniről. Gyógyszeres kezelés alatt áll, vannak nehéz napjai. Igyekeznek olyan környezetet teremteni a szállóban lakók számára, **ahol emberként érezhetik magukat**. Ételt kapnak, tisztálkodási lehetőségük van. De csak éjszakára menedék számukra. A nappali foglalkoztató elindítása sok terhet venne le az öreg, hajlék nélküli vállakról, de ehhez újabb forrásokra van szüksége az alapítványnak.

Marika néni nyugdíja **nem elégséges, hogy állami öregotthonba kerülhessen**. Ahhoz, hogy fogyatékos besorolást kaphasson – ami szükségszerű lenne –, össze kellene szednie orvosi iratait, be kellene mennie a megyeközpontba, hogy döntsenek sorsáról.

**Addig is mondom nektek: a rádió elromlott, szereti a skandit és a jó szót. Főleg az utóbbit.**