> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A művek között mindig ott vannak az emberek is
- URL: https://www.uh.ro/a-muvek-kozott-mindig-ott-vannak-az-emberek-is/
- Published: 2026-07-24T15:20:25.000Z
- Updated: 2026-07-25T09:46:44.000Z
- Description: Sosem értettem, hogy miért járnak az emberek kiállításmegnyitókra. Aztán elmentem a Pulzusra.
- Author: Gál Előd
- Tags: Kultúra, Pulzus művésztelep, kiállítás

Nem tudom, miért járnak az emberek kiállításmegnyitókra, ha csak nem azért, hogy megmutassuk a kiállítónak: „Látod? Eljöttem.”

Számomra a művészet egy magányos műfaj. Ahogy olvasni is egyedül szeretek – a saját gondolataim társaságában –, úgy kiállításra is inkább akkor megyek, amikor csend van. A megnyitók többnyire nem ezt kínálják. Beszédek, köszöntések, díjak, köszönetnyilvánítás. A kötelező körök. Persze, nem akarom elvenni a kiállításmegnyitótól, ami az övé, hiszen bőven kapni információkat, de valahogy pont azt nehezíti, amiért megyek: elmélyülni, inspirálódni, belefeledkezni a gondolatokba.

És mégis, ott álltam csütörtökön a székelyudvarhelyi *Haáz Rezső Múzeum* Kossuth utcai képtárának falai között a *XV. Pulzus Művésztelep* kiállításának megnyitóján. Kicsit kívülállóként, sokszor az alkotások helyett a teret betöltő zsivajt figyelve.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/07/pulzus-8.jpg)

## Aztán a beszédekből mégis megmaradt bennem valami. 

Nem egy műelemzés. Nem egy jól hangzó művészettörténeti idézet, hanem a válasz arra a kérdésre, hogy hogyan lesz a pusztán geometrikus tértől kezdve a fizikai valóságunkon át egészen a belső világunkig mindenből egy közös otthon?

S mi marad utánunk a tíz napos intenzív együttlétből, és hogyan létezünk egymás mellett egy olyan világban, amelyet finom, pénzszagú, szinte láthatatlan csápok hálóznak be?

A művésztelep valójában nem a kiállításon kezdődik, és nem is ott ér véget. A tíz nap együttélés, az egymás munkáira adott reakciók, a közös gondolkodás legalább olyan fontos része az alkotásnak, mint maga az elkészült mű. A jubileumi megnyitón többször is elhangzott: talán ez a Pulzus tizenöt évének legnagyobb értéke.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/07/pulzus-9.jpg)

A megnyitó egyik visszatérő gondolata éppen az volt, hogy a művészet nem vákuumban születik. [**Teresa Brennan**](https://en.wikipedia.org/wiki/Teresa%5FBrennan?ref=uh.ro) társadalomelméletét idézve arról beszéltek: az emberek folyamatosan hatnak egymásra, érzések, gondolatok és motivációk cserélődnek közöttük. 

Egy művésztelepen ennek szinte kézzelfogható formája van. Az alkotók tíz napon át ugyanabban a ritmusban élnek, látják egymás munkáit, reagálnak rájuk, vitatkoznak, inspirálják egymást. Mire a kiállítás megnyílik, a falakon nemcsak egyéni művek sorakoznak, hanem egy közös időszak lenyomatai is.

## Ez a sokféleség a kiállításon is visszaköszönt.

Ez a közösen megélt tíz nap nem egyetlen stílusban vagy témában jelent meg a falakon. Inkább kérdésekben. Mitől válik egy tér otthonná? Mit őriz meg egy anyag, egy tárgy vagy egy családi történet? Hogyan alakít bennünket az a közeg, amelyben élünk? Ezekre a kérdésekre keresték a maguk válaszát az idei alkotók is.

**Balogh Erzsébet** minimalista festményei a tér finom átrendezésével dolgoznak, **Balogh Csaba** geometrikus rendszerei egyszerre idézik a festészetet és a restaurátori gesztusokat, míg [**Siklódy Fruzsina**](https://www.instagram.com/siklodyfruzsina?ref=uh.ro) installációi a kereteket és a tükröződéseket használják arra, hogy újraértelmezzék a teret. 

[**Sólyom Zsuzsa** ](https://www.instagram.com/zsuzsimuzsika?ref=uh.ro)természetes anyagokból építkező munkái a geometria és az anyagszerűség kapcsolatát vizsgálják, [**Xiao Li**](https://www.instagram.com/artistfitcat%5Fxiaoli/?ref=uh.ro) helyspecifikus alkotásaiban pedig a helyben talált fa válik a gondolkodás részévé.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/07/pulzus-7.jpg)

Más munkák egészen más irányból közelítenek. [**Tóth Hunor**](https://www.instagram.com/hunitoth?ref=uh.ro) a lokális terek és a kollektív emlékezet világába enged betekintést, sajátos rusztikus és keresgélő nyilvánossággal, míg **Kispál Ágnes Evelin** és **Kispál Attila** közös, limuzinos akciója ironikus kérdéseket tesz fel a művészeti élet hatalmi és társadalmi viszonyairól.

## Amikor egy hely ugyanaz marad, mégis szinte minden megváltozik benne

A megnyitó egyik legerősebb pillanata mégis [**Vörös T. Balázs**](https://www.instagram.com/voros.t.balazs?ref=uh.ro) archív felvételekre épülő videója volt. Egy olyan letűnt Székelyudvarhely villant fel benne, ahol még nem autók uralták az utcákat, hanem emberek, ahol gyertyafény mellett teltek az esték, és a város egészen más ritmusban létezett. Nem pusztán nosztalgia volt ez, inkább emlékeztető arra, milyen gyorsan változik körülöttünk minden.

Miközben a kiállítás több munkája a jelen társadalmi viszonyaira reflektált, az ő videója inkább azt kérdezte meg: milyen városra emlékszünk, amikor Székelyudvarhelyre gondolunk? Nem idealizált múltat mutatott, hanem emlékezetet. Azt a furcsa érzést, amikor egy hely ugyanaz marad, mégis szinte minden megváltozik benne.

Talán ezért sem véletlen, hogy a jubileumi megnyitó nemcsak vissza, hanem előretekintés is volt, hisz **Miklós Zoltán** múzeumigazgató és **Berze Imre** szobrászművész, a művésztelep kurátora és művészeti vezetője egy gyakorlati bejelentést is hozott: a jövőben kétévente rendezik meg a Pulzus Művésztelepet. A döntés célja, hogy több idő jusson az alkotói folyamatok lezárására, a szakmai összegzésre és a következő műhely előkészítésére. A rendezvényen átadták az idei díjakat is, majd pezsgős koccintással zárult az este.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2026/07/pulzus-3-1.jpg)

A hivatalos program végén lassan elcsendesedett a terem. A mikrofont felváltották a halk beszélgetések, az emberek újra odaléptek egy-egy képhez, visszafordultak egy videóhoz, vitatkoztak egy installáció előtt.

## És talán ekkor értettem meg, miért léteznek mégis a kiállításmegnyitók.

Nem azért, mert ott lehet a legjobban megnézni egy kiállítást. Valószínűleg nem akkor lehet.

Hanem azért, mert egyetlen estére láthatóvá teszik azt a közösséget, amelyből ezek a munkák megszülettek. A műveket talán később valóban jobb csendben megnézni. De néha jó látni azt is, hogy mielőtt felkerültek a falra, emberek között éltek.

És bár én továbbra is jobban szeretem egyedül, csendben nézni a műveket, most legalább tudom: a magányos gondolataim mögött ott dobog egy egész várost összekötő, élő és lüktető alkotói ritmus.

Az uh.ro azért működik, mert van néhány ****szabadságszerető ember Erdélyben**, akinek fontos a szabad sajtó. Ha te is közéjük tartozol, akkor arra kérünk, legyél az előfizetőnk.

[Kipróbálom! ](#/portal/signup)