> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A mi kicsi utcánkban ilyesmi van?
- URL: https://www.uh.ro/a-mi-kicsi-utcankban-ilyesmi-van/
- Published: 2021-06-24T13:17:55.000Z
- Updated: 2025-04-01T15:17:40.000Z
- Description: A 16-17. századot megidéző, saját készítésű ruhákkal berendezett kismúzeumot fedeztünk fel a városközpontban, egy szép nagy polgári házban.
- Author: Ambrus Bernadett
- Tags: Uncategorized, Casa Rustica, korhű ruhák, nemesi viselet, Simó Júlia gyűjtemény, varrás, #wp, #wp-post, #Import 2025-04-01 16:38

Székelyudvarhely százéves polgári házai mellett elhaladva gyakran eltűnődöm: *mi mindenről mesélhetnek, mit rejthet belsejük, hány és hány generáció nőhetett fel bennük?* Miközben a város látványosságai között böngésztem a [Tourinfo oldalán](http://tourinfo.ro/simo-julia-gyujtemeny/?ref=uh.ro), bukkantam rá a József Attila utca 26\. alatti családi házra, melyben a 16-17\. századot megidéző, saját készítésű ruhákkal berendezett kismúzeum működik.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/simojulia8.jpg)

###### **A fotók a szerző felvételei.**

Az 1910-ben épült polgári lakás **Kalamár György** nyugalmazott színművész és **Simó Júlia** otthona, akinek szülőháza a 2016-ban, a klasszikus formavilág megtartásával felújított ház.

– Előfordult, hogy leszólítottam az egyik szomszédunkat – meséli nevetve Simó Júlia. – Mondom, most jössz hozzánk, ide be. Nem kávézni, nem teázni, megnézed a kiállítást és meghallgatsz. Feljött, és azt kérdezte csodálkozva: *a mi kicsi utcánkban ilyesmi van*?

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/simojulia3-1.jpg)

A letisztult, nagy belmagasságú ház különleges időutazásra hívja az oda betérőket: a Simó Júlia által aprólékosan és nagy szeretettel megvarrt korhű ruhák különböző történelmi korszakokba vezetnek be. Munkái a lakás három szobájában tematikusan vannak elrendezve: az első szoba a *történelmi szoba*, melyet tizenhetedik századi ruhakölteményekkel rendeztek be, és itt kapott helyet egy 1700-as évek eleji szamosújvári örmény pár viseletének rekonstrukciója is.

Tovább menve, a második szobában még több örmény viseletet tekinthetünk meg olasz, francia, osztrák és magyar reneszánsz ruhák társaságában, melyek látványától lenyűgözve lépünk be az utolsó, *együttélés szobájának* nevezett helyiségbe, ahol különböző népcsoportok viselete vár ránk.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/simojulia7-1.jpg)

A *Casa Rustica* alkotóműhelyt 1993-ban hozta létre a székelyudvarhelyi születésű Simó Júlia azzal a céllal, hogy az erdélyi nemesi, polgári és népi viseleteket stilizálja, napjainkban is hordhatóvá tegye. Amint azt elmondták, számukra az jelentette a kiinduló kérdést, hogy **hogyan lehet a népi és a polgári viseletet, pontosabban a szabást elegánsan, divatosan, a mai kor ízlésének megfelelően viselhetővé tenni.**

Az alkotóműhelyben elkészült, évek során felgyűlt munkákból kismúzeumot rendezett be családi házukban Júlia és férje, György, aki – felesége munkáját segítve – korabeli dokumentumokat, festményeket, monográfiákat kutatott fel a viseletek pontos rekonstruálásához, hiszen mind a szín, mind az anyag tekintetében korhűnek kell lennie a ruhának, és esztétikai szempontból is találniuk kell a ruhadaraboknak.

# **Júlia varrás iránti szeretete** 

már egészen korán, kisgyermek korában megmutatkozott:

„tízévesen, varrónő nagynéném mellett, Rugonfalván tanultam meg varrni, aki inaslányokat tanított be. A vakációban mindig mellette voltam, és amikor őket varrni tanította, mindig szólt nekem is, hogy: *gyere, gyere gyorsan*. És akkor leültem a székre, és magyarázta: hátul hét centi a válltól, elöl a nyaki résznél három centi – mesél arról, hogyan használta fel a nagynénjétől kapott tudást.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/simojulia2.jpg)

###### Simó Júlia, amint a nagynénjéről készült fényképet mutatja.

– Én magas, vékony lány voltam, más mint a többi, ezért olyant varrtam, ami számomra is előnyös volt. Akkoriban még nem voltak szabásminták, így ezeket már magamnak kellett tudni – idézi fel a kezdeteket Júlia, aki a késő harmincas éveiben egy budapesti divatlap versenyének második díját is elhozta saját készítésű ruhájával. – Később megjelent a *Burda női divatmagazin*, amiből a szabásmintákat az én elképzeléseim szerint alakítottam át, majd ‘92-ben elmentem a divatlap Gellért Szállóban rendezett versenyére a saját készítésű ruhámmal.

– Felkötöttem a ruhámat, így miniruhává alakítottam, de volt hozzá kabátom és *muff* is, mert ugye régen ezt húztak kesztyű helyett az elegáns nők. Ezekre azt a kígyómintát tetettem, amire Haszmann Pali bácsinál, a múzeum ládájában találtam rá, és akkor beléptem a közönség elé: *fekete harisnyában voltam, kigomboltam a kabátot, kiengedtem a szoknyát, és megfordultam, és leesett a ruhám alja, hosszú lett belőle. Ezután bemutattam összegombolt kabáttal is, majd jött a finálé: levetettem a kabátot, így szabadon látszott elöl a ruha kivágása, éppen csak annyira, hogy dekoratívan kilátszódjon a mell oldalsó része. Hát persze, hogy második díjat nyertem, és még egy varrógépet is kaptam, díjként.* Ez egy nagy motivációt jelentett számomra. Akkor hagytam ott a szakmám, mert én előtte építészetit végeztem Kolozsváron – meséli az alkotóműhelyhez vezető történetet.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/simojulia6.jpg)

– Ez a ruha még most is jó rám, Bukarest utcáin szoktam sétálni benne – teszi hozzá mosollyal az arcán.

# **A ház első, *történelmi szobájában***

legfrissebb munkáit csodálhatjuk meg: egy 17\. századi erdélyi nemesi férfiviselet és Esterházy grófnő ruhájának rekonstrukcióit, melyeket három hónapon át, gyakran éjjelbe nyúlóan készített el, és történt, hogy még férjét, Györgyöt is felköltötte.

– Előfordult, hogy varrás közben éjjel fél kettőkor eszembe jutott, hogy a férjemnek van egy régi kalapja. Felmentem az emeletre hozzá, és mondom: *apa, kelj fel, add ide a legrosszabb kalapodat*, mire ő azt kérdezte, *miért, megyünk valahová?.* Mondom nem, csak add ide. És akkor ide adta az egyik régi kalapját, számolgattam, a térből levetítettem a síkba, terveztem, és így lett meg a kalap a viselethez – mesél az alkotófolyamatról.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/simojulia4.jpg)

Ahogy Simó Júlia és férje, György lelkes rendhagyó történelemóráját hallgatom, magam előtt képzelem Esterházy Ferencné Thököly Katalin alakját, amint gyönyörű ruhakölteményében minden szem rászegeződik a bálon, miközben büszkén viseli gazdagon díszített eljegyzési násfáját.

– Nézd csak, ez a násfa. Akkoriban nem volt eljegyzési gyűrű, és akinek ilyen volt a nyakában, annak már megkérték a kezét, nem volt többé hajadon. Ezt Udvarhelyen, az évfolyamtársam készítette, Policsek Mari – mutatja Simó Júlia a gyönyörű, aprólékosan díszített ékszert.

**Júlia** és **György** huszonkét könyvet tanulmányozott át, hogy a lehető legpontosabban vissza tudják adni az akkori viseletet, majd ezt követte a két ruha varrása.

– Nagyon érdekes volt tanulmányozni a viselettörténetet, azt, hogy bizonyos ruhadarabok milyen történelmi fejlődésen mentek keresztül. A régi korokban rengeteg arany-, smaragd- és gyémánt gombot hordtak ruháikon a nemesek, hiszen akkor nem volt OTP bank, sem széf, és elég zűrzavaros periódus volt – magyarázza György. – Ha menni kellett, akkor a vagyonukat úgy tudták menteni, hogy egyik mentéjüket a hátukra kapták, a másikat az ölükbe, és *„anyjuk, gyere menjünk. Fel a lóra, s tűnés el.”* Az akkori ember a vagyonát a ruháján hordta, melyeken a tizenhetedik század elején a piros, a kék szín dominált.

![](https://storage.ghost.io/c/4c/64/4c643208-156b-4d4a-a219-b28f7d4d3d90/content/images/2025/04/simojulia5.jpg)

– *Most gondolom el, apa* – mondja Simó Júlia, miközben felnéz a nagymamájától kapott képre –, meg kéne csináljam én Rákóczi ruháját. De komolyan! Meg kéne csináljam ennek az alapját.

Simó Júlia és Kalamár György fiatalosságának titka talán éppen ebben rejlik: alkotási vágyuk elapadhatatlan, telis-tele vannak új ötletekkel, melyek kivitelezéséhez szívesen fogadják a pályázati támogatás lebonyolításában segítő kezeket. A **József Attila 26\. szám** alatti családi házukban berendezett kismúzeumot – mely látogatása adományos alapon működik –, bárki megtekintheti, a korhű történelmi ruhák látványa mellett rendhagyó tárlatvezetésben is részesül majd.