> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.uh.ro/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# A köcsög vidéki elöljáró egy napja
- URL: https://www.uh.ro/a-kocsog-videki-eloljaro-egy-napja/
- Published: 2012-11-01T09:20:18.000Z
- Updated: 2012-11-01T09:20:48.000Z
- Description: Megválasztották. Vagy megválasztatták. Elvan azóta mások nyakán. Beszélni nem tud, mondani igen. Kapornyásról, közelebbről.
- Author: Katona Zoltán
- Tags: #Import 2025-09-04 13:04

![Szalagvágás](http://194.38.104.52/images/stories/velemeny/szalagvagas.jpg)

Megválasztották. Vagy megválasztatták. Elvan azóta mások nyakán. Beszélni nem tud, mondani igen. Kapornyásról, közelebbről.

Nehéz volt gyermeknek lennie, kicsit problémás volt a korszak, de mindig igyekezett az osztály élére kerülni, mert [tipikusan az a deszkurköréc-alkat volt](http://www.youtube.com/watch?v=HArW9X2VwS4&ref=uh.ro), aki mindig rá tudta mondani a fehérre, hogy fekete. S fekete seggeket is fehérre tudott változtatni.

Egyesek már akkor, nagyon régen meglátták és elismerték benne a vezetőt, a szárnyaszegett falka koronázatlan ős-kanját – azóta is rá szavaznak hűségesen, sőt némelyikük már munkatárssá is avanzsált.

## Kávé orrvérzésig

Reggel nem kell korán bemenni a „néptanácshoz", ráér becsoszogni délelőtt – úgysem történik semmi. A titkárnő mosolya nem mindig érdeklődő, vagy egyenesen kényszeredett, de egy ócska viccet csak el kell morzsolni, lehetőleg úgy, hogy mindenki hallja. S aki nem nevet, az megjegyződik.

Van egy képzeletbeli fekete füzete, lehet kapni oda a pontokat. S van kávé is, dögivel, közpénzből, lehet inni literszámra, reszketésig, orrvérzésig. Ahogy leül, ösztönösen a zakója gallérjához kap, **letörli róla a korpát.**

Megválasztották. Újfent és újfent, így elhitte magáról, hogy valamit nagyon jól csinál – vannak összefüggések és összefonódások mögötte, általában megválasztatják az emberekkel. Utána nincs apelláta, az ellenfelet porig kell alázni, hogy elmenjen a kedve a következő szembeszállásoktól. **Ne a széllel szembe pisiljen, hanem irányban, mert úgy messzebbre jut.**

## Ahol az asztal mindig svéd

Tudja ezt ő is, hiszen délelőtt avatnak. Nem ő a főszereplő, vannak nála nagyobbak, de fontos a jelenléte, sőt nélkülözhetetlen. A vendégek érkezése előtt felkészíti embereit: *„Né, itt osztán mindenki asztot csinájja, amit én mondok, me ha az elnök valamit kifogásol, én hónap a munkakönyvet a kezetekbe adom! Világos? Hallodé, Jóska, a pálinka meg van-é rendelvel, mikorra hozzák..?"*.

Kerek mosollyal üdvözli a „nagyembereket", ő csak rövid beszédet mond (annyit is tud, nem egy nagy improvizáló...), de **szalagelvágási technikákban egyenesen verhetetlen.**

Imádja a svédasztalt. Karrierje kezdetén, a hivatalos fogadásokon kerekedett ki az arca - akkor még a *"né, ha valakinek valami baja van, ahajt jőjjön bé perszonál hezzám, s megóggyuk a dógát"* mondat bűvkörében tanulta a szakmát.

Főleg azokat a kis fasírtocskákat szerette, amiből a zsebébe is bele-beletömött néhányat, egyszer az anyósülésről kellett utána összeszedegetni, miután olyan részegen vitték haza, hogy úgy kellett kihúzni a kocsiból. **„Esszepisílte magát a pasas"**, így tartja a helyi folklór.

Ha már folklór: szereti ezeket a zenés-táncos ünnepélyeket [odabé a kultúrházba'](https://www.uh.ro/velemeny/11215-a-kultura-nem-ker-enni), első sorban tapsol, be-benéz a táncoslányok szoknyája alá, utána ő issza az első pálinkát vagy forralt bort.

Közpénzen, persze. Abból, amit lehetne kultúrára is költeni, de lehet aszfaltútra, pereskedésre, sportra, falu/városnapokra, s el is lehet tenni belőle saját zsebbe egy-egy „plándéfézábilitáté" vagy közbeszerzési eljárás ürügyén, illetve következményféleképpen. Vannak haverok („üzleti szféra, magánszektor"), akikkel mindig le lehet vajazni egy-egy jó bulit, aztán a többit egye meg a fene ott, ahol van. Jönnek a multik is,

## nyomulnak, mint az eke a szűzföldön.

Hoznának ők mindent, műanyag-Kánaánt telepítenek a mezőre, éppen csak az itteni rabszolgameló kellene nekik a lehető legolcsóbban és leggyorsabban. Emberünk a „Hol éri meg ez a településnek?" kérdéssel nyit. Elmagyarázzák. Értenek hozzá.

Második kérdés: „Hol éri meg ez nekem?" Odaadják. Van miből. **Ezt kellett megtanulni itt az utóbbi huszonhárom évben. Az „úgy csináljuk, hogy mindenkinek megérje" művészetét.** Meg is kell ünnepelni az ilyeneket, borral, pálinkával, „mazsolettekkel", s ha a „magossrangú kűlfődi vendég" netán friss csirkehúst éhezne, arra is tud megoldást.

Az avatás után már lazább a délután, közbirtokossági gyűlésre, szakbizottságira, kiállításmegnyitóra robog a megszavazott, szolgálati kocsival, biccent a rendőrnek. Biztonsági öv sehol, spongya rá. Közben (pontosabban néhány hónapja) alá kellett volna írni néhány **autorizációt, adeverincát, faktúrát, diszpozíciót, kitáncát, avizt, devizt vagy viramentet,** de tojik rá magasról, mit neki.

Volt úgy, hogy egyik délelőtt egy „pógár" már huszonnylcadikszor jött az aláírásért, álldogált a „néptanácsnál", de fontosabb volt felköszönteni a titkárnőt, mint odafirkantani. Állítólag egyszer már kiakadt a pasas, talán azt mondta rá, hogy „köcsögpógármester".

Esténként iszogat, beszélget, tanulgat. Tanulgatja az ilyen szavakat is, hogy köcsög. [Magukat újságíróknak tartó kispöcsöktől](https://www.uh.ro/velemeny/8948-a-kocsog-uhapontros-egy-napja) például, akiket meg lehet szívatni, nem kell felvenni a telefont nekik egész nap, át kell irányítani a titkárnőhöz, mert úgyis csak hülyeségeket kérdeznek. Nem azt nézik, hogy mi valósult meg, hanem azt, ami még nem. Vagy ami még mindig nem. Nélküle úgysem mondhat senki semmit.

Szóval megvalósulni látszik a decentralizáció, errefelé nem összpontosul minden egy kézben, hiába mondják, hogy fingani sem lehet úgy a tanácsnál, hogy ő ne tudjon róla s ne érezze a szagát. Nem, ő nem akar mindent a kezében tartani.

Mégis a 22-es csapdája jut eszünkbe róla, a vallató ezredes. Aki ráparancsol az alattvalóra, hogy vegye el a lábát onnan, ahol van. Kiderül, hogy ahhoz, hogy az alattvaló elvehesse a lábát onnan, először neki kellene elvennie a lábát az alattvaló lábáról...